Az Ujság, 1921. május (19. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-08 / 99. szám
• * - •• V- *.f* , ' . t - . '-.5$ Súlyos kritika a berbüntetésről és a mwtt^Éi^Iaususról ' •. 1 • .T . -* (Andaházy-Kasnya Béla Mső beszéde, Gaálkaszton . a‘ jogrendről és ^ konszolidáczióról. — A nemzetgyűlés mai ülése.) A mindszentiek wj kénytasléje mo’nd ma szűzbeszédet és erre az,alkalomra összeverődik a képviselői padokban vagy 50—61 érdeklődő , mi elég szép szám a költségvetési vita negyedik napján., Amit a fiatal képviselő mond, az Mindenesetre megérdemli a figyelmet. Nem kész parlamentiszónok még Andaházy- Kasnya Béla, beszédének kotapozíciója nem tökéletes, — de bátor, okos szavakat hallunk tőle. Félésem nélkül beszél olyan kérdésekről, melyekre felzúg az ellenkezés bizonyos padokban, sőt egyesek úgy lelszisszennek, mintha darázs csípte volna őket. "De Andaházy-Kásnyh Bélát nem lehet megijeszteni, az idegei — úgy látszik,nagyon rendben vannak és így fölényesen leteszi a viharálló-vizsgát. Beszéde során kijelenti, hogy nem lát Magyarországon más elnyomott nemzetiséget, mint a magyar zsidóságot. Hogy erre Meskó Zoltán el akarja küldeni a kabaréba, az nem hozza zavarba. Egész flegmatikusan kijelenti, hogy volt már kabaréban. A nemzetgyűlés karzatán, mikor a botbüntetést tárgyalták. Közben összeméri halált megvető bátorságát Malter István hanyag elegannzia alá rejtett hangszálaival is ; ez a vakmerőség felkelti az égisz Ház érdeklődő figyelmét a snájdig bajvívóval szemben. Az internálási táborokról is elmondja véleményét és beszél arról az esztelenségről, hogy a numerus clausussal elriasztunk jeles ifjakat, akik külföldi egyetemekre mennek és konkurrencziát csinálnak az itthonmaradottaknak. Bátran kimondja, hogy nem ismer keresztény nemzeti tudományt, csak egyforma tudományt. És nekünk az az érdekünk, hogy ebbe a nemzetközi tudományos reláczióba belekapcsolódva versenyképesek legyünk. A JeSTminményékről is megemlékezik. Feloszlatás helyett — úgymond — beolvasztották a különítményeket a csendőrségbe. Eddig az volt ellenük a kifogás, hogy bár katonai alakulatok, a polgári nyomozóhatóságok jogkörébe avatkoznak. Most azzal, hogy a csendőrség szervezetébe olvadtak, törvényes módot nyújt nekik a kormány, hogy ezt a beavatkozást folytathassák. A sajtóról és a különféle czenzurákról is elmondja kritikáját a szónok. Hiába engedi meg a czenzura, az ügyész, a kormány egy lap megjelenését és terjesztését, ha tiltja azt pl. a hadnagy úr valami kis faluban, vagy esetleg a szolgabíró. A kunszentlépilósi főszolgabíró egyszerűen kitiltott a járása területéről három budapesti napilapot és a kitiltást indokoló átiratban azt mondja, hogy kormányzati rendszerünk gyávasága okozta, hogy ezek a lapok eddig megjelenhettek. Beszéde végén kijelenti, hogy amíg az internálásokat meg nem szüntetik, mig a numerus claususnak és a botbüntetésnek nem.. lesz vége és a földbirtokreformot végre nem hajtják, addig nem lesz jogrend. Ferencznekéltefolyását. Egy versét is felolvasta, melynek czime: Milyen a házasság. Hosszantartó zajos tapssal hálálták e szép és tartalmas beszédet. ... Mikor a tapsvihar elcsendesült, következett egy rövidke Prológus. Ebben a darabnak, két, főszemélye, Török biró , és felesége, Zsófi által Herczeg Ferencz bejelenti, hogy ez előadásban újra be akarják mutatni, a kissé feledésbe ment magyar falut, de — teszi hozzá némi hamiskás szemhunyorítással — nem a mai falut, mely ezer koronáért adja a tisztabuza métermázsáját, hanem azt a régi falut, mely öt forintért árulta köblét. Mosolyogtak az okos szóra, aminthogy tisztességes városi »ellátatlanokhoz« illik; aztán érdeklődve néztek a színpad felé, mely azonnal megnyílt és valóban pompás látványt nyújtott. A melső széle egy hosszú, sűrű sor pelargonia* vagyis muskátli; közepén egy deszkából összetákolt* szalmával fedett házikó, mint a csőszgunyhó; ez a sugólyuk palástolója. A színen egy szép igazi parasztház, igazi nádfedéllel; ezen pedig igazi, élő galambok, melyek sétálnak, tollazkodnak év .— mintjó szinészek — figyeret sem vetitek a közönségre; a sarokban aljához lánczolva egy igazi paraszt-kuvasz, mely álmosan fetreng a napsugárban; igazi fészer, igazi sövény, igazi fák , hogy egyszóval mondjam, teljes, tökéletes, szép magyar paraszt porta. Valljuk meg, ily tökéletességben még, színpadon nem láttuk.. . Ebben a keretben adta Varsányi Irén a birofie Zsófi bálás szerepét és aratta szerencsés pályájának egyik legszebb sikerét. Nagy hatással énekelte dalait, bájjal és ízléssel ábrázolta a fiatal menyecskét és oly magyarosan, hogy a jelen idők neveltjei között alig akad valaki, ki külömben tudná. Tapsolták lelkesen, úgy mint Hegedűs Gyulát, Török Mihály személyesítőjét, ki mesteri módon tüntette fel alakjában mindazt, ami a magyar parasztban tekintélyes, értelmes és rokonszenvesbi ezen felül pedig mély, csendületü, Gaél Casszolt nagy lemet. Rövid szünet után Gaál Gaszton Mond nagy besgádot a nemzetgyűlés minden oldalának osztatlan ügyeim közben. Elsőnek tartja a vagyoni konszolidácziót. A Tabálykérdés kapcsán kijelenti, hogy szabad irályodott, de nem forradalmár. Csak azt kívánja, hogy álláspontját mindenki törvényesen igyekezzék érvényesíteni. (Mi a jogrend !) Elítéli az oknélküli kardesörtetést , sürgeti, hogy a Szomszéd államokkal igyekezzünk, felvenni a gazdasági érintkezést. Beszél a volt Teleki-kormány súlyát mulasztásairól is. Első és fő kötelességünk a jogrend teljes helyreállítása. Szerinte jogrend az, amikor mindenki a kötelességét feljamsíti és senki a más hatáskörébe nem avatkozik. Jogrend az, amikor társadalmi különbség nélkül, szabadon élhetünk. Mikor senki mások fölé magát nem helyezi. Jogrend az, ahol személyi és vagyonbizlonsig veri ,és hol az államhatalomnak megvan rá az ereje, hogy azok ellen, akik ez ellen vétenek, a legerélyesebben eljárhasson ,aki ezután azt mondja, hogy a jogrendből elsősorban következik a közélet szabad nyilvánulása, ennél első alapfeltételei pedig: a szabad, sajtó, a szabad gyülekezési jog és a szabad, véleménynyilvánítás. Beszél ezután különböző közigazgatási és gazdasági kérdésekról. Majd rátér a munkáskérdésre. Szerinte különbséget kell tenni a városi és falusi munkásság között A szakszervezetekről szólva, azt mondja, hogy a tér, sorfiak kézzelfogható jeleit látja. Kívánja, hogy az állam ismerje el a munkások szervezkedési jogát, de védjemeg az egyeseknek azt a jogát is, hogy a szervézkedésből , tetszésük szerint kimaradjanak. (A zöld szakszervezet.) Azt kérdezi, mit szólnának a városi munkásszervezetek ahhoz, ha megalakulna a zöld szakszervezet, a falusi, munkások nemzetközi szervezete, a mély • ’ eljyszerűen beszüntetné a városok élelmezését, hol " ’ • követeléseit nem teljesítik. Gaál megkrítizálja ezután a bűnvádi perrendtartás is és azt mondja, hogy amikor Magyarország legnagyobb államférfiét nyolc gazember elvetemedett minden fényes nappal meggyilkolja, akkor esztendőkig tart, amíg tárgyalásra kerül a dolog és a tárgyalás bizonytalan ideig elhúzódik. Mintha a perrendtartás csak arra való volna, hogy a gazemberek bujkálhassanak a paragrafusok között. Sürgeti a közigazgatás reformját, mert a közigazgatási rendszer teljesen elszakadt a néptől, amelyet szolgálni kötelessége volna. Mialatt a közigazgatás visszásságait kritizálja, többször haználja ezt a kifejezést: „Valami vasalt nadrágos fiatalember". Ez az antipátia a vasaltnadrágosokkal szemben élénk tetszéssel találkozik a szónok körül elhelyezkedett derék kigazdák körében, de bizonyos ingerültséget kelt Pallavicini őrgróf környékén, ahol néhány gondosan vasalt pantalló tulajdonosa ül. Részletesen foglalkozik azzal a váddal, hogy Mai gyarország okozta a háborút. Bűnbak kellett — mondja Gaál — és megtették bűnbaknak Magyarországot. De az igazság elérkezésének pillanatától nem kell félnünk. Mikor befejezi, minden oldalról pártkülönbség nélkül sietnek a képviselők, hogy üdvözöljék Gaált, akinek nagyszabású beszéde órákig lekötötte a Ház osztatlan figyelmét. Ezután kimagyaráznak egy közbeszólást, megbízzák Usettyt, hogy képviselje a nemzetgyűlést egy ünnepélyen, majd Kálmán István interpellál a gödöllői koronauradalomnál tapasztalható visszásságokról. A gödöllői koronauradalom annyira sem adóalany, mint egy tízholdas kisbirtok. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter adatokkal bizonyítja, hogy a főoronaurodalom a múilt évben kétmillió koronát töltetlelmezért. Egyébként az ügyek megvizsgálására szakértői bizottságot küld ki. Miután tudomásul vették a miniszteri választ, az ülés fél háromkor véget ért. Ez volt egyébként az első interpellácziós nap, amikorra egyetlenegy interpellálczió volt csak bejegyezve, férfias,meleg hangjával megkapó szépen énekelte a magyar népdalt. Ezek mellett a Lajcsi czigány igénytelen szerepében Tanay Frigyes oly nagy hatást tudott tenni, amilyen ennek a nagy elismerésekhez szokott művésznek életében is ritkaságszámba mehet Jellemző- és festőképessége minden mozdulatában, minden szavában bámulatos volt Csortos adta a szép huszárőrmestert Csillag Palit, délczeg megjelenése, tiszta népies kiejtése igen jól szolgálták találó alakításában. A két komikus szerepben — a Hájas és a Pennáséban —Hajdú József és Vendrei Ferencz igen jól mulattatták a közönséget. Az egész magas színvonalú előadás jellemzésére legyen elég felemlítenünk, hogy a mellékszerepek Fenyvesi Emil, Szerémy Zoltán, Zátony Kálmán, Haraszthy Hermin, Kertész Dezső, Balla Mariska és Makay Margit kezeiben voltak. A fényes tehetségek ennyi kincsét ritkán hintették egy előadásra. Volt is viharos szünetlen tapsokban nyilvánuló hatás. Egy sor nyűgjelet tettem a fönti sorok alá, ezzel jelezni kívánom, hogy amit most írok, nem az előadásról szól. A főpróbán jelen volt Blaha Lujza és végignézte páholyából az előadást, örömmel tapsolva a kitűnő művészeket. Mily nagy ünnepi fényt kölcsönzött jelenléte ez előadásnak ! Ez a gyönyörű asszony, ez a megtestesült báj és kellem, ez a mi büszkeségünk és dicsőségünk azzal a tündéri késpességgel bír, hogy a valóság fölött egy szebb, boldogabb, rózsás élet eszményi képét tudja emlékünkben fölvarázsolni. Láttára ez eszményben élt ábrándunk egy perczig. Ne mondja senki, hogy kelletlen hasonlitgatás sokat teszünk. Távol tőlünk ! Van eszünk. Tudjuk, hogy Blaha Lujzához soha sem lehetett hasonlitani senkit. Egyetlen volt. Ma is az. j . 1921. AZ ÚJSÁCI V. 8. Miért tört ki a felső* sziléziai konfliktus? A közelmúltban lehajtott fésosziléziai népszavazást oly események követték, melyek ma már az egész kérdéses területre kihatnak és a népszenvedélyek állandó, szinte vulkanikus kitöréseit vonták maguk után. „Az Újság“ munkatársa ma megkérdezett erre vonatkozólag egy, a lengyel viszonyokat legjobban ismerő magas személyiséget, aki a következőkben vázolta a helyzetet .— A népszavazást követő izgalmas események arra vezethetők vissza, hogy- .dacaira a versailesi szerződés 5?-ik pontjába fe,író tagy * világosan kimondja, hogy „a népszavazás ‘községenként történik oly Szélből, hogy a határok megállapíthatók legyenek", a német forrásból eredő hírek azt kürtölték világgá, hogy a lengyel részek is ketté lesznek osztva. Mivel a lengyel lakosság a népszavazás módját és eredményét a tényakeWertt /'cd*' nek tartja, természetesen a végletekig felizgult hallatára. Auuste elvitazhatatlan tény, hogy a nípszavazás eeedménye úgy néprajzi, mint gazdasági szempontból nem fedi a való helyzetet. Már maga a kivándoroltak szavazati joga 191.000 szavazattöbbséget jelentett a németeknek, mert amíg a lengyel kivándoroltak Amerikában élnek, ahonnan a laiinánk anyagi okoknál fogva sem térhetnek vissza, Schmselnémetek közvetlen szomszédságba voltak. — Gazdasági szempontból azért helytelen a népszavazás látszólagos eredménye, mert — amint azt annak idején az oppelni kereskedelmi kamara is kifejtette a porosz kormányhoz intézett beadványban - a porosz gazdasági politika (vasúti díjszabás és egyéb jól ismert eszközökkel) szinte rákényszerítette Felső- Sziléziát, hogy gazdaságilag Lengyelországra és Ausztriára támaszkodjék. Ezek után természetes, hogy a felsősziléziai lengyelek ragaszkodnak politikai vezérük, Korfanty által megállapított Rosenberg, Oppeln és Ratibor határvonalhoz. Korfanty, aki a lengyel kormány megbízottja volt a szavazás alatt és egyúttal a legnépszerűbb emberek egyike Felső-Sziléziában, kijelentette a lengyel kormánynak, mikor az felszólította, hogy a mozgalmat népszerűsége latbavetésével szerelje le, hogy ez nem áll módjában, mert még a szoczialista szervezetekbe tömörült munkásság is annyira át van itatva a nemzeti érzéstől, hogy befolyást rá gyakorolni nem lehet. Ezek után a lengyel kormány Korfantyt állásától felfüggesztette, mire ő a felsősziléziai fölkelőők vezére lett. — Ma a helyzet az, hogy várjuk a nagykövetek tanácsának határozatát, amelynek a határokat pár napon belül meg kell állapítania. Minden reményünk megvan arra, hogy ez a határozat a lengyel szempontok érvényesülését fogja jelenteni. (d. v.) A felkelőtt kegyetlenkedése: Oderberg, május 7. Felső-Sziléziában a lengyel felkelők folytatják erőszakosságaikat, elhurczolnak vagy megölnek nagyon sok mérnököt és bányamunkást. A német lakosság példásan viselkedik és várja a szövetségközi népszavazós bizottság megígért beavatkozását s nagyon el van keseredve a bizottság eddigi passzív magatartása miatt. A termelés megszűnt. Ha az entente nem lép közbe, elkerülhetetlen a gazdasági katasztrófa, amely nem lesz hatás nélkül a szomszéd országokra se. Visszavonulnak az entente-csapatok. Bécs, május 7. A Neue Freie Presse-nek jelentik Boroszlóból: A kreuzburgi és a ratibori kerületig az egész vidéket megszállva tartják a lengyelek. Attól tartanak, hogy holnap már az oppelpi kerületet is megszállják. Hír szerint a szövetségesközi bizottság elállott az ententecsapatok megerősítésétől és tárgyalásba bocsátkozott Korfantyval. A franczia megszálló csapatok Kreuzburgból elvonultak. -- Kattowitzban a franczia katonaság visszahúzódott a Pisch-térre és a pályaudvarra. A külvárosokat a felkelők megszállták. Ratiborban olasz csapatokat vontak össze. Harca téri jelentés: Kreutzburg, május 7. (Wolff.) A helyzet általában nem változott. Anschütz a németek kezén van, Schierke és Sessenberg helységeket a felkelőktől visszafoglalták. Thule és Bukonitz szintén a németek birtokában van. A kleii-lösseritz-skorkaui vonalon a múlt éjjel harczok voltak. ' • - _ , •-» : A piros bugyelláris. — A Vígszínház ünnepi előadása. — Huszonöt esztendő múlt el azóta, hogy Keglevich István gróf a Vígszínházat megalapította. A kitűnő ember korai halálát még most is fájlaljuk. Azoknak, kik vele az első időben együttműködtek, már semmi közük az intézet vezetéséhez. Lemondtak, félreálltak, eltűntek. De a templom áll, és azok, kik benne a művészet oltára körül a szent tűz föntartásának szolgálatát végzik, kiváló tehetségű, jelesen képzett, nagy hírnevű művészek. Ők ünnepelték meg ma A piros bugyelláris rendkívül fényes előadásával a színház megnyitásának huszonötödik évfordulóját... Emlékezetes nap lesz ez Színházunk történetében. Már azért is, mert e napon láttunk először egy kiválóan konvencionális lényegű és színezetű műfajt túlzottan realista színpadi keretben, aminek helyességéről és megkívántató voltáról még sokat lehetne beszélgetni. Másrészt pedig a mai naptól, ezen ünnepi alkalomtól fogjuk talán keltezhetni népszínműnknek mint kultivált műfajnak föltámadását. Azt mondom, hogy »talán«, mert bizonyos nem vagyok benne. Hogy óhajtanám és szükségesnek tartanám, bizonyítom azzal, hogy hetek és hónapokelőtt egyszben már rámutattam a jövő, napok derengésében mutatkozó eme jelenségre. -A mai gyönyörű előadás reményemet még kecsegtetőbbé tette. Kezdődött ez előadás Rákosi Jenő ünnepi beszédével, melyben e nagy és fényes szellemű, bár mulatós írói képességű csodaember nagyszerű avatottságával, éles kritikai látásával és ragyogó ékesszólásával meghatározta a népszínmű lényét és összefüggését a többi drámai műfajokkal, világos képét adta a népszínmű fejlődésének ismertette a mai darab szerzőjének, Csemesdy Keszler József,J