Az Ujság, 1908. június (6. évfolyam, 132-156. szám)

1908-06-30 / 156. szám

, nem mert ők csinálták. A nemzet prüsz­kölhet tőlük, jajgathat miattuk, lázadoz­hat ellenük, de azért mégis be kell vennie mindent, a­mit a koalícziótól kap, mert a koalícziót tette meg urává, bálványává és nemzeti kisugárzássá. De a kortesfogásra c­élzó törvény­gyártás csak egyik jellege a rendszernek. A másik jellege az az irány, mely e törvények legtöbbjében kifejezésre jut. Hazug jelszavak alatt a magyar törvény­tárba csempésznek rendelkezéseket, a melyek a haladás és fejlődés szellemével ellenkeznek s a melyekről az életben s a praxisban ki fog derülni, hogy tudato­san szolgálnak reakczionárius czélokat. A koalíczió, a­mely többségében sötéten reakcziós, mennél több intézménybe s törvénybe akarja beleplántálni fekete szellemét, hogy annál erősebb akadályait teremtse meg minden más rendszernek, mely nem az övé. Uralmának gyászos nyomait akarja mennél tovább hátra­hagyni, ha majdan az ország kijózano­dása megfosztja magától az uralomtól. Ilyen törvényhozási munka után, a­minőt az utóbbi hónapokban produkál­tak, csak azok élvezhetik lelki nyuga­lommal a parlamenti vakác­iót, a­kik tudják, hogy a maguk sötét szándékai­nak szolgáltak, vagy a­kik öntudatlanul estek bele a koalíc­iós politika hínárjaiba. Csak nagyon kevesen vannak, a­kik fájdalmasan érzik a felelősséget oly tör­vényekért, a­melyeknek szellemét és tartalmát perhorreszkálják, de a­melye­ket elég gyengék voltak megszavazni a mandátum kedvéért. S tán ezek a kevesek még aggódva gondolnak az őszi parlamenti korszakra, a­mely a koalíc­ió sorsára döntő lesz, meghozván a két legsúlyosabb próbát: a Választói reformot s a katonai létszám­emelést. Ezek talán töprengenek a va­­kác­ió alatt azokon az esélyeken, a melyek problémák nyomán a nemzetre végzetes alakulatokat teremthetnek. De hallgatni fognak s miként a nagy zöm, a mely csak a hatalmat s a mandátumot tos eredményeket érnek el a bajor művészek. Faustban az arkangyalok — erős, szép fér­fiak, kicsiny, fantasztikus milienben — ember­­fölötti, álomszerű óriásokként hatnak. Máshol három-négy igazi fa egy sűrű erdő teljes képét adja, a­nélkül, hogy időnk volna ezzel szá­molni ; a színész dominál újra e színpadon és nem beállításai a modern tárgyilagosságnak. Ennek az új, különös színháznak, mely­nek feltétlenül nagy jelentősége lesz a modern színpadon, a programmja meglepően, sőt néhol igen furcsán van összeállítva. Attól kell fél­nünk, hogy itt a festői szempont nagyon is dominál. A Faust és a »Was ihr wollt« mellett kizárólag ismeretlen és különös szempontokból válogatott művek szerepelnek, melyek elő­­adatása csak akkor lesz majd előttünk világos, ha láttuk őket: Arisztofanész »Wölkenku­ckucksheim« -ja, »Herr Peter Sequenz« (Gry­­phiusz), Cervantes »Wundertheater«-ja, Kotze­bue »A kisvárosiak«-ja, Gluck zenés »Májusi királynő«-je és Bisch­off »Táncslegendá«-ja vár­ják még előadat­ásukat. A »Faust« és a »Was ihr wollt« előadások sikere óriási és komoly jelentőségű volt. Erl­er és Diez díszletei és kosztümjei tökéleteseknek hatottak. Persze, a színészek — csupa mérsékelt nagyságú egyéniség — játéka sokhelyt el­avultnak és erőtlennek tűnt ez új világban. De ez a jövő feladata : szintézis a színművé­szetben is, egyszerűség és nagy vonás a játék­ban és kifejezésben. Feiksz Jenő: ASZ Ú­JSÁG félti, ők is rábízzák magukat a kor­mányra , tegyen velük, a­mit jónak lát, csak biztosítsa törvényhozói életüket. A kormány pedig, mely maga sem tudja ma, mit hoz holnap a jövő, rá­bízza magát a vak véletlenre. Csak két dologban bízik s érzi magát erősnek. Fölfelé engedni a végletekig, lefelé terro­rizálni azon túl is. Csoda lenne, ha ily körülmények közt politikai gondoktól engedné zavarni jól kiérdemelt nyári vakác­ióját. BELFÖLD* – A képviselőház ülése. A képviselőház hol­nap, kedden, délelőtt tíz órakor ülést tart. A szesz­adójavaslat harmadik olvasása, a radiotelegráf­­egyezményről, a munkásházak építéséről, a curiai bíráskodás meghosszabbításáról és a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslatok vannak napi­renden. . ." A horvát bán titkos tanácsossága. A hivatalos lap vasárnapi számában teszi közzé, hogy a király Rauch Pál bárónak, Horvát-Szlavónországok bánjának a belső titkos tanácsosi méltóságot adományozta.­­ A medve bőre. A tél folyamán felvetődött az a gondolat, hogy a román nemzetiségi táborban el kell különíteni az intranzigens csoportot a békés kibontakozás híveitől, a­kik megfelelő pillanatban való zászlóbontás esetén hamar túlsúlyra juthat­nának. Babes Emil dr., a román metropolia ügyésze vetette fel a tervet, a­mely azóta egyre behatóbb vita tárgya­ a hazai románság intelligenc­iájának soraiban és különösen a román nemzetiségi sajtó­ban. Arról, hogy az idea ma még megvalósuljon, alig beszélhetni, de ilyen kétségtelenül nagy fon­tosságú gondolat megtestesülése nem is köthető hetekhez vagy hónapokhoz. Azonban nehogy valami meglepetés történjék és a kezdeményezés mentős előbb czéljához jusson, a függetlenségi párt sietve emel torlaszokat a békés kibontakozás elé. Nagy hangon hirdeti egyik kisded román lapjá­ban, hogy az itt szóban forgó mérsékelt román nemzetiségi párt létrehozása meddő kísérletezés, mert nem a függetlenségi párt protektorátusa alatt keletkezett, más kibontakozás nincs, mint a­mit a függetlenségi párt vezére támogat. És ez iránt Balázsfalván már meg is indítottak egy kontramérsékelt mozgalmat. És már isznak is a medve bőrére, noha még az erdőt se látják.­­ A főrendiház ülése. A főrendiház július 3-án, pénteken, délelőtt tíz órakor ülést tart, a­melyben a képviselőház által elfogadott összes törvényjavaslatokat fogja tárgyalni. A főrendiház tagjai ez után is felkéretnek, hogy az ülésen mennél nagyobb számban szíveskedjenek megjelenni. A Jegy­zők és az sidersform. — A jegyző-egyesület gyűlése. — (Saját tudósítónktól.) A Magyarországi Községi és Körjegyzők Or­szágos Központi Egyesülete hétfőn délelőtt kilenc­ órakor a vármegyeházán, Csizmadia László al­­elnök vezetése alatt, rendkívüli közgyűlést tartott. A közgyűlésen a belügyminisztérium képviseleté­ben Mad­rász Elemér belügyminiszteri osztály­­tanácsos jelent meg. Fodor Jenő, az egyesület volt főjegyzője, lemondott tisztségéről s helyébe Jász­berényi Miklóst választották meg. Ezután a jegy­zők gyermekei és árvái számára tervezett inter­­­nátusok ügyével foglalkoztak, a­melyet a belügy­minisztérium is már hosszabb idő óta tárgyal. Madarász belügyminiszteri osztálytanácsos ki­jelentette a közgyűlés előtt, hogy az egyesület az internátusok dolgában teljes bizonyossággal szá­míthat a kormány támogatására. A Magyar Gazdasszonyok Országos Egyletének kérelmére a kormány hajlandó a jegyzők leányai számára ötven díjmentes helyet a czinkotai intézetben magára vállalni. A közgyűlés ezt éljenzéssel fogadta. Kedd, június 30. Oszkay Bálint elnöknek az egyesület vezető­sége nevében tett jelentése került ezután sorra : az egyenes adók reformjára és a közadók kezelésére vonatkozó tör­vény­j­avaslatokról. A kormány adóreformterve — mondja a jelen­tés a­ többek között — a­míg egyfelől megvédi a legkisebb exisztenc­iákat, addig a középosztály­nak azt a rétegét, a­mely közvetlenül a létmini­mumot meghaladó jövedelemmel rendelkezik, — egyenesen megöli. Mert ne ringassa magát senki abba a tévedésbe, hogy a helyhatósági adónak csupán a kulcsa változik, terhe nem. Igen, a lét­minimum alá esőkre nézve nem csak nem jelent a pótadó kulcs emelése teher­emelést, hanem ellen­kezőleg tehercsökkenést, hisz azok csupán pár filléres föld- és házadójuk után lesznek a magasabb pótadóval megróva , de viszont a közép adózót sújtani fogja a helyi adókban az egész vonalon egy oly mérvű progresszió, a­melyet a pénzügyi kormányzat a hozadéki adókra nézve az állami adónál tüzetes indokolással teljesen mellőzni lá­ván s a mily mérvűt az egyedüli progresszív ter­mészetű jövedelemadónál sem tervez. Az a szo­­c­iális eredmény tehát, a­melyet a kormány az adóreformtól ebben az irányban vár, bekövetkezni nem fog, sőt a középosztály a vállaira áttolt újabb terheket meg nem bírván, a községi háztartások is a csőd szélére jutnak. Kivételt ez alól a veszély alól csupán egy-két gazdagabb község vagy város fog képezni. Az állami egyenes adóreform megvalósítása a községi háztartások reformjától különválasztva a mai formájában veszedelmes kísérlet. A­mennyi­ben a kormány és a törvényhozás mégis ragasz­kodnék a reformnak már most bekövetkező meg­valósításához, úgy feltétlenül szükséges, hogy az egyes javaslatok indokolásában a községek részére kilátásba helyezett segélyezések és azok mérve magukban a hozandó törvényekben szabatosan körvonalaztassék és ez­által a pótadókulcsok szer­telen felemelésének, valamint a községek ház­tartása és egyes adózó osztályok létérdekei veszé­lyeztetésének gát vettessék.Maga a kezelési törvény­­tervezet a maga egészében átrevidiálandó, mert abban sok az ellentmondás és a gyakorlati nehéz­ség. A kényszerbehajtás teljesen állami kezelésbe volna veendő az adóhivatalokhoz dec­entralizált végrehajtók útján, de a jegyzői karnak a leg­kisebb követelése is az volna, hogy a­mennyiben ebbe a megoldásba a kormány bele nem menne, úgy a községek szervezetébe külön végrehajtói közeg illesztessék be, a kinek a javadalmazása a behajtási illetékekből és direkt állami hozzá­járulásból fedeztessék és a­ki a behajtási teen­dőkért a felelősséget is viselje. Végül hangoztatja az előterjesztés, hogy az ilyen gyakorlati élet tel­jes ismeretét igénylő törvényjavaslatok előkészí­tésénél kívánatos volna, hogy már a kezdeménye­zésnél hozzászólás biztosíttassék a végrehajtással megbízandó közegek képviseletének. Az elnöki előterjesztést hosszabb vita után elfogadták s azt a kormány elé juttatják. KÜLFÖLD: A bolgár trónbeszéd. A túlnyomó demokrata többséggel megválasztott új szobrán jót (bolgár országgyűlést) Ferdinand fejedelem, mint lapunk­nak Szófiából sürgönyzik, ma trónbeszéddel meg­nyitotta. A demokrata Malinov-kormány pro­­grammjául tekintendő ez a fejedelmi nyilatkozat a belső politikában a békés, kulturális haladást, a pénzügyi és a társadalmi konszolidálást tűzi a közel­jövő c­éljául, a­mi kizár minden külpolitikai kalandot, ha a kormány tényleg komolyan veszi ezt az imént jelzett törekvést. A trónbeszéd kül­politikai része ennek megfelelőleg annyira higgadt, hogy szinte színtelennek mondható. Nem említi föl sem a Törökországhoz való viszonyt, sem a mac­edón bonyodalmat. Tekintettel az utóbbi időben különös buzgósággal terjesztett arra a híresztelésre, hogy Bulgária és Szerbia között olyan nagy a feszültség, hogy az összeütközés majdnem elkerülhetetlen, figyelmet érdemel a trónbeszéd azon része, a­mely szerint Bolgárország a legjobb viszonyban van szomszédaival (tehát Szerbiával is), és ezt a jó viszonyt továbbra is fönn akarja tartani. A fennebb említett nyugtalan

Next