Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-06 / 181. szám
6 figyelemidd, mely arra vonatkozik, hogy Davit valósággal kitanította a gyilkosságra. Megindult hangon beszélte el, hogyan támadt a szerencsétlen nőnek, akit fadoronggal ütött agyon. Vallomása során azoknál a részleteknél, amelyek Davitra nézve súlyosbító körülményeket tartalmaznak, Davit idegesen hátrafordult védőjéhez, akivel ilyenkor néhány szót váltott. Miután a komornát fejbesujtotta és a földre teperte, Davit benyitot a szobába ,és amikor látta, hogy vai Júlia, még él, intette őt, hogy végezni kell a leánynyal, majd így szólt hozzá: • — Vágja el a nyakát! Elbeszélte ezután Franke, hogy a magával hozott borotvával kétszer vágta keresztül a leány gégéjét. Franke vallomása után, amely több mint egy óra hosszat tartott, az elnök rövid szünetet adott-Franke helyére ment és mikor közben a közönség soraiban észrevette öreg édesanyját és nővérét, egy-két pillanatra megállóit, intett nekik, hogy nagyon éhes, szeretne enni valamit . . . Drámai jelenet játszódott le ekkor. A fiatalember nővére felugrott helyéről és öklét rázva harsány hangon kiáltotta Davit felé: — Davit a gazember! Mit tett velünk! Maga hálózta be ezt a szegény fiút! Davit megrázkódott a feléje kiáltott, súlyosan vádló szavakra, de aztán a börtönőrök kíséretében ő is távozott a teremből. Szünet után déli fél egy órakor nyitotta meg az elnök újból a tárgyalást. (Davit Ernő kihallgatása.) Délután Davit Ernő kihallgatása, következett. Míg Franké a délelőtti tárgyaláson töredelmesen bevallott mindent, addig Davit cinikusan viselkedett. Beismerte ugyan, hogy bűnösnek érzi magát mint társtettes, de konokul hajtogatta, hogy a bűncselekménynek nem ő az értelmi szerzője és ő nem volt felbujtó. Vallomása során többször ellentmondásba keveredett, úgy hogy az elnök szükségesnek látta figyelmeztetni a hamis vallomás következményeire. Minthogy a bíróság előtti vallomása több lényeges pontra nézve eltért attól a vallomástól, amelyet a Vizsgálóbíró előtt tett, az elnök felolvastatta a vizsgálóbírónál tett vallomásának egyes pontjait. Egy ízben idegesen rászólt az elnök, hogy az igazat mondja, legalább most a főtárgyaláson és ne igyekezzék a saját bűnét a nálánál sokkal fiatalabb Frankéra rátolni. Davit azonban álhatatosan megmaradt a mellett, hogy nem ő az értelmi szerző, a gyilkosságot más eszelte ki és az ő szerepe csak annyi volt, hogy nem akadályozta meg annak kivitelét. (Az ügyész és a felbujtó.) Az ügyész kérdéseire Franke azt feleli, hogy az álkulcsot anyja útján szerezte meg, a borotvakés pedig, amelylyel a gyilkosságot végrehajtotta, atyjáé volt. Az ügyész: Kinek az eszméje volt, hogy a holttestet kosárban tüntessék el? Davit: Hogy azt higgjék, hogy Earl lopta el a kazettát. Az ügyész: Ez talán a legördögibb eleme ennek az egész bűnténynek és a tett indokainak megítélésénél fontos lesz. Azt is megmondom, miért kellett Frankénak zsokéruhába öltözködnie, mert Earl fivére zsoké és azt akarták, hogy őt is mint bűntársat belekeverjék a bűnügybe. Ki jelölte meg azt a helyet, ahol Earlt megtámadják? Danit: Én. — És meg meri mondani, hogy a gyilkosságot megakarta akadályozni? (Frankéhoz.) Tanúk állítják, hogy maga a tett elkövetése után jókedvű volt, és egy kollégájának nevetgélve beszélt arról a zsírról, amely a hátizsákjában van. Davit vádlottnak pedig azt mondja az ügyész, hogy egy finn állítása szerint Comóból, ahol a feleségével élt, egy nővel eltűnt s magával vitt 7000 lírát, a mely nem volt az övé. Davit tagadja ennek a tanúvallomásnak az igazságát. Ügyész (Davithoz) : Éssrevette-e, hogy Earl a megfojtása után még vonaglott ? Davit: Egyáltalán nem láttam a holttestét. Ügyész: De hiszen azt mondta Frankénak: Vágj ! Danit: Ez nem igaz, miért is mondtam volna ? Ügyész: Mert már vért látott. Davit: Nem, akkor már minden megtörtént, én nem voltam ott, én iszonyattal pillantottam meg a vércsendeket. ügyész: Ne komédiázzon ! Heteken át hajszolta ezt a gyerkőczet ebbe a borzalmas tettbe és mostan iszonyatról akar beszélni! Davit elhallgat és lehajtja a fejét. Elnök: Franké, maga azt a benyomást teszi rám, hogy sírni szeretne, megállapítom azonban, hogy egy könycseppet sem látok a szemében. Franké: Már gyakran gondolkoztam én azon, hogy miért nem tudtam én sírni. A védő azt a kérdést intézi Davithoz, milyen viszonyban van a női nemmel? Davit erre szakít eddigi konok tagadásával és megvallja, hogy Bécsben két nővel intim viszonyt folytatott. Az ügyész: No végre bevallotta, ezt is! Többre nem is vagyunk kiváncsiak, különösen neveket nem kérünk A két, vádlott ezután összeveszett azon, hogy melyikük mondta a gyilkosság előtti napon a másiknak: Ez a tett szép születésnapi ajándék lett volna Frankénak! Davit azt állította, hogy Franké mondotta ezt, Franko viszont szemébe mondotta Davitnak, hogy ez nem igaz. (A szakvélemény.) Ezután freuter dr. tanár előterjesztette szakvéleményét Earl halálának okáról és megállapította, hogy a bonczolás eredménye teljesen igazolja Franko vallomását. Earl előbb hatalmas ütést kapott a fejére, majd kézzel eszméletlensége bekövetkeztéig fojtogatták és azután a kötéllel sanyargatták, végül négy vágást kapott a nyakára, amelyek közül kettő megnyitotta a légcsövet. A vér belégzése következtében a halál fulladás útján következett be. A védők kérdésére a szakértő kijelentette, hogy Earl akkor is meghalt volna, ha a nyakán vágás nem érte volna, mert a kötéllel való fojtogatás következtében is a legsúlyosabb fán közizavarok állottak be. Az a vértócsa, amely a szobában látható volt, a fejsebtől is származhatott. Este nyolcas órakor a szálló személyzetének több tagját hallgatták ki, akik azonban lényegesebb dolgot nem mondottak. A mai tárgyalást este kilencz órakor rekesztették be. AZ ÚJSÁG Kedd, 1918. augusztus 11. Malvy père, Paris, augusztus 5. Merillon főállamügyész a mai tárgyaláson folytatta zárószavát és sorjában fejtegette a vádpontokat. Főképpen Malvy paczifista propagandájával foglalkozott és azzal a vádponttal, hogy Lipscher és Duvergerné asszony ügyében megszüntette az eljárást. Ezután kijelentette Merillon, hogy a többi ügyre nem akar kiterjeszkedni. Ezeket az ügyeket ugyanis másodrendűnknek tartja, de hangsúlyozta, hogy tagadhatatlan tény, hogy Malvynak tudomása volt azokról a bűntettekről, amelyek a katonai zendüléseket megelőzték. Végül követelte Malvy elítéltetését, mivel bebizonyosodott, hogy nem teljesítette a kötelességét. Bourdillon, Malvy védője csodálkozását, fejezte ki azon, hogy a volt minisztert olyan bűnben való részességgel vádolják, amelynek értelmi szerzőjét még nem ismerik. A védő megállapította, hogy Daudet vádjai mind összeomlanak és szemére lobbantotta a főügyésznek, hogy magáévá tette Clémenceau vádjait. Végül megemlítette a sztrájk kérdését és hogy ebben egyáltalán nem lehet megállapítani Malvy bűnrészességét. Vasárnap délután két órakor folytatták Malvy perének tárgyalását. Bourdillon védő folytatta védőbeszédét és kifejtette, hogy az egyetlen terhelő pont, amit a főügyész említett, a békepropaganda megakadályozása körül elkövetett hanyagság. Malvy mindig kijelentette, hogy ellensége a munkásszervezetek üldözésének. Önök ítélni fognak róla, mondta a védő, hogy ez a politika okos volt-e, vagy oktalan, de semmiesetre sem lehet bűnösnek mondani, ahogyan a főügyész tette. Nem lehet elvitatni, hogy Malvy teljes mértékben teljesítette kötelességét az anarchista szervezetekkel szemben. Számtalan rendelet bizonyítja, hogy mindig adott ki utasításokat röpiratok lefoglalására és szerzőik megbüntetésére. Ha egy miniszter egyszer-másszor helyesebbnek tartja, hogy tárgyaljon, mint hogy büntessen, nem ér az többet az erőszakoskodásnál? A védő ezután letárgyalta a többi vádpontot is, azután a bíróság döntésére bízta a döntést. Erre felállott Malvy és kijelentette, hogy öntudata tiszta, mert szolgálatot tett hazájának. A tárgyalást ezután berekesztették és holnap reggel 9 órakor folytatják. Gyerekeink a tengerparton. (Beszélgetés a gyermekekkel. — Uj beosztás és uj vezetők. — Anyák küldöttsége a kormánybiztosnál.) — Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. — Abbazia, augusztus 5. Tegnap és ma végigmentem mintegy 200 csoporton. Mindegyik csoportban kikérdeztem a felügyelőnőket tapasztalataikról és alig egykettő kivételével igen kedvezően nyilatkoztak a gyermekeknek elhelyezéséről és az élelmezésről. Ugyancsak minden csoportban sorra, vettem a gyerekeket is. Rendkívül meglepő, hogy milyen elvétve akadt, aki panaszkodott vagy aki azt mondta, hogy haza akar menni. Igen fontosnak tartok egy-két csoportban előfordult epizódot megemlíteni. Amikor kérdezősködtem, a gyerekek nyomban körülfogtak s ha megtörtént, hogy valamely gyerek panaszkodott, mindjárt közbeszóltak a gyermekek, hogy nem igaz, ne tessék hinni neki, ez nekünk is mindig azt mondja, hogy csak panaszkodjunk, akkor mindent kapunk, amit kérünk. Megjegyzem, hogy tegnap esett az eső, de a gyerekeket ez éppenséggel nem deprimálta. Vidáman eljátszogattak szállásaikban. Midőn pedig estefelé kiderült, énekelve lepték el a partokat. A helyzetet most már tökéletesen át bírom tekinteni és nyugodt lélekkel közölhetem, hogy egyetlen szülőnek sincs a legkisebb oka sem az aggodalomra. Az adminisztráczió és főleg a gyorsabb intézkedés czéljából Vadnay Tibor kormánybiztos, aki egyébként az egész vezetést átvette, a míg helyettese, Bíró Henrik dr. főtörzsorvos átveszi tőle a megbízatást — úgy rendelkezett, hogy a teendőket szakszerűség szerint decentralizálta és teljes hatáskörrel, de egyúttal teljes felelősség mellett is adta ki a megbízatásokat egyes csoportfőnököknek. Ezek mellett energikus intézkedéseket tett, hogy a még egy-két csoportnál észlelt zsúfoltság és a konyha távolsága miatti élelmezési nehézségek megszűnjenek. Holnapra már valószínűleg rend lesz az egész vonalon és így az utolsó csoport megérkezésével beállott zavar is teljesen meg fog szűnni. Ugyancsak Vadnay Tibor intézkedésére az anyáknak egy küldöttsége érkezett Abbáziába, akik végigjárták a csoportokat és este tartott gyűlésen számoltak be tapasztalataikról. Eintegy öt anyával beszéltem és kivéve egyet, aki a fentemlített rosszabbul elhelyezett csoportnál is volt, úgyszólván kivétel nélkül kedvezően nyilatkoztak, aminek különben a legélénkebb bizonyítéka az is, hogy gyermekeiket itt hagyják. Érdekes, hogy égyük anya magával akarta vinni kislányát, de az a leghatározottabban ellenkezett, mert itt akart maradni. Arról értesülök különben, hogy az anyák egy-két napig itt maradnak és kétségtelnül teljes megnyugvássalognak távozni. Radnay Tibor kormánybiztos tegnap Triesztbe utazott, ahonnan a helytartóval együtt Portortoséba és Isolába utaztak, ahol ezernyi gyerek nagy örömrivalgással és énekkel fogadta őket a kikötőben. A kormánybiztos a legnagyobb elragadtatással nyilatkozott a tapasztaltakról és kijelentette, hogy a gyerekekről úgy lakás, mint ellátás tekintetében a legideálisabban történt gondoskodás. Vadnay Tibor, a Károly király gyermeknyaraltatási akcióió kormánybiztosa a következő nyilatkozatot tette a nyaraltatási akció ügyében: — Az Adria mellett folyó gyermeknyaraltatásról a sajtó egy részében megjelent és a budapesti szülök körében valódi ok nélkül pánikot, okozott közleményekre tartozom a következőket megállapítani. Túlzó színezés az akció sikertelenségéről beszélni. Portoroséban, Isóidban és Voloscában az állapotok kifogástalanok. Az Abbáziában és Lovranában elhelyezett gyermekek egy kis hányadánál fordultak elő zavarok és bonyodalmak, az elhelyezés és az étkezés lebonyolítása körül. Ezeket a bajokat, amelyek múlhatatlan kísérői minden tömegakcziónak, különösen a legelső kísérleteknél, részben máris sikerült ráárítani, részben egy-két nap alatt okvetlenül rendbehozzuk. Az itteni kirendeltség vezetőségében történt változtatás, a helybeli politikai hatóságok előzékeny támogatásának megnyerése és a helyi társadalom hölgyeinek bevonása a munkába voltak a legelső intézkedéseim, amelyek az akció teljes sikerét biztosítják. A lakosság éppenséggel nem mutat ellenséges magatartást gyermekeinkkel szemben. Az élelmiszereknek manapság szokásos konyhai elkezelés mértékén túlmenő eltulajdonítása sem történik meg. Az első két-három nap részleges bajainak általánosítása semmiképpen sem állhat meg, aminek beigazolására meghívtam a helyszínére az anyák képviseletét, nem lévén semmi ok arra, hogy itt bármit rejtegessünk előttük. Hogy az általános helyzet mennyire kedvező, azt csalhatatlanul bizonyítja a megbetegedéseknek meglepően csekély száma, könnyű és múlékony természete, valamint a gyermeksereg vidám hangulata, ami a kétezer gyermek helyes és czélszerű ellátásának legigazibb kritériumául tekinthető.