Az Ujság, 1912. november (10. évfolyam, 259-271. szám)
1912-11-10 / 267. szám
Vasárnap, 1912. november 10. AZ ÚJSÁG reg meg is vesz, azonkívül Balkánállamok bélyegeit kéri, de más bélyegt is cserél. -s Styller Emil, Budapest (VII., Aréna ut 9. II. 3.). Eladja 450 korona értékű európai bélyeggyüjteményét 200 koronáért. Található délután 4—16 között. Kelemen Sándor dr., Kalocsa. Cserél közepes gyűjtőkkel. Tengerentúliakat 60%, európai bélyegeket 50% engedménynyel el is ad Sent 1913 katalógus alapján. Keres 71., 72. és 74. évekből magyart cserére, vagy megvételre, úgyszintén boszniait 1906. évből, fogazatlant, széles és vegyes fogazatuakat, továbbá jubileumit. Csere és eladási alap 1913 Lenf katalógus. Mindent öt napon belül elintéz. Sólymos Géza, Arad (Kölcsey-utcza 9.). Teljesen megbízható és komoly cserét óhajt előrehaladottabbgyűjtőkkel Lenf 1913 szerint. Igen gazdag csereanyaggal rendelkezik, mintegy 100 márka értékben. Elcserélné továbbá Sens 1912 katalógusát 4 márka értékű jobb bélyegekért. Egy teljesen használatlan Kehaubeck »Victoria«-albumot, mely katalógussal van ellátva, szintén elcserél értékesebb bélyegekért. Első küldeményt vár, amelyet azonnal elintéz. Levélbeli megkeresésekre rögtön válaszol. Keményffy Károly tanító, Turkeve. 700 darab szép bélyeget tartalmazó gyűjteményét elcserélné fényképezőgépért, esetleg fényképészeti czikkekért, vagy eladná 1912 Sens szerint. Csak komoly és korrekt ajánlatokat vesz figyelembe. Frenk Abris, Budapest (VIII., József-körút 2. II. 5.). Eladna egy Cuba 1898—90. Habilitado 5 Cents 3 Milesimas bélyeget, melynek katalógus-értéke 100 korona; hogy nem hamis, arról garantál. Esetleg Ugyanannyi értékű bélyegért kicserélné. Garai Arnold, Kolozsvár (Honvéd-utcza 58.). Elcserél egy fényképezőgépet (sötétkamara) 8 korona értékű bélyegért. Keres cserére egy 15—20 korona értékű kihúzós fényképezőgépet, melyért ugyanannyi bélyeget ad. Friss Jenő, Zalaegerszeg (Kossuth Lajos-utcza 19.). Cserél ajánlott küldeményekben 1912—1913. Lenf szerint közepes gyűjtőkkel. Jakabffy Imre, Zváh. Osztrák és boszniai jubileumi sorozatokért 50 tengerentúli bélyeget ad. Első küldeményt vár. Bélyegüzenetek. Adamcsik István: Körmöczbánya. »Az Újságához hasonló bélyeg-csererovata, tudtunkkal, a »Világ« czimű lapon kívül semmi más kül- vagy belföldi lapnak sincsen. Hochberge Andor. Budapest. Nagy érdeklődéssel olvastuk levelét. Mindenesetre azon leszünk, hogy a kérdéses ügyben a lilatellára üdvös intézményeket teremtsünk. 1.................... ....................--------------- A KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. Az e rovatban közlöttekért a felelősség a beküldőt terheli. Kérelem a Máv igazgatóságához. * Budapest keleti pályaudvarról két közvetlen kocsi indul Tapolczára, melyek Budapesttől Adonypusztaszabolcsig a fiumei gyorsvonathoz csatolva mennek s onnét, mint külön szerelvény, Tapolczáig. E két kocsi Budapesttől Adonypusztaszabolcsig fűtetlen, s a kalauzok az utasoknak ez iránti kérelmét azzal az indokolással utasítják el, hogy a fiumei gyorsvonat hosszúsága miatt anak gépe nem képes e két kocsit is fűteni. Kérünk sürgős intézkedést, hogy a tapolczai két közvetlen kocsi is fűtessék. Legújabban kombinált jegyet adnak ki, mely Adonypusztaszabolcsig a fiumei gyorsvonatra s onnan Tapolczáig a személyvonatra érvényes. De ugyanegy távolságra a menetjegy ára nem annyi oda, mint vissza. Például Budapesttől Alsóörsig egy II. osztályú jegy ára 10 korona 70 fillér, míg ellenben Alsóörstől Budapestig 10 korona 90 fill. Kérjük ez anomáliát is megszüntetni. Egy utas, meglepő In erőteljes részt nyernek gyenge levesek, mártások, főzelékek stb., ha azokat a 81lír húsleveskoczkából készült húslevessel megjobbítjuk. A MAGGI-féle koczka természetes || húslevest képez szilárd alakban, mely már a szükséges sőt, filsze- tereket és a legfinomabb zöldség- || kivonatokat tartalmazza. Csupán forró vizzel leöntve, azon- nal kitűnő húslevest ad, mely a || Házilag készült levessel teljesen a SZS egyenrangú. KÖZGAZDASÁG. Az állam női alkalmazottjai és az új nyugdíjtörvény, r. t ?• irta Guth Pál postafelügyelő. »Több mint huszonhét esztendő múlt el azóta, hogy az állami alkalmazottak nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. törvényczikk megalkottatott. Az azóta lefolyt évtizedek úgy az állami, mint a társadalmi élet terén jelentékeny változásokat hoztak létre, amely változások az összes társadalmi osztályok igényeinek és megélhetési viszonyainak alakulására nagy befolyással voltak. Ezzel a bevezetéssel kezdődik az új nyugdíjtörvény megokolása. Tárgyilagos szemüvegen nézve, el kell ismerni, hogy bár a javaslat nem tudta kielégíteni a rohamos átalakulás követelte igényeket, azt a jogos panaszok daczára is igen jelentékeny szocziálpolitikai alkotásként lehet fogadni. Ha a törvényjavaslatait figyelemmel és gonddal tanulmányozzuk és ha egyes — esetenként szűkkeblű — intézkedéseinek intenczióit mérlegeljük, kétféle lélek küzdelmének nyomait véljük abban megtalálni. Az egyik, akit teljes mértékben áthatott a korszak mindjobban erősödő szocziális érzéke, a másik pedig a pénzügyek szigorú őre, aki a rideg számokkal állja útját a szocziális érzés és humanizmus erősebb szárnyalásának. Ez lehet az oka, hogy a törvényjavaslat egyes intézkedéseiben megnyilvánuló szocziális érzés mélyebb barázdákat nem szántott. Az utolsó 27 esztendő alatt Magyarország korszakos változáson ment át; a rohamos fejlődés az életviszonyokat is rohamosan megváltoztatta ; a létért való küzdelemben a készfizetésből élő középosztály válságos helyzetbe került, melyből csak úgy szabadulhat, ha a kapott sebek gyökerében gyógyittatnak meg. Negyedszázad alatt Magyarország munkástársadalma egy egész új réteggel, a dolgozó nők társadalmi osztályával bővült. Azelőtt a nőket az intellektuális képzettséget kívánó pályákon csak a pedagógiában láttuk, ámde a súlyos megélhetési viszonyok, a létfentartás nehéz gondjai, a családalapítás nehézségei arra késztették az intelligens társadalmat, hogy női családtagjaikat is a komoly munkára neveljék, hogy produktív munkával megkönnyítsék a nehéz viszonyokkal küzdő családok létfentartását, másrészt jövőjük biztosítását ne az — igen sokszor kényszerűségből kötött — házasság révében kelljen keresniük. A súlyos megélhetési viszonyok teremtették meg azt az új társadalmi osztályt, s a komolyság, szorgalom és lelkiismeretes munka, amelylyel a női alkalmazottak túlnyomó része feladatának megfelelt, szerezte meg azt a tiszteletet és megbecsülést, melyben a társadalom minden komoly eleme részéről részesülnek, és amely napról-napra újabb és tágabb kört biztosít az értékes női munka érvényesülésének. Nem ide tartozik annak fejtegetése, hogy a nők szellemi munkájának érvényesülése nemcsak megbecsülhetetlen erkölcsi haladást és anyagi erőt jelent az egész polgári társadalomra nézve, de mérhetetlen fontossággal bír az államháztartás szempontjából is, mert amíg negyedszázad előtt a nők szellemi munkaerejét a pedagógián kívül csak igen szűk körben s akkor is inkább egyes nyomasztó viszonyok között élő családok felsegélyezésére, ideig-óráig alkalmazták, addig ma az állam gépezetében a női munkaerő nélkülözhetetlen szerepet játszik. Munkakörükben igen jól betöltik helyüket, a nagyobb megerőltetést nem igénylő munkahelyekről nagy számú férfimunkaerőt szabadítanak fel, kis igényű, olcsó munkaerők, pénzügyi szempontból tehát az államra nézve jelentékeny megtakarítást jelentenek. Ha megemlítem, hogy míg 1882-ben a posta- és távírdánál tízezer főből álló személyzetből csak 874 nő volt alkalmazva és ebből is csak 103 a kincstári postahivataloknál, addig 1911-ben a 137.000 főnyi személyzetből már 11.000 női munkaerőt foglalkoztatott, és ebből a kincstári hivataloknál 1238 nő volt alkalmazva, és hogy ugyanilyen, sőt talán még nagyobb arányban emelkedett a női munkaerők száma az egyes minisztériumok, állami hivatalok segédhivatalaiban is, akkor nem szorul magyarázatra, hogy társadalmi, közgazdasági és államháztartási szempontból oly nagy jelentőséggel bír a női munkaerő érvényesülése, hogy a törvényjavaslatban mélyrehatóbb jeleit kellene látni a női munka térfoglalásának. Amíg a női alkalmazottak csak átmeneti állapotnak tekintették foglalkozásukat, addig a régi nyugdíjtörvény szabályai is megfeleltek az igényeknek, mióta azonban akmnők egész életre szóló pályának tekintik állami alkalmazásukat, a nyugellátásukra vonatkozó szabályok is a megváltozott életviszonyoknak megfelelően volnának rendezendők. A javaslat 50. §-a szerint az állami szolgálatban alkalmazott nőket saját személyükre vonatkozó ellátási igények szempontjából úgy a jogok, mint a kötelességek tekintetében a férfi alkalmazottakkal egyenlőknek kell tekinteni. Első pillanatra ezt az egyenlőséget még a feministák is megelégedéssel vennék tudomásul, de figyelmesebb mérlegelés után kitűnik, hogy az ott lefektetett egyenlőség tulajdonképp szembeötlő egyenlőtlenséget jelent. A kötelességek tényleg azonosak a férfiakéval, mert egyforma arányban fizetik a nyugdíjjárulékot. A jogok azonban, minthogy saját személyükre vannak korlátozva, aránytalanul kevesebbek, mert özvegyi nyugdíjat általában nem, nevelési járulékot pedig csak a szülőtlen árvák, illetve azok igényelhetnek, kiknek atyja keresetképtelen. Ez a szakasz tehát nem egyenlő jogokat és kötelességeket, hanem egyenlő kötelességekkel szemben redukált jogokat állapít meg. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a férfi alkalmazottak özvegyeinek nyugdíja — különösen az új javaslat szerint — az államra igen tekintélyes megterhelést okoz, nyilvánvaló, hogy méltányos lenne a férfi alkalmazottakkal szemben mutatkozó joghátrányt más után legalább részben kiegyenlíteni. Ezt a helyzetet nem szabad a nőtlen alkalmazottakéval összehasonlítani, mert a nőtlen férfi bármikor megszüntetheti ezt a hátrányt, sokan már hajlott korban is megteszik, de a nőknek ez nem áll módjában. Arra természetesen gondolni sem lehet, hogy pusztán a jogegyenlőség kedvéért az özvegyen maradt férjnek járó nyugdíjjal a herék számát szaporítsák, de más alakban lehet arra módot találni. Ámde még saját személyükre nézve sem részesíti a javaslat egyforma előnyben a női és férfialkalmazottakat. A törvényjavaslat 11. §-a szerint azok a férfialkalmazottak, akik a főiskolai képesítés előzetes megszerzésével 4-5 évet vesztettek, ennek ellensúlyozására a szolgálati időnek 35 évre való leszállításában részesülnek. Az állami szolgálat azon ágazatainál, ahol a női alkalmazottakat legnagyobb számban alkalmazzák (például posta), állami szolgálatnak be nem számított legalább egy évi gyakorlati kiképzést, megfelelő szakvizsgák letételét kívánják, mielőtt őket napidíjas minőségben alkalmazzák és rendesen 8—12 évi szolgálat után nevezik ki tisztviselői állásba. Minthogy pedig napidíjas minőségben eltöltött idejének csak felét számítják nyugdíjba, a női alkalmazottak nyugdíjigénye a legjobb esetben is csak 25—26 éves koruktól számítva nyílik meg. Ha még tekintetbe veszszük, hogy a nők gyengébb fizikuma előbb merül ki, ennélfogva fehér holló számba megy, aki 35 évi (60—65 éves kor) szolgálat után még annyira munkaképes legyen, hogy akár az üzemi szolgálatban, akár a segédhivatalokban munkakörét eredményesen betölthesse; ennélfogva az 50. §-ban említett jogegyenlőség még a saját személyükre nézve is csak akkor volna tényleg érvényesítve, ha a 11. §. indokolása alapján a női alkalmazottaknak is megadnák a 35 évi szolgálat kedvezményét. Kisfizetésű alkalmazottakról lévén szó, ez a kedvezmény távolról sem jelenthet akkora megterhelést, mely a törvényjavaslat megokolásából hangoztatva, a méltányosság útját elzárja. Azt a pénzügyi előnyt, mely az államra abból hárul, hogy a női alkalmazottak özvegyen maradt férje nyugdíjat nem igényelhet, szerény véleményem szerint oly módon lehetne méltányosan kiegyenlíteni, hogy a női alkalmazottak nyugdíjukon felül nyugdíjpótlékban is részesíttessenek. Nem csak a joghátrány rekompenzációja szempontjából, hanem azért 59