Az Ujság, 1913. október/1 (11. évfolyam, 233-245. szám)

1913-10-05 / 237. szám

Budapest, 1913 XL évfolyam, 237. szám Vasárnap, október 5. Előfizetési árak] Egész évre „ _ 28 k. - f. Félévre_____ 14 » — » Negyedévre _ 7 » - ‹ Egy fióra „. _ ...'2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54.82. Telefon: József 13—35 KIADÓHIVATAL: Budapest, Szákóczi­ út 54. sz. Telefon: József 16—26 és 13—36. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után is. ROVÁS: Mindent elintéztek, de azért még egyszer összeülnek és még egyszer megtárgyalják a hadügyminiszter követeléseit. Ez a lelkiisme­retesség és a fáradságos munkától való vissza nem riadás nagyon megható. Mert borzasztó munka milliárdos számsorokon átgázolni, bor­zasztó gyötrelem minduntalan arra gondolni, hogy mennyit szenved majd a nép, míg ezeket a miliárdokat előteremti. Ilyen munkától szabadulni szeret minden jó hazafi s a tanács­kozó államférfiak is nagyot fohászkodhattak, mikor túlestek a konferenczián. Mi őszintén sajnálkozunk azokon, a­kik ilyen szomorú konzultáláson részt vesznek. De még inkább sajnálkozunk azokon, a­kik másodszor is össze­ülnek, noha már most tudják, hogy a máso­dik konzultálás is egészen hiábavaló lesz. Szép, igazán szép tőlük, hogy ezzel a második konferencziával módot adnak­ a népnek a reménykedésre. Hátha mégis, hátha mégse . . . így teszik elviselhetővé a halálraítéltnek is azt a kis időt, mely a halálos ítélet meghoza­talától a kivégzésig eltelik. * Nem ma, hanem holnap. Andrássy Gyula előre készített terv szerint elaludta a szombat esti rendezvényt, a vezérek tehát csak vasár­nap este tanácskoznak Tornyán az ellenzék taktikájáról. Egy hadvezér, a­ki az, összeütkö­zés előtt elaluszsza a tábornoki tanácskozást ! Az így induló összeütközések komolyságában nem lenne sok bizalmunk, ha nem tudnék, hogy Andrássy Gyulánál néha az alvás is hozzátartozik a taktikához. Elaludt, mondják majd Tornyán a vezérek, s nem keresnek a lemaradás mögött semmit, mert hiszen Andrássy Gyula a legtöbbször csakugyan minden külö­nösebb ok nélkül lemarad a fontos tanácsko­zásról. De most egy kis ravaszság rejlik a le­maradás mögött. Szombat este még nem tud­ják, hogy mit mond Justh Gyula vasárnapi beszámolóján az Andrássy pártjáról és a füg­getlenségi képviselők hűtlenségéről. Jobb lesz hát Andrássynak egy napot aludni, hogy a szombat esti haditanácskozást csak a beszá­moló után lehessen megtartani. A beszámoló után tudni fogják már, hányadán vannak Justh Gyulával. Tudni fogják, hogy a szombat esti tanácskozáson nem-e avatták volna be az ellenségüket haditervük titkaiba.­­ Azonban a gazdapártnak nem volt tü­relme várni, míg Andrássy kialuszsza magát. Ez a három tagból álló párt elébe harangozott a tornyai haditanácsnak és kimondotta, hogy bemegy a képviselőházba. Ez tegnap történt és ma már rájuk nehezedik a kis egyházi átok. Mert nagy bűn ilyen határozatot hozni, mi­előtt a vezérek döntöttek volna. Hogy mi az okos, mi a czélszerű és mi a hazafias tett, azt csak a vezérek állapíthatják meg, s a­ki okosabb, bölcsebb és hazafiasabb akar lenni, mint ők, az hazaáruló. De mi lesz, ha a hadi­tanács is úgy dönt, hogy bemegy a parla­mentbe? Talán ők is hazaárulók , lesznek ? Ettől nem féltjük őket. Mert ha ők tegnap megállapították, hogy mi a hazaárulás, akkor ők már tegnap tudták, hogy mit fognak hol­nap határozni. KOBOZ KRÓNIKÁJA. .Százezer ember munka nélkül. — Ha lenne pénz nem volna sok. De pénzrül én már csak regényes Lopott aktákban olvasok. Ne dúlja hát fantáziámat Munkátlan munkás nyomora, Kinél sós könyleves van délre S átok, szitok a vacsora. Szebb sokkal az operaházi Derűs képekkel elcziczázni . Zeng dal, zene, pereg a táncz, Akármi rossz is a biláncz. Kormányoz­ott széplelkű four, Ki nem csupán műkedvelő, Hanem igaz poéta, művész, S mint ilyen is előkelő. Kormányzott népe tarka-barka, Szeszélyes, rendetlen, pazar, Kit pénzügyi s balkáni válság S Krobatin csöppet sem zavar. Ott szent a művészet, de főleg Szent a minél nagyobb előleg, — Változhatik műsor, darab, De a mi szent örök marad. Ilyen bohémé birodalomban Dárius kincse is kevés, Mert képtelenség az unalmas Garasos kicsinyeskedés. Ha még oly gyönge a bevétel, A kiadás csak nő tovább, — S hogy deficzit ne legyen ebből Ki várhat ily istencsodát ? . . . A grófi szinház-kormányférfi Pénzt sosem számtiszta módra mér ki S a muszáj lenni nagy jogán Kölcsönnel is segít magán. Ezt olvasom lopott aktákból, Miket közöltek a lapok — S azt, hogy a pénzügyminisztertől A gróf ezért orrot kapott. De bármit is mond a miniszter, Így, versben, én ki vallhatom, Hogy e sivár pénzszűk világban A gróf úré csodálatom. Ki súlyos nincstelen időben Tud bátran költekezni bőven — S ha kell, tud kölcsönt szerezni, Az, kérem, a fináncz­ zseni! Nézem az uj bankpalotákat, Ha járom a várost gyalog , Falaikon köbül faragva Hasas kövér kis angyalok , Bőségszarúk duzzadt kezükben S gyümölcskosárkák s koszorúk, De benn a bankokban jaj annak, Ki pénzre éppen most szorult ! A mit kap gúny s vicczek pikánsok, Kinevetik bank-praktikánsok — S a bankból, ki betért, nem egy Nyílegyenest a tönkbe megy. Lehet iparűző vagy kalmár, Kit ég-föld /ó-ként tisztel is., Lehet merkantil ur vagy agrár S akár finánezminiszter is . Ma kölcsönt nem kap semmi áron — S én rágondolni sem merek, Hogy voltaképp ma mibül élnek Az ország és az emberek. Ez iszonyú hitelromlásban Csak egyetlen vigasztalás van : Bár minden másoké kitelt, Az Operánk még kap hitelt. Tanulság ebből, hogy az ilyen Vad pénzpaniqueban, mint ma van, Legjobban jár, ki nem ijed meg, Hanem teremt pénzt s költ vígan. Ne azt kiáltsuk : »fussunk­­ végünk !«­­ Inkább csitítsunk más futót : »Mit futsz bolond ? — így eltaposnak ! Megállj, ne félj s lesz pénz utóbb.« A hitel a bátrak barátja, A jajgatókat meg nem váltja. — Ama lopott akták nyomán Ez a helyes pénzt­udomány. Lapunk mai száma 76 oldal lemenni! Vasárnap határoznak Tornyán az el­lenzék parlamenti taktikájáról. Az ellen­zék vezérei egybegyűlnek Justh Gyulá­nál, hogy döntsenek abban a kérdésben: bemenjenek-e a képviselőházba, vagy sem ? Minden egyéb , csak czafrang e fő­­kérdés körül. Nem sokat adunk azokra a híresztelésekre, a­melyek a taktikai meglepetések, az újonnan kieszelt trük­kök s a különféle deklarácziók területén kalandoznak. Mi csak egyet nézünk: miképpen vélekedik az ország az ellenzék absztinenc­iájával szemben, s mit paran­csol az ország érdeke a jelen helyzetben ? Ha Tornyán az őszinteség és nyílt­ság lesz úr a lelkeken, konstatálni fogják, hogy a távolmaradás politikája az or­szágban nemcsak hogy helyeslő vissz­hangra nem talált, hanem még azon rétegekben is fásultságot, közönyt, sőt visszatetszést váltott ki, a­melyek az ellenzék küzdelmeit hosszú időn át rokon­érzéssel kísérték. Döntő bizonyítékok szólnak e mellett. Még nem felejtettük el, hogy a nyári szünetet jóval meg­előzőleg mily hatalmas mozgalmat, a népgyűlések mily impozáns sorozatát, az agitáczió micsoda intenzív föléledését hirdették és ígérték. S hónapok óta csöndes az ország, a várt és a különféle szerekkel élesztgetett mozgalmi láz se­hogy sem akart jelentkezni, s a törvény­­hatóságok állásfoglalása kétségtelen jeleit mutatta a vidék valódi hangulatának Az ország megunta az utczai és kávéházi Czivssider, írta Krúdy Gyula. A holddal sok baj volt ez időben Füreden, mikor Bitay úr, a nemzet bárója parancsolt az Esterházyban, a teátrumban és a sánta lámpagyújtogatót estére leitatta, ha eszébe jutott, hogy sötétség legyen a tó partján és a sétatéren. Vájjon lesz-e holdvilág estére ? — gondolták sokan Füreden. A holdra szükség volt, hogy vacsora idejére megjöjjön a ke­­nessei partok felől, és őszidőben, e gyönyörű szeptemberben, midőn már a kártyásokat is erőfeszítéssel tartotta vissza a furfangos Bizay, csupán a szerelmesek maradtak jószívvel a régi fürdőhelyen, a czigányokat sorsponttal vitték haza téli otthonukba és az Esterházy kémé­nyébe belecsapott a villám , igen helyes volt.

Next