Az Ujság, 1911. október (9. évfolyam, 233-245. szám)
1911-10-15 / 245. szám
Vasárnap, 1911. október 15. AZ UJSAG — . ■ ■ ■ -■ v. Vitoaaarr.« i'wu, r■ In»» í, wtmMm ....... — A kályhaidény megérkezett és minden háztartásban már most egy jól füthető kályháról kell gondoskodni. Ez okból figyelmeztetjük t. ez. olvasóinkat a legújabb szerkezetű cs. és kir. kizárólag szabadalmazott folyton égő kályhákra, melyekben ha kevés tűzi anyaggal naponta csak egyszer befütenek, az egész napon át kellemes meleget kapunk. Erre a legújabb szab. gyártmányra képes árjegyzéket bárhová ingyen küld Krenca. La kir. szab. kályhagyáron, Székesyfehérvár. — Az Egger Emulsio 5% Thiocollal a tüdőbajok hatalmas ellenszere. — A czigaretták drágulása következtében a czigarettázók igen nagy része azon elhatározásra jutott, hogy czigarettáit maga tölti, miáltal igen csekély fáradsággal nagyobb pénzbeli megtakarításhoz jut. Az előnye annak az, hogy olcsóbb czigarettákat szívhat és e mellett azokhoz a legfinomabb hüvelyt választhatja. A jelenleg létező legfinomabb szivarkahüvely a Ratio, mely egyúttal igen olcsó is, amennyiben 100 darab ára 30 fillér. — Okvetlen hozassa meg ingyen és bérmentve a most megjelent nagy képes, pazar kiállítású gyermekruhakatalógust, amelyet a Tulipán Gyermek Otthon adott ki, s amely az összes gyermekruházati czikkeknek bő választékát nyújtja. Darvas Jenő, a cég agilis és hozzáértő tulajdonosa azt bárkinek készséggel nyomban megküldi. Új üzlethelyiségei most XV., Koronaherczeg utcza 8/a. szám alatt vannak. A Konyha-bútorokban ma már oly óriási különbségek vannak, hogy a bevásárlásnál nagy elővigyázat szükséges ; különös figyelmébe ajánlja Rein Nándor szőnyeg- és ágynemű áruháza (Budapest, Andrássy ut 9.) az ezen a téren legjobbnak bizonyult Hetényi-féle konyha- és elő-, szoba-bútorokat. Kitűnő munka, elsőrendű mázolás. Látogatás egy magyar fotográfusnál — Katonatiszt voltam, sőt most is szolgálatonkivüli főhadnagy vagyok. Az élet parancsoló akarata azonban úgy hozta, hogy el kellett hagynom a katonai pályát. Én tehát kenyér után néztem. Megtanultam a fotográfus-mesterséget és amit most itt lát, az tizenkilencz esztendei munkája eredménye. Ezt mondta nekem ma délelőtt csendes, szerény és halk szóval egy különös módon szimpatikus és disztingvált megjelenésű úr. Ott álltunk egymással szemközt egy diszkrét ízléssel bútorozott úri szalon közepén, ahol semmi, éppenséggel semmi sem emlékeztetett arra, hogy fotográfusműteremben vagyunk. Pedig csakugyan ott voltunk. Uher Ödön udvari fényképész koronaherczegutczai új műtermének egyik interieurjében. Éppen abban, amelyikben azok a meglepően közvetlen és póznélküli felvételek készülnek, amelyek ezt a nagyon jóizlésű magyar fotográfus-iparművészt a rettenetes és modern festőművészektől olyan előnyösen megkülönbözteti. Uher Ödön október elsején nyitotta meg új atelierjét és üzletét a Koronaherczeg utcza sarkán levő 2-ik számú bérpalotában, ahová vendégül hívott minket, hogy nézzük meg, ha érdekel bennünket az, amit csinált. Szívesen mentem és most szívesen számolok be arról, amit láttam, itt a nagy nyilvánosság előtt, mert egy intelligens és tiszta munka dicséretét véghezhetem. Azt hiszem, a fotográfiai iparnak a tökéletessége az, amivé ez a nyugodt, elegáns ember a maga kenyértereső kis műhelyét fejlesztette. Egy bámulatra méltóan fölszerelt valóságos nagy ipartelep van a koronaherczeg-utczai ház ötödik emeletén, ahová külön lift szállítja föl a műterem közönségét. Lent a földszinten csak az üzlet van, a fotográfiai fölszerelések kereskedése, amelylyel Uher a műhelyét összekötötte. Odafönt vannak aztán a műtermek és a dolgozó, meg a fogadó helyiségek. Összesen tizenkilencz. Tizenkilenc a nagy terem, amelyből kettő a fölvételekre szánt helyiség ; egy szoba a főnöké; három a várakozó közönség számára művészi ízléssel berendezve ; a többi pedig a munkásoké és a munkáé. Számszerint rám tudom hány nő és hány férfi munkása van Uher Ödönnek, nem tudom hány dolgos kéznek ad tisztes kenyeret, de nyugodt lélekkel mondom, hogy nagyon soknak. Ahol annyi ember dolgozik együtt, azt bátran lehet akár gyárnak is nevezni. És ez a hatalmas telep rendelkezésére áll a magyar amatőr közönségnek is, amely teljes mértékben igénybe is veszi a kitűnő alkalomatosságot nemcsak bevásárlások tekintetében, hanem a mesterség minden eszközében is. A legtöbb amatőr ugyanis Uherhez küldi felvételeit kidolgozni, ahol gondosan és jutányosan felelnek meg ezeknek a megbízásoknak. Már most még csak azokat a képeket kellene megdicsérnem, amelyek ebben a tökéletes műteremben készülnek. Ez az én dicséretem azonban fölösleges lenne és késve is jönne, mert a közönség elismerése jóval-jóval megelőzte azzal, hogy módot adott Uher Ödönnek, hogy tizenkilencz esztendő alatt ezt a szép és nagy dolgot megteremtse. » . Ebben van az ő legszebb dicsérete. A nagyok iskolája. — Az Újság tudósítása. —■ Mindnyájunk kis czimborái, az I/a elemistáktól a nyolczadikistákig méltán dohoghatnának. Ők bezzeg az ábéabot, vagy az egyszerű bővített mondatot, akár a vegyesházbeli királyok történetét, avagy a Newton-féle bittorminális tantételt hosszú hónapokon és még hosszabb éveken át magolják és még nem elég : a tanár úr kihívja őket és vizsgákat is kell tenni. Mert a nagyok így rendezték be a kicsinyeknek. Hanem a nagyok kényelmesen rendezik be maguknak. Tiz-tizenöt-húsz év tananyagát megtanulni feljönnek ide Budapestre és tíznapos tanfolyam alatt elkészülnek mindazzal, amit meg kell tanulniok. Készen lesznek vele, mert természetesen vizsgát nem kell tenni — dohogna Vigyázó Laczika. A kultuszminiszter által rendezett jog- és államtudományi továbbképző tanfolyam október hó 4-én kezdődött és ma zárult be. Admminisztráczionális és szocziális újítás volt ez a tanfolyam s remélhetőleg ezentúl évenként meg fog ismétlődni Helyénvaló tehát, hogy foglalkozzunk vele : kik voltak itt, mit csináltak s milyen véleményeket váltott ki ? A tíznapos tanfolyamot kísérletképpen Balogh Jenő kultuszminiszteri államtitkár fáradozása hozta létre Némethy Károly belügyi államtitkár támogatásával. Majdnem minden vármegyei, igen sok városi tisztikar és néhány kir. törvényszék és ügyészség egy-egy tagot küldött ki kebeléből a tanfolyamra, így jött össze mintegy 100 vidéki hallgató és talán harmincvan a fővárosból. Legnagyobbrészt megyei és városi főjegyzők, tiszti főügyészek, főszolgabírák, rendőrkapitányok és aljegyzők, volt köztük három alispán és két polgármester is, továbbá huszonöt törvényszéki bíró és királyi alügyész. Vagy rendes útiszámla, vagy két-háromszáz koronás átalány ellenében küldettek ki. Továbbképzés volt a tanfolyam hivatalos czélja, ez azonban kissé nagyzoló célja, mert hiszen tíz nap alatt erről komolyan szó nem lehetett. Igazi czélja is nagyon üdvös volt azonban: szocziális érdeklődést kelteni az új törvények és az új intézmények iránt. Mindjárt hozzátehetem : ennek a czélnak nagyon jól megfelelt, akik az országból összejöttek, azok" mind komolyan hallgatták a nagyértékű előadásokat és nézték meg azt, amit a magyar állam kultúrája az utolsó tíz éven belül létesíteni tudott. Vegyük sorra a tanfolyam tíz napját. Minden nap úgy volt, hogy délelőtt gyakorlati szemléltető bemutatás volt, délután pedig elméleti előadás. Az első napot szigorúan az igazságszolgáltatás foglalta le : Plusz Sándor dr. volt igazságügyminiszter tartott előadást az új polgári perrendtartás lényeges részéről, a ténymegállapításról. Utána pedig Friedmann Ernő dr. ügyvéd, aki egyúttal Balogh Jenő mellett való titkári minőségében a tanfolyam szervezése körül kiváló érdemeket szerzett a kriminológia fejlődéséről. Másnap Moravnik Ernő dr. egyetemi tanár hatalmas öt órás előadása volt az elme- és idegkórtani klinikán. Betegeken és vetített képeken mutatta be a rendőröket, bírákat, ügyészeket, árvaszékeket egyaránt közelről érdeklő megbetegedéseket, azok okait, jelenségeit. Előadására a legjobb kritika, hogy öt óra alatt egyetlen hallgatója sem hagyta el. Október 6-án Pekáry Ferencz főkapitányhelyettes, Budapest rendőrségi intézményét ismertette szóval és gyakorlatban s többek közt a daktiloszkópiáról, annak alkalmazásáról tartott pompásan előkészített ismertetést. Délután Nagy Ferencz dr. nyugalmazott államtitkárnak a társulati intéz ,ményekről tartott előadása, utána pedig Harrer , Ferencz dr. fővárosi tanácsjegyzőnek a modern városigazgatás problémáiról tartott értekezése vetekedtek egymással, ami nem azt jelenti, hogy a kiváló tekintélyű Nagy Ferencz előadása nem volt elsőrangú. Október 7-én Harrer a főváros szociális intézményeit, a városi lakásokat és a kispesti munkástelepet, a székesfővárosi kenyérgyárat mutatta be. Este Ruffy Pál, az állami gyermekmenyhelyek országos felügyelője tartott propagáló beszédet a gyermekvédelem mellett, lelkes szavakkal és statisztikával. Utána pedig Maly Ferencz dr., a kereskedelmi minisztérium e kiváló szakembere a közműhelyekről. , " Október 6-án a gyemekmenhelyek, 9-én a nagyobb gyárak, 10-én a gyűjtőfogház és megfigyelő intézet megtekintése került sorra, míg az előadásokat Viczián István dr., Mandello Gyula dr. és Ipolyi- Keller Gyula tartották. Viczián a magyar közigazgatási eljárás alapvonalairól értekezett. Hiszen a közigazgatási törvények maguk mind csak iránymutatók voltaképpen, életet, lelket önteni a száz és ezer paragrafusba a közigazgatási tisztviselők hivatása. Erről a témáról például Viczián dr.-nak minden értékes fejtegetése kevés volt. Legalább tíz előadás kellett volna, nem pedig kettő. Mandello tanár szocziálpolitikát adott elő, Ipolyi-Keller pedig a munkásjóléti intézményeket ismertette. Október 11-én a népházat és népszállót, a élelmiszervizsgáló intézetet nézte meg a tanfolyam, 12-én a mezőgazdasági múzeumot, 13-án pedig a posta-, táviró- és telefonberendezéseket. Előadásokat tartottak : Szladits Károly dr. Ítélőtáblás bíró a munkásbiztosításról, Jankovich Béla dr. a hitel- és gazdasági viszonyokról, Schwarz Gusztáv egyetemi tanár a törvényhozás technikájáról, Kenedi Géza dr. pedig az ügyvédi jogokról és kötelességekről. Mind a négy értekezés igazán remeke volt annak, hogy egy nagy kérdést hogyan kell tudományosan és könnyen megérthetően dióhéjba ,szorítani. Úgy tudom, nyomtatásban is meg fognak jelenni. Az utolsó nap a fogyasztási szövetkezeteké volt. Megnézték a Hangya nagy telepét és Széter Jenő dr. tartott előadást a szövetkezeti ügyről és mezőgazdasági szociálpolitikáról. Szándékosan ismertettem a tanfolyam mini-len előadásának és látnivalójának legalább a rezimét. Bizonyítom ezzel, amit már e sorok elején jeleztem, hogy az anyag túl nagy volt. Kevesebb több lett volna, holott a tanfolyamnak legnagyobb sikere abban volt, hogy minden előadó és mindenki, aki valamit bemutatott, igazán a helyén volt. Nálunk igazán utcán szaladgálnak a tehetségek és nincsen megfelelő tér az érvényesülésükre. Nálunk csak az állam ad érvényesülési teret, nem pedig a kereskedelem, az ipar, a vállalkozás, sőt a mezőgazdaság, mint másutt.Azt a czélt, hogy az ország különböző vidékein egy-egy jelesebb tisztviselőnek figyelmét szociális térre terelje a tanfolyam, úgy gondolom elérték Balogh és Némethy államtitkárok. Kritikául talán két megjegyzést lehet hangoztatni. Az egyik megjegyzés az lehet, a tanfolyamon résztvettektől ishallottam , hogy kevesebb anyagot öleljenek fel s a keveset inkább kimerítőbben. Méltóztassanak elgondolni, hogy azok a tisztviselők, bírák és ügyészek, akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt kikerültek az egyetemről, az újab törvényeket és intézményeket éppen csak a paragrafusokból és rendjetekből ismerik és nagyobbára éppen csak akkor, amikor már alkalmazniok kell. Ezeknek a törvényeknek és intézményeknek szerves ismertetésére volna tehát szükség e tanfolyamokon, amelyeket valamivel hosszabb időre kellene rendezni s kevesebb anyaggal. A másik megjegyzést már egyedül magam teszem s hogy ez iránt nem hallottam véleményt, az csak éppen megerősít afelől, hogy nem járói rossz nyomon. 13