Az Ujság, 1909. január/2 (7. évfolyam, 13-26. szám)
1909-01-16 / 13. szám
Szombat, 1909. január 16. AZ ÚJSÁG terelését rendelték el, s ez által a még függőben levő fegyelmi ügy a maga rendes utján halad s Mustának nincs jogában a vizsgálat törvényes menetét megváltoztatnia. A városok háztartása A városok háztartási bizottsága hétfőn délelőtt tizenegy órakor a képviselőház jegyzői szobájában Holló Lajos elnöklete alatt ülést tart. Az ülésen Szász József beterjeszti a városok háztartásának orvoslására vonatkozó javaslatokat. A debreczeni választás, Dégenfeld gróf, amint a kormány félhivatalosa jelenti, Budapesten személyesen tárgyalt a balpárti képviselőkkel. A debreczeni balpártiak összetűztek és Révy Nándor, akinek jelentős része volt a debreczeni balpárt megalapításában, kilépett a pártból. A Netemere és a Koczurek-ügy. Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága Glatz Antal főispán elnöklésével ma tartott közgyűlésén tárgyaltaDebreczen város ismeretes átiratát a Netemere ügyében. A tanács azt javasolta, hogy a törvényhatóság a dekrétumot utasítsa vissza és írjon fel a kormányhoz meg a parlamenthez a pápai dekrétum visszavonása érdekében. Hoványi Gyula jogakadémiai tanár szerint a dekrétum a római szentszék legsajátabb ügye, mely az egyház híveihez szól, indítványozza, hogy térjenek napirendre az átirat fölött. Sulyok István református lelkész a dekrétumot törvénysértőnek tartja, csatlakozik a tanács javaslatához. Stocker József indítványozza, hogy a kormány hasson oda, hogy Magyarország a Vatikánban képviseltessék. Halász Lajos képviselő és Szokoly Tamás képviselő szabadelvű beszédei után Vuktics Gyula plébános kelt Horányi indítványának védelmére. A bizottság ezután a tanács javaslatát nagy szótöbbséggel elfogadta. Ezután Hajdú megye átiratával foglalkoztak, mely eltéli a Koczurek-ügyben a néppárti képviselők akcióját és arra kéri a koalícziót, hogy közösítse ki a néppártot. Horányi és mások felszólalása után a bizottság kimondotta, hogy elitéli a néppárti képviselők törvény elleni izgatását. Az átiratnak a néppárt kizárására vonatkozó részét mellőzték. A tisztviselők és a lakbér. Székelykeresztúron az állami tisztviselők gyűlést tartottak a miatt, hogy Székelykeresztúrt a hetedik lakbérosztályba sorozták. A községi képviselőtestület a kormányhoz fordult a baj sürgős orvoslásáért, mert a szóban forgó lakbérosztály nemcsak a közvetlenül érintett tisztviselőkre, de magára a községre nézve is káros, a szerzet ad új nevet is. És e név alatt az ember üdvösen működhetik a vallás és az egyház javára. Thibault megérti e szózatot, és hajlik az uj tervre. De most jó atyja, ki magánkívül van, midőn ez uj szándékról tudomást vesz. »Nem !« — ordít fel, mint a sebzett vad. — »Nem ! Mindent, csak ezt nem. Az lehetetlen, hogy az én fiam eltemesse magát örökre az ily csalfa semmiségbe ! Azt hiszed, hogy ez megoldás, hogy ez letörli rólad a múltat ?« És igy folyik tovább a keserves és véghetetlenül patetikus vita, melynek végén a fiú nyugodt, kimért hangon e szavakat mondja atyjának : — Tudja meg, hogy soha az életemben nem gyűlöltem önt úgy, mint e perczben. Az apa megsemmisülve rogy le a székre. A fiú pedig átmegy a mellékszobába, hol az előkészített gyorsan ható méreggel megöli magát. Az apa jajveszéklésére besiet a szobába az anya és a pap. — A ti istenetek ölte meg ! — kiált az 8ip3. — Az isten sohasem öl — mond a térdelő anya. íme a darab, a fényes tehetséggel, bámulatos virtuozitással megírt vitadráma. Első kérdésünk persze az, hogy eléri-e vitázó czélját ? Mert ez a legfontosabb a dologban. E kérdésre — fájdalom ! — azzal kell felelnünk, hogy nem. Nem pedig azért, mert az antiszemitizmus, mely ott, ahol létezik, a közszellemnek általános, úgyszólván szervezeti betegsége ; ellene tehát nem lehet a házasságtörés szeszélyes véletleneinek következményeivel bizonyítani. A különleges eset, ha még oly ékesszóló is, nem képes lerontani az általános balvéleményt. Nem minden antiszemita fattyú szülött, és nem minden szerelmes asszony jár el úgy, mint Agnes herczegnő. A darab irányzatosságával tehát könnyen végeztünk. Tehetjük ezt annál inkább, mert Bernstein, mint értesülünk, utóbbi időben maga is óvást tesz darabja irányzatos volta ellen. Sokkal érdekesebb a párhuzam, melyben ez a darab Donnay művével áll. Bernsteint, úgy látszik, bántotta az a sötét szín, melyben Donnay a műveit, szabad gondolkozású zsidóasszonyt festette. Megmutatta tehát, hogy a jámbor keresztény úrhölgy sem különb amannál, ha érzékei megszólalnak. Az istenfélő herczegnő is elfogadja a vigasztalást, ha élete különben örömtelen. Megszereti még a zsidó bankárt is, amint hogy a zsidóasszony beleszeret a keresztény gyárosba, vagy földbirtokosba. A zsidóasszony megválik szerelmétől, mert a zsidó érzés nem ölhető ki belőle , a keresztény asszony pedig meggyónja bűnét a papnak és e vallásossága révén válik meg szerelmétől. A lelkek tehát lényegükben egyformák, ha más utakon járnak is a hitben. Csak egy nagy különbség van a dologban. Az, hogy ha keresztény ember fia tévedne bele zsidó családba, az nem volna kárára senkinek, mert a zsidó nem bánthat senkit; ha azonban a zsidónak fia jut bele a keresztény családba, akkor ez a fiú atyját üldözi. Ebben rejlik Bernstein darabjának mérges fullánkja, melynek fájdalmas szúrásait nem is kívánjuk bővebben megbeszélni. Elég nekünk az is, hogy a roppant nagy drámai erejű, rendkívül patetikus darab megdöbbentő merészséggel van megalkotva. Formában úgyszólván példa nélkül áll korunk irodalmában. Az egész háromfelvonásos darab voltaképpen csupán öt nagy jelenetből áll. És e szerkezeti különlegessége, mondhatnék különcsége daczára perczig sem érezteti a hosszadalmasságot. Az elme, mely ezt konczipiálta, a kéz, mely keresztülvitte, bámulatos erővel bír. Ezt meg kell adnunk. A közönség nagy tetszéssel is fogadta a művet. Élénk érdeklődéssel nézte és minden felvonás után kihívta az előadó művészeket tíz-tizenkétszer. Az előadásról is csak dicséretet mondhatunk. A Vígszínház minden tőle telhetőt megtett arra, hogy a művet érvényre emelje. Első helyen J. Gazsi Mariskáról kell megemlékeznünk, ki az Agnes herczegasszony szerepét finom értelemmel, nagy előkelőséggel és a szenvedélyes részekben meleg bensőséggel játszotta. Rendkívül nagy feladatot oldott meg teljes elismerést érdemlő sikerrel. Méltóan sorakozik melléje Tanay, ki Thibault szerepében meg tudta találni az igazi érzés és a mély meggyőződés hangját. Fenyvesi élethűen, erőteljes, de minden túlzástól ment vonalakkal, valamint találó színekkel festette meg Goutlieb bankár alakját. Mindenekfölött művészien játszotta Hegedűs Silvian pátert. Igazán, alig találunk elég magasztaló szót e minden tekintetben kiváló alakítás földicsérésére. Hegedűs páterjéből hiányzott ugyan a franczia szerzetes simasága és kenetteljessége , de viszont meggazdagította kitűnő művészünk ez alakot egy gyönyörű élethű magyar vonással, az erőteljesség és — kimondjuk-e a szót ? — a gavallérosság vonásával. Mert a nemeslelkű magyar pap, ha szive gyöngéd is, mindig férfias és szilárd jellemű úriember, szóval gavallér. Ez a nemzeti vonása. És ezzel a vonással tette Hegedűs Silvián pátert nekünk különösen rokonszenvessé. Közelebb hozta lelkünkhöz. Ezért pedig szívesen rójuk le hálánkat a páratlan művész irányában. Rendezés és kiállítás megfelelő volt.J 1 ' Keszler József: A bank és a kormány. — Minisztertanács, audienczia. — A kormány tagjai Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter lakásán ma délután négy órakor minisztertanácsra gyűltek össze. A rendes minisztertanácsi ügyeken kívül megvitatták a politikai helyzetet és megállapították a képviselőház munkarendjét. A kormány tagjainak egy része is, a függetlenségi párt zöme is halasztani akarja a választójogi reform képviselőházi tárgyalását. És ezt a mai minisztertanács honorálta. Az adóreform és az újoncztörvényjavaslatok után nem a választójogot, hanem a katolikus autonómiát vette a törvényhozási munkaprogrammba, amivel meghajolt a néppárt követelménye előtt is. Kétségtelen, a kormányhoz közel álló körökben is úgy tudják, hogy a kormány ma állapodott meg a bankügyben elfoglalandó álláspontjára nézve, noha ezt, legalább hivatalos formában, addig, míg a szaktanácskozások befejezést nem nyernek, publikálni nem fogja. Ez majd csak azokból az instrukciókból derül ki, amelyeket a szaktanácskozásra delegált megbízottak a miniszterelnök-pénzügyminisztertől kapnak. Wekerle miniszterelnök Teleszky János és Papp Sándor pénzügyminiszteri tanácsosokat bízta meg a tárgyalásokkal. Popovics Sándor pénzügyi államtitkár nem vesz részt e tanácskozásokban. Ennek okát abban keresik, hogy Popovics egyrészt az osztrák-magyar bank kormányzójának van kiszemelve, másrészt pedig Popovics politikai államtitkár, alkotmánypárti képviselő s nem tartja magával összeegyeztethetőnek, hogy ilyen körülmények között ebben a teljesen szakbizottságban résztvegyen. A függetlenségi bank rikkancsai rendkívül nagy súlyt tulajdonítanak a mai mi- nisztertanácsnak, amelynek megállapodásaival Wekerle ma este tíz órakor titkárával, Bárczy Istvánnal Bécsbe sietett s holnap kihallgatáson jelentkezik a királynál. — Válság nincs, — hirdetik — mert a kormány a parlament és nemzet nagy többségének és az uralkodónak bizalmára támaszkodik. (Eddig ezen a tájékon csak a nemzetről, az egész nemzetről szavaltak, nem a nagy többségről.) Egy másik kormánynyal való kísérletezés, olyannal, amely a bankközösség alapján áll, hiú erőlködés, amely mérhetetlen bonyodalmat okozhatna. Ebből kiderül, hogy a kormány, ha nem is csinálja a bankönállósítást, de hirdeti és így nem áll a bankközösség alapján. Itt tehát rendben volna a dolog és a kormány már jobban is tart az annexiós javaslat sorsától, mint a bankkérdéstől. Wekerle május végéig szeretné a bankkérdés tisztázását halasztani s időközben végeztetne az adóreformmal, újonczlétszámmal, választójoggal, annexióval; a függetlenségi oldalon pedig azt követelik, hogy a bankügy megoldása már januárban vagy februárban döntés elé kerüljön. (Katonai követelmény, bank, választójog.) A Pester Lloyd ma teljesen beavatott forrásra hivatkozva részletesen ismerteti a függőben lévő kritikus kérdéseket. Az összegezés ez : A válságnak három ütköző pontja a katonai kérdés, a bankkérdés és a választási reform. A fúzió csak függeléke ezeknek. Az első kérdést a többinek halogatása végett maga a kormány vetette fel. A keleti bonyodalmat akarta ürügyül felhasználni. Andrássy Gyula gróf Bécsbe ment és Schönaich hadügyminiszterrel a következő megegyezésre lépett: Katonai engedmények, illetőleg nemzeti vívmányok : a zászlókérdés olyképpeni megoldása, hogy egyáltalában ne legyen zászló; a czimerkérdés megoldása: kettős czimer, mint annak idején Széll Kálmán javasolta ; magyar szolgálati vagy vezényleti nyelv ki van zárva, de az ezredvagy érintkezési nyelvben történhetik koncesszió , napiparancs, kihallgatás, iskolázás magyar nyelven történjék. A nyelvi engedmények azokra a Magyarországon állomásozó ezredekre terjednének ki, melyekben a legénységnek legalább 20%-a a magyar nyelvet mint anyanyelvet beszéli. A haderőre vonatkozó felségjogok külön törvényben királyi felségjogoknak neveztetnek el. Új véderőtörvény (létszám- és költségemelés) 10—20 évre és annak törvénybe iktatása, hogy ezt a törvényt Ausztria hozzájárulása nélkül nem lehet megváltoztatni. Ezt a tervet azonban sem a koalícziós vezérek, se más illetékes tényezők nem fogadták el, még a trónörökös is ellenezte. A bankkérdésben Kossuth már 1907. október 22-én alá akarta írni a bankszabadalom meghosszabbítására vonatkozó egyezményt, csak vezértársai tartották vissza. Most a helyzet az, hogy nyolcz miniszter elfogadta Széll Kálmánnak 1874. évi formuláját, mely szerint az osztrák-magyar bank kettéosztott tőkével és külön igazgatósággal két külön bankot állit fel, melyek egy közös fő 3