Az Ujság, 1909. október/2 (7. évfolyam, 245-258. szám)
1909-10-23 / 251. szám
Szombat, 1909. október 23. AZ ÚJSÁG 1|F Égónál. — René Maizeroy. — Rosszkedvűen hagytam el Monte-Carlót, hol sokat veszítettem és jóformán pillantást sem vetettem arra az utasra, aki Marseillenél szállott a szakaszomba és egy sarokba húzódva, mogorván, mérgesen, komoran merült el egy bársony- és selyem-olvasójelekkel dúsan megrakott imádságos könyvbe. Amint a lapályt elhagytuk, az ismeretlen becsukta imádságos könyvét, előbb azonban jámboran megcsókolta annak első és utolsó lapját, majd legalább öt perczig valamely érthetetlen mondást mormogott, míg gyűrűs mutatóujjával, amelyen egy csodásfényű ametiszt csillogott, sűrűn vetett kereszteket magán a lába ujjától egész a feje búbjáig, a füleire, az ajkaira, a szíve táján, a csípőjén, a gyomrán. Szinte önkívületben történt mindez és az ember hirtelen fakó lett, szinehagyott, miként egy elázott, festett gipszszobor. Negyven év körüli férfi lehetett, kopasz volt, rendkívül magas homlokát ezer apró ránéz hálózta be, mint mikor egy szeszélyes gyerek bizonytalan kezeivel számtalan vékony vonalat rajzol egy fehér papírra. Oroszlánszerű profilját egy hatalmas állkapocs tette ijesztővé. Vörhenyes parókát viselt. Alakja, széles mellkasa, vastag nyaka, duzzadó izmoktól feszülő karjai, kemény ujjai, széles tenyerei után ítélve, valóságos herkules lehetett. Ijedten, nyugtalanul tekintgettem feléje, amikor hirtelen, mintha valamely álomból ébredne, fakó, sárga arczát kékes vörösség borította el. Foszforszerű csillogás támadt eddig kihaltnak látszó, fátyolozott szemeiben. Egy hirtelen mozdulattal ugrott fel helyéről, izgatottan rántotta le magáról háromgalléros hosszú köpönyegét, s undok, haszontalan rongy gyanánt hajította ki a kupé ablakán. S ott állt előttem ezüstös stólájú miseruhában, diadalmasan ódon papi mivoltában. Anélkül, hogy időt engedett volna ahhoz, hogy kissé összeszedjem magamat, hogy megrántsam a vészjelzőt, nekem rontott, rettenetes kezei oly erővel nehezedtek vállaimra, hogy azok megroppantak, hogy megkínzottan rogytam össze. Dühtől rekedt hangon, amely a ketreczébe zárt oroszlán orditására emlékeztetett, üvöltötte : — Térdre, nyomorult eretnek ! Térdre, aljas bűnös ! Térdre, pokol salakja ! Ezekiel és Jeremiás siralmait mormogva, zokogva átkozni kezdte a világot, az emberiséget s igy folytatta : — Nem ismertél fel rögtön, a természetellenes és hálátlan fiú ?... Nem tudod, hogy Isten felhatalmazott, hogy feláldozzam magamat, hogy másodszor is megváltsam a bűnös világot ? Hogy épp úgy hordozom a keresztet, mint ő, az Isten fia ? Hogy napok és napok óta hontalanul bolyongok távol a Vatikántól, honnét az aranyborjú űzött tova ? Egyébtől sohasem féltem, mint az őrültektől, a veszett kutyáktól s a szerelemtől. Úgy hittem, elveszem. Annál is inkább, mert egész súlyával rámnehezedett, mert aczélujjai belémkapaszkodtak, nyakamhoz közeledve, álnok pióczák gyanánt megfojtani készültek és én fegyvertelenül voltam képtelen a védekezésre. Egy pillanatig gondolkozott, halkan értelmetlen zsoltárokat darált le, majd újra kezdte : — Alázkodj meg, a gőgös hitetlen ! Fehér sírgödör a jó pásztor előtt, csókold meg c satukat, melyeket a kálvária pora homályositott el és gyónd meg a ..bűneidet, s ne merj eltitkolni egyet sem, mert én nyitott könyvként olvasok a lelkekben és ha meg akarnál csalni, a gyehenna örök tüzébe, a kárhozatba foglak taszítani. Elképzelhetik, mi lett volna belőlem, ha véletlenségből protestánsnak vagy zsidónak születek és nem tudom a szokásos imákat. Szerencsémre mindenre vissza tudtam emlékezni, az imákra és a mozdulatokra és a teljes bűnbánat kifejezésével mormoltam le a mea culpa, mea maxima culpákat, nagyokat ütve mellemre, hogy megnyugtassam, lecsillapítsam a dühöngőt. De kínszenvedésemnek még nem volt vége. Úgy ült le a vasúti ülés szélére, mintha gyóntatószékben ülne, éles tekintetét szemeimbe mélyesztve, kezei készenlétben, hogy fojtogathassanak, agyonzúzzanak, összetörjenek , habzó szájjal, áldozatra éhesen. És a gyorsvonat csak nem akart megállni. Nem mertem a fejemet felemelni. Minden vagyonomat odaadtam volna egy kis vasúti szerencsétlenségért, kisiklásért. Halántékomról nagy izzadságcseppek hullottak alá és folytak végig jegesen a r izomon. Az őrült meghajolt, ünnepélyesen megáldott és ezt dünnyögte . Megszabadultál a két vágy gonosz démonaitól, a hazugságtól, amely betöltötte egész valódat; tiszta vagy és igaz, mint első áldozásod hajnalán, fiam. Tárd ki szentségem előtt egész Szivedet, nyugtasd meg bűntől súlyos lelkiismeretedet . .. hallgatlak. Önkénytelenül is jó színész Vált belőlem: gascognei bőbeszédűséggel gyóntam meg bűneimet halálfélelmemben. A legkülönösebb bűnök egész lajstromát sorolva fel : fiatal lányok elrablását, komplikált házasságtöréseket, lopást, rablást és gyilkosságot, csalást, szentségtörést, esküszegést, párbajt. Egészen kiszáradt a torkom, elkábult az agyam. De ha abbanhagytam, az óriás összevonta szemöldökeit, végigmért tetőtől-talpig és a vizsgálóbíró kutatóan szigorú hangján rivallt rám: — Még rejtegetsz előlem valamit ! . . . Nem mondtál meg mindent! . . . Vigyázz ! . . . Vigyázz ! Erőm fogytán, kimerülten, összetörve, zavart gondolatokkal azt kérdeztem magamtól, vájjon nem fogok-e én is megőrülni e rettenetes tébolyodott kínzásai közepette ? Végül félbeszakított, bólongatva így szólt hozzám : — Térj meg, fiam, az úr kebelébe. Mutasd be neki bűnbánatodat, imádkozz meleg bensőséggel. Most a penitenczia módján fogok gondolkozni, vájjon kegyetlen legyen az, avagy jóságos. Kegyetlen, avagy jóságos. Megremegtem, Pár Miatyánk elmondására fog-e ítélni, hogy megcsókoljam czipőjét és gyűrűjét, vagy valamely rettenetes gyilkos kínzáson töri a fejét ? Hogy nem ügyelt rám, kitekintettem az ablakon. A láthatáron a pápák városának templomai, pompás palotái, rózsás parkjai tűntek fel. És mindent egy koczkára téve, szertartásosan, tiszteletteljesen hajoltam meg előtte. — Szentséged bocsánatáért esedezem, — mondottam — hogy elmélkedései közepette zavarni merészkedtem, de ime, Avignonba értünk, amely harangzúgással fogadja a száműzött egyházfejedelmet, hogy visszaállítsa trónjának fényét és visszahelyezze a tiarát szent fejére. Meg méltóztatik engedni, szent atyám, hogy kivei elé siessek és idevezéreljem őket magas színe elé ? A vonat kerekei még nyikorogtak és lassan megálltak. Az őrült habozott, aggodalmasan, gyanakodva, éles tekintettel vizsgálta vonásaimat és végre így felelt : — Légyen, fiam. Siess ! Itt várom kegyelemmel népemet és papjaimat. Meg voltam mentve. Rohantam az állomásfőnökhöz, hogy értesítsem . . . egyéb forradalmi szerszámok után, de nem találtak semmit. Az uruk életéért aggódók ördögi tervet eszeltek ki, hogy a czárt esetleges merényletektől megoltalmazzák. Azokon az odesszai utczákon, hol a czár fogata végighalad, gyermekekből akarnak sorfalat állítani, mert a forradalmárok inkább nem dobnak bombát a czár felé, semhogy ártatlan gyermekeket is találjanak. Ls Hány állatfaj van a földön ? 1830-ban az angol természettudósok 1200 különféle emlőst ismertek, ez a szám 1881-ben 2300-ra emelkedett. Madár 1830-ban 3600-féle volt, 1881-ben 11.000. Hüllőknél a szám 513-ról 3400-ra szaporodott. Mennél kisebb az állat, annál több a faja, mely időközben ismeretes lett, így például az ismeretes halfajok száma 1830-tól 1881-ig 3500-ról 1.000-re emelkedett, a puhatestűeké 11.000-ről 33.000-re, a moszatoké 40-ről 120-ra, a kagylós állatoké 1290-ről 7500-ra, a fonáltestűeké 1048-ról 8070-re, a százlábúaké 450-ről 1300-ra, a rovaroké 49.100-ról 220.150-re, a tüskebőrűeké 230-ról 18.043-ra, a férgeké 372-ről 5070-re, a coelenterátáké 500-ról (1834-től) 2200-ra, a periferáké 50-ről (1835-től) 40-re és végül a vőslényeké 305-ről 3500-ra emelkedett. 1840 körül tehát az összes állatfajok száma 73.588 volt, amely 1881-ben már 311.653-ra nőtt. Azóta pedig túlzás nélkül lehet állítani, hogy minden évben mintegy 12.000 fajt fedeznek fel és igy nem lehet csodálkozni, ha ma már mintegy 600.000 állatfajjal ismerkedett meg a zoológia. De bármennyire tekintélyes is ez a szám, azért ez még mindig kicsiny a létező fajok számához viszonyítva. Bizonyítja ezt Sharp zoológus kimutatása, aki 1895-ben a felfedezett rovarfajok számát 250.000-re becsülte és aki akkor arra a véleményre jutott, hogy ez a szám csak a tizedrésze azon rovarfajoknak, amelyek még a tudományos felfedezésre várnak. És ez a szám a többi kisebb méretű állatoknál is ilyen, csakis az emlős állatokról mondhatók el, hogy azok már úgyszólván mind ismeretesek. ff Értékes bélyeggyüjtemény. Peckitt londoni bélyegkereskedő Sír William Avery elhunyt birminghami gyáros bélyeggyüjteményét 24.500 font sterlingért, vagyis 600.000 koronáért megvásárolta. Sir William Avery nyolcéves korában kezdte a gyűjtést s egész életében folytatta, úgy hogy halála alkalmával gyűjteménye kerek százezer darabból állt.tt A divat árai hajdan és most. Az elegáns nők divatkiadása napról-napra nő a férjek nagy szomorúságára, kik legfölebb abban lelhetnek vigasztalást, hogy régen még drágábbak voltak a női öltönydarabok : 1330-ban egy bíborvörös bársonyruha 3500 koronába került a mai pénzérték szerint, ugyanolyan, de szürke színű ruha fehér selyemmel bélelve 3000 koronába került. A burgundi herczegnő 1370-ben 12.000 koronát fizetett egy pávákkal telehímzett arany brokát ruháért, Gabrille d’Estréesnek, IV. Henrik franczia király szeretőjének azt a ruháját pedig, melyben 1594-ben Parisba bevonult, több ezer aranyra becsülték. Csak az a csipkekendő 19.000 tallérba került, melyet ez alkalommal kezében tartott. Körülbelül száz évvel később a férfiak öltözete még többe került, mint a nőké. XIV. Lajos 1669-ben a szultán követét oly ruhában fogadta, melynek gyémántjai 14 millió frankba kerültek. XV. Lajos korában 6000 frankot kértek egy nem is valami kiváló udvari ruháért, de nem volt ritkaság a 40.000 frankos is. E tekintetben az asszonyok sokszor igénytelenebbek voltak a férfiaknál. Megszoktuk Mária Antoinette-ot a rokokó legkönynyelműbb, legpazarlóbb asszonyának nevezni. De mit szólnak a mostani nők, kiknek struccztollakkal megrakott kalapja több száz koronába kerül, ha meghallják, hogy Mária Antoinettenek egy torpieja 180 frankba, egy legfinomabb szalmából font széles kalapja, melyet hatalmas kék és fehér selyemszalagok díszítettek, csak 90 frankba került ? — Fejfájás, szédülés, szívdobogás, legtöbbször csak makacs székrekedésnek következménye. Ha reggelenként éhgyomorra egy fél pohár valódi Ferencz József-keserűvizet iszik, természetes, tehát ártalmatlan módon fog rendszeres bélműködést elérni, miáltal az előbbi pangással járó kellemetlen tünetek is csakhamar megszűnnek. Ajánlatos csakis Ferenc? József«-keserűvizet kérni, mert több csekély értékű viz csalódásig hasonló czimkével van forgalomban. IMIEM-OIMAHO U Gyermekek mint villámhárítók. A minden oroszok uralkodója sokáig töprengett, mig végre elhatározta, hogy Olaszországba utazik. A »Standard« császári yacht fogja Olaszországba vinni, előbb azonban Odesszába megy. A városban természetesen alapos kutatást végeztek bombák s 13