Az Ujság, 1910. augusztus/1 (8. évfolyam, 182-193. szám)

1910-08-02 / 182. szám

pápa rendelte el a szerzetesrendek népies reformját is és bőven tudva van, hogy a keresztényszoczális szervezkedés is tőle indult ki, sok helyütt egyenesen a magas klérus akarata ellen. A történetírás dolga lesz lemérni azt, hogy e népies, klerikálisan konzervatív politika milyen veszedelmeket előzött meg és milyen túlzásokat hárított el a világ fejéről ? Rómában arról vannak meggyőződve, hogy a pápai politikának van legnagyobb része abban, hogy az anarchizmus és szocziálizmus a népek alsó rétegeit nem ragadta egészen magával s hogy a szélsőséges doktrínák nem fajultak el szörnyű vérontásokká. Ami egyébiránt legyen csak úgy ideállítva, mert hiszen ehhez a véleményhez sok szó fér. X. Pius kormányzatának nehezebb feladat jutott. A szentszéknek a doktrínák teréről át kellett lépnie a gyakorlati politika terére, ha komolyan akarta venni hivatását. Egyrészt Francziaország letörése kényszerítette rá, másrészt a szocziális tanok rohamos elterjedése a művelt osztályokban is. Sőt itt-ott az állami kormányzatokban, de még a klérusban is. Francziaországban a pápai politika elvesztette a háborút. Ennek következése lett a pascendi encziklika, mely a katolikus dogmákat egész merevségükben szögezte a modernizmus ellen. További eredménye az éppenséggel nem szerencsés edite saepe (borromeusi) levél is, mely már agresszív téren mozog. Ez azonban egyszerre megmutatta azt is, hogy a pápaság konzervativizmusának ha van is ereje a doktrínák terén, immár tökéletesen erőtlen a gyakorlati politikában. Ebbe a környezetbe állítva, lehet megérteni a Vatikán és Spanyolország összeütközését. Európában Spanyolország volt az utolsó állam, ahol a római politika az államkormányzatban is érvényesült. Részben a konkordátum, rész— Éppen azért, mert az én lányom, mondod, tudni fogja mindig a kötelességét. — Te mindig tudtad a kötelességed ? — Tudsz a szememre vetni valamit ? — Bárgyúnak nem szabad hogy higyjél! Mondom, hogy tűrő és gyönge ember vagyok. Tűrtem és gyönge maradtam. De nem akarom, hogy az én lányom olyan kisértéseknek legyen kitéve valaha, kisértéseknek, — mondom ! — a punokon az anyja keresztülment. — Nem vétettem soha ellened ! — Nem kétkedem ; öregek vagyunk, nem is keresem. De a leányom, tőle még a kisértetbe esés is maradjon távol. Te nevelted és én nem szóltam bele. Most se szólnék, ha meg nem szólaltatnak. Ha csakugyan szeretik egymást, bizony egymáséi is lesznek. — S akkor te vállalod a felelősséget ? — A jövőbe senki se lát, de a bizonyos veszedelemnek nem megyek neki fejjel. Az asszony, először életében, engedett az urának s meghajolt akaratának. A maga beleegyezését nem adta ugyan, de nem is ellenkezett. Az esküvő Somogyi Lászlóval, annak rendi módja szerint, násznagyokkal, nyoszolyalányokkal, négyes fogattal, insulás pappal, rengeteg násznéppel megtörtént. De mikor bucsúzkodásra került, az anya ezzel vált meg a fiatal asszonytól: — Magad keverted a rántást, vigyázz, hogy oda ne égjen. Magad is odaégsz vele, ben az óriási papi szervezet adta meg neki ezt az erőt. Tény azonban, hogy a klerikalizmus Spanyolország belső békéjét egészen földúlta, az állami intézményeket a haladást áhítozó tömegek előtt gyűlöletessé tette s a barcelonai bombákra, majd a múlt évi felkelésre, Ferrer kivégzésére s végül általános bizonytalanságra vezetett. Ettől akar most megszabadulni a spanyol kormány. A királyság tisztán fölismerte, hogy a spanyol nemzet békéjét csak liberális politikával s az átöröklött klerikális hegemóniának a maga keretei közé való utasításával képes visszaszerezni. Canalejas miniszterelnök valóban ott is ragadta meg a kezdeményezést, ahol kellett. Egyrészt a vallásegyenlőség és lelkiismeretszabadság törvénybe iktatásával törekszik a nagy néptömegeket visszaszerezni az államnak, másrészt a szertelenül elszaporodott szerzetesrendek kiváltságait megszüntetve, ezeket is a rendes állami szabad egyesülési és gyülekezési törvény ereje alá akarja helyezni. Ez mind a kettő Európában már rég közhely, így van nálunk is. Spanyolországban azonban ez egy egész történeti múlt befejezését s a liberalizmus uralmának kezdetét jelenti. Rómában Mery del Val pápai államtitkár Canalejas elhatározásait a konkordátumba, tehát szerződésbe ütközőknek jelentette ki, de látnivaló, hogy az előzmények után maga sem bízik álláspontja erejében. Spanyolországnak életkérdése ez a liberális reform. Mivel e közt és a forradalom közt a választás nem nehéz. Maga a király is Canalejas álláspontjára állott s ma már nem kétséges, hogy a spanyol liberalizmus is győzni fog. A római politika kénytelen lesz itt is a szokásos jogföntartások sánczaiba visszavonulni. Hogy Spanyolországban ezt a progresszív reformot zavarok fogják követni, se tudták, hópelyheknek forduljanak-e, vagy zápornak zuhogjanak alá. — Megjöttem — mondta Klára, mikor belépett. — Isten hozott, lányom — mondta az öreg úr. Már kevesebbet járt ki a tanyára, megrokkant. — Nem tudom még, a hozott-e? Itthon is maradok, nem megyek többet vissza. Erre a szóra előlépett az öregasszony, ő nem változott, kurucz és harczias volt most is. — Miért ? Itthon maradsz ? Minek ? — Tudod ! Mit kérded ? Eleget panaszoltam, csak most már nem bírom tovább. — Magad idézted a fejedre, én óvtalak ! — Igaz, tudom, hát csalódtam, megbünhödtem érte. Látom most már, hogy rossz útra jutottam, visszafordulok s megpróbálom menteni, a mi menthető. — Vannak utak, melyekről nem lehet visszafordulni. Hová fordulnál ? Micsoda életbe fognál? — Haza jönnék, a lányotok lennék. ■— Az asszonynak az uránál van a helye. Én nem átkoztalak ki, de lányommá se fogadhatlak vissza. — Édesapám ! — fordult most a lány a szótlan öreghez. Az öreg ember fáradtan intett a kezével. — Édes gyerekem, mit mondjak ? A te bűnödben én is részes vagyok. Az emberek előbb-utóbb csak egymáshoz törődnek, kik nagyobb, kik kisebb harczok után. A te sorsod nehéz küzdelmeket mért rád. — De mikor nem mehetek oda többet vissza ! Édesapám, édes anyám,a halálba igen, de oda nem ! Értsétek meg, oda soha többet! — Édes kicsi lányom, bizony vissza kell sejthető. Jaime bourbon hercseg, a legitim trónkövetelő már megjelent a felszínen és Bilbaóban, a karlisták régi fészkében máris szervezik a klerikális ellenállást. Fegyveres klerikális fölkelés is várható, bár annak ma sokkal kevesebb kilátása van a sikerre, mint valaha. A nemzet szenvedő tömegei a liberális reformok mellé fognak állani s még a köztársaságiak és szoczialisták is segíteni fognak hozzá. Castelar liberális ábrándjai, annyi évvel a nagynevű köztársasági államférfi halála után, megvalósulásuk felé közelednek és a spanyol nép nemsokára fölszabadul egy magát rég túlélt konzervatív államrendszer sorvasztó nyomása alól. Általában véve az egész műveit világon nemcsak a klerikalizmus, hanem a szocziálizmus ellen is egyre világosabban és egyre nagyobb hitellel szállnak harczba a kiegyenlítő s a haladásra alkalmas liberális eszmék. Amelyek egyébiránt a régiektől abban különböznek, hogy erősen szocziális tartalommal bírnak. Ez a politikai irány pedig mindenütt győzni fog, mivel a nemzetek életében a kiegyenlítést, a békét, a haladást és a szabadságot jelenti. III. Házassága harmadik esztendejében Klára egy késő őszi estén magányosan érkezett a Szülei házba. A violaszin égen rikoltan sárga sávok között ólomszürke felhők kergetőztek, buvócskát játszottak a lemenő nappal s maguk menüi ! Nekünk, azt hiszed, nem voltak harczaink édes anyáddal ? Lám, mégis megöregedtünk egymás mellett. — Nem akartok megérteni, nem akartok megérteni ! — Nem is lehet téged ! Eleget óvtalak, eleget könyörögtem. A házasság végtére sem báli ruha : letánczoljuk és levetjük. Egész életre szól. Akkor kellett volna meggondolnod. Most már tűrd és viseld, ahogy tudod. — Szóval elkergettek ? — Nem, csak nem tartunk itt. Itt maradhatsz, amíg jól esik, de az uradhoz vissza kell menned. — S ha nem oda mennék vissza ? — Hát hova mennél ? — kérdezte az öregasszony fenyegetően. — Nézd, édesanyám, odakinn sötét van, de én nekivágok a sötétnek és nem bánom, akár hová visz. Már kívül is volt az ajtón s fogta a kilincset, késlekedve, várva egy visszahívó szót. — Jól cselekszünk, asszony ? — szólt halkan az ember. — Én visszahívnám ! — Én is igy mentem el egyszer tőled s megint visszajöttem. — Igen, mert én utánad mentem. Az az ember nem fog a lánynak utána menni ! — Akkor majd magától keresi meg a házi tűzhelyét. A lány azalatt lassan megindult. Odakinn mégis zivatarosra fordult az idő s a felhők egészen eltakarták az eget. A sűrü feketeséget szinte nyárias villámok rózsás fénye ragyogta be egy-egy pillantásra. Néha az egész szemhatár aranyos ragyogásban fürdött. Aztán megint vaksötét lett, a zápor sürü, nehéz cseppekben zúdult alá s előtte, mögötte nem maradt egyéb, csak sár, sár. AZ ÚJSÁG Kedd, 1910. Myraetae 2. ülföld. * A képviselőház ülése. A képviselőház holnap délelőtt tiz órakor ülést tart. Napirenden van: a konzuli bíráskodásról szóló törvényjavaslat harmadik olvasása, ezután a gazdasági bizottság jelentésének tárgyalása. A főrendiház ülése. A főrendiház augusztus negyedikén, csütörtökön, délelőtt tizenegy órakor ülést tart, melyen a képviselőház által elfogadott javaslatokat fogják tárgyalni. A bán és a horvát koalíczió Zágrábból jelentik : Tomasics dr. bán tegnap több képviselővel tanácskozott a politikai helyzetről, köztük Magdics Péterrel, a horvát országgyűlés első al