Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-06 / 181. szám

6 figyelemidd, mely arra vonatkozik, hogy­ Davit valósággal kitanította a gyilkosságra. Megin­dult hangon beszélte el, hogyan támadt a sze­rencsétlen nőnek, a­kit fadoronggal ütött agyon. Vallomása során azoknál a részletek­nél, a­melyek Davitra nézve súlyosbító körül­ményeket tartalmaznak, Davit idegesen hátra­fordult védőjéhez, a­kivel ilyenkor néhány szót váltott. Miután a komornát fejbesujtotta és a­ földre teperte, Davit benyitot a szobába ,és a­mikor látta, hogy vai­ Júlia, még él, intette őt, hogy végezni kell a leánynyal, majd így szólt hozzá: • — Vágja el a nyakát! Elbeszélte ezután Franke, hogy a magával hozott borotvával kétszer vágta keresztül a leány gégéjét. Franke vallomása után, a­mely több mint egy óra hosszat tartott, az elnök rövid szünetet adott-Franke helyére ment és mikor közben a közönség soraiban észrevette öreg édesanyját és nővérét, egy-két pillanatra megállóit, intett nekik, hogy nagyon éhes, szeretne enni vala­mit . . . Drámai jelenet játszódott le ekkor. A fiatal­ember nővére felugrott helyéről és öklét rázva harsány hangon kiáltotta Davit felé: — Davit a gazember! Mit tett velünk! Maga hálózta be ezt a szegény fiút! Davit megrázkódott a feléje kiáltott, súlyo­san vádló szavakra, de aztán a börtönőrök kí­séretében ő is távozott a teremből. Szünet után déli fél egy órakor nyitotta meg az elnök újból a tárgyalást. (Da­vit Ernő kihallgatása.) Délután Davit Ernő kihallgatása, követke­zett. Míg Franké a délelőtti tárgyaláson töre­delmesen bevallott mindent, addig Davit c­i­­nikusan viselkedett. Beismerte ugyan, hogy bűnösnek érzi magát mint társtettes, de kono­kul hajtogatta, hogy a bűncselekménynek nem ő az értelmi szerzője és ő nem volt felbujtó. Vallomása során többször ellentmondásba ke­veredett, úgy hogy az elnök szükségesnek látta figyelmeztetni a hamis vallomás következmé­nyeire. Minthogy a bíróság előtti vallomása t­öbb lényeges pontra nézve eltért attól a vallo­mástól, a­melyet a Vizsgálóbíró előtt tett, az elnök felolvastatta a vizsgálóbírónál tett vallo­másának egyes pontjait. Egy ízben idegesen rászólt az elnök, hogy az igazat mondja, leg­alább most a főtárgyaláson és ne igyekezzék a­ saját bűnét a nálánál sokkal fiatalabb Fran­kéra rátolni. Davit azonban álhatatosan meg­maradt a mellett, hogy nem ő az értelmi szerző, a gyilkosságot más eszelte ki és az ő szerepe csak annyi volt, hogy nem akadályozta meg annak kivitelét. (Az ügyész és a felbujtó.) Az ügyész kérdéseire Franke azt feleli, hogy az álkulcsot anyja útján szerezte meg, a­ borotvakés pedig, a­melylyel a­ gyilkosságot végrehajtotta, atyjáé volt. Az ügyész: Kinek az eszméje volt, hogy a holttestet kosárban tüntessék el? Davit: Hogy azt higg­jék, hogy Earl lopta el a kazettát. Az ügyész: Ez talán a legördögibb eleme ennek az egész bűnténynek és a tett­ indokai­nak megítélésénél fontos lesz. Azt is megmon­dom, miért kellett Frankénak zsokéruhába öl­tözködnie, mert Earl fivére zsoké és azt­ akar­ták, hogy őt is mint bűntársat belekeverjék a bűnügybe. Ki jelölte meg azt a helyet, a­hol Earlt megtámadják? Danit: Én. — És meg meri mondani, hogy a gyilkossá­got meg­­akarta akadályozni? (Frankéhoz.) Tanúk állítják, hogy maga a tett elkövetése után jókedvű volt, és egy kollégájának nevet­gélve beszélt arról a zsírról, a­mely a hátizsák­jában van. Davit vádlottnak pedig azt mondja az ügyész, hogy egy finn állítása szerint Comóból, a­hol a feleségével élt, egy nővel eltűnt s ma­gával vitt 7000 lírát, a mely nem volt az övé. Davit­ tagadja ennek a tanúvallomásnak az igazságát. Ügyész (Davithoz) : És­srevette-e, hogy Earl a megfojtása után még vonaglott ? Davit: Egyáltalán nem láttam a holttestét. Ügyész: De hiszen azt mondta Frankénak: Vágj ! Danit: Ez nem igaz, miért is mondtam volna ? Ügyész: Mert már vért látott. Davit: Nem, akkor már minden megtörtént, én nem voltam ott, én iszonyattal pillantottam meg a vércsendeket. ügyész: Ne komédiázzon ! Heteken át haj­szolta ezt a gyerkőczet ebbe a borzalmas tettbe és mostan iszonyatról akar beszélni! Davit elhallgat és lehajtja a fejét. Elnök: Franké, maga azt a benyomást teszi rám, hogy sírni szeretne, megállapítom azonban, hogy egy könycseppet sem látok a szemében. Franké: Már gyakran gondolkoztam én azon, hogy miért nem tudtam én sírni. A védő azt a kérdést intézi Davithoz, mi­lyen viszonyban van a női nemmel? Davit erre szakít eddigi konok tagadásá­val és megvallja, hogy Bécsben két nővel intim viszonyt folytatott. Az ügyész: No végre bevallotta, ezt is! Többre nem is vagyunk kiváncsiak, különösen neveket nem kérünk­ A két, vádlott ezután összeveszett azon, hogy melyikük mondta a gyilkosság előtti na­pon a másiknak: Ez a tett szép születésnapi aján­dék lett volna Frankénak! Davit azt­ állí­totta, hogy Franké mondotta ezt, Franko vi­szont szemébe mondotta Davitnak, hogy ez nem igaz. (A szakvélemény.) Ezután freuter dr. tanár előterjesztette szakvéleményét Earl halálának okáról és meg­állapította, hogy a­ bonczolás eredménye telje­sen igazolja Franko vallomását. Earl előbb hatalmas ütést kapott a fejére, majd kézzel eszméletlensége bekövetkeztéig foj­togatták és azután a kötéllel sanyargatták, vé­gül négy vágást kapott a nyakára, a­melyek közül kettő megnyitotta a légcsövet. A vér bel­­­égzése következtében a halál fulladás útján következett be. A védők kérdésére a szakértő kijelentette, hogy Earl akkor is meghalt volna, ha a­ nyakán vágás nem érte volna, mert a kö­téllel való fojtogatás­ következtében is a legsú­lyosabb fán közi­­zavar­ok állottak be. Az a vér­­tócsa, a­mely a szobában látható volt, a fejseb­től is származhatott. Este nyolcas órakor a szálló személyzetének több tagját hallgatták ki, a­kik azonban lénye­gesebb dolgot nem mondottak. A mai tárgya­lást este kilencz órakor rekesztették be. AZ ÚJSÁG Kedd, 1918. augusztus 11. Malvy père, Paris, augusztus 5. Merillon főállamügyész a mai tárgyaláson folytatta zárószavát és sor­jában fejtegette a vádpontokat. Főképpen Malvy paczifista propagandájával foglalkozott és azzal a vádponttal, hogy Lipscher és Duver­­gerné asszony ügyében megszüntette az eljá­rást. Ezután kijelentette Merillon, hogy a többi ügyre nem akar kiterjeszkedni. Ezeket az ü­gye­ket ugyanis másodrendűnknek tartja, de hang­súlyozta, hogy tagadhatatlan tény, hogy Malvynak tudomása volt azokról a bűntettek­ről, a­melyek a katonai zendüléseket megelőz­ték. Végül követelte Malvy elítéltetését, mivel bebizonyosodott, hogy nem teljesítette a köte­lességét. Bourdillon, Malvy védője csodálkozását, fe­jezte ki azon, hogy a volt minisztert olyan bűn­ben való részességgel vádolják, a­­melynek ér­telmi szerzőjét még nem ismerik. A védő meg­állapította, hogy Daudet vádjai mind összeom­lanak és szemére lobbantotta a főügyésznek, hogy magáévá tette Clémenceau vádjait. Végül megemlítette a sztrájk kérdését és hogy ebben egyáltalán nem lehet megállapítani Malvy bű­n­­r­észességét. Vasárnap délután két órakor folytatták Malvy perének tárgyalását. Bourdillon védő folytatta védőbeszédét és kifejtette, hogy az egyetlen terhelő pont, a­mit a főügyész emlí­tett, a békepropaganda megakadályozása körül elkövetett hanyagság. Malvy mindig kijelen­tette, hogy ellensége a munkásszervezetek ül­dözésének. Önök ítélni fognak róla, mondta a védő, hogy ez a politika okos volt-e, vagy ok­talan, de semmiesetre sem lehet bűnösnek mon­dani, a­hogyan a főügyész tette. Nem lehet el­vitatni, hogy Malvy teljes mértékben teljesí­tette kötelességét az anarchista szervezetekkel szemben. Számtalan rendelet bizonyítja, hogy mindig adott ki utasításokat röpiratok lefog­lalására és szerzőik megbüntetésére. Ha egy miniszter egyszer-másszor helyesebbnek tartja, hogy tárgyaljon, mint hogy büntessen, nem ér az többet az erőszakoskodásnál? A védő ez­után letárgyalta a többi vádpontot is, azután a bíróság döntésére bízta a döntést. Erre fel­állott Malvy és kijelentette, hogy öntudata tiszta, mert szolgálatot tett hazájának. A tárgyalást ezután berekesztették és hol­nap reggel 9 órakor folytatják. Gyerekeink a tengerparton. (Beszélgetés a gyermekekkel. — Uj beosztás és uj vezetők. — Anyák küldöttsége a kormánybiztosnál.) — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. — Abbazia, augusztus 5. Tegnap és m­a végigmentem mintegy 200 csoporton. Mindegyik csoportban kikérdeztem a felügyelőnőket tapasztalataikról és alig egy­­kettő kivételével igen kedvezően nyilatkoztak a gyermekeknek elhelyezéséről és az élelmezés­ről. Ugyancsak minden csoportban sorra, vettem a gyerekeket is. Rendkívül meglepő, hogy milyen elvétve akadt, a­ki panaszkodott vagy a­ki azt mondta, hogy haza akar menni. Igen fontosnak tartok egy-két csoportban előfordult epizódot megemlíteni. A­mikor kérdezősködtem, a gyere­kek nyomban körülfogtak s ha megtörtént, hogy valamely gyerek panaszkodott, mindjárt közbe­szóltak a gyermekek, hogy nem igaz, ne tessék hinni neki, ez nekünk is mindig azt mondja, hogy csak panaszkodjunk, akkor mindent kapunk, a­mit kérünk. Megjegyzem, hogy tegnap esett az eső, de a gyerekeket ez éppenséggel nem deprimálta. Vidáman el­játszogattak szállásaikban. Midőn pedig estefelé kiderült, énekelve lepték el a partokat. A helyzetet most már tökéletesen át bírom tekinteni és nyugodt lélekkel közölhetem, hogy egyetlen szülőnek sincs a legkisebb oka sem az aggo­dalomra. Az adminisztráczió és főleg a gyorsabb intéz­kedés czéljából Vadnay Tibor kormánybiztos, a­ki egyébként az egész vezetést átvette,­­ a míg helyettese, Bíró Henrik dr. főtörzsorvos átveszi tőle a megbízatást — úgy rendelkezett, hogy a teendőket szakszerűség szerint dec­entralizálta és teljes hatáskörrel, de egyúttal teljes felelősség mellett is­ adta ki a megbízatásokat egyes csoport­­főnököknek. Ezek mellett energikus intézkedé­seket tett, hogy a még egy-két csoportnál észlelt zsúfoltság és a konyha távolsága miatti élelmezési nehézségek megszűnjenek. Holnapra már valószínűleg rend lesz az egész vonalon és így az utolsó csoport megérkezésével beállott zavar is teljesen meg fog szűnni. Ugyancsak Vadnay Tibor intézkedésére az anyáknak egy küldöttsége érkezett Abbáziába, a­kik végigjárták a csoportokat és este tartott gyű­lésen számoltak be tapasztalataikról. E­integy öt anyával beszéltem és kivéve egyet, a­ki a fent­­említett rosszabbul elhelyezett csoportnál is volt, úgyszólván kivétel nélkül kedvezően nyilatkoztak, a­minek különben a legélénkebb bizonyítéka az is, hogy gyermekeiket itt hagyják. Érdekes, hogy égyük anya magával akarta vinni kislányát, de az a leghatározottabban ellen­kezett, mert itt akart maradni. Arról értesülök különben, hogy az anyák egy-két napig itt maradnak és kétségtel­nül teljes megnyugvással­ognak távozni. R­adnay Tibor kormánybiztos tegnap Triesztbe utazott, a­honnan a helytartóval együtt Porto­­rtoséba és Isolába utaztak, a­­hol ezernyi gyerek nagy örömrivalgással és énekkel fogadta őket a kikötőben. A kormánybiztos a legnagyobb elra­gadtatással nyilatkozott a tapasztaltakról és ki­jelentette, hogy­ a gyerekekről úgy lakás, m­int el­látás tekintetében a legideá­lisabban történt gondos­kodás. Vadnay Tibor, a Károly király gyermek­nyaraltatási akcióió kormánybiztosa a követke­ző nyilatkozatot tette a nyaraltatási akc­ió ügyében: — Az Adria mellett folyó gyerm­eknyaral­­tatásról a sajtó egy részében megjelent és a budapesti szülök körében valódi ok nélkül pá­nikot, okozott közleményekre tartozom a követ­kezőket megállapítani. Túlzó színezés az akc­ió sikertelenségéről beszélni. Por­toroséban, Isóidban és Voloscában az állapotok kifogástalanok. Az Abbáziában és Lovranában elhelyezett gyermekek egy kis há­nyadánál fordultak elő zavarok és bonyodal­mak, az elhelyezés és az étkezés lebonyolítása körül. Ezeket a bajokat, a­melyek múlhatatlan kísérői minden tömegakcziónak, különösen a legelső kísérleteknél, részben máris sikerült r­­áárítani, részben egy-két nap alatt okvetlenül rendbehozzuk. Az itteni kirendeltség vezetősé­gében történt változtatás, a helybeli politikai hatóságok előzékeny támogatásának megnyeré­se és a helyi társadalom hölgyeinek bevonása a munkába voltak a legelső intézkedéseim, a­melyek az akc­ió teljes sikerét biztosítják. A lakosság éppenséggel nem mutat ellenséges ma­gatartást gyermekeinkkel szemben. Az élelmi­szereknek manapság szokásos konyhai elkeze­­lés mértékén túlmenő eltulajdonítása sem törté­nik meg. Az első két-három nap részleges ba­jainak általánosítása semmiképpen sem állhat meg, a­minek beigazolására meghívtam a hely­színére az anyák képviseletét, nem lévén semmi ok arra, hogy itt bármit rejtegessünk előttük. Hogy az általános helyzet mennyire kedvező, azt csalhatatlanul bizonyítja a megbetegedé­seknek meglepően csekély száma, könnyű és múlékony természete, valamint a gyermekse­reg vidám hangulata, a­mi a k­éteze­r gyermek helyes és czélszerű ellátásának legigazibb kri­tériumául tekinthető.

Next