Az Ujság, 1908. május (6. évfolyam, 119-131. szám)

1908-05-17 / 119. szám

Vasárnap, május 17. frakc­ió az itt hallható vélekedés szerint — úgy se remélheti, hogy komoly számbeli súlyra tesz szert. Ha Justh Gyulának régebben sejtetett az a szándéka, h­og­y ellenzékbe megy, bevált volna, és — a­mire a balpárton többen gondoltak — Justh Gyula a balpárt élére áll, a frakczió már eb­ben a Házban is igen jelentős szerepkörhöz jutott volna. Érdekes, hogy a fúzió dolgát ma a vatikáni nagykövet-változás hirével is kapcsolatba hozták. E szerint Széchen nagykövet helyére a fúzió megtörténtével Apponyi Albert gróf megy s éppen ezért Széchen nem is távozik az ősz előtt állásáról. Bécsi jelentés szerint Zichy Aladár gróf nem volt a királynál s a fúzió dolgában nem is Zichy gróf tesz a királynak jelentést, vagy előterjesztést, ha­nem Wekerle miniszterelnök.­­ A horvátok. A nyolczórás üléstől, úgy látszik, megijedtek a horvát képviselők. Tegnap reggel a képviselőház ülése előtt tanácskozást tartottak, melyen elhatározták, hogy a költségvetés részletes vitájában többé nem­ szólalnak fel. A­mi Josipovich miniszter beszédét illeti, a horvát képviselők azt mondják, hogy semmi okuk sincsen arra reflektálni. Ezzel el is utaztak Budapestről. Supilo Ferencz és Medákovics Bogdán, a­kik csak ma reggel tértek vissza Zágrábba, elutazásuk előtt kijelen­tették, hogy a költségvetés vitájában nem vesznek részt, minthogy akc­iójuk előre is teljesen remény­telennek mutatkozott. Nem vesznek részt a közös országgyűlés további tárgyalásán sem, csak akkor jönnek ismét Budapestre, ha Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter a Ház elé terjeszti az adóreformról szóló törvényjavaslatot és a Ház ezt tárgyalásra kitűzi. A horvát kormány a képviselőház elnökéhez átiratot intézett, a­melyben kéri több horvát képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, neve­zetesen Magdics Perónak tizenhat rendbeli rágal­mazás és becsületsértés miatt, továbbá Lerkovics­­ Iván, Budiszavljevics Bude, Vinkovics Bozsó, Banjanin Iván, Harambasics Ágoston és Lukinics Ede kiadatását. A mentelmi bizottság legközelebbi ülésén Hédervári Lehel előadása alapján fog ebben az ügyben határozatot hozni. Zágrábból táviratoztak, hogy a kormány utasí­tására a rendőrség letartóztatta Vermes Zdenkót, a sztrájkoló horvát egyetemi hallgatók végrehajtó­­bizottságának elnökét. A szigorú eljárásra az adott okot, hogy Vernics tegnap több zágrábi újságban közleményt adott ki, a­melyben a végrehajtó­­bizottság részéről bojkottot hirdetett azok ellen a diákok ellen, a­kik a többség határozott tilalmá­nak megszegésével avatásra jelentkeztek. Hir sze­rint fel fogják oszlatni a végrehajtó­ bizottságot. A zágrábi lakosság széles rétegeiben igen elkese­redett a hangulat, Sét... És ha egy szabad félórája volt, össze­tette a kezét az ölében, forgolódott, zavarodot­tan izgott-mozgott és végre is oda fordult, hogy engem nézzen. Szegény, fonnyadt, hu­­szonkilencz éves leány volt és én tizenkilencz éves, erős, nagy, szép fiú voltam. Szerelmes lett belém. Tisztelettel, félénken, alázatosan szeretett. . . Kiszolgált továbbra is. Én eleinte zavarban voltam, azután megszoktam a dol­got, nyugodtan olvastam tovább, ha Regina kisasszony nézett, és Regina kisasszony aláza­tosan, csendesen, szótlanul szeretett engem. Egy év múlva megkaptam anyai örök­ségemet és otthagytam Kunett és Mayert. Bementem az irodába elbúcsúzni. Kunetz kezet fogott velem. Schwarz úr megveregette a vál­­lamat és biztatott, hogy csak viseljem jól ma­gamat, jó modorral sokra viheti az ember ; a hivatalnokok sok szerencsét kívántak . . . Regina kisasszony ott állott az írógépe mellett; sápadt volt az arcza és sovány, szűk kis vállai meg-megrándultak. Egy zava­rodott, alázatos, kincs mosoly volt az arczán. Odamentem hozzá és megszorítottam a kezét. — Isten vele, Regina kisasszony — mond­tam neki nagyon melegen. Remegett a szintek®, vértelen, fakó kis ajka. — Isten áldja meg, Déghy úr — mondta reszketve és halkan. Éreztem, hogy mondanom kell valamit. — Köszönöm, Regina kisasszony, hogy olyan jó volt hozzám — mondtam. Nem tudott válaszolni. A kerek, két barna szeme megtelt könynyel, a fonnyadt egérarczocskája sirósan eltorzult, hevesen el­fordult tőlem, leült és ráhajolt az Írógépre. Elmentem. Egy negyedóráig folyton rá kellett gondolnom , azután egyéb dolgokkal foglalkoztam. Eltelt egy év, két év . . . Néha még eszembe jutott. Azután egészen meg­feledkeztem róla. Elkerültem Budapestről és nagy harczot vívtam a sikerért. Nyolcz év múlva jöttem vissza. Ekkorra már az apám kibékült velem , végighegedül­tem Európát, volt egy rendjelem, ezer forintot kaptam egy konczertért, az életnek minden szép örömét megkóstoltam már, tapsoltak, ünnepeltek, szép asszonyok szerettek, az vol­tam már, a­mit híres embernek szokás ne­vezni . . . Elmentem egy délelőtt Kunetz és Mayerhez, látogatóba, hadd lássák, mi lett a praktikájukból. Az iroda éppen olyan hihetetlenül mocs­kos volt, mint nyolc­ évvel azelőtt. A rend is ugyanaz volt. Kunetz, a­kivel a lépcsőn ta­lálkoztam, bevitt a legbelső szobába és egy félóráig beszélgetett velem. Mikor tőle ki­jöttem, Schwarz úr fogott meg fíz perezre, ő­­ mondta­­ a legbüszkébb rám ; ő meg­mondta, hogy sokra viszem, jó modorral min­dent elérhet az ember . . . Azután kimentem a negyedik szobába, a legpiszkosabba, a sivár mocskosságú büróba, a­hol egy évet töltöttem el. Kezet fogtam egy pár emberrel, azután körülnéztem. És meg­láttam Regina kisasszonyt, a­mint ott állott az írógépe előtt és zavarodott , alázatos, kínos mosoly volt az arc­án. Nyolc­ év óta nem gondoltam rá. És most úgy találtam itt, mint a­hogyan nyolcz évvel ezelőtt itthagytam : alázatosan, szürkén, fony­­nyadtan, sovány, szűk kis vállakkal, a­melyek remegtek a felindulástól. Odamentem hozzá. Nagyon kedves akartam lenni. — Kedves, jó Regina kisasszony, — mond­tam — nagyon, nagyon örülök, hogy látom. Hogy van ? — Köszönöm, — mondta — jól . . . Nem tudtam egy szót se szólni többet. Megzavarodtam. Olyan ostobának éreztem a buta kérdésemet és olyan fájdalmas volt, hogy a szegény, fonnyadt, öreg lány alázato­san azt felelte, hogy köszöni, jól van, hogy nem tudtam többet szólni. Regina kisasszony szólalt meg : — Tegnap . . . ott voltam ... a Déghy úr konc­ertjén . . . — Igazán ? És nem bánta meg ? Regina kisasszony áhitatosan és lökésen válaszolt : — Nem. Akkor azután beszélgettünk. Csak az én dolgaimról. Az én életem eseményeiről. Az övének nincsenek . . . Bucsúzás előtt kiderült még, hogy Regina kisasszony összegyűjtött minden újsághírt, a­melyben rólam volt szó ; az arczképem is megvan nála egy képes lapból . . . Újra zavar­ban voltam. Nagyon melegen búcsúztam el tőle. — Isten áldja meg, Déghy­ úr — mondta ; azután elfordult és leült. Mikor kint voltam az utczán, elhatároz­tam, hogy valami emléket küldök neki, valami értékes ajándékot ; másnap is gondoltam rá ; harmadnap is ; negyednapra elfelejtettem ; egy hétre rá elutaztam Budapestről. A következő évben előadták Münchenben az első operámat; két év múlva megházasod­tam ; a harmadik évben megszületett az első fiam; a negyedik évben volt a berlini pre­­mierem, az első, igazi, nagy művészi siker ; az ötödik évben megvettem a villámat és született a második fiam ; a hatodik évben dirigáltam Páriában ; a hetedikben született a kis leányom. Idén, a nagy bécsi siker után hazajöttem, hogy magam dirigáljam a dara- ÚJSÁG — A közös miniszteri tanács. Bécsben holnap, vasárnap, kezdődnek a közös miniszteri tanács­kozások, a­melyeken Wekerle Sándor dr. miniszter­­elnök is részt vesz. A miniszterelnök titkára, Bárczy István dr. kíséretében ma este a tíz órakor induló vonattal utazott Bécsbe. Ugyancsak Bécsben lesz a közös miniszteri tanácskozások időtartama alatt Popovics Sándor pénzügyi államtitkár is, a­ki ma délután öt órakor ment Bécsbe. A Neue Freie Presse értesülése szerint abban az esetben, ha a vasárnapi közös miniszteri érte­kezlet nem járna eredménynyel, hétfőn az ural­kodó elnöklése mellett koronatanács lesz. Andrássy Gyula gróf belügyminisztert. A küldött­ség nevében Ámen Vilmos bíró üdvözölte a minisz­tert és kérte, hogy a községnek, a­mely a múlt esztendőben csaknem teljesen leégett, a miniszter kamatmentes államsegélyt engedélyezzen. Mind­össze 93.000 koronára volna szükségük, a­mely összeget a nemzetiségi pénzintézetek felajánlották számukra, ők azonban ezt a támogatást vissza­utasították, mert ezzel a nemzetiségi törekvések­nek szabad utat nyitnának a község vezetésében és a község népét egészen a nemzetiségi tenden­­cziák karjaiba hajtanák. Ha azonban a kormánytól ezt a segélyt meg nem kapják, a község anyagilag a legszomorubb helyzetbe jutna és nem tudnák a nemzetiségiekkel szemben megállani a helyüket. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter megígérte, hogy a kormány, ha csak egyáltalán lehetséges, segélyt meg fogja adni. Ács községnek ötven tagú küldöttsége tisztel­gett Popovics Sándor államtitkárnál. Arra kérték az államtitkárt, hogy Ács községet a most felállí­tandó nagyigmándi adóhivatalhoz ne csatolják, hanem hagyják meg a komáromi adóhivatalnál. Popovics Sándor államtitkár megígérte, hogy a kérést jóindulatukig fogja elintézni.­­ Bánffy Dezső báró beszámolója, Bánffy Dezső báró ma a délutáni gyorsvonattal Szegedre utazott, a­hol holnap délután négy órakor be­számolót tart és hír szerint a fúzióról is nyilatkozik. Elkísérték Eötvös Károly és Dániel László or­szággyűlési képviselők, Pongrácz Jenő gróf, Lasz­­káry Gyula, Degenfeld József gróf főrendiházi tagok, Fáy Béla cs. és kir. kamarás, az uj párt elnöke. Vasárnap este a beszámoló beszéd után bankettet rendeznek Bánffy választói, a­melyen Eötvös Károly is beszédet mond.­­ Vizi beruházások. A képviselőház vízügyi bizottsága ma délelőtt ülést tartott. Karácsonyi Dezső gróf elnök nem lévén jelen, helyettesítésre Kubik Gyulát kérte meg. A bizottság a vízi be­ruházásokról szóló törvényjavaslat előadójává Szabó Károlyt választotta meg. Az ülésen a kormány részéről Mezőssy Béla államtitkár volt jelen.­­ A kápolnai választás. Kápolnáról jelentik : Samassa Jánosnak, a kápolnai kerület képviselő­jének lemondásával megüresedett mandátumra a kápolnai kerületben ma volt a választás, a­melyen Maczki Emil függetlenségi és negyvennyolc­as párti jelöltet egyhangúlag képviselővé válasz­tották.­­ A székesfehérvári mandátum. A Saára Gyula polgármesterré való megválasztása által megüresedett mandátumra Szabady József dr. káptalani ügyészt jelölték keresztényszoczialista programmal.­­ Kivándorlás. Andrássy Gyula gróf belügy­miniszter körrendeletet intézett az alispánokhoz és a polgármesterekhez, utasítsák az útlevélkiállító hivatalokat, hogy ezek oktassák ki a kivándor­lásra jelentkezőket az északamerikai munkás­viszonyok kedvezőtlen voltáról.­­ Az adóreform. A törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városok kon­gresszusának adóreformbizottsága, a­melynek Polonyi Géza az elnöke, szerdán délután négy órakor a képviselőházban a miniszterelnök fogadó­­tem­ében értekezletet tart.­­ Küldöttségek: Rácztosnyó község küldött­sége kereste fel ma délelőtt a képviselőházban .

Next