Az Ujság, 1918. november (16. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

Budapest, 1918.______________________XTI. árfolyam, 263. szám.______________Szombat, november 9. ZHSmMM tok: _____ WF SZERKESZTŐSÉG: 50^T!:::Sfrf AB Af 1 | ■ mm m Negyedévre - 22 » — » |||| ||| Iff' fe fii­­ KIADÓHIVATAL: Egy hóra-------7 * 80 » ifi M Jgf g|| áS| %/. | ||| w§| fef |jff|8 Budapest, Rákóczi-út 54. sz. JgyOTMáinitaeBiHiapertenéiVMé. gM |*| SsH SS II^SemM * M telefon: József 10-20 tz 13-38. **“ 30 fillér, petyand Tarokon jMEim gj ■ ■ Jg A M KIÓKKIADÓHIV­ATAL: Vertein h*tf« kivételével flf «A JB8— fl üü ««[ Budapest,Erzsébet­ körút 9. gtp, ünnep után is, ®E5a Telefon: József 19­88 Megvan a feltételes fegyverszünet. Károlyi Mihály tárgyalásai Belgrádiam Wilson megnyugtató ü£@n@t@. A csellel Pozsonyba!?. Foch 72 órai határidőt adott a német válaszra. A tábornok kijelentései. Franchet D’Espérey tábornok ma az em­­­ente hadseregét képviseli velünk szemben s minden szavának megvan a katonahatalmi súlya. A mit mond, komolyan , tudomásul veszszük­ s a mit kilátásba helyez, a szörnyű meglakol­tatást, nincs módunkban ellenőrizni. De e súlyos kijelentésekkel szemben is az az álláspontunk: nyugodtan tudomásul vehe­tünk mindent. Elviseljük, a­mit ránk mér­nek, de ha magunk nem adjuk föl jogunkat, ha a föltételek lojális teljesítése mellett nem mentesítjük hozzájárulásunkkal az igaz­ságtalanságokat, akkor a békekonferencziáig nyugodtak maradhatunk , rólunk nélkülünk nem történhetik semmi. Köszönjük Károlyi Mihálynak, hogy a franczia tábornok szine előtt a legyőzött Magyarországot méltóság­gal képviselte s ezt az álláspontot foglalta el. Mirólunk nem a fegyverszünet dönt, ha­nem az általános békekonferenczia, a­hol a képviselt nemzetek már nem a fegyveres dön­tés szerint szerepelnek, hanem egyik nemzet annyit ér mint a másik. S ott az uralkodó nemzetek nem lehetnek azonosak a mai ka­tonahatalmiakkal. Ott mint szabad nemzet, nem mint bűnös szerepelünk, különben az egész világeszme, mely a háborúból az összes nagy nemzetek lelkiismeretében kialakult, csaló káprázat volt. Ott nemcsak mint érde­kelt nemzet szerepelünk, hanem mint szabad bírálók is. Értjük a tábornokot. Ő csak azt nézi, hogy Németország oldalán hajszoltunk, ezért , meg akar büntetni. De az eu tente vezérfér fiai ,valamennyien ismételten kijelentették, hogy nem a népek ellen harczolnak, hanem a kormányok ellen. Nos, a kormányok ellen harczoltak s a népet akarnák meg­büntetni ? Lehetetlen. Az entente is ma­gáévá tette Wilson elvét a népek önrendel­kezési jogáról, mely nem úgy értendő, hogy népeket és területeket egyik helyről át le­hetne tolni a másikra, mint holt tárgyakat. Tehát meg kell kérdezni az illető népeket s nem lehet őket odaítélni és odaajándékozni hadi érdemek jutalmazásául, legyőzöttek megbüntetéséül. A világ tanácskozó asztalá­nál okvetlenül az Igazság elnököt. A­mi addig­­történik, a lelki állapotunkra hathat, de nem sorsunkra. Mi különben a tábornok hangját kemé­nyebbnek tartjuk, mint a gondolatát. Az a gondolat sok tévedésből alakulva ki, mégis­csak az emberségességé. Egy tanácsa van szá­munkra : már megfogadtuk. Tömörüljünk Károlyi Mihály körül. A magyar nemzet minden külön árnyalat nélkül mellette áll. S hadd említsük meg itt: a Károlyi Mihály mellett álló nemzetben nincs különbség gaz­dag és szegény között. Egyek vagyunk. A mi sors ránk van mérve, együtt viseljük. Nem­­áll, hogy a gazdag ki fog vándorolni s a sze­génység fog űzetni. Innen nem vándorol ki senki, a balsors elől nem szökik meg senki, a terhek viselésénél a­ gazdagság nem hagyja cserben a szegénységet. Ellenkezőleg: a ma­gyar nemzet függetlenségével megszületett a magyar társadalom egysége, szolidaritása. Ezt a bajok csak erősíteni fogják. Károlyi Mihály mellett ma egy nemzet áll, a­milyen­hez fogható a­z új világban még nem ala­kult ki. Jelentés a Belgrádi tárgyalásról. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bel­­grádból: Károlyi Mihály gróf miniszterel­nök, Juszt Oszkár tárczanélküli miniszter, Bokányi Dezső, a Munkástanács képvise­lője, Hatvany Lajos báró, a Nemzeti Tanács képviselője, Csernyák Imre százados, a Ka­tonatanács képviselője, Bakonyi Endre mi­niszteri titkár, a miniszterelnökség sajtó­osztálya részéről, Jeszenszky Béla főhad­nagy, Noiseux, Károlyi gróf franczia titkára, Kerntler Kálmán dr. földmivelésügyi osz­tálytanácsos, Stieb­ Malter vezérkari száza­dos, a honvédelmi minisztérium képvisele­tében és Eau Gottlob, a Szénközpont igaz­gatója, mint a magyar delegáczió tagjai csü­törtökön reggel 9 óra tájban Újvidékre ér­keztek. Azután a hajóállomásra mentek s felszálltak a Magyar Folyam- és Tengerha­józási Társaság Millenium hajójára. ezen keltek át Belgrádba. Belgrádba délután 1é1 órakor érkezett a hajó, a­melyen fehér zászló volt A partokon óriási tömeg gyűlt össze. A csónakot lebocsátották a ha­jóról s a csónakra is feltűzték a fehér lobo­gót. A csónakba két parlament bire szállott meghatalmazással: Csernyák Imre száza­dos és Abt Albin testőrfőhadnagy. Szerb ka­tonák útbaigazítása révén azután elérkeztek a szerb parancsnokságra, a­honnan azt az utasítást hozták vissza a Belgrádban állo­másozó dunai divízió parancsnokától, Milo­­­vics ezredestől, hogy, a­mint a társaságnak tetszik, vagy hajón töltsék az éjszakát, vagy pedig menjenek be Belgrádba és szálljanak meg a Korona-szállóban, a­hol a társaság a szerb kormány vendége. Károlyi Mihály gróf miniszterelnök erre elhatározta, hogy a társaság szálljon partra. A tömeg, a­mely a parton volt, békésen, nyu­godtan viselkedett, szerb katonák tartottak kordont és egy magyarul tudó szerb hadnagy vezette a társaságot a szállásukra. Itt nem­sokára megjelent tisztelegni maga a hadosz­tály parancsnoka, Milevics ezredes és kö­zölte Károlyi miniszterelnökkel, hogy érint­kezésbe lépett a főhadiszállással, jelentést tett a társaság megérkezéséről és Franchet D’Espéreytől azt a választ kapta, hogy no­vember 7-én este 6 órára fog megérkezni Belgrádba. Franchet D’Espérey tábornok egyenesen Nisből volt megérkezendő. Tegnap, 7-én, délben 12 órakor Károlyi Mihály gróf visszaadta Milevics ezredesnek a látogatást. Az ezredes ekkor közölte vele, hogy Franchet D’Espérey tábornok már út­ban van és este fél hat óra tájban fog meg­érkezni. (Franchet D’Espérey megérkezése.) Franchet D’Espérey tábornok, az entente bal­­­káni haderőinek főparancsnoka Donnal vezérkari ezredes és du Tilloy főhadnagy társaságában ma délután 5 óra tájban érkezett autón Nisből Bel­grádba.. A tábornokot szerb részről Milevics ezre­des és Jemcsics István alezredes fogadták, akik autón elébe utaztak. Belgrádba érkezve, egyenesen a Pozarija Ulica (Színház-utcza) 5. számú házba hajtattak. Negyedórával a tábornok megérkezése után jelentkezett a miniszterelnöknél Nerandzsics szerb főhadnagy és közölte,­ hogy Franchet D’Espérey hat órára várja a magyar kiküldötteket. Károlyi és kísérete gyalog ment a szállodából a Színház-utczába. A járó­kelők felismerték a kis magyar csoportot. Inczidens nem volt. Mindenki­ tisztelettel nyitott utat a ma­­gyarszkij parlamentarieknek, a­kik rövid belgrádi időzésük alatt a szerb kormány vendégeiként a leg­­liberálisabban értelmezett vendégjog védelme alatt állottak. A franczia tábornok szállása előtt sisakos szerb katonák állottak díszőrséget. Egy főhadnagy a nagy szalonba vezette delegátusainkat, a­hol már várt rájuk Franchet D’Espérey­-Donnet vezérkari százados társaságában. Károlyi be­mutatta a küldöttség tagjait. Az urak félkörben állottak fel a tábornok kö­­rül. Károlyi Mihály gróf felolvasta a magyar nép­kormány emlékiratát, a­mely röviden és preg­nánsan ismerteti a forradalomban újjászületett Ma­gyarország politikai, gazdasági és katonai helyze­tét ; rámutat azokra a nagy demokratikus elvekre, melyek a kormány munkáját irányítják; hang­súlyozza azt a készségünket, hogy az ország minden népével teljes harmóniában és egymás jogait meg­becsülve akarunk élni és végül katonai és gazda­sági természetű kéréseinken kívül fiatal demokrá­­cziánk erkölcsi támogatására hívja fel Franczia­­országot és általában az entente-et s közvéle­ményét. A memorandum. A memorandum szó szerint így hangzik: "Mn vagyunk először abban a helyzetben, hogy az entente közvéleménye előtt a magyar nép igazi akaratát hirdethessük. Ez a háború a régi feudális és autokrata osztrák-magyar monarchia műve volt, a­mely a porosz milita­­rizmussal szövetkezve, lángba borította Euró­pát. Ez a rendszer teljesen lehetetlenné tette amaz erők érvényesülését, a­melyek Magyar­­országon ezt a háborút ellenezték, a­melyek pac­ifisták és demokraták voltak és a­melyek állandó harczot folytattak a nemzeti elnyomás politikájával. A Kossuth Lajos Magyarországa teljesen elnémíttatott és csak azoknak a feudá­lis osztályoknak a szava volt hallható, a­me­lyek a német imperializmus barátai és a nem­zetiségek ellenségei voltak. (A hadseregfőparancsnokság perfidiája.) Ez a helyzet a múlt héten tökéletesen meg­változott. A Budapesten kitört népforradalom megdöntötte a régi rendet, elsöpörte a reakcziós kormányt. Mi most már nem mint a király mi­niszterei, hanem mint a magyar nép miniszterei és megbízottai állunk ön előtt, hogy megvilágít­suk az ország igazi helyzetét. November 1-én, hivatalba lépésünk első 24 órájában felajánlottuk az entente-nak az azonnali fegyverl­ételt, mert­­ nem akartuk, hogy szerencsétlen országunk to­vábbi vérengzésnek legyen ezélt­alanul kitéve. Azonban ezen elhatározásunkat az Armeeober­­kommando nem továbbította,­­nyilván azért,"­hogy Lassunik msi számja 138 cssdel.

Next