Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-14 / 73. szám

Vasárnap, 1915. márczius 14. AZ ÚJSÁG Kretsy gada és Monya, Nagy Ibolyka, és Livike. Rosenberg figura és Márta, Weis­, Erzsike, Imre és Mimi, Slamka Iván és Jenő, ifj. Vigh Gyula. Halasy fivérek, Dór­i Ibolyka, Versei Erzsi és Ferkó, Herzfeld Johanna. Re­dó Joláriko, Magócsy-Dietz Nelly, Kacsa­no­vszky Emmi, Ondrásek Antika, lészfalvi Gyárfás Lajos, Szedi Ilonka, Kerekes Adrienne, Miniké István, Nádor Elemér, Rauscher Linzi, Ottinger Nándor, Fenyő Böske, Mosonyi Ilonka, Hammersberg Ilona, Géza, Piroska és Miczi, Kristen Böske, Dukovits Pista és Mimiké, Medve Ibi és Rózsi, Odor Krisztina, Neoresics Péter, ifj. Kriston Palika és La­'Zika, Grünberger Hajnalka, Lőwinger Emil, Ungar Aranka, Finger Lilly és Miki, Weiszberger Feri és Anicza, Uhrmann Ernő és Henrik, Veress Margit, Pörge Tündiké, Pongrácz Dueza és Laczi, Magos Sándor, Sárvári Erzsike és Jenő, Mésea Valéria Margit, Stich Pista, Hámos Sárika, Krausz Vilike és Sanyiba, Duboviczky Emmy és Nóra, Babay Tibor, Angéla és Irén, Fisccer Erzsike, Misinski Alfréd és Károly, Róth Teri, Balaton Sándor, Herényi Mariska, Friedrieh Böske, Minnich Ferike, Geszti Ödön és Rózsi, Hank József, Molnár György, Weisz Julis, Szid­­és Ella, Slárky László és Jolán, Weisz József, Zarka Zoltán és Miklós, Kálmán Dezső, Roth Emília, Licht­mann-Stern Erzsébet, Kanitz Erzsike és Mariska,­ Schwarcz György, Mihajovits Irma, Isztcs Miklós József, Siegler Péter, Markstein Ilona, Balkay Böske és Ernő, Balla Ibolyka, Szegedi József, Kapd­ebó Vidtor, Galgóczi Mihály, Rafael Miklós, Halász Klári, Török Lenke, Fényi Béla, Weisz testvérek, Zöldhelyi Sári, Kastner Hugó, Träger Nusika, Pej­its Momcsilo és Broniszláv, Kiss Lajos, Geller Jenő, Rogyi László, Reiner Renczike, Spitzer József, Malmosak Mili, Kenyeres Julia, Weisz Sárika, Vajda Laczi és Józsika, Silberger Andor, Ladányi Miklós, Kinszki Imre és Kató, Szabó Margitka, Füehsl Elemér és Inna, Freyler Magda, Blau Margit és Pál, Mod­eresin Magda, Lengyel Lajos, Rodt Kornél, Hi­re Ilonka, Mikosevits Lilly, Krausz Edith és Tibor, Török Pista, Mészáros Gizus, Vojspek Iván, Krausz Renée, Háy Kari, Fodor Pál, Szepesy Jolán, Gössner Barna, Miczu és Bandi, Varga Böske és György, Dobi Adus, Elek és Emmi, Sztankay Juliska, Böhm Jenő, Salgó Magduska, Lichtivan Sándor, Szántó Sándor, Ti­chler Pál, Hirsch Piroska és Pál. Szűcs N., Grünbaum Kálmán, Mikó Margit, és Böske, Krausz Zelma és Margit. Fehér Misi, Zsivom­ Györgyike, Loso­mezy Renée, Vasváry Macza, Pócsy Mihály, Dohren Szept­mir, Pojcz Géza, Schwa­rtz B­anka, Huber Miczike, Muth Imre, Pollateck Magda, Bianár Irén, Matolcsy Andor, Havass Vilmos, C­sernyánszky Béla, Dévényi Andor, Szelényi Erzsébet, Neumann Emil, Feit István és Rózsi, Brenvasser Géza, Hegedűs Aranka, es Sándor, Österreicher Vilma, Pollak Félix, Molnár Janika, Laczika és Bözsike. Thernész Juszti, Sápy Dezső, Peezold Tibor, Uilmann József, Zabó Feri, Mády Böske, Grünwald Zoltán, Langer Margit, éirgróf­­­sáky-Passavicini Alfonz, Paviin­ovics Feri és Pali, Kovács Margit, Csőri Bözsi, Keszler Annus, Kühn Sándor, Béla és Hús, Virág Imre, Batla Pál, Stelczer Gabriella, Pollateck Erzsi, Vidíts Piri, Gruber Zoltán, Goldberger Iván, ifj. Vadvanszky József, Haáz Imre, Groszvirth Kató és Sanyi, Riemer Kamilla, Chk­astély Jolán, Singer Tibor, Molnár Paula, Kokoska István, Hasenauer Erly, Olga és Guszti, Flesch György, Neubauer Marczel,­­Vákony Tibor, Nádor Zelma, Pista, Gyuri és Lili, Roth Ilonka, Ilóla és Aranka, Szolnoki Ilus és Pista, Stromszky Magda, Schneller György, Neumann József, Toóth Márta, Nagy Margitka, Matolcsy Joly, Lukács Irma, Holinger Zsófia, Borsos László és István, Rosenbaum Bubi, Strompf Árpád, Székely Zoltán, Kandó Ilonka, Baghy Ilonka, Tauber Olga, Szathmáry Hedvig, Bodri E­ck, Lákay A­. Váró Andor, Radváner Vilmos és Pál, Révész Pista és G­yu­rka, Némethy Julis és Idus, Frankl Erzsike, Mariska és Katóka, Fenyves Mária, Szász Lilly, Heise János, Havas Valér, Zsiga Aurél, Weisz Mihály, Hartó, Bözsi, Marosa és Laezi, Pumm­er Valéria és Lenke, Egyházy Karolin, Kárpáti Endre, Bodor Mag­­dus, Glancz Juliska, Jungreisz Elza, Bethlenfalvy Jóska és Laezi, Forintos Titusz, Horváth Bözsi és Évi, Krausz Klára, Martos Ede, ifj. Ragendorfer Jenő, Marton Ede és Ella, Jendrassák Mariska és Emil, Bachrach Edith, Degenfeld Annie, Héderváry Piroska, Boros Annuska és Feri, Korizsánszky Vilma, Ehrenfeld Géza, Szemző Sári, Langfelder Katóka, Bárány Laczi, Lederer Annus, Bereczky Margit, Seh­midek László, Trick Edith és Péter, Kun Aladár, Halász Margit, Fleischmann László, Rad­­ványi Ernő, Szmik Viktor, Fogleín Pista, Rótt György, Andich Jtella, Kont Anczi, Búzás Margit, Csunyi Imre, Teveli Zoltán, Lindenfeld Rózsa, Lilly és Julcsika, Kriszt Irén, Peitsik Dezső, Rupcsó Sándor, Bersuder Pista, Reiner Margit, Vincze Ilonka, Jámbor József, Papp Jenő, Berkovics Miklós és Laczi, Hartstein Rózsi és Magduska, Weisz Sándor és­ Józsi, Horn József, Molnár Janika, Jungreisz Nándor, Müler testvérek, Hofmann József, Podlovits Erzsébet, Teleki Erzsébet, Pogány Imre,"Roth Emmike és Elzuska, S. Nagy Ida­­s Margit, Diósy Mihály, Molnár Mihály, Ohranstein Artúr, Iraczi Ferike, Fráter Zsófika, Szil­vási Gyula, Wolf Tibi és Boriska, Ambrus Mariska, Náray-Szabó B­anki, Keim Gizike és Terik­e. Anderkó ,Alice, Foltész Miczike, Melczer Klári, Gerászim Elvira, Benedek Judith, Fogolyan Miklós, György Endre, Bokross­ Mariska, Korányi László, Muzsnay Lili és Laczi. A tíz könyvet a következők nyerték meg : Véli Miklós (Czegléd), Martin Stefánia és Antal (Budapest), Deutsch Béla, Imre és Dénes (Szombathely), Szabó Juliska, Böske, Ilonka és Laezi (Versecz), Blau Margit és Pál (Pápa), Molnár György (ITI vidék), Pongrácz Ducza és Laezi (Esztergom), Chk­astély Jolán (Ratkósebes), Fráter Zsófika (Budapest), Degenfeld Annie (Xutyfalva). ©Ja&Ss rejtvények. L Pancsova, Ogutin, Nyíregyháza, Zalaegerszeg, Sárvár, Orsova. Rosenfeld Imre, V. Filarosvásárhely, Nyitra, Zilah, Ipolyság, Orosháza, Verme, Jelvén. 1­00 i i t * f m a a a m k i 1 i Fauormann Pá! és Q-tilia. f . ii K. Marianna. Hánys­zor prédikáltam, Marianne om. az időről, melyet úgy sem lehet megállítani, de legalább ne siettessük folyását. Ez a­ prédikáció, mely volta­képpen türelmetlen kislányoknak szólt, —­ ismered a fajtájukat — nem vonatkozik * * mostani időkre. A lefolyt esztendőt, s azt, a mi még hátra van belőle, legjobb lett volna, átaludni, vagy belebámulni zivataros fellegeibe iszonyat­tól és felháborodástól tágra, nyílt, szemekkel. Istenem, a fiatalság várhat , ezzel a kopott frázissal nyug­tatlak meg téged is. Mert a kopott, frázis most csillog az új aranyozástól. A ti jövőtök szebb lesz, mint a mi múl­túnk volt. — Hűvös Öli. Megvalljam, öni? Ezt a boldog­ságot szántam én neked, s tudja Isten, az írásaidból, bár gyenge c­zélzás sem volt bennök. .. az Írásaidból azt olvastam ki, hogy rövidesen be fog következni, sis bekövet­kezett és kitárult előtted egy ismeretlen titokzatos, an­gyali boldogság kapuja, melyről még csak ábrándozni se tud, a­kinek nincsen része benne. Te erre születtél, neked jogod van hozzá, te feladatod magaslatán állasz : nagy gyöng­é dsé­ged, önfeláldozásra kész szereteted és intelligen­­cziád révén. Igaz szívből gratulálok, mint a jó embernek, a­ki kincset talált, s gazdagságának hasznát is tudja venni. Kis O­i, mi sem természetesebb, hogy szeretetem egy meleg sugárkája azé lesz, a­kinek te juttattad. De azért, ugy­e, nem utaltad át egészében ? Valamicskét magadnak is megtartasz belőle ? — Szent-Iványi Magda. Sir a babe, sir, mert a kis babának gyakran sírásra görbül a szájacakája. Mosolyog a baba, mosolyog, nincs is édesebb mosoly, mint az egyhónapos kis babáé. És Magdinkénak, a kis öntudatlannak, van oka rá, hogy mosolygó bizodalommal tekintsen a szél­ jövendőbe. Ösztön ez, vagy bölcseség ? — Nóra. Eh, ez gyerekség. Így nem intézi sorsát a józan ember, tessék jó orvoshoz menni, mint már egyszer sür­getően ajánlottam és aztán referálni az orvos rendelésé­­­ről. Nem szabad kétségbeesni és kislányos szentimentaliz­­mussal a pillanatnyi rosszullét hatása alatt lemondásra­ diskurálni. Bocsánat a kemény szóért, Nórám­, de igazán megriasztott leveled. A mellékelt kézirat viszont meg­lepett. Kétségtelen, hogy van ott tehetség, csak a művelé­séről kellene gondoskodni. — Krausz Renée, Kis Renée, • igazán, nem csodálom, hogy ritkán van, »hangulatod« hangversenyre, mulatságba járni. Nekem soha sincsen. És irigység nélkü­l, de nagy szánalommal gondolok a lelki lázárokra, a kik hazug jótékonyság sirámaival harangoz­zák be ti népet farsangi czéezókra és látványosságokra.­­— Stern Erzsébet. Dixi ! Lehetséges, hogy nincs igazam, de­­én nem lelkesedem a túltengő háborús bazárokért és lát­ványosságokért. A szeretetnek, irgalomnak, részvétnek és hazafias aggodalomnak milyen más, nemes virágai teremnek a te irodai magányodban, Erzsikém­ ! Ezt a virágot ápolnod kell, mert köt az ígéreted. Légy erős, Erzsikéna , te rémképeket látsz, pedig úgy is elég nyomorú­ság van a földön. A gyámoltalanság most öreg hiba, de a fejevesztett kétségbeesés bűn magunk, mások és a közös­ség ellen. — L. Ha, ítéletet, azaz hogy véleményt kérsz, Ilám ! A gazság gazság marad, de hogy ilyen, is van, sajnos, fölös számmal, abban ugy­e te, a tvj nyitott szem­mel jársz a világban, s nem vagy gazdag leányszobák álmodozója, eddig sem kételkedtél ? Kár is itt megállni, mikor hál' Istennek, máshová vezérelt az utad. És kár vérző fájdalommal gondo­lt arra a liliputi emberi lényre, a­ki megvetést se érdemel. Csak utálatot. Olga, íz?, egy­szer Olgának nevezlek, bár az álnév nem felel meg." Nekem száznál több Olgám van, s egyik-másik magának vindikál­hatná üzenetemet. Megvallom, amúgy is kissé megrökö­nyödve olvastam leveledet. Ami a kategorikus fölény,­ nmelylyel hozzám szólsz, el is kedvetlenített, mosolyra, is derített. Nem­ tudom, mivel szolgáltam rá, hogy feltétele­­ket szabj nekem, a­helyett hogy logikusan megindokolnád kérelmedet. Hiszen barátok volnánk, s barátok között nem szokásos a fölényeskedés. Nos, nem akarlak­ meg­bántani s lényegében nem is zárkózom el kérelmed elől, csak erre figyelj. O­gám­ : a való élet meglátása — mint te nevezed —­ nem azonos a kiábrándulással. Ha téged bánat, ért, ezt szívből fájlalom, de ide általánosítsd a magad esetét. És légy bizalommal hozzám, ha szeretetteljes meg­­bíkásomra újra eljösz hozzám, mindenekfölött pedig arra, az időre, míg magánügyünket tárgyaljuk e helyen, válassz más álnevet. S­popper Erzsébet­­, édes Erzsébetem, ez mind szép et; mind igaz, csakhogy én visszájára fordíta­nám a dolgot. Igaz, te csak a magad szemével láthatsz, neked azt kell hinned, hogy a­ tárgy, vagy a személy vál­tozott meg, a­miért most másmilyennek látod. Holott te változtál meg, s ez az igazság. Szerettek és büszke vagyok rád. d® büszke vagyok a hazai iramra, is, mely­ve­ meg­nyitottam a csukott­, keserű ajkakat.­­• Serült Juliánba. Nono, Júliánké, én nem így gondoltam. Olyanformán voltam, mint.8 szigorú szülő, a­­ki fenhangon azt mondja­: te csúnya, haszontalan gyerek, te csak bánatot, vesződ­­séget okozol nekem. Valójában pedig azt gondolja, hogy nincsen olyan drága, okos, jó csöppség a világon, mint az én... mondjuk például, Juliankám. Megértettél? A leczke mindenesetre használt s most szives-örömest folytatom levelezésünket. — Sérült Tuczy. Jó bizony! Neked is, nekem­ is ! Várlak, Tuczy. — S. Franczi. Hallot­­tad a csattanást, Franczi ? N.- ijedj meg, nincsen föld­indulás, sem égiháború, csak a csodálkozás tört ki belőlem ilyen elemi erővel, a­mint összecsaptam tenyereme... Hát neked mi a bajod ? Ki mondotta, hogy megbántottál. És az Ég szerelmére, ki mondotta azt, hogy meg akarom torolni azt a súlyos bántalmat, a­mit én nem éreztem. Franczi, te édes kis­lány vagy te én mindenekfölött tisz­tellek, bár nem udvarolok neked gavallér módjára. Szerető öreg barátod viszont feltétlenül vagyok, s ezen a jusson megdicsérlek szellemes leveledért. Bizony sok józanság van benne és sok helyes ítélet, ámde temperamentummal nem igen lehet, modern háborút nyerni, gyermekem. Sok türelem, bölcs előrelátás és megfontoltság kell hozzá, ezek a lefolyt nyolcz hónap tanulságai. — Márkus Hőske, Kis Böském, a legavatottabb toll se tudja mindig és min­denkor kifejezni legszentebb és legbelsőbb érzelmeit. Ez mindenekelőtt nem tartozik a világ elé, azután meg a jó­zlésű ember tart attól, hogy émelygőssé lesz örökös szeretetnyilvánításaival. Látom már, so­gis bátortalan, hogy könnyen hajlasz a zsüggettésre, s ezért a jövőben úgy fogok veled bánni, mint egy czukorbabával. Selymes, bársonyos üzeneteket küldök majd neked, ígérem Böske, most pedig jó mulatóst kívánok Temesváron. —­­teszil­ Kelig. Az udvarhelyi levél elmaradt, de mi tagadás, az én autoara Dimom­ is késik. ígérjük meg, Kelly, hogy a jövő léten kölcsönösen pótoljuk mulasztásunkat. — Sebők Szna. Rossz levélíró? Nem­ tudom. De jó lélek vagy, az bizonyos, Szerám, s azért szívesen fogadlak, valahány­­szor eljösz hozzám szomorúságoddal, aggodalmaddal és — bizuznk a­ szebb jövőben — örömeddel is. Ezek után, nemde, nem lesz nehéz a kezdet, azaz hogy a folytatás. . .­. Hella. Sajátságos : a hosszú levél helyett újabb fanyar kérdés. A kedves vendégek alig kedvesebbek régi hívem­nél, a­ki annyiszor meggyőzött igaz ragaszkodásáról. Azt az ártatlan mulatságot, mely — valljuk meg, hisz nem szégyen — egy kis haszonleséssel is jár, dehogy is rosszatom­. Csak tessék kopogtatni, meglesz az­ eredménye. — C. E. Csodálom, kis húgom, hogy te ebben is különbsé­get ismersz. A művészet internaczionális, és a­ki itt nagy költő, máshol se lehet kontár év viszont. Persze az már nagy baj, ha a nyelvismeretek hiánya meggátol benne, hogy idege­n nemzetek nagy íróit megismerjük, ez azon­ban, úgy sajtom­, rád nem vonatkozik. Szeretném, ha olvasmányaidról is imát. Zenetanulmányokkal nem fog­lalkozol ? —■ Klauber Ellve. Hallottam a hírét, Ellus, olvastam a verseit és elismerem, hogy jóravaló poéta. De kultuszt főzni belőle nem kell, ez legalább is túlzás, vagy bocsáss meg, helyi, azaz személyes érdeklődés. Szabadkai olvasóim korántsem olyan hűtlenek, mint hinnéd. Igen gyakran felbukkannak postámban, bár a rendszeres levelezést a háború kitörése óta szüneteltetik. Ezt magánügyek és a viszonyok indokolják meg, ezen most nem lehet csodálkozni, ölellek. — Gross Rózsi: Ide figyelj, Rózsi, nem akarom hosszú lére ereszteni a dolgot, de szeretném, ha kevés szóból is sokat értenél. Mások bána­tát, szenvedéseit enyhíteni, szép feladat, de olykor határos a lehetetlenséggel. Az akarat, a szándék itt nem segít, s nekünk résztvevő lelkünkkel arra kell szorítkoznunk, hogy kíméletesek, simulékonyak legyünk és sok-sok szere­tettel pótoljuk azt, a­mit visszaadni nem tudunk. — Csernyánszki Bélus, Bélus, Bélus, ha édesanyád segítő keze nem vezérelne, te talán el se jönnél Nagyapóhoz. Ritkán látom az írásodat, attól tartok, nem lelkesedd a kalamárisért. Már csak megkérdezem anyu­kát, igaz-e, a­mit sejtek, hogy hadilábon vagy a től­d és az olvasó­könyvvel. Nagyon bántana, fiacskám, ha nem kapnék megnyugtató feleletet. Hát a kicsikék mit csinálnak ?­­• Báró Brandenstein Gyula. Hál’ Istennek, édes fiem­, csak­hogy jobban van már édes­apa ! Ugy­e, itt marad még Budapesten, fiacskáinál. Tudod-e, Gyula barátom, hogy iskolai tanulmányaidról még alig írtál nekem, úgyhogy voltaképesen azt se tudom, melyik intézetbe jársz. A rejt­­vénygyártásban nagy gyakorlatra tettél szert; köszönöm az uj rébfajzokat, most hasznát is vehetjük. Háborús idő­­ben a rejt­vény ter­melés is parlagon hever. U. i. Az íródeák szeretetreméltó sorait megnyugvással olvastam. Ö­szk­.lén szólva, az utóbbi hónapokban sok-sok aggodalommal gon­doltam rá. Gyula úr kitűnően megállja helyét, ő bizony nem szorul már támogatásra. Mégis tisztelettel kérjük régi, kedves ismerősünket, gondoljon néha reánk. Hosszú ismeretség jogán merészkedj­ük terhelni e tisztelettel jes kérelmünkkel. —­ Degenfeld Annie. Messzi Erdélyország­­ból jött egy iizike-piczike, tipegő-ropogó kis lány Nagy­apó örömére és gyönyörűségére. Csakhogy ez a kis lány mindig elkésve, vasárnap este köszönt be levelével, a­mikor már megtörtént a nagy sorsolás és a névsort is kinyom­at­­ták Az Ujíág-hu. Tudod mit, Annie! Igérd meg, hogy ezutá­n korábban írsz, — kedden, szerdán, vagy csütörtö­kön — én meg azt ígérem, hogy a legszebb képeskönyvet neked küldöm el. Mivel olyan jó kis­lány vagy és olyan szép poczakojian gömbölyűdnek a betűid. — Kelemen Gyuszi ás Sanyi. Ejnye, mennyi bajt csinál ez a háború! Tűrjétek megadással, majd csak javul a helyzet. Rejtvé­nyeiteket besoroztam, beleteszem a lapba. Adjátok át üdvözletemet édes­apátoknak. — Irón,nár Irén és Miksa.

Next