Az Ujság, 1910. február/1 (8. évfolyam, 26-38. szám)
1910-02-01 / 26. szám
____________________________ Ilyenkor az elnapolás útján a törvényhozás egyik tényezője hatalmával ellene fordul a másiknak a kormány javára, s voltaképpen fölfüggeszti az alkotmányos gyakorlatot. Volt-e erre szükség ? Nem érte volna el ugyanazt, ha maga a Ház napolja el magát, vagy legalább nem várhatta volna-e be, míg a Ház ezt az elsősorban foganatosítandó eljárást megtagadja ? Előállt tehát szerencsésen megint egy helyzet, tele keserűséggel s forma szerinti királyi Szembeszállással a nemzet ellen, ami előállhatott volna keserítő és gyűlölködő szín nélkül is. A választások kiírása alkotmányos és lojális elintézés. De előbb gúzsba kötni a nemzet mostani törvényes képviseletét, s a lojális elintézést megtorlás színében foganatosítani, enyhén szólva, impolitikus, szabatosan kifejezve, ha a szándék hiányzott, ügyetlenség. Ez pedig nem olyan csekélység, amin a közvélemény túltehetné magát. Nagyon kidomborodott tény, hogy a mostani választásokat a korona kívánja a nélkül, hogy kiváncsi volna a nemzet akaratára. Az az akarat előre meg van szabva s a választás csak formája a királyi akarat nemzetre való diktálásának. Kétszeresen kormányérdek, hogy legalább ez a játék, hogy úgy mondjuk , ez a hlppyszerű választás, a nemzeti önérzet ingerlése nélkül történjék meg. Ez a nemzet igazán megkövetelheti, hogy ha már lényegben fütyülnek rá, legalább formailag becsüljék meg. Khuen-Hédervárynak volt már módjában királyi leirattal beleszólni a politikai helyzetbe. A phlopy-i hadparancs idején történt ez, s akkor a legfelsőbb leirat érdemesnek tartotta magyarázatot adni a közfelfogás csitítására. Higgye el Khuen, a mostani sérelem nem enyhébb, sőt súlyosabb, mert akkor tényleg katonai nyilatkozatról volt szó, melyet katonákhoz intéztek, ezúttal azonban egészen politikailag, az ország házában a magyar királyi miniszterelnök statuált olyan alkotmányértelmezést, mely kisebbíti a nemzet jogkörét a korona hatalmi körének javára. Igazán többet mondathatott volna a királylyal a nemzetnek, hadd legyen szolemnis nyoma annak, hogy a Khuen követte eljárás jóhiszemű tévedés, nem pedig tudatos lépése annak a politikai törekvésnek, mely Bécsből akar a magyar alkotmány nyakára ülni, s a király hatalmával szemben annyi önállóságot sem hagy meg nekünk, amennyivel akármelyik koronatartomány kellemetlenkedhetik császárjának. Ennek az eljárásnak mindenesetre meglesznek a hátrányai a kormányra, s különösen a választások minőségére. A hangulat az országban meglehetősen apatikus s ez kedvez a kormánynak. Még meg sem próbálták, s már van tiltakozás a nemzeti ellenállás ellen. Az ország tényleg szabadulni akar a politikai izgalmaktól és szőrszálhasogatástól. Minek adták hát föl újra a leckét ? Miért mindenképpen, még hibák tetézésével is, éreztetni, hogy nemcsak szájhősök és rosszhiszemű spekulánsok szólnak a kormány politikája ellen, hanem dologi, nemzeti okok is ? Mi igazán nem akartuk a harangokat félreverni. Ma is azt mondjuk: ha Khuennak sikerül magának többséget szereznie, ér majd annyit, mint egy úgynevezett nemzeti kormány. De ilyen eljárással már az első lépés előtt kétségessé tenni a következőknek a törvényességét, olyan hiba, melyet még a siker sem tehet jóvá, s melyet az országgyűlés, akármilyen legyen is a pártösszetétele, köteles lesz majd tisztázni és reparálni. császárit s akinek a hatalma világra szóló, de azt a parlamentjén keresztül gyakorolja. Kipling elénk hozza Indiát bungalonjaival, még a kis Man-sziget közjogi helyzetét, konstrukcióját is ismerjük, mert egy kedves benszülöttje, Hall Caine regényei szétviszik a világba. Persze nem úgy ismerjük, mintha egy kathedráról hallanék, föltéve, hogy el nem aludnánk, de tudjuk legalább azt a minimumot, amennyi egy művelt embertől várható, hogy az illető országról fogalma legyen ; azt a minimumot, amit mi szívesen elfogadnánk maximumnak még a legszomszédabb népeknél is. Voltaképpen ez is nem nekem, de egy angol embernek, Jarrold londoni kiadónak jutott eszébe, ki egy miniszterséget viselt magyar államférfiúval beszélgetvén, azt kérdezte, nincsen-e valami olyan regényünk, melyből a magyar közjogot meg lehetne ismerni, mert, úgymond, sokan tudakozódnak nála egy ilyen regény felől. Az illető miniszter természetesen említett valami úgynevezett »komoly« közjogi munkát, mire az angol kiadó természetesen kicsinylőleg mosolygott: — Kinek fordíttassuk le ? Az egereknek ? Igen, ha Macaulay írná vagy Carlyle. De hol vesznek az urak egy Carlyle-t ? Hiszen ha azt lehetne. Csakhogy sokkal könnyebb Ausztriát akar bekebelezni Magyarországba, mint még egy Carlylet létrehozni. Itt hát csak egy regény segíthet, azaz hogy sok regény még biztosabban. Csakhogy az se könnyű, mert a regényhez olvasók is kellenek. S nem minden regényt olvas el az ember. Tolsztojuk persze nincsen, se Zolájuk. Ebből egy is elég lenne. De mindegy, az eszkimók fókazsírral főznek, azért mégis főznek. Természetesen ennek a regénynek úgy kell lenni megírva, hogy a közjogi helyzet rajzát a mese bonyodalma vigye, nem pedig hogy csak el legyen beszélve cselekmény közben. Az olvasó tovább fordít az ily unalmas lapokról és fut a történet gerincze mellett a cselekmény vége után. Ily benyomások alatt érlelődött meg bennem a vágy egy ilyen regényt írni, annál is inkább, mert úgy Berzeviczy Albert, mint Apponyi Albert gróf egymás után következő , kultuszminiszterek jónak látván a gondolatot, s megbíztak vele, s én hazafias kötelességemnek is tartottam belevágni. Lehet, hogy nem vagyok a feladathoz elég erős, csak bátor. De hiszem, úgy reményem, jönni fognak utánam mások és idővel, igy vagy úgy, mégis sikerül különállóságunk feltüntetése. Hiszen két módja is van. Vagy ezen az utón, — úgy hogy erősebbek lesznek az íróink. Vagy más után, — úgy hogy gyengébbek lesznek a királyaink. Mikszáth Kialman. __________AZ UJSAO__________ Kedd, 1910. február L 3 BELFÖLD. == Bosnyák alkotmány. Bécsből jelentik, hogy a Khuen-Héderváry-kabinet már a legközelebbi napokban beleegyezését fogja adni a bosnyák alkotmány kihirdetéséhez. A közös pénzügyminisztériumnak erre vonatkozó elaborátumát már a Wekerle-kabinet letárgyalta és jóváhagyta, de lemondott állapotában nem akart hozzájárulni ahhoz, hogy ezt ki is hirdessék. Az iglói mandátum. Iglóról jelentik . Az iglói választókerület vasárnap délelőtt körülbelül 500 választópolgár jelenlétében jelölő gyűlést tartott. Veselényi Mátyás királyi közjegyző nyitotta meg a gyűlést és a kerület képviselőjelöltjéül Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert ajánlotta, aki a gyűlés táviratilag kért fel a jelölés elfogadására. A gyűlésen beszélt még Róth Márton gimnáziumi tanár németül és Hrusovszky pálfalvi gazdatótul. A gyűlésen megalakult Hieronyminek a pártja. Elnökké Münnich Kálmán bányatanácsost választották meg. Holnap reggel száz tagú küldöttség jön Budapestre, hogy Hieronyminek a mandátumot felajánlja. Hieronymi Károly a kereskedelemügyi minisztériumban délután öt órakor fogadja a küldöttséget. Este nyolc órakor a Bristol-szállóban banker lesz, amelyen a kormány tagjai is megjelennek. Hieronymi talán jövő vasárnap a délutáni gyorsvonattal utazik Iglóra programmbeszéde elmondására. Iglói pártja a régi szabadelvűekből, részben a függetlenségi választókból alakult. A Justh-párt jelöltje, Batthyány Pál gróf volt zalamegyei főispán vasárnap Iglón programmbeszédet mondott. Kíséretében voltak: Bakonyi Samu, Mérey Lajos, Teleki Arvéd gróf, Leszkay Gyula, Máriássy Mihály, Sümegi Vilmos, Eitner Zsigmond, Gaál Gaszton, Fried Lajos, Jeszenszky Ferencz, Mádi Kovács János és Kállay Frigyes képviselők. Beszámoló: Szatmári Mór, a raargitai kerület országgyűlési képviselője vasárnap kerületének két községében, Dályogon és Széplakon beszámolót mondott. Dályogon Molnár Mihály református lelkész, Széplakon Kocsis József helyi pártelnök mondott köszönetet a képviselőnek fejtegetéseiért a választók nevében. A választók bizalmat szavaztak Szathmárinak és üdvözlő táviratot küldtek Kossuth Ferenczhez. Döntött a király. — Az országgyűlés feloszlatása. A kormány munkához fog. Uj pártalakitás. Még egy memorandum a király előtt. — Khuen-Héderváry Károly gróf tegnap, vasárnap minisztereivel tanácsot tartott, az eredeti tervtől eltérve még az este Bécsbe ment, ma délben királyi kihallgatáson volt, a melynek eredményeként holnap a hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: Kedves gróf Khuen-Héderváry! Magyar kormányomnak ön által felajánlott lemondását nem fogadom el és jóváhagyólag tudomásul veszem, hogy az országgyűlés feloszlatása és az uj országgyűlésnek annak idején való összehívása iránt előterjesztést fog tenni. Kelt Bécsben, 1910 január hó 31-én. Ferencz József s. k. Gróf Khuen-Héderváry Károly s. k. A képviselőház bizalmatlansági vótumára és a főrendiház óvására a kormány tehát megfelelt a parlamentben elhangzott követelménynek : lemondott. A korona ellenben azt a választ adja, hogy mindaddig, míg maga az ország nem nyilatkozik, neki nincs oka bizalmatlankodnia és a lemondást nem fogadja el. — Egészen más súlylyal esett volna a mérlegre a parlament állásfoglalása, — jelentik Bécsből — ha a koalíció és annak pártjai, különösen a függetlenségi pártok az általuk is támogatott kormánynyal szemben idők során annyi vargabetűt nem csinálnak. De teljesen megfosztotta a volt kormány pártjait, legalább ,v. uralkodó környezetében, minden komor színezettől az a körülmény, hogy saját kormányuknak se voltak hajlandók az indemnitást megadni. Alig lehet hat-hét napja, hogy Kossuthék részéről még egy kibontakozási memorandum érkezett Bécsbe. A tervezetnek az lett volna a czélja, hogy a bizalmatlansággal terhelt új kormányt elbocsássák és Weerle, Kossuth, Andrássy közreműködésével a mai képviselőház különféle rétegeiből konstruálható többségre támaszkodjanak. Mivelhogy ez a többség már sokat tanult az utolsó