Az Ujság, 1921. május (19. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-08 / 99. szám

• * - •• V- *.f* , ' . t - . '-.5$ Súlyos kritika a berbüntetésr­ől és a mwtt^Éi^Iaususról ' •. 1 • .T . -* (Andaházy-Kasnya Béla Mső beszéde, Gaál­­kaszton . a‘ jogrendről és ^ kon­szolidáczióról. — A nemzetgyűlés mai ülése.) A mindszentiek wj kén­ytasléje mo’nd ma szűzbeszé­­det és erre az,alkalomra összeverődik a képviselői pa­dokban vagy 50—6­1 érdeklődő , mi elég szép szám a költségvetési vita negyedik napján., A­mit a fiatal képviselő mond, az Mindenesetre megérdemli a­­ figyel­met. Nem kész­­ parlamenti­­szónok még­ Andaházy- Kasnya Béla, beszédének kotapozíc­iója nem­ tökéletes, — de bátor, okos szavakat hallunk tőle.­ Félésem­ nélkül beszél olyan kérdésekről, melyekre felzúg az ellenkezés bizonyos padokban, sőt egyesek úgy lelszisszennek, mintha darázs csípte volna őket. "De Andaházy-Kásnyh­ Bélát nem lehet megijeszteni, az idegei — úgy látszik,­­­na­gyon rendben vannak és így fölényesen leteszi a vihar­­álló-vizsgát. Beszéde során kijelenti, hogy nem lát Magyarországon más elnyomott nemzetisé­get, mint a­ magyar zsidóságot. Hogy erre Meskó Zoltán el akarja küldeni a kabaréba, az nem hozza zavarba. Egész flegmatikusan kijelenti, hogy volt már kabaréban. A nemzetgyűlés karzatán, mikor a botbüntetést tárgyalták. Közben összeméri ha­­lált megvető bátorságát Malter István hanyag elegannzia alá rejtett hangszálaival is ; ez a vakmerőség felkelti az égisz Ház érdeklődő figyelmét a snájdig bajvívóval szemben. Az internálási táborokról is elmondja véle­ményét és beszél arról az esztelenségről, hogy a nume­rus clausussal elriasztunk jeles ifjakat, a­kik külföldi egyetemekre mennek és konkurrencziát csinálnak az itthonmaradottaknak. Bátran kimondja, hogy nem is­mer keresztény nemzeti tudományt, csak egyforma tu­dományt. És nekünk az az érdekünk, hogy ebbe a nem­zetközi tudományos reláczióba belekapcsolódva ver­senyképesek legyünk. A JeSTminmén­yékről is megemlé­kezik. Feloszlatás helyett — úgymond — beolvasztották a különítményeket a csendőrségbe. Eddig­ az volt elle­nük a kifogás, hogy bár katonai alakulatok, a polgári nyomozóhatóságok jogkörébe avatkoznak. Most azzal, hogy a csen­d­őrség szervezetébe olvadtak, törvényes módot nyújt nekik a kormány, hogy ezt a beavatkozást folytathassák. A sajtóról és a különféle czenzurákról is elmondja kritikáját a szónok. Hiába engedi meg a czenzura, az ügyész, a kormány egy lap megjelenését és terjesztését, ha tiltja azt pl. a hadnagy­ úr valami kis faluban, vagy esetleg a szolgabíró. A kunszentlé­pilósi főszolgabíró egyszerűen kitiltott a járása területéről három buda­pesti napilapot és a kitiltást indokoló átiratban azt mondja, hogy kormányzati rendszerünk gyávasága okozta, hogy ezek a lapok eddig megjelenhettek. Be­széde végén kijelenti, hogy a­míg az internálásokat meg nem­ szüntetik, mig a numerus claususnak és a botbüntetésnek nem.. lesz­ vége és a földbirtokreformot végre nem hajtják, addig nem lesz jogrend. Ferencznek­­éltefolyását. Egy versét is felolvasta, melynek czime: Milyen a házasság. Hosszantartó zajos tapssal hálálták e szép és tartalmas beszédet. ... Mikor a tapsvihar elcsendesült, következett egy rövidke Prológus. Ebben a darabnak, két, fő­személye, Török biró , és felesége, Zsófi által Herczeg Ferencz bejelenti, hogy ez előadásban újra be akarják mutatni, a kissé feledésbe ment magyar falut, de — teszi hozzá némi hamiskás szemhunyorítással — nem a mai falut, mely ezer koronáért adja a tisztabuza métermázsáját, hanem azt a régi falut, mely öt forintért árulta köblét. Mosolyogtak az okos szóra, aminthogy tisz­tességes városi »ellátatlanokhoz« illik; aztán ér­deklődve néztek a színpad felé, mely azonnal meg­nyílt és valóban pompás látványt nyújtott. A melső széle egy hosszú, sűrű sor pelargo­­nia* vagyis muskátli; közepén egy deszkából összetákolt* szalmával fedett házikó, mint a csősz­­gunyhó; ez a sugólyuk palástolója. A színen egy szép igazi parasztház, igazi nádfedéllel; ezen pedig igazi, élő galambok, melyek sétálnak, tol­­lazkodnak év .— mint­­jó szinészek — figyeret sem v­etitek a közönségre; a sarokban aljához lánczolva egy igazi paraszt-kuvasz, mely álmosan fetreng a napsugárban; igazi fészer, igazi sövény, igazi fák , hogy egyszóval mondjam, teljes, tökéletes, szép magyar paraszt porta. Valljuk meg, ily töké­letességben még, színpadon nem láttuk.. . Ebben a keretben adta Varsányi Irén a birofie Zsófi bálás szerepét és aratta szerencsés pályájá­nak egyik legszebb sikerét. Nagy hatással éne­kelte dalait, bájjal és ízléssel ábrázolta a fiatal menyecskét és oly magyarosan, hogy a jelen idők neveltjei között alig akad valaki, ki külömben tudná. Tapsolták lelkesen, úgy mint Hegedűs Gyulát, Török Mihály személyesítőjét, ki mesteri módon tüntette fel alakjában mindazt, a­mi a m­agyar parasztban tekintélyes, értelmes­ és ro­­konszenvesbi ezen felül pedig mély, csendületü, Gaél Casszolt nagy lemet. Rövid szünet után Gaál Gaszt­on Mond nagy besgádot a nemzetgyűlés minden oldalának osztatlan ügyeim­ közben. Elsőnek tartja a vagyoni konszolidácziót. A Ta­bálykérdés kapcsán kijelenti, hogy szabad irályod­ott, de nem forradalmár. Csak azt kívánja, hogy álláspont­­ját m­indenki törvényesen igyekezzék érvényesíteni. (Mi a jogrend !) Elítéli az oknélküli kardesörtetést , sürgeti, hogy a Szomszéd államokkal igyekezzünk, felvenni a gazda­sági érintkezést. Beszél a volt Teleki-kormány súlyát mulasztásairól­ is. Első és fő kötelességünk a jogrend teljes helyreállítása. Szerinte jogrend az, a­mikor mindenki­ a kötelességét feljam­­síti és senki a más hatáskörébe nem avatkozik. Jog­rend az, a­mikor társadalmi különbség nélkül, sza­badon élhetünk. Mikor senki mások fölé magát nem h­elyezi. Jogrend az, a­hol személyi és vagyonbiz­­lonsig veri ,és­­ hol az államhatalomnak megvan rá az ereje, hogy azok ellen, a­kik ez ellen vétenek, a legerélyesebben eljárhasson ,aki ezután azt mondja, hogy a­ jogrendből első­sorban következik­ a közélet szabad nyilvánulása, ennél első alapfeltételei pedig: a szabad, sajtó, a szabad gyü­lekezési jog és a szabad, véleménynyilvánítás. Beszél ezután különböző közigazgatási és gazdasági kérdé­sekról. Majd rátér a munkáskérdésre. Szerinte különb­­séget kell tenni a­ városi és falusi munkásság között A szakszervezetekről szólva, azt mondja, hogy a tér, sorfiak kézzelfogható jeleit látja. Kívánja, hogy az ál­lam ismerje el a munkások szervezkedési jogát, de védje­­meg az egyeseknek azt a jogát is, hogy a szer­vézkedésből , tetszésük szerint kimaradjanak. (A zöld szakszervezet.)­­ Azt kérdezi, mit szólnának a városi munkásszerve­­zetek ahhoz, ha megalakulna a zöld szakszervezet, a falusi, munkások nemzetközi szervezete, a mély • ’ eljyszerűen beszüntetné a városok élelmezését, hol­­ " ’ •­­ követeléseit nem teljesítik. Gaál megkrítizálja ezután a bűnvádi perrendtartás is és azt mondja, hogy a­mikor Magyarország legna­gyobb államférfiét nyolc­ gazember elvetemedett min­den fényes nappal meggyilkolja, akkor esztendőkig tart, a­míg tárgyalásra kerül a dolog és a tárgyalás bizonytalan ideig elhúzódik. Mintha a perrendtartás csak­ arra való volna, hogy a gazemberek bujkálhassa­­na­k a paragrafusok között. Sürgeti a közigazgatás reformját, mert a közigazgatási rendszer teljesen el­szakadt a néptől, a­melyet szolgálni kötelessége volna. Mialatt a közigazgatás visszásságait kritizálja, többször haználja ezt a kifejezést: „Valami vasalt nad­­rágos fiatalember". Ez az antipátia a vasaltnadrágosok­­kal szemben élénk tetszéssel találkozik a szónok körül elhelyezkedett derék kigazdák körében, de bizonyos ingerültséget kelt Pallavicini őrgróf környékén, a­hol néhány gondosan vasalt pantalló tulajdonosa ül. Részletesen foglalkozik azzal a váddal, hogy Mai gyar­ország okozta a háborút. Bűnbak kellett — mondja Gaál — és megtették bűnbaknak Magyarországot. De az igazság elérkezésének pillanatától nem kell félnünk. Mikor befejezi, minden oldalról pártkü­lönbség nél­kül sietnek a képviselők, hogy üdvözöljék Gaált, a­ki­nek nagyszabású beszéde órákig lekötötte a Ház osztat­­lan figyelmét. Ezután kimagyaráznak egy közbeszólást, megbízzák Usettyt, hogy képviselje a nemzetgyűlést egy ünnepélyen, majd Kálmán István interpellál a gödöllői koronauradalomnál tapasztalható visszásságokról. A gödöllői koronauradalom annyira sem adóalany, mint egy tízholdas kisbirtok. Nagyatádi Szabó István föld­­mivelésügyi miniszter adatokkal bizonyítja, hogy a főo­­ronaurodalom a­ múilt évben kétmillió koronát töltetlel­mezért. Egyébként az ügyek megvizsgálására szakértői bizottságot küld ki. Miután tudomásul vették a miniszteri választ, az ülés fél háromkor véget ért. Ez volt egyébként az első interpellácziós nap, a­mikorra egyetlenegy interpellál­czió volt csak bejegyezve, férfias,­meleg hangjával megkapó szépen énekelte a magyar népdalt. Ezek mellett a Lajcsi czigány igénytelen szerepében Tanay Frigyes oly nagy hatást tudott tenni, a­milyen ennek a nagy elisme­­résekhez szokott művésznek életében is ritkaság­­számba mehet Jellemző- és festőképessége minden mozdulatában, minden szavában bámulatos volt Csortos adta a szép huszárőrmestert Csillag Palit, délczeg megjelenése, tiszta népies kiejtése igen jól szolgálták találó alakításában. A két ko­­mikus szerepben — a Hájas és a Pennáséban —­­Hajdú József és Vendrei Ferencz igen jól mulat­tatták a közönséget. Az egész magas színvonalú előadás­ jellemzésére legyen elég felemlítenünk, hogy a mellék­szerepek Fenyvesi Emil, Szerémy Zoltán, Zátony Kálmán, Haraszthy Hermin, Ker­tész Dezső, Balla Mariska és Makay Margit kezei­ben voltak. A fényes tehetségek ennyi kincsét ritkán hintették egy előadásra. Volt is viharos szünetlen tapsokban nyilvánuló hatás. Egy sor nyűgjelet tettem a fönti sorok alá, ezzel jelezni kívánom, hogy a­mit most írok, nem az előadásról szól. A főpróbán jelen volt Blaha Lujza és végig­­nézte páholyából az előadást, örömmel tapsolva a kitűnő művészeket. Mily nagy ünnepi fényt köl­csönzött jelenléte ez előadásnak ! Ez a gyönyörű asszony, ez a megtestesült báj és kellem, ez a mi bü­szkesé­günk és dicsőségünk azzal a tündéri kés­pességgel bír, hogy a valóság fölött egy szebb, boldogabb, rózsás élet eszményi képét tudja emlé­künkben fölvarázsolni. Láttára ez eszményben élt ábrándunk egy perczig. Ne mondja senki, hogy kelletlen hasonlitgatás sokat teszünk. Távol tőlünk ! Van eszünk. Tud­­juk, hogy Blaha Lujzához soha sem lehetett has­­onlitani senkit. Egyetlen volt. Ma is az. j . 1921. AZ Ú­JSÁCI V. 8. Miért tört ki a felső* sziléziai konfliktus? A közelmúltban lehajtott fésosziléziai népsza­vazást oly események követték, melyek ma már az egész kérdéses területre kihatnak és a népszen­­vedélyek állandó, szinte vulkanikus kitöréseit von­ták maguk után. „Az Újság“ munkatársa ma meg­kérdezett erre vonatkozólag egy, a lengyel viszo­nyokat legjobban ismerő magas személyiséget, a­­ki a következőkben vázolta a helyzetet .­— A népszavazást követő izgalmas események arra vezethetők vissza, hogy- .dacaira a versailesi szerződés 5?-ik pontjába fe,író tagy * világosan kimondja, hogy „a népszavazás ‘községenként történik oly Szélből, hogy a határok megállapíthatók legyenek", a­ német forrásból eredő hírek azt kürtölték világgá, hogy a lengyel ré­szek is ketté lesznek osztva. Mivel a lengyel lakosság a népszavazás módját és eredményét a tényakeWertt /'cd*' nek tartja, természetes­en a végletekig felizgult hallatára. Auuste­ elvitazhatatlan tény, hogy a ní­pszava­­zás eeedménye úgy néprajzi, mint gazdasági szempontból nem fedi a való helyzetet. Már maga a kivándoroltak szavazati joga 191.000 szavazattöbbséget j­elentett a né­meteknek, mert a­míg a lengyel kivándoroltak Ameri­kában élnek, a­honnan a laiinánk anyagi okoknál fogva sem térhetnek vissza, Schmselnémetek közvetlen szom­szédságba voltak. — Gazdasági szempontból azért helytelen a nép­szavazás látszólagos eredménye, mert — a­mint azt annak idején az oppelni kereskedelmi kamara is ki­fejtette a porosz kormányhoz intézett beadványban - a porosz gazdasági politika (vasúti díjszabás és egyéb jól­ ismert eszközökkel) szinte rákényszerítette Felső- Sziléziát, hogy gazdaságilag Lengyelországra és Auszt­riára támaszkodjék.­­ Ezek után természetes, hogy a felsősziléziai len­gyelek ragaszkodnak politikai vezérük, Korfanty által megállapított Rosenberg, Oppeln és Ratibor ha­tárvonalhoz. Korfanty, a­ki a lengyel kormány meg­bízottja volt a szavazás alatt és egyúttal a legnépsze­rűbb emberek egyike Felső-Sziléziában, kijelentette a lengyel kormánynak, mikor az felszólította, hogy a mozgalmat népszerűsége latbavetésével szerelje le, hogy ez nem áll módjában, mert még a szoczialista szerve­zetekbe tömörült munkásság is annyira át van itatva a nemzeti érzéstől, hogy befolyást rá gyakorolni nem lehet. Ezek után a lengyel kormány Korfantyt állásá­tól felfüggesztette, mire ő a felsősziléziai fölkelőők ve­zére lett. — Ma a helyzet az, hogy várjuk a nagykövetek tanácsának határozatát, a­melynek a határokat pár napon belül meg kell állapítania. Minden reményünk megvan arra, hogy ez a határozat a lengyel szempon­tok érvényesülését fogja jelenteni. (d. v.) A felkelőtt kegyetlenkedése: Oderberg, május 7. Felső-Sziléziában a lengyel fel­kelők folytatják erőszakosságaikat, elhurczolnak vagy megölnek nagyon sok mérnököt és bányamunkást. A német lakosság példásan viselkedik és várja a szövet­ségközi népszavazós bizottság megígért beavatkozását s nagyon el van keseredve a bizottság eddigi passzív magatartása miatt. A termelés megszűnt. Ha az entente nem lép közbe, elkerülhetetlen a gazdasági katasztrófa, a­mely nem lesz hatás nélkül a szomszéd országokra se. Vissza­vonulnak az entente-csapatok. Bécs, május 7. A Neue Freie Presse-nek je­lentik Bor­oszlóból: A kreuzburgi és a ratibori kerületig az egész vidéket megszállva tartják a lengyelek. Attól tartanak, hogy holnap már az oppelpi kerületet is megszállják. Hír szerint a szövetségesközi bizottság elállott az entente­­csapatok megerősítésétől és tárgyalásba bocsát­kozott Kor­fantyval. A franczia megszálló csapa­tok Kreuzburgból elvonultak. -- Kattowitzban a franczia katonaság visszahúzódott a Pisch-térre és a pályaudvarra. A külvárosokat a felkelők megszállták. Ratiborban olasz csapatokat von­tak össze. Harca téri jelentés: Kreutzburg, május 7. (Wolff.) A helyzet általában nem változott. Anschütz a németek kezén van, Schierke és Sessenberg helységeket a felkelőktől visszafoglalták. Thule és Buko­nitz szintén a németek birtokában van. A kleii-lösseritz-skorkaui vonalon­ a múlt­ éjjel harczok voltak. ' • - _ , •-» : A piros bugyelláris. — A Vígszínház ünnepi előadása. — Huszonöt esztendő múlt el azóta, hogy Kegle­­vich István gróf a Vígszínházat megalapította. A kitűnő ember korai halálát még most is fájlaljuk. Azoknak, kik vele az első időben együtt­működ­tek, már semmi közük az intézet vezetéséhez. Le­mondtak, félreálltak, eltűntek. De a templom áll, és azok, kik benne a művészet oltára körül a szent tűz föntartásának szolgálatát végzik, kiváló te­hetségű, jelesen képzett, nagy hírnevű művészek. Ők ünnepelték meg ma A piros bugyelláris rend­kívül fényes előadásával a színház megnyitásá­nak huszonötödik évfordulóját... Emlékezetes nap lesz ez Színházunk történe­tében. Már azért is, mert e napon láttunk először egy kiválóan konvenc­ionális lényegű és színezetű műfajt túlzottan realista színpadi keretben, a­minek helyességéről és megkívántató voltáról még sokat lehetne beszélgetni. Másrészt pedig a mai naptól, ezen ünnepi alkalomtól fogjuk talán kel­tezhetni népszínműnknek mint kultivált műfajnak föltámadását. Azt mondom, hogy »talán«, mert bizonyos nem vagyok benne. Hogy óhajtanám és szükségesnek tartanám, bizonyítom azzal, hogy hetek és hónapok­­előtt egyszben már­ rámutattam a jövő, napok derengésében mutatkozó eme jelenségre. -A­ mai gyönyörű előadás reményemet még kecsegtetőbbé tette. Kezdődött ez­ előadás Rákosi Jenő ünnepi be­szédével, melyben e nagy és fényes szellemű, bár­ mulatós írói képességű csodaember nagyszerű avatottságával, éles kritikai látásával és ra­­gyogó ékesszólásával meghatározta a népszínmű lényét és összefüggését a többi drámai műfajok­kal, világos képét adta a népszínmű fejlődésének ismertette a mai darab szerzőjének, Csem­esdy Keszler József,J

Next