Az Ujság, 1911. október (9. évfolyam, 233-245. szám)
1911-10-15 / 245. szám
14 Kf............................ ............. ■ I ..................... " * Úgy a szocziális, mintha szorosan vett közigazgatási előadásokon és bemutatásokon mindenütt csak a Jóról és a szépről beszéltek és mindenütt ezeket mutatták be. Egyetlen előadó nem volt, aki a meglevő nagy bajokra világított volna reá. A gyermekvédelmi előadáson éppen úgy, mint a közigazgatásin és a többin sem gyakorlati bemutatással, sem statisztikai adatokkal nem világították meg az ország súlyos képét. Elmondták, hogy hány gyermeket mentenek meg, de nem, hogy hányat hagynak veszni; bemutatták a daktiloszkópiai eljárás modern biztosságát, de nem azt, hogy a tolonczházakba, a meglévő törvények ellenére — egyszerűen közigazgatási szokásjog alapján — hány ember kerül be és indul züllésnek. Hogy a gyülekezési jogot szerte az országban itt és ott milyen abszurd módon magyarázzák- Hogy a közigazgatási késedelmek micsoda károkat okoznak és így tovább minden vonalon. Csak világosságot mutattak és nem a meglévő sötétséget is. Holott tessék eljönni velem valamelyik színpadra s ott gyakorlati úton lesz szerencsém bemutatni, hogy a világosságot akkor tudjuk jól beállítani, ha sötétségben teszszük azt. Mikor az előadás megkezdődik, a nézőtér csillárait lesrófolják. Fényes László: Kaland egy homon körül. (A szép asszony panasza. — Megzavart fürdés. — Hogyan lehet ártatlanul bajba kerülni ?) Kedden este nagy tanácskozás folyt Krecsányi Kálmán detektívfőnök hivatali szobájában. Úgynevezett aktuális szélhámosokról volt szó. Parazitákról, akik kapva-kapnak valami új dolgon, amiből tőkét kovácsolhatnak maguknak. Teszem azt, most itt van a tripoliszi háború. Az olasztörök konfliktusnak már vannak Budapesten iparlovagjai. Egyelőre csak ketten. Az egyik fezt viselő, olajbarna arczú, fekete szalonkabátos férfiú. Ez töröknek mondja magát és azzal az ürügygyel, hogy szorongatott testvérei segítségére haza kell utaznia, jó néhány száz embert megpumpolt. A csalóra többen figyelmeztették a titkosrendőröketés ezek néhány napi kutatás után csípték el a Wesselényi-utcza és Erzsébet-körút sarkán lévő kávéházban. Tetten érték, amidőn éppen törtnémet nyelven kunyerálta ki a jószivü adakozók zsebéből a garasokat. Bekísérték a főkapitányságra, ahol egy ideig folytatta alakoskodását, de aztán megadta magát, mikor a detektívek ujjlenyomatok és fénykép segélyével rásütötték igazi kilátát. Az ál-török ismert alakja a rendőrségnek, Braun Izsáknak hívják és egy Lembergből ideszármazott faczér pinczér, aki hasonló csalafintaságért többször ült a vádlottak padján és a magyar fővárosból mindenkorra ki van tiltva. A másik mákvirág egy vízivárosi notórius csavargó: Steinhuber Károly. Van egy Burán Antal nevű pajtása, aki három hét előtt eltűnt. Steinhuber után-útszélen elpanaszolta, hogy barátja a tripoliszi háború kitörésére önkéntesnek ajánlkozott a török hadseregbe. Jelentkezését szívesen fogadták és mindjárt le is küldték a harcrtérre. Most azonban megbánta ezt a lépését és szeretne visszatérni. Csakhogy nem jöhet, mert nincs pénze. Steinhuber tehát gyűjtött számára. Végigkilincselte egész Budát és hatosával összeszedett vagy kétszáz koronát. Turpissága akkor került napfényre, amikor hétfőn megjelent Burián Tóni (tíz napig a Rókus-kórházban feküdt betegen, s ezért nem mutatkozott) és amikor hallotta, micsoda mesével koldul barátja az ő bőrére, felkereste a furfangos embert és az egybegyűlt pénznek fele árán hajlandó lett volna vele kiegyezni. De Steinhuber nem akart ennyiről tudni, aminek is az volt a következménye, hogy a két notórius dologkerülő hajba kapott és összeszurkálta egymást. *fo A detektívek értekezletén e két konkrét esetből kifolyólag felmerült az az aggály, hogy ki tudja, hány svindler használja ki ily módon a háború aktualitását Budapesten és ezért elhatározták, hogy a közönséget a sajtó utján figyelmeztetik majd a garázdálkodó csalókra. A tanácskozás vége felé közeledett, a midőn az ajtón halk kopogás hallatszott. Egy esőköpenybe burkolt hölgy jött be és Krecsányi rendőrtanácsos asztalához lépve, bemutatkozott. Dúlt arczczal, remegő ajkakkal rebegte el nevét, miközben szeméből könyek patakzottak. — Ellopták a brilliáns boutonomat, — panaszolta a nő, aki nagyon csinos asszony volt, felesége egy budapesti háztulajdonosnak — nem merek haza menni. Félek, hogy az uram észreveszi ékszerem hiányát és kellemetlen jeleneteket rendez. A detektivfőnök székkel kinálta meg a jajveszékelő úriasszonyt s aztán részletesen elmondatta magának, mily körülmények között történt a lopás. — Ma délután a Hungária-fürdőben voltam — folytatta a panaszosnő — és szokásom szerint a kabinokra ügyelő nőnek adtam át megőrzés végett retikülömet. Még figyelmeztettem őt, vigyázzon táskámra, mert abban hatezer koronát érő ékszerem van. Megjegyzem, gyakran járok ebbe a fürdőbe és azt az asszonyt becsületes nőnek ismertem, retikülömet nem egyszer bíztam őrizetére. Soha egy bajtám sem veszett el Annál inkább meg voltam lepetve, a midőn fürdés közben hirtelen kihivaznak és a felügyelőnél ijedt arczczal közli velem, hogy boutonom nincs a táskámban. Hozzá kell tennem, hogy valahányszor a retikült gondjaiba helyeztem, mindig kinyitottam azt előtte és megmutattam neki, hogy az ékszer benne van. Ezúttal megfeledkeztem ezt megtenni. Elképzelhetik, micsoda lesújtó hatást, tett rám boutonom eltűnése. De megijedt maga a felügyelőnő is. Hogy ártatlanságát igazolja, tüstént felkért, hogy a fürdő intézőjének társaságában motozzam meg őt és az egész személyzetet, továbbá kutassam át valamennyiök ezek módját. Kívánságát természetesen teljesítettem, de az ékszer nem került elő, pedig bizonyosan tudom, hogy táskámban volt. Sajnálom, szerintem a tolvaj nem lehet más, mint a felügyelőnő. Húsz perccel utóbb a megvádolt asszony, egy ötvenhat éves öreg nénike, a detektivfőnök előtt állott. A takosrendőrök hozták be a főkapitányságra és vele együtt eljött a fürdő igazgatóságának kiküldöttje is, a ki szavatosságot vállalt érte. — Több mint egy évtizede áll szolgálatunkban — erősitgette — és még soha a legcsekélyebb panasz sem merült fel ellene. — Határozottan állítom, — szólt ezután a felügyelőnő — hogy mikor a táskát átvettem, abban nem volt az ékszer. Amidőn ugyanis a nagysága a kabint elhagyta, utólag jutott eszembe, hogy meggyőződjem, benne van-e a retikülben az előttem már jól ismert bouton. Kern volt benne. Erre esküszöm. Az öregasszony oly meggyőzően beszélt, hogy — bár a látszat ellene szólt — a rendőrtanácsos szabadon bocsátotta, de egyúttal megfigyelés alá helyeztette. Két ügyes titkosrendőr nyomban utána sietett és azontúl diszkrét távolságból minden lépését szemmel tartották. Főként arra ügyeltek, nem viszi-e zálogházba az esetleg ellopott ékszert ? A felügyelőim távozása után a detektívfőnök elmondatta a kárvallott úrinővel azt is, hogy hazulról eltávozva, hol és merre fordult meg mindenütt. A panaszosnő előadta, hogy Teréz körúti lakásáról villamoson a József-komtra ment a fogorvosához, onnan ugyancsak villamoson a fürdőbe. " A rendőrtanácsos ezután befejezte a kihallgatsatott egy titkosrendőrt, Kern Ferenczet, a budapesti detektívtestület egyik legrégibb tagját. Ez a panaszosnő társaságában legelsőbben a fogorvost kereste fel, aztán a villamos vasút igazgatóságánál érdeklődött a bouton után, feltételezvén azt, hogy e helyek valamelyikén veszett el. A keresés ebben az irányban eredménytelennek bizonyult. A bouton a detektív ügyessége révén megkerült. De a dolog nem ment simán : kis híja, hogy családi drámával nem végződött. Egy úri család, a panaszos asszony famíliájának boldogsága forgott kockán. Ha a tolvaj — mert az ékszert csakugyan ellopták — az utolsó pillanatban vissza nem szívja hazugságait, talán még válóperrel fejeződött volna be az ügy. Mi történt ? Kern, amikor a nyomozás számára nem talált kiinduló pontot, arra a kétes útra tért, amely csak a legritkább esetekben kecsegtet sikerrel. Szerdán délelőtt automobilon gyorsan végigjárt minden zálogházat. Gyenge fonál volt ez, mert ha notórius tolvaj kezébe került az ékszer, bizonyosra lehetett venni, hogy nem zálogosítja el. A rutinírozott gonosztevő tudja, hogy a zálogház révén könnyen hurokra kerül. A zálogházba csak a tolvajvilágban kevésbé otthonos vagy egészen kezdő ember Siet zsákmányával, aki a detektívek munkáját nem ismeri. A gyakorlott tolvajok orgazdáik révén külföldre juttatják az ellopott holmit, legyen az ékszer, ruhanemű vagy más egyéb. Kern Ferencz az üllői úti zálogházba érve, a becsüstől megtudta, hogy a boutont még kedden este, közvetlenül üzletzárás előtt, negyed hétkor hozta oda egy alacsony termetű, uriasan öltözött, őszhajú öregasszony, akit egy csinos, fiatal szőke hajú nő kísért. A zálogházban ezernégyszáz koronát adtak az ékszerre. Ez a felfedezés jelentős eredmény volt, már azért is, mert az ékszer ily módon megkerült. Igen, de a tolvajt is ki kellett nyomozni, hogy a kár, ha lehet, teljesen megtérüljön. A titkosrendőr az eddigiek alapján feltette nemcsak azt, hogy a tolvaj nem a notóriusok fajtájából való, hanem azt is, hogy minden bizonynyal úgy jutott az ékszerhez, hogy találta és aztán eltulajdonította. Számítva arra az eshetőségre is, hogy az úriasszony az ékszert mégis az orvosnál vesztette el, de ott azt egy pácziens szedte fel a földről és vitte magával: elsietett a fogorvoshoz és nála érdeklődött az iránt, vajján nem járnak-e hozzá azok a hölgyek, kikre ráillik a zálogházban megfordult nők személyleírása. A fogorvos igennel felelt és név szerint meg is nevezte ezeket az asszonyokat. Ezek után nem volt más hátra, mint a zálogházi becsüs kíséretében a fogorvos által megnevezett asszonyokat felkeresni. A véletlen úgy hozta, hogy amikor a detektív nyomozásának ehhez a fázisához ért, a kárvallott úriasszony férje éppen érdeklődött a rendőrségen a bouton ügyében. A detektív elvitte őt magával. Utjok legelőbb az ősz hajú nő lakására vezetett. Ez a becsüs láttára meghökkent és bevallotta, hogy az ékszert ő zálogosította el. De hozzátette, hogy a bouton jogos tulajdona volt. Kapta egy szép úriasszony ismerősétől, aki gyakran fordul meg lakásán és nagy összeggel tartozik neki. A helyzet most kétségbeejtő lett, mert az öregasszony ismert hírű nő volt, lakásán szerelmi kalandok szoktak lebonyolódni. A férj megdöbbenve hallotta a vén boszorkánynak ezt a kijelentését. Őrült gyanú ébredt lelkében. Az ő tisztességes, becsületes felesége összeköttetésben áll egy ilyen asszonynyal?! Nem részletezem a dolgokat. Az öreg asszonyt a főkapitányságra kisérték és őrizet alá vették. Kern aztán a kétségbeesett férjjel együtt felkereste a másik nőt, aki az öreg nővel a zálogházban járt és vallatóra vette őt is. Szerencsénk ez a nő némi habozás után beismerte, hotryogó- AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1911. október 15.