Az Ujság, 1910. február/1 (8. évfolyam, 26-38. szám)

1910-02-01 / 26. szám

____________________________ Ilyenkor az elnapolás útján a törvény­­hozás egyik tényezője hatalmával ellene fordul a másiknak a kormány javára, s voltaképpen fölfüggeszti az alkotmá­­nyos gyakorlatot. Volt-e erre szükség ? Nem érte volna el ugyanazt, ha maga a Ház napolja el magát, vagy legalább nem várhatta volna-e be, míg a Ház ezt az első­sorban foganatosítandó el­járást megtagadja ? Előállt tehát szerencsésen megint egy helyzet, tele keserűséggel s forma szerinti kir­ályi Szembeszállással a nemzet ellen, a­mi előállhatott volna keserítő és gyű­lölködő szín nélkül is. A választások ki­írása alkotmányos és lojális elintézés. De előbb gúzsba kötni a nemzet mostani tör­vényes képviseletét, s a lojális elintézést megtorlás színében foganatosítani, eny­hén szólva, impolitikus, szabatosan ki­fejezve, ha a szándék hiányzott, ügyet­lenség. Ez pedig nem olyan csekélység, a­min a közvélemény túltehetné magát. Nagyon kidomborodott tény, hogy a mostani vá­lasztásokat a korona kívánja a nélkül, hogy kiváncsi volna a nemzet akaratára. Az az akarat előre meg van szabva s a választás csak formája a királyi akar­­at nemzetre való diktálásának. Két­szeresen kormányérdek, hogy legalább ez a játék, hogy úgy mondjuk , ez a h­lppy­­szerű választás, a nemzeti önérzet inger­lése nélkül történjék meg. Ez a nemzet igazán megkövetelheti, hogy ha már lé­nyegben fütyülnek rá, legalább formailag becsüljék meg. Khuen-Hédervárynak volt már mód­jában királyi leirattal beleszólni a poli­tikai helyzetbe. A phlopy-i hadparancs idején történt ez, s akkor a legfelsőbb le­irat érdemesnek tartotta magyarázatot adni a közfelfogás csitítására. Higgye el Khuen, a mostani sérelem nem enyhébb, sőt súlyosabb, mert akkor tényleg kato­nai nyilatkozatról volt szó, melyet kato­nákhoz intéztek, ezúttal azonban egészen politikailag, az ország házában a magyar királyi miniszterelnök statuált olyan al­kotmányértelmezést, mely kisebbíti a nemzet jogkörét a korona hatalmi köré­nek javára. Igazán többet mondathatott volna a királylyal a nemzetnek, hadd legyen szolemnis nyoma annak, hogy a Khuen követte eljárás jóhiszemű tévedés, nem pedig tudatos lépése annak a poli­tikai törekvésnek, mely Bécsből akar a magyar alkotmány nyakára ülni, s a király hatalmával szemben annyi önálló­ságot sem hagy meg nekünk, a­mennyi­vel akármelyik koronatartomány kelle­­metlenkedhetik császárjának. Ennek az eljárásnak mindenesetre meglesznek a hátrányai a kormányra, s különösen a választások minőségére. A hangulat az országban meglehetősen apa­­tikus s ez kedvez a kormánynak. Még meg sem próbálták, s már van tiltakozás a nemzeti ellenállás ellen. Az ország tény­leg szabadulni akar a politikai izgalmak­tól és szőrszálhasogatástól. Minek adták hát föl újra a lec­két ? Miért minden­képpen, még hibák tetézésével is, érez­tetni, hogy nemcsak szájhősök és rossz­hiszemű spekulánsok szólnak a kormány politikája ellen, hanem dologi, nemzeti okok is ? Mi igazán nem akartuk a haran­gokat félreverni. Ma is azt mondjuk: ha Khuennak sikerül magának többséget sze­reznie, ér majd annyit, mint egy úgyneve­zett nemzeti kormány. De ilyen eljárás­sal már az első lépés előtt kétségessé tenni a következőknek a törvényességét, olyan hiba, melyet még a siker sem tehet jóvá, s melyet az országgyűlés, akármilyen legyen is a pártösszetétele, köteles lesz majd tisztázni és reparálni. császárit s a­kinek a hatalma világra szóló, de azt a parlamentjén keresztül gyakorolja. Kipling elénk hozza Indiát bungalonjaival, még a kis Man-sziget közjogi helyzetét, kon­­strukc­ióját is ismerjük, mert egy kedves benszülöttje, Hall Caine regényei szétviszik a világba. Persze nem úgy ismerjük, mintha egy kathedráról hallanék, föltéve, hogy el nem aludnánk, de tudjuk legalább azt a minimumot, a­mennyi egy művelt embertől várható, hogy az illető országról fogalma legyen ; azt a mi­nimumot, a­mit mi szívesen elfogadnánk maximumnak még a legszomszédabb népek­nél is. Voltaképpen ez is nem nekem, de egy angol embernek, Jarrold londoni kiadónak ju­tott eszébe, ki egy miniszterséget viselt magyar államférfiúva­l beszélgetvén, azt kérdezte, nin­­csen-e valami olyan regényünk, melyből a magyar közjogot meg lehetne ismerni, mert, úgymond, sokan tudakozódnak nála egy ilyen regény felől. Az illető miniszter természetesen említett valami úgynevezett »komoly« közjogi munkát, mire az angol kiadó természetesen kicsinylőleg mosolygott: — Kinek fordíttassuk le ? Az egerek­nek ? Igen, ha Macaulay írná vagy Carlyle. De hol vesznek az urak egy Carlyle-t ? Hiszen ha azt lehetne. Csakhogy sokkal könnyebb Ausztriát akar bekebelezni Magyar­országba, mint még egy Carlylet létre­hozni. Itt hát csak egy regény segíthet, azaz hogy sok regény még biztosabban. Csak­hogy az se könnyű, mert a regényhez olvasók is kellenek. S nem minden regényt olvas el az ember. Tolsztojuk persze nincsen, se Zolájuk. Ebből egy is elég lenne. De mindegy, az­­ eszkimók fókazsírral főznek, azért mégis főz­nek. Természetesen ennek a regénynek úgy kell lenni megírva, hogy a közjogi helyzet rajzát a mese bonyodalma vigye, nem pedig hogy csak el legyen beszélve cselekmény közben. Az olvasó tovább fordít az ily unalmas lapokról és fut a történet gerincze mellett a cselekmény vége után.­­ Ily benyomások alatt érlelődött meg ben­­­­nem a vágy egy ilyen regényt írni, annál is­­ inkább, mert úgy Berzeviczy Albert, mint­­ Apponyi Albert gróf egymás után következő , kultuszminiszterek jónak látván a gondolatot, s megbíztak vele, s én hazafias kötelességemnek is tartottam belevágni. Lehet, hogy nem vagyok a feladathoz elég erős, csak bátor. De hiszem, úgy remény­em, jönni fognak utánam mások és idővel, igy vagy úgy, mégis sikerül különállóságunk feltün­tetése. Hiszen két módja is van. Vagy ezen az utón, — úgy hogy erősebbek lesznek az íróink. Vagy más után, — úgy hogy gyengébbek lesznek a királyaink. Mikszáth Kialman. __________AZ UJSAO__________ Kedd, 1910. február L­ ­3 BELFÖLD. == Bosnyák alkotmány. Bécsből jelentik, hogy a Khuen-Héderváry-kabinet már a legközelebbi na­pokban beleegyezését fogja adni a bosnyák alkot­mány kihirdetéséhez. A közös pénzügyminiszté­riumnak erre vonatkozó elaborátumát már a Wekerle-kabinet letárgyalta és jóváhagyta, de le­mondott állapotában nem akart hozzájárulni ahhoz, hogy ezt ki is hirdessék.­­ Az iglói mandátum. Iglóról jelentik . Az iglói választókerület vasárnap délelőtt körülbelül 500 választópolgár jelenlétében jelölő gyűlést tar­tott. Veselényi Mátyás királyi közjegyző nyitotta meg a gyűlést és a kerület képviselőjelöltjéül Hieronymi Károly kereskedelmi minisztert aján­lotta, a­ki a gyűlés táviratilag kért fel a jelölés elfogadására. A gyűlésen beszélt még Róth Márton gimnáziumi tanár németül és Hrusovszky pálfalvi gazda­tótul. A gyűlésen megalakult Hieronymi­­nek a pártja. Elnökké Münnich Kálmán bánya­­tanácsost választották meg. Holnap reggel száz tagú küldöttség jön Budapestre, hogy Hieronymi­­nek a mandátumot felajánlja. Hieronymi Károly a kereskedelemügyi minisztériumban délután öt órakor fogadja a küldöttséget. Este nyolc­ órakor a Bristol-szállóban banker lesz, a­melyen a kor­mány tagjai is megjelennek. Hieronymi talán jövő vasárnap a délutáni gyorsvonattal utazik Iglóra programmbeszéde elmondására. Iglói pártja a régi szabadelvűekből, részben a függetlenségi válasz­tókból alakult. A Justh-párt jelöltje, Batthyány Pál gróf volt zalamegyei főispán vasárnap Iglón programm­­beszédet mondott. Kíséretében voltak: Bakonyi Samu, Mérey Lajos, Teleki Arvéd gróf, Leszkay Gyula, Máriássy Mihály, Sümegi Vilmos, Eitner Zsigmond, Gaál Gaszton, Fried Lajos, Jeszenszky Ferencz, Mádi Kovács János és Kállay Frigyes képviselők.­­ Beszámoló: Szatmári Mór, a raargitai kerület országgyűlési képviselője vasárnap kerületének két köz­ségében, Dályogon és Széplakon beszámolót mondott. Dályogon Molnár Mihály református lelkész, Széplakon Kocsis József helyi pártelnök mondott köszönetet a képviselőnek fejtegetéseiért a választók nevében. A választók bizalmat szavaztak Szathmárinak és üdvözlő táviratot küldtek Kossuth Ferenczhez. Döntött a király. — Az országgyűlés feloszlatása. A kormány munkához fog. Uj pártalakitás. Még egy memorandum a király előtt. — Khuen-Héderváry Károly gróf tegnap, va­sárnap minisztereivel tanácsot tartott, az ere­deti tervtől eltérve még az este Bécsbe ment, ma délben királyi kihallgatáson volt, a mely­nek eredményeként holnap a hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: Kedves gróf Khuen-Héderváry! Magyar kormányomnak ön által felajánlott lemon­dását nem fogadom el és jóváhagyólag tu­domásul veszem, hogy az országgyűlés fel­oszlatása és az uj országgyűlésnek annak idején való összehívása iránt előterjesztést fog tenni. Kelt Bécsben, 1910 január hó 31-én. Ferencz József s. k. Gróf Khuen-Hé­derváry Károly s. k. A képviselőház bizalmatlansági vótumára és a főrendiház óvására a kormány tehát meg­felelt a parlamentben elhangzott követelmény­nek : lemondott. A korona ellenben azt a vá­laszt adja, hogy mindaddig, míg maga az or­szág nem nyilatkozik, neki nincs oka bizal­­matlankodnia és a lemondást nem fogadja el. — Egészen m­ás súlylyal esett volna a mérlegre a parlament állásfoglalása, — jelen­tik Bécsből — ha a koalíc­ió és annak pártjai, különösen a függetlenségi pártok az általuk is támogatott kormánynyal szemben idők so­rán annyi vargabetűt nem csinálnak. De tel­jesen megfosztotta a volt kormány pártjait, legalább ,­v. uralkodó környezetében, minden komor színezettől az a körülmény, hogy saját kormányuknak se voltak hajlandók az indem­­nitást megadni. Alig lehet hat-hét napja, hogy Kossuthék részéről még egy kibontakozási memorandum érkezett Bécsbe. A tervezetnek az lett volna a czélja, hogy a bizalmatlanság­g­al terhelt új kormányt elbocsássák és We­­erle, Kossuth, Andrássy közreműködésével a mai képviselőház különféle rétegeiből kon­struálható többségre támaszkodjanak. Mivel­hogy ez a többség már sokat tanult az utolsó

Next