Az Ujság, 1909. november/1 (7. évfolyam, 259-270. szám)
1909-11-06 / 263. szám
Szombat, 1909. november 6. AZ ÚJSÁG — Igen! (Nevetés.) — Arról nem tud, hogy Mariskát ötször is kidobták a szülei házból, mikor térdenállva könyörgött bocsánatért ! — Nem. Pedig azt mondta, hogy mindent tud ...— Ezt nem tudom. Mariska csak gorombán közeledett szüleihez. Haverda Mariska : Egy amerikai rokonommal együtt dobtak ki. Tessék megidézni Amerikából... (Nagy zaj.) Denk biró : Mikor kezdődött a rossz viszony ? — Amikor a leány felserdült és irigykedni kezdett. Az én feleségem egyszer kibékítette őket. .. De be kellett látni, hogy hiába. Haverda Mariska : A hiábavalóság az volt, hogy könyörögtem Dengléktől a közvetítést a békére. Száz levélre sem kaptam választ. Bródy Ernő dr. (a tanúhoz.): Válaszolt ezekre a levelekre? . — Megvallom, soha ! (Nagy zaj.) — Hát azt látta, hogy az apa temetésén nem engedte Haverdáné és az ön felesége, hogy Mariska kezet csókoljon nekik ? — Igen, elhúzták a kezüket. De nem is tett Mariska több kísérletet... Haverda Mariska: Hogy tehettem volna, amikor kidobtak, kivertek a házból ! (Zokog.) Tanuk vannak rá ... Lengyel Zoltán dr. (a tanúhoz): Miben nyilatkozott meg a Mariska erkölcstelensége, pazarlása ? — Tudom is én. — Megállapítom, hogy a mikor az anya megharagudott, akkor Mariska a világ legtisztességesebb asszonya volt. A mézesheteit élte. — Volt-e a feleségének magánvagyona ? — Nem hagyom magamat zaklatni. Erre nem felelek. . Bródy Ernő dr. kéri Dengl megesketését és ezt azzal indokolja, hogy Dengl erkölcsileg és anyagilag érdekelt. (Derültség.) Denglt megesketik. Az újpesti polgármester, Ugró Gyula dr., Újpest polgármestere azt vallja, hogy Jánosit hozzá beajánlották. Napidíjas volt. Magam mellé vettem. Megbízható, előzékeny modorával nagy szolgálatot tett. Később áthelyeztem a főjegyzőséghez, ahol számtisztté nevezték ki, de csakhamar újabb előléptetést és előleget kért. Ettől kezdve ideges lett és a szolgálatában gyöngének mutatkozott. Állandóan szabadságot kért és kapott, végre elment. De előbb bejelentette, hogy Jarmatzky főjegyző elvált feleségét elveszi, ezért nem maradhat. Át akartam helyezni méltányosságból, de ő mégis eltávozott, mire felmentettem állásától. . — Mikor kezdődött az idegessége ? — Amikor úgy hallottam, hogy asszony szerepel a dolgaiban. — Hogy lehetett számtiszt érettségi nélkül ? — Ügyes, képzett ember volt, bizonyítványait nem kértem. , Az imádók. Trácz Ernő,pál éves, nőtlen gyógyszerész, Mariskának egykori udvarlója volt, többször váltót zsirált neki. 1902-ben ismerkedett meg Mariskával Újpesten-Szerinte Jarmatzkyék költekeztek, nem tellett a fizetésből. — Mi volt az oka a válásuknak ? — Az anyagi romlás. — Más nem ? — Nem. — Jarmatzkyné sokszor tett kísérletet az anyjával való kibékülésre ? — Sokszor és hiába. Leveleire sohasem kapott választ. ■— Igaz, hogy ön azért ment tönkre, mert nekik váltót zsirált ? — Nem mentem tönkre, csak elhagytam állásomat. Mladonicky Kálmán, daliás, szép ember, szintén udvarlója volt Mariskának. Kéri, hogy mentsék fel a tanuzástól, mert úgysem tud semmit és mert olyan emlékei vannak, amelyek fájóak. Azután szégyen háramlana reám ebből a vallomásból, mert elcsábítottam. Az ügyész kéri a kihallgatását, Lengyel Zoltán dr. ellenzi, mert itt nem lehet tovább a pikáns szenzácziókat hajhászni. A bíróság úgy határoz, hogy a viszonyról nem kell nyilatkoznia. Azt vallja tovább, hogy Haverda Mariska azt mondta neki, hogy »túl tudnám élni az anyám halálát«. A férj vallomása: Jarmatzky Sándor dr., Mariska férje a következő tanú. Negyvenkét éves, szimpatikus férfi. Közjegyző Újpesten. Az elnök kitanítására azt feleli: ' f — Akarok vallani! — Mi volt az oka Haverdáék gyülölségének ? — Az, hogy Haverda nem tartotta be az ígéretét. Társnak fogadott, de nem akarta megosztani velem a jövedelmét. Azért elvittem a feleségemet, hogy a jegyzői pályán keressem meg a kenyerünket. Az anya elhidegülése már Mariska leánykorában kezdődött. Minden kísérlet a kibékülésre kudarcot vallott. — Mi volt az elválás oka ? — Kölcsönös elhidegülés. — Tud a Jánosival való viszonyról ? — Az én alkalmazottam volt Jánosi, mindent tudok... Bródy Ernő dr.: Sohase látogatták meg magukat a Mariska szülei ? — Soha. — Amikor a fiuk született, akkor se jöttek el a nagyszülők a betegágyhoz ? — Nem. — Haverda Boldizsár nem is ismerte az unokáját ? — Nem! — Boldizsár temetésén hogy fogadta a leányt az anya ? — Sehogy ! A feleségem egyedül imádkozott a síron... — Talán Haverdáné nem tekintette leányának a Mariskát ! — Lehet, néha én is úgy hittem... A temetésen nem is fogadta a köszönését. A tanú aztán elmondja, hogy Haverda Boldizsárnak 1898-ban 600.000 korona vagyona volt és mégis, mikor meghalt, a hagyatéki leltárba 25.000 koronát vettek fel, daczára annak, hogy azóta a vagyon csak szaporodott. Haverdáné halála után pedig csak 142.000 korona hagyatéki vagyont találtak, úgy hogy ő neki az a gyanúja, hogy a hagyatéknak egy részét ellopták. Jarmatzky vallomását a védők is és az ügyész is valónak fogadják el és igy megesketését mellőzik. A következő tanú Szalay József dr., Hódmezővásárhely város helyettes főkapitánya. Mielőtt vallomását megkezdené, Vojta felszólal és kijelenti, hogy Szalay vele ellenséges viszonyban van, mert egy ízben lakásán nyakon ragadta és kidobta. Szalay tanú tagadja, amit Vojta mondott és a törvényes figyelmeztetés után azt mondja, hogy Vojtát azért kellett elbocsátani Vásárhelyről, mert a záróraengedélyek közül, melyeket ő kezelt, hiányokat fedeztek fel. Mikor Szalay vallomását befejezte, Vojta indulatosan felugrott és kiabálni kezdett: Szalayt kirúgtam a lakásomból, mert összevesztünk. Ezért hagytam el az állásomat is és ezért tesz most ellenem súlyos vallomást. Lengyel Zoltán kéri a törvényszéket, hogy arra való tekintettel, hogy a tanú a vádlottal ellenséges viszonyban van, mellőzzék annak megesketését. A törvényszék elrendeli a megesketést. Lengyel Zoltán semmiségi bejelentést tesz. Ezzel az elnök a tárgyalást holnap 9 órára halasztja. PETŐFI HÁZA. — Két úr a kávéházban. —« AZ EGYIK : Megint valami szép és nagy dolog. Petőfi háza. Együtt lesz minden, ami a nagy költő életére és munkásságára vonatkozik. Lesz megint egy hely, ahová elzarándokolhat, akinek szíve van. p* A MÁSIK : S amely üres lesz mindig. Ki menjen bele és miért ? Az emberekből kihalt a poézis. Még csak el se olvassák a verseket, nem hogy a megszületésük körülményeit kutassák. AZ EGYIK : Mesebeszéd. Nem olyan anyagi a világ, a milyennek némely sötétlelkü ember festeni szeretné. A szép kultusza él közöttünk és nem fog kihalni soha. És könyveket is olvasnak és költészetért is lelkesednek. Sokkal silányabb költészetért is, mint a minőt Petőfi lángelméje szült. ‘ A MÁSIK: Nekem beszélhetsz. Én jobban ismerem a magyar »Pappenheimer«-eket, mint te. Ha nincs is sok, egy-két kulturintézetcönk mégis csak akad. De aki érdeklődnék irántuk, olyan nem akad senki. Egy-két diák megy felolvasásra, egy-két idealista leány olvas verseket, az emberek mennek tovább, a kenyér után való harczban s nevetik a poézist és lenézik a poétákat. AZ EGYIK : Ha elhinném, a mi bolondokat és valótlanságokat beszélsz, akkor kétszeresen ujjonganék a Petőfi-ház megszületésén. Ha megvan a közöny, akkor le kell törni alkotásokkal. Ha meghalt a poézisért való lelkesedés, ilyen palotákban kell új életre kelteni. De nincsen is közöny s nem is veszett ki az emberiségből a költészet szeretete. Petőfit mindenki olvassa, könyv nélkül tudja. Akinek csak egy könyve van a házában, az az egy is Petőfi. A MÁSIK : Hát jó. Van Petőfi-kultusz. Sőt Arany-kultusz is van és Jókai-kultusz. Mindenkinek van kultusza nálunk, aki meghalt régesrégen, visszajöhetetlenül. De én, barátom, én Lukéval tartok, a Gorkij Éjjeli menedékhelyének bölcs csavargójával. Az élőket szeressétek és ne a halottakat. Ha palotákat építünk, építsük az eleven íróknak és ne a halottak emlékének. Petőfi! Örök idők legnagyobb költője. És Debreczenben a pipája tüzénél melengette a kezét, hogy meg ne gémberedjék és írni tudjon. Koplalt, fázott és rongyosan csavargott. Szalmafedeles viskója a kinek nem volt életében, nevetséges dolog annak palotát építeni a halála után. AZ EGYIK: A legveszedelmesebb hazugságok mindig azok, amikből valami igaz mag kandikál ki. Ilyen az is, amit most mondottál. »Az eleveneket szeressük, azokat melengessük, ne a halottakat.« De mit gondolsz, mire jó az ilyen alkotás, mint a Petőfi háza ? Arra, hogy a halott dicsőségét szaporítsa ? Nem, barátom. A Petőfi dicsőségét nem szaporítjuk mi apró epigonok. A Csimborasszóra senki se akar egy marék földet felvinni, hogy magasabb legyen a hegy. Hiszen el se tudja érni senki a tetejét. De miért csinál az angol Shakespeare-palotát és Byronházat, miért vannak a németnek Göthe-házai és Schiller-palotái, miért kell nekünk Deák-szoba, Kossuth-utcza, Petőfi-ház ? A MÁSIK: Hogy örökéletűvé tegyük az emléküket. Hogy megteremtsük a kultuszukat. AZ EGYIK :jorra is. De ez csak a kisebbik eredmény. A Petőfi emlékét örökéletűvé tették már a munkái. A Petőfi-ház csak tetőzet a maga emelte nagy emlékműre. De az újabb generáczióknak ez a tető már alapzat. Ezen épül fel az új irodalom jóléte. Ahol az emléknek már megvan a maga palotája, ott biztosan hajléka lesz a jövendőnek is. A halottakat tisztelik meg, de az élőknek adnak vele jólétet. A MÁSIK : Ezt nem értem. AZ EGYIK : Nyilván mert nagyon világos. Mi nőhet ki ebben az országban egy nagy Petőfi-, Jókai- vagy Arany-kultuszból? Nemcsak egy-egy palota az óriások emlékezete számára, de egy-egy templom az irodalom kultuszának. Aki Petőfit megszereti, az a szépet kultiválja és a művészit az irodalomban. És ebből nemcsak a halottaknak kerül emlék, de az élőknek fakad ki az élet. A kis Petőfi-ház nemcsak apró emlékek gyűjteménye, de egy palotasor a magyar irodalomnak. Dicsőség azoknak, akik megteremtették.■ Vulpes. " Az ifjság telefonszámai: Szerkesztőség: 56—16. Kiadóhivatal: 162—63 és 58—03. Olvasóterem és fiókkiadóhivatal: 71—31. Interurban (külföld és vidék): 57.