Az Ujság, 1909. szeptember/2 (7. évfolyam, 219-231. szám)
1909-09-16 / 219. szám
Csütörtök, 1909. szeptember 16. _________AZ ÚJSÁG_________ ges ügyrendjét megállapították. Ez a következő : Szeptember 24-én ismerkedési estély, beszédek nélkül, szeptember 25-én délelőtt 9 órakor a kongresszus megnyitása, megalakulás a vigadóban. A nyugdijügyi, a szolgálati pragmatika, a státusrendezési, a fizetésrendezési, lakbérkérdési, társadalmi, közalapi, gazdasági, sajtóügyi albizottságok ülései. Szeptember 26-án délelőtt fél tízkor a kongresszus folytatása, jelentés az 1907. évi kongresszus határozatainak végrehajtásáról, az albizottságok határozatai felett való határozatok, a következő kongresszus helyének megállapítása. A kongresszuson való felszólalásra a jelentkezések 25-én délelőtt 9 óráig a kongresszus elnökségénél írásban nyújtandók be a tárgyak rövid megjelölésével; egy-egy felszólalás 10 percznél tovább nem tarthat s ez az albizottsági felszólalásokra nézve is irányadó. A szekularizáczió. Bihar megye törvényhatósága Nagyváradon ma tartotta közgyűlését Glatz Antal főispán elnöklésével. A közgyűlésen Tisza István gróf is megjelent. A közgyűlés a szekularizáczióra vonatkozó javaslat felett hozzászólás nélkül napirendre tért. A király nem határozott. — Wekerle hazajött. Döntés a jövő héten. Andrássy és a függetlenségi párt. — A rég favorizált audienczia, Wekerle miniszterelnök királyi kihallgatása ma délelőtt volt, közel két óra hosszáig tartott és a király nem határozott. De a jelét adta annak, hogy a bankkérdés révén való válságrendezés nagyon kellemetlenül érinti és hogy voltaképpen a paktumhoz ragaszkodnék, amely a választójogi reform tető alá juttatását sürgeti. A miniszterelnök — ezt mondja a félhivatalos — behatóan ismertette a magyarországi politikai helyzetet és a királyt a Budapesten folytatott legutóbbi miniszteri tanácskozások lefolyásáról informálta. Közölte továbbá a királyival a koalícziós pártok vezéreinek nézetét is és a király Wekerle miniszterelnök jelentését kegyesen fogadta. Döntés, amint az előrelátható volt, a mai kihallgatáson semmi irányban nem történt. Wekerle — így szól egy másik jelentés — a kihallgatáson megtudta azt is, hogy a király milyen álláspontot foglal el a Magyarországon megnyilvánuló és a válság megoldására irányuló különböző eszmékkel szemben. Délután Wekerle visszautazott Budapestre, ahol minisztertársaival közölni fogja azt a benyomást, amelyet Bécsben nyert. E végett minisztertanács lesz, szombaton Wekerle a közös miniszteri tanácskozás folytatására visszautazik Bécsbe és a dolgok csak jövő héten jutnak döntő stádiumba. Sürgős a döntés, mert a késedelem a közös költségek és a delegácziók rovására megy. A helyzet tehát e pillanatban egyelőre változatlannak látszik, hacsak azokat a többékevésbé jelentékeny momentumokat, helyesebben szólva, megújuló panaszokat tekintetbe nem veszszük, amelyek a kibontakozást a koalíciós pártok részéről illetik. Mára például ismét időszerű lett Kossuth Ferencznek a Justh-csoporttal szemben való határozatlansága, amely arra vezethet, hogy a párt vezérlete ismét a kizárólag függetlenségi kormányra törekvő csapat kezébe kerül. Az e miatt való aggályoskodás természetesen nem a bankcsoport soraiban tapasztalható. Itt egyebet se hallani, mint hogy bármi történjék is, Andrássy Gyula gróf tovább nem maradhat a kabinetben. Nem maradhat, mert negyedfélévi miniszterkedése alatt egyebet se csinált, mint aknákat, amelyek a függetlenségi párt érdekeit rombolták, a közigazgatás révén a párt vidéki törekvéseit akadályozták és diszkreditálták. A kormányban úgy viselkedik, mintha a függetlenségi miniszterek fölött ő volna az ország őrszeme, úgyhogy ezek, legalább az Andrássyellenes tábor szerint, miatta nem merik elvtársaikat az eddiginél kiterjedtebb méretekben »támogatni«. Hogy például egy csekély nyilvánosságnak örvendő függetlenségi heti életlap tizenkétezer korona szubvencziót, egy tizenöt-húsz előfizetővel megáldott függetlenségi havi közlöny három állandó vasúti jegyet és igen tekintélyes szubvencziót élvez, arról ne essék szó, a fő az, hogy az elégedetlenek Andrássy Gyula gróf bukásában lássák jövendő boldogulásuk biztosítását. És Andrássy kérkedik is ezzel az őrszemi hivatással. Legutóbb bizalmas körben lemondásának s az aktiv politika teréről való visszavonulásának okait feszegetve, azt a megjegyzést tette : — Ha el nem megyek, csak azért maradok, hogy legyen valaki, aki ezeknek a gazdálkodását a saját szemével látja. No, az igaz, hogy valami nagy sietséggel nem is vádolhatni. Sőt új kapcsok készítését látni, amelyek őt tovább is kormányhoz fűznék. Környezetében legalább úgy tudják, hogy programmjának pártfogása iránt most a trónörökösnél is puhatolódznak. Állítólag Széll Kálmán a közvetítő, ennek kellene a trónörököst a katonai kérdésben bizonyos engedékenységre bírnia. Az ellenszenv azonban, amely a függetlenségi oldalon Andrássyval szemben nyilvánul és talán komoly okok miatt is fokozódik, Andrássynak még a katonai vívmányt se honorálná. Az egyik bécsi lapban egy magyar államférfiú — talán Wekerle vagy Andrássy — kifejti, hogy a bank kérdésében a függetlenségi párttal megállapodásra jutni lehetetlen. A függetlenségiek oly erővel kötötték magukat az 1911 január elsei dátumhoz, hogy ettől szabadulniuk lehetetlen. Az önálló bankot végtére föl lehetne állítani, de ez nekünk talán harmincz millióba is belekerülne. A bankkérdést épp úgy, mint a többi függő kérdést is meg lehetne oldani, hiszen a függetlenségi párt egy része ellenszenvvel viseltetik a bankagitáczió iránt, de általános belátás és jóakarat kellene, és az, hogy Ausztriában a készfizetések felvételébe belemenjenek. Engedményről itt szó sincsen. A katonai téren nyújtandó engedmények semmiképpen sem befolyásolnák a hadsereg harczkészségét, amely Magyarországnak is szívén fekszik. A készfizetések fölvétele és a katonai engedmények nélkül a kabinet hatvanhetes tagjai az ügyek tovább viteléért a felelősséget viselni nem hajlandók és visszavonulnak. Hogy a nap krónikájához visszatérhessünk, nem mellőzhetjük annak fölemlítését, hogy osztrák részről a legnagyobb szorgalommal folytatják azt a kvalifikálhatatlan manővert, amelyet a magyar politikai helyzet teljes felfordítására indítottak. Teli tüdővel kiabálják, hogy az osztrák közvélemény, az osztrák parlament minden koncessziót meg fog akadályozni. Kitűnő fogásnak bizonyulhat ez a magyar válság kiélezésére, de még arra is, hogy a delegácziókban az ötszáz milliós közös költségtöbbletnek ne ők, hanem a magyar delegátusok vessenek gáncsot. A közös miniszterek értekezlete ma is tartott. A bosnyák alkotmányt tárgyalta. Wekerle is ott volt és csak arra kérte a konferencziát, hogy Magyarország közjogi igényeinek ne prejudikáljon. Mit sikerült elérnie, mit nem, arról igen homályos informácziók vannak. Ezeknek értéke teljesen jelentéktelenné válik, mihelyt a mai kihallgatásról kiszivárgott híresztelések mellé kerül. A király állítólag minden kibontakozási tervre kedvezőtlen megjegyzéseket tett, s határozottan éreztette Wekerlével, hogy koncessziókra nem hajlik, függetlenségi kormányt nem óhajt és a választójogi reform letárgyaltatását várja. Bécsi körökben nem minden kárörvendés és reménykedés nélkül már az egész koalícziós parlament csődjét emlegetik. Apponyi Albert grófnál járt ma egy ismerőse, s Apponyi azzal búcsúzott, hogy az illető vele mint miniszterrel már nem fog találkozni. (Wekerle a király előtt.) A király ma reggel kilencz órakor fogadta a Burgban Wekerle Sándor miniszterelnököt, aki az általános politikai helyzetről és a legutóbb Budapesten tartott minisztertanácsban történtekről tett jelentést. Szombaton előreláthatólag ismét a király elé megy, amennyiben ez nem volna lehetséges, a jövő hét legelején, s akkor a kormány lemondását is benyújtja. Csaknem két óra hosszáig volt Wekerle a királynál kihallgatáson és audiencziájának hosszú tartama — így szól a környezetéből jövő egyik jelentés — bizonyára alkalmat adott neki arra, hogy részletesen és alaposan megismertesse az uralkodóval a politikai helyzet egész sivárságát. Valószínű, hogy az audienczia nem annyira a múltnak, mint inkább a jövőnek szólott. A miniszterelnök nem terjeszthetett ugyan kibontakozási programmat a király elé, de az audienczián mégis megtörtént a kísérlet arra, hogy a kibontakozás útját egyengessék. A miniszterelnök azzal a czéllal ment a királyhoz, hogy ezt a magyar politikusok állásfoglalásáról, önmagát pedig a felől tájékoztassa, hogy milyen fogadásra találnának az uralkodónál azok a tervek és óhajtások, amelyeket ma fölemlített. Wekerle miniszterelnök néhány nap múlva ismét a király elé megy és valószínű, hogy ez alkalommal meg fog történni az első érdemleges lépés a kibontakozás felé. Bécsben beavatott helyen azt mondják, hogy nagyon kevés remény van arra, hogy egyhamar a békés kibontakozás sikerüljön, de hangsúlyozzák azt is, hogy azt mondhatni, hogy egyáltalában reménytelen a helyzet, még korai. Az audienczia kapcsán más oldalról ezeket közölték : A Wekerle-kormány helyzete nagyon nehéz és a koalíció és a koalíciós kormány összeomlása emberi előrelátás szerint elkerülhetetlenné vált. Minthogy Kossuth Ferencré a többség, nagyon kétségesnek tekintendő, hogy ilyen körülmények között sikerülni fog-e többséget a bankszabadalom véglegessége mellett a jelen országgyűlésen összehozni. A koalíciós kormány immár két pártra oszlott, előreláthatólag nemsokára kénytelen lesz formálisan is a saját létéről dönteni. A hatvanhetes miniszterek a koronától katonai engedmények megadását és a készfizetések fölvételét követelik. Ez ellen az osztrák parlamentben igen heves áramlatok érvényesülnek. A hadügyi kormányzat továbbá aggasztóan nagy, csaknem félmilliárdra rugó követeléseket támasztott. Kétségtelen, hogy a hadügyminisztérium e követelésével szemben a monarchia mindkét államának kormánya a leghatározottabb ellenállást fogja kifejteni, s akinek az lesz a feladata, hogy a törvényhozó testületekben ilyen javaslatokat terjeszszen elő, az úgy Bécsben, mint Budapesten igen harczias hangulatra lehet elkészülve. A dualisztikus miniszterek azt hiszik, hogy a viszonyok rendezésére nem vállalkozhatnak, ha másfelől olyan engedményeket nem kapnak, amelyek helyzetüket megkönnyítenék. Wekerle tizenegy órakor tért vissza a magyar házba, ahol az összegyűlt újságíróknak ezeket mondotta : — A mai audienczián részletesen ismertettem a politikai helyzetet, amelynek keretében behatóan foglalkoztam a minisztertanács lefolyásával és a koalíciós pártok vezéreinek felfogásával, ő felsége kegyesen fogadta jelentésemet, döntés azonban nem történt. Wekerle nagyon kedvetlen volt. Osztrák híradások úgy szólnak, hogy a király sem a katonai engedményekkel kapcsolatos állandó kibontakozást, sem az úgynevezett függetlenségi kormány kineveztetése mellett való bankprovizóriumot nem helyeselte, s a választójogi reformot és a végleges házszabályreformot sürgette s kifejezést adott ama reményének is, hogy a közös költségek megadásában nagy fennakadás nem lesz. (A bosnyák alkotmány.) A közös külügyminisztériumban ma délelőtt tizenegy órakor Aehrenthal gróf közös külügyminiszter elnöklésével folytatták a tegnap megkezdett közös miniszteri értekezletet, amely a boszniai országos statútum tervezetével foglalkozott. A királyi kihallgatás után Wekerle is a külügyminisztériumba ment s részt vett a közös minisztertanácsban. A bosnyák statútum a katonai kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozik. A boszniai és her- 1 3