Az Ujság, 1910. november/2 (8. évfolyam, 272-284. szám)
1910-11-24 / 279. szám
N E£y map & Gyüjté f@ÉliázfeM (Sztrájkoló rabok. — Mit csinál Jánosi ? — Vojta szomoru) Őszi hangulat borul a hosszú Jászberényi-útra, mely a rákosi temető felé vezet. Két kocsi döczög a sáros kövezeten. Az egyik halottas kocsi, a másik a közismert »zöld kocsi«, mely szintén halottakat — elő halottakat szélít. Mert a temető szomszédságában van az a hatalmas épület, mely azoknak a szerencsétleneknek szolgál lakóhelyül, kiket a társadalom kiközösített kebeléből. A bűnösök nagy hajléka az az épülettömb, mely a temető átellenében van : az országos gyűjtőfogház. Örökké zárt, rideg rácskapu jával, szemben van a rákosi temető bejárója, amely felett ékeskedik a felírás : Feltámadunk ! A zöldkocsi szomoru utasai midőn kitekintenek a kis rácsos ablakon és megpillantják az őszi napfényben csillogó felírást, szintén reménykednek, sőt hisznek a feltámadásban. Szegény erkölcsi halottak ! Háromemeletes, óriási területen fekvő épület a gyűjtőfogház, melyet szép parkszerű kert övez. Amint a hatalmas rácsos kapun belépünk, hosszú folyosóra érünk, hol az igazgatósági iroda és a fogház egyéb hivatalai vannak. Azok, kiket a sors bizonyos időre idevetett, három osztályban vannak elhelyezve. A foglyok, rabok, jegyzenézek különkülön osztályban élik egyhangú napjaikat. Külön vannak azonkívül a felebbezők és külön a nők. Nézzünk be egy pillanatra e szerencsétlenek szomorú lakosztályaiba. Az egyes zárkák öt méter hosszúak és két méter szélesek. Bútorzatuk a következőkből áll : egy összecsukható vaságy, asztal, pad és falon függő szekrény. Kiegészíti a bútorzatot az emailsírozott sarok és kancsó. írjuk le egynapi életüket azoknak, kiket bűnük e szomorú helyre vitt. Nyáron ötkor, télen hat órakor kelnek. Ekkor kitisztogatják czelláikat és várják az osztályvezető főfegyőr látogatását. A főfegyőr mindennap felveszi esetleges kérelmeiket vagy panaszaikat. írásban adják ezt át a letartóztatottak, amely »kérelmi lapot« az igazgatóhoz juttatnak. Minden jogos kérés teljesítve és minden jogos panasz orvosolva lesz. Fél hétkor általános reggelizés van és hét órakor történik a munkatermekbe való vonulás. A munkaidő délelőtt féltizenkét óráig tart, délután pedig kettőtől hatig. Este nyolc órakor kürtjeire történik a lefekvés. Ilyen egyhangúságban telnek a napok, hetek, hónapok, sőt évek. A munkatermekről is legyen szó. Van a gyűjtőfogházban szabó-, czipész-, lakatos-, asztalos műhely, azonkívül lámpagyár, papírzacskógyár és sétabotgyár. Itt munkálkodnak azok, kik a külvilágban irtóztak a becsületes munkától. Munkájukért természetesen díjazást kapnak a letartóztatottak. Hogy fogalmat alkothassunk magunknak a rabmunka díjazásáról, megemlítem, hogy egy-egy elítélt például a papírzacskógyárban 16—18 fillért keres naponta. Ezer papírzacskó elkészítéséért tíz fillér jár. Ezt a csekély fizettséget is redukálni akarta a közelmúltban a vállalkozó, valami Lőrinczy János nevű ember, aki a Hungária nagyszállóban valamikor főpiezér volt és ez idő szerint bérlője a papírzacskógyárnak, amelyhez egy nyomda is tartozik. Lőrincz mintegy négyötszáz rabot foglalkoztat. Tervét azonban nem vihette keresztül, mert a rabok sztrájkkal feleltek. A sztrájk ügyét a fogház igazgatója simította el. A rabok keresményüket természetesen nem kapják kézhez, hanem az igazgatóság kamatoztatja, hogy kiszabadulásukkor ne menjenek ki pénz nélkül a világba. Mindazonáltal keresetük egy részét élelmezésük javítására, illetőleg pótlására fordíthatják. Szalonnát, tepertőt, szalámit, sonkát, sajtot, bort, sört hozathatnak maguknak, de az erre szánt összeg kéthetenként a két koronát túl nem haladhatja. Kivételt tesznek a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepek, amidőn négy koronát költhetnek el a szerencsétlenek. Ami az élelmezést illeti, a rabok reggelire rántott levest kapnak és a jó magaviseletnek orvosi rendeletre tejet zsemlével. Délben levest, főzeléket, hetenként háromszor húst, kétszer tésztát. A létszám bizonyos százaléka felváltva naponta két decziliter bort kap, sőt még cognac ot is azok, kiknél az orvos szükségét látja. A vacsora hol szalonnából, hol liptói túróból áll. Érdekes a dohányzás ügye. A dohányzás a legszigorúbban tiltva van és mégis minden elitért dohányzik. Vajjon miképpen szerzik a szivnivalót ? A műhelyek vállalkozóinak emberei a közvetítők. De pénz nincs az elitélt kezében, mégis »gavallérosan« kifizetik a becsempészett dohányt. Hogyan ? A kéthetenkénti extra ételvásárlásnál vesznek egy kiló szalonnát, ezt odaadják a dohányközvetítőnek és kapnak érte egy pakli hetes dohányt. Tehát kilencven krajczárba kerül egy csomag hét krajczáros dohány. És mégis mindkét fél meg van elégedve : az eladó (!) is, a vevő is. Ami a szerencsétlenek szórakozását illeti, arról is történt gondoskodás. Nagy könyvtár áll rendelkezésükre, főleg vallásos és hazafias művek. Hetenként egy könyvet kapnak. Azonkívül nyáron szabad fürdő és tornaszerek használata hoz egy kis változatosságot monoton életükbe. Naponta két órát sétálnak és egy ilyen séta megszemlélése úgy kriminalógiai szempontból, mint lélektanilag is rendkívül érdekes. A közös sors mennyire képes asszimilálni a legkülönbözőbb lelkeket. Az »előkelő« sikkasztó bankfiú és a legközönségesebb betörő, vagy rablógyilkos igenn szépen diskurálgatnak a séta alkalmával. Most is a legtarkább társaságot látni ott együtt. Ott lépked Jánossy Aladár a gyilkos, ki tiz év múlva nyeri vissza szabadságát. Jánosi az intelligens rabok közé tartozik. Ezeket Kreith Béla gróf »bérli«. Az élelmes gróf Magyarország valamennyi fogházainak intelligens elemét irodai munkákra vette bérbe. A rabokkal végeztet statisztikai munkát, régi okmányok másolatait (például a tulajdonában levő Kossuthmúzeum számára is), fordításokat (sőt műfordításokat), a Vasúti Universum munkálatait,amelyekről Kossuth Ferencz és Ludwigh Gyula volt magyar államvasúti elnökigazgató úgy nyilatkoztak, hogy a maga nemében páratlan és czimirásokat, amivel konkurrencziát csinál a fővárosi czimirodáknak. Jánosi czimeket ir. Mayer Benedek, a Zöld koszorú-szálló hírhedt fogadója, ki csalásaiért négy évi fegyházat kapott, a börtönben »privatizál«. Nem akar dolgozni. Azt mondja, hogy beteg. Kragujevics Spázó, a rablásért, gyilkosságért és fajtalanságért tizenkét évi fegyházra elítélt joghallgató, a fogházban az őrültet szimulálja. Papp Ferencz, egy évekkel ezelőtt megszűnt est lap egykori szerkesztője, ki halálba kergette egy szegény levélhordónak, Imrédy Józsefnek Margit nevű leányát, akit rávett arra, — mint emlékezetes— hogy atyjára bízott pénzesleveleket ellopjon. Hat évet tölt a fogházban. Nemsokára szabadul. Angol és franczia berket ad foglyoknak. Halász Dezső, a miniszterelnökség csalója, ki hétezer koronát vett fel Zala György szobrász nevében az állampénztártól, karácsonykor tölti ki negyedfélévi fegyházbüntetését. Ő a foglyok könyvtárosa. Ott sántít a gutaütött Boleman Aladár, az egykori híres gavallér és párbajhős, ki csalásaiért egy évi büntetést kapott. Ő is »urizál« a börtönben. Nyomában halad a sétán Vojta Antal, ki levert és magába vonult. Büszke ember, idejét folyton olvasással tölti. A gyászos sorban lépked Winter Gaston, a homosexuális zsuralak, ki egy beteges hajlamú földbirtokost rabolt ki az elmúlt hetekben. A fogház lásíipaárugyárában dolgozik. Ott látjuk Tóth Pált, a Nép vezér »szerkesztőjét«, ki óvadéksikkasztás miatt lett lakója harmadfélévig a gyűjtőfogháznak, írnak a zacskógyárban. Kiváló talentum a betörésért öt és fél évre elitélt Ozegovics Imre, ki festészettel foglalkozik és szakértők dicsérőleg szólnak műveiről. Megemlítem Bartik Sándort is, a végrendeletcsalót, aki már minden munkába belekóstolt, de semmi se tetszik neki. Végül szólok még egy érdekes betörőről, Molnár Ferencz öt évi börtönbüntetését üli a gyűjtőfogházban. A napokban egy korábbi cselekményéért ismét három évet kapott. Mint fogoly, megdézsmálta a fiumei ügyészségi pénztárt. Ugyanis a szép hrású embert az ügyészségi irodában alkalmazták. Meghitt embere volt a fiumei ügyésznek, rá bízta az ügyészségi pénztár kezelését, amelyben tetetek és egyéb hivatalos pénzek voltak. Molnárnak, mint kivételes elbánásban részesülő fogolynak, teljes szabadsága volt az ügyészségi fogházban. Egy napon elhatározta, hogy megszökik. Az ügyész fiókjából kivette a kulcsokat és azokkal kinyitotta az ügyészségi pénztárt. Kilenczszázhatvan koronát vágott zsebre. Azután a fogházőrök borotvájával megborotválkozott, levette bajuszát és szépen kisétált a fiumei fogház kapuján, Németországba ment. Midőn pénze fogytán volt, hazajött Magyarországba, Budapesten, honnan örök időre ki van tiltva, Sarkadi detektív felismerte és lefülelte. A gyűjtőfogházban a kitűnő irású embert irodai munkára alkalmazta Kreith Béla gróf vállalkozó. Múlt szombaton, midőn a fiumei szökésért újból három évet kapott, elkeseredett. A gyűjtőfogházban Kálmán főfegyőr osztályán volt elhelyezve. Este hat órakor Kreith Béla gróf át akarta venni tőle a kiosztott munkát. Midőn benyitott a zárkába, meglepetve látta, hogy a rab felvágta ereit. Kálmán főfegyőr azonnal jelentette az esetet Vájna Károly igazgatónak és rögtön megjelent Neumrth fogházfőorvos, ki gyors segítségben részesítette a szerencsétlen embert. Eddig szól a gyűjtőfogházbeli egy nap története, amelyhez egy harminckétéves, műveit családból származó fiatalember szolgáltatta nekem az adatokat. A boldogtalan tiz évvel ezelőtt rendőrdijnok volt, majd magánhivatalnok lett. Egy ballépése következtében elzüllött, fokrólfokra sülyedt s végül a börtön lakója lett. Tizenhat hónapig ült a gyüjtőfogházban. Még rendőrdijnok korában ismertem. Azóta, hogy kilépett a főkapitányság szolgálatából, nem láttam. Az éjszaka hirtelen, váratlanul elém toppant szerkesztőségi szobámban. Halálsápadt volt, támolygott, pedig nem volt ittas. Megszántam és megkérdeztem tőle, mi baja ? — Mi a bajom ? — zokogta. — Az, hogy a társadalomtól elrúgott kutya vagyok, vagy még ennél is rosszabb. Mindenki kitagadott. Anyám és nővéreim is, akik fővárosi tanítónők. Nem akarnak tudni rólam, mert szégyent hoztam fejükre. Hiába bántam meg múltamat, hiába iparkodom a javulás útján maradni és tisztességes lenni ; az, emberek, mihelyt megtudják, hogy már börtönben öltem, eltaszítanak maguktól. Kimondhatatlanul szenvedek. A lelkem, a szívem rettenetesen fáj. Nincs otthonom, kedd óta nem aludtam, étlen-szomjan kóborlok az utczán. Még néhány óra és összerogyok. Napok óta öngyilkosságon töröm a fejemet. Egy ócska forgópisztolyt hordok magamnál. Már arra is gondoltam, hogy a villamos elé vetem magam vagy a Dunába ugrom. De nem. Gyáva vagyok. Nem merek meghalni. Nem tudom, mi köt ehhez a nyomorúságos élethez ?! ■■■■■■■■■■■■ ____,________— ......—----- mellbelőtte magát. Súlyos sebével a Rókus-kórházba vitték. Tettének okát nem tudják. — Letartóztatott rabló. A rendőrség ma letartóztatta Olasz Jenő gyári munkást, aki a napokban Rohonczy János utczaseprő ezüstóráját rabolta el a JaSz-utczéban. — Betörőn. Tegnap délután betörők jártak Waléber Géza kereskedő Üllői ut 3. számú házban lévő lakásában és 2760 koronát érő ékszert és fehérneműt loptak el. — Tűz. Tegnap délután Benjamin G.ócska vaskereskedő Kun-utcza 5. szám alatt lévő telkén egy négy méter hosszú és három méter széles, fából készült félszer kigyuladt és leégett. A tűz továbbterjedését a tűzoltók akadályozták meg. — Életuntak. Ungar Artur 19 éves lakatossegéd a Kőris-utcza 12. számú lakásán marólúgot ivott. Beszállították a Rókus-kórházba. — Schrammer Mártonné 33 éves napszámosnő Szabolcsutcza 7. számú lakásán légkőoldatot ivott. A Bethesdakórházba vitték. — Baleset az építkezésnél. Tegnap délután Kern Pál 27 éves kőmivessegéd az Irányi utcza 27. szám alatt épülő ház második emeletéről lezuhant és életveszélyes sérüléseket szenvedett. Ellopott ridikül. Tegnap este a Füzér utcza és Jászberényi utcza sarkán lévő villamos megállóhelyen Müller Károly kereskedő neje leszállott egy villamosról, közben elejtette a ridiküljét, amelyben 30 korona volt. A ridikült hirtelen felkapta egy munkáskülsejű nő és elfutott vele. Többen utána futottak, de az asszony egy mellékutczában eltűnt. — Az. hölgyközönség becses figyelmét felhívjuk hazánk egyik legkedveltebb divatáruházának, Weiner Mátyásnak (Budapest, Andrássy út 3.) a mai lapunkban megjelent hirdetésére. Weiner Mátyásnál már megkezdődött a nagy karácsonyi vár és remek, modern és páratlan élesó mintagyűjteményét vidékre, komoly vevőknek kívánatra készsséggel küldi meg ingyen és bérmintve. A legutóbbi napokban tudósítás jelent meg (lapunkban) Vogman Kálmán szegedi posta- és távirdatisztnek mozgó vonatokon alkalmazható távbeszélő berendezésre vonatkozó nagyfontosságú találmányáról. Mint értesülünk, a találmány szabadalmaztatása Pataky Vilmos, hites szabadalmi ügyvivő, Budapest, VII., Erzsébetkörút 44. közreműködésével történt. A Friedmann-Orfeuro nagyszabású műsora , már egészen meghódította a közön éget s minden este zsúfolásig megtelik a fényes mulatóhely a legelőkelőbb közönséggé. Minden egyes szám valóságos slágerszám s a magyarok közül rendkívül zajzs sikere van Árnyai Károly mesés Fererczy-, Baumann- és Gyárfás-imitáczióinak. Vasárnap délután újra délutáni előadás lesz 1 és 2 koronás belépődíjak r mellett az egész nagy műsorral. — Szigetelő vakolat. Az építkezés terén hézagpótló újítás a '‚Bibor"- rendszerű szigetelő vakolat, mely által a régi házak nedves helyiségeinek tökéletes szárazzá tétele is immár elérhető. Ugyancsak nagy fontosságú emez új rendszerű szigetelés a beton és vasbeton szakmára, mert megoldja a beton vízhatlanitását. AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1910. november 24.