Az Ujság, 1913. október/1 (11. évfolyam, 233-245. szám)
1913-10-01 / 233. szám
Budapest, 1913. Előfizetési árak: Egész évre........ 28 k. — 1. Félévre ........... 14 » — » Negyedévre „ 7 » — » Egy hóra ........ 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Szerda, október 1. SZERKESZTŐSÉG• Budapest, Rákóczi-út 54. S3. Telefon: József 13—36 KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi út 54. sz. Telefon: József 16—28 és 13—38. Elég jelen Idtízió kivételévelminden nap, ünnep után is. ROVÁS. Érthetetlen, hogy a megyei autonómiában látják a politikai függetlenség legfőbb biztosítékát, s mégis, valahányszor a megyei autonómia a kormány mellett nyilatkozik meg, a hatalmi presszióban, a tisztviselők függőségében találják a nyilatkozat értéktelenítő magyarázatát. Hát mért olyan értékes akkor az autonómia ? S mért féltik a tisztviselő függetlenségét a kinevezéstől, mikor ime, a választott tisztviselők szavazatát stigmatizálásul használják föl, s az egész vármegyei és törvényhatósági apparátust alkalmasnak hirdetik az igazi népvélemény elnyomására ? Hiszen ha ezek a hajdúmegyei, zempléni s egyéb megnyilatkozások olyan korruptak, akkor Andrássynak kellene az államosítást követelnie, s a kormánynak a megyei autonómia mellett magát exponálnia ! * A munkanélkülieknek igen korrektül mondotta Harkányi János, hogy nem ígér semmit, mert a tettek embere. De mikor a tett rögtön kellene, s rögtön nem jöhet, mégis jól esnék a szegény embereknek egy kis biztató ígéret is. A munkanélküliség csapás és nem probléma, s noha a kereskedelmi miniszter resszortjába tartozik, igazság szerint még sem lehet kötelezni őt, hogy segítsen rajta. Segíteni a bajon voltaképpen csak az egész ország, sőt csak egész Európa segíthet. Amit egy minisztériumtól várni lehet, az legfölebb az enyhítés és a holnapi falatnak ma történő kiutalása. Sajnáljuk a munkanélkülieket, hogy biztatóbb feleletet nem kaptak, és sajnáljuk a minisztert, hogy biztatóbbat nem adhatott. * Lemennek Makóra Andrássy is, Apponyi is, talán Károlyi Mihály is, hogy simogassák az öreg oroszlánt, akinek az utolsó fogát ők szedték ki. Már nem vezér, már más utakon járnak, de meghallgatják a véleményét, mielőtt nem törődnek vele. Most is Justh beszámol, s a lemondott vezérnek az első esztendőben még kijár, amit az első esztendőben Lear király is megkapott még : a királyi tisztelet s a kikötött disztestőrség. Azután, nos azután mehet egyiktől a másikhoz, s mire beteljesedik rajta a tragikum, úgy lehet, már nem is lesz okuk megsimogatni az öreg oroszlánt. A huszár. Irta Kálnoki Izidor. I. A szakadó eső bekergetett egy kávéházba, ahová sohase szoktam járni. Egy sarokba húzódom, valami szeszfélét rendelek és sok, nagyon sok újságot kérek. Kell a sok újság, mert az ég olyan szürke és sötét, mintha hosszúra akarná kinyújtani az esőt. Szerencsém volt. Vagy harmincz újságot tett elém a pikoló. Azaz mégse volt szerencsém, mert még bele se pillanthattam egyikbe se, amikor nekem ront egy ember és szinte ujjongva kiabálja : — Csakhogy itt vagy! Éppen téged kerestelek ! Kissé furcsának találtam, hogy olyan helyen keres valaki, ahol először vagyok éltemben, de ezen nem érdemes fennakadni. Az is különös volt, hogy tegez a barátom, én pedig nem tudom hamarjában, hogy mi a neve, mi a foglalkozása, s honnan datálódik a hozzám való barátsága. De ezen se törtem sokáig a fejemet. A fiúnak egyszerűen jobb az emlékezőtehetsége, mint az enyém. Ha ő tudja, hogy a barátja vagyok, akkor bizonyosan az vagyok. Punktum. Különben a barátom jóképű, jól öltözött úr volt, akiről egészen bizonyos voltam, hogy sokszor láttam az arczát, csak éppen az nem jutott az eszembe, hogy hol láttam és milyen minőségben. Szóval a barátom leült mellém, s így kezdte a beszélgetést : — Mondjad, öregem, igaz az, amit rólad mondanak, hogy te nagyon okos ember vagy ? — Igaz ?— feleltem mély meggyőződéssel. — Persze hogy igaz. — Hála Isten — fohászkodott a barátom. — Akkor mégis jó helyre fordultam, mert nekem egy igen okos ember igen bölcs tanácsára van szükségem. — Parancsolj velem. — Még egy előzetes kérdést, kedves barátom. Tudsz-e hallgatni ? — Mint a sir. — Nagyszerű. Minden nagyszerűen megy. Ilyen emberre van nekem szükségem. Aki okos, mint a tűz és hallgatni tud, mint a sir. S most még egy kérdést. Még csak egyet. Emlékszel a feleségemre ? Hm. Tehát a barátom feleséges ember. Lassan-lassan szépen meg fogunk ismerkedni. — Homályosan — feleltem. — Csak nagyon homályosan. — Megállj csak, majd segítek az emlékezőtehetségednek. A tárczájából fényképet vett elő, s elém tette : — Ez a feleségem. Ez a gyönyörű szép asszony. A képen csakugyan csinos kis asszonykát láttam, fitos orral, hamiskás mosolylyal. Aszszonyfejekre sokkal jobb memóriám van, mint férfiakra. Az asszonyra se tudtam visszaemlékezni . — Ugye, bájos teremtés ? — kérdezte barátom. — Valld be, hogy kevés szebb aszszonyt láttál életedben ! — Csakugyan nagyon szép. — És jó, derék, okos teremtés. Több esze van, mint egy püspöknek. — Bizony az sokat ér : egy szép, okos, jó feleség. — Kincseket ér általánosságban. És én nagyon is boldog voltam, egészen a múlt hétig. Akkor egy váratlan esemény felbillentette a családi boldogságomat. — Kár. — Névtelen levélben arról értesítettek, hogy a feleségem megcsal. Szeretője van. Állítólag egy katonatiszt. Huszár. — Ej, nem kell minden névtelen levélnek hinni. — Én nem is hiszek minden névtelen levélnek. Ennek se hinnék, ha nem tartanék tőle, hogy igazat mond, s ha véletlenül a jelenségek nem szólnának szintén a feleségem ellen. — Miféle jelenségek ? — Például az, hogy a feleségem nagyon gyengéd, figyelmes hozzám, sokat hizeleg és kevés pénzt kér, nem jár a barátnőihez ésnem jár a cukrászdába. — Hisz ez nagyszerű. — Igen, de fölöttébb gyanús. S az is gyanús, hogy sokszor látok egy huszártisztet a házunk körül ólálkodni, s vagy kétszer-háromszor a lépcsőházban is találkoztam vele. — Lehetett az máshol is. — Lehetett, de csak van annyi esze, hogy se a jobbik, se a baloldali szomszédomhoz nem jár. A baloldali szomszédom felesége Ugyanis rettenetes vén, a jobboldali pedig rettenetes csúnya. Az enyém meg fiatal , szép A német nyelv mint magyar államnyelv. Irta Doleschall Alfréd dr. budapesti tudományegyetemi tanár. I. Magyarország állami életének különlegességei közé tartozik, hogy ismételten törvény alakjában kellett kifejezésre juttatni, hogy államnyelve a magyar. A mi az 1790 : XVI., majd az 1840 : VI. törvényczikkek nyon .In a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában rendelkező 1868. évi XLIV. törvény 1. §-ában is megtörtént. E mellett az 1868 : XXX. törvényczikket Magyarországnak és Horvát-Szla- Von-Dalmátországoknak egy és ugyanazon állami közössége újból hangsulyoztatván, de annak kebelén belül Horvát- Szlavonországok külön territóriummal biró politikai nemzetként elismertetvén, ugyanazon területen a horvát nyelvet emelték hivatalos nyelv tekintélyére. Eme törvényes rendelkezéseknél fogva kétségtelen, hogy a magyar birodalomban más államnyelvről, mint a magyarról beszélni sem lehet, mellette az autonóm területen és azzal kapcsolatban a horvát is csak mint országos nyelv érvényesülhet. Ezeknek előrebocsátása azért volt szükséges, mert az új katonai bűnvádi perrendtartással kapcsolatban oly hivatalos felfogás és törvényértelmezés nyilatkozott meg, melynek végsősorban az a jelentménye, hogy Magyarországon, magyar törvény alapján államnyelv alatt a hadsereg szolgálati nyelvét, azaz a németet is lehet, jobban mondva kell érteni. Tudvalevő, hogy ezideig a közös haderő szervezetén belül a katonai bűnvádi bíráskodás törvénykezési nyelve felségrendelkezésből a német. A mi közmeggyőződés szerint a magyar állam és igazságszolgáltatásának szuverenitása szempontjából sérelmes helyzet. Azért annak idején már a sokat emlegetett kilenczes bizottság, melynek javaslata 1903-ban a volt szabadelvű párt hivatalos programmjává avattatott, azt a követelést állította föl, hogy a megalkotandó katonai bűnvádi eljárásban »a magyar állam nyelve érvényesítendő« olyképpen, hogy az 1968 : XXX. törvényczikknek Horvát- Szlavonországokra vonatkozó rendelkezései nem érintettek. Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy ámbátor ez a követelés a közös haderő részére készült, az új katonai büntető perrendtartásban még teljes következetességgel megvalósítva nem lett, mégis a magyar államnyelvnek jogaiba visszahelyeztetése tekintetében az 1912 : XXXII. törvénycikk jelentős haladást képvisel. Amint hogy előzetes elfogultság nélkül tagadni nem lehet, hogy az új katonai bűnvádi perrendtartás valóban elsőrangú jogászi alkotás, mely általánosságban a modern bűnvádi perjog magaslatán állva, sok tekintetben a vádlott kellő érdekvédelme szempontjából is messze felülemelkedik az annyiszor érdemetlenül felmagasztalt, ahányszor Lapunk mai száma 32 oldal