Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
t IS Anarissis Sarat hirdet ezeréves logitetlenségünk megalázása ellen. A nagfyköveti tanács provincziája lettünk! —• A királyt igazolta a történelem. — Mennyi része volt Bethlen Istvánnak a forradalom előidézésében? — A királyt le akarták tartóztatni. — Hogyan beszélt a Kisgazdákról Bethlen egykor és hogyan beszél most ? A nemzetgyűlés mai üléséről beszámolva, igazán csak egy teendőnk van: hogy minél többet és minél helyesebben adjunk vissza abból a grandiózus beszédből, melyet Andrássy Gyula gróf mondott. Andrássy kijelenti beszéde elején, hogy rendszeres hajsza folyik ellene, amely mindenért őt akarja felelőssé tenni. Őt vádolják azzal, hogy a földreform végrehajtását megakadályozta. Hát volt ő miniszter, hogy megakadályozhatta volna? Sajnálja, hogy a miniszterelnök nincs jelen, habár ezt már megszokta. lista Kálmán óta tagja az országgyűlésnek. Látott kormányokat, amelyek nagy többségre támaszkodtak és olyanokat, amelyek párt nélkül állottak, olyanokat, amelyek koalíciós alapon kormányoztak, de a kormányelnökök mindig kötelességüknek tartották, hogy mindig itt legyenek ebben a teremben. Mert akkor innen irányították a nemzetet és nem titkos bürökből. Itt évek óta anarchikus állapotok vannak. Foglalkozik a miniszterelnöknek azzal a beszédével, amelyben őt támadta. Ha a miniszterelnök a szenvedélyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk az ellenzéktől? A miniszterelnök azt mondta, hogy akik őfelsége mellé állottak visszatérésekor, hatalmi vágyból felidézték az októberi forradalmat és a mostani nehéz napokat. Ha ő ugyanazt a beszédmodort használhatná, azt válaszolhatná, hogy a kormány hatalmi vágya idézte elő ezeket az eseményeket. (Bethlen István, mint a király rossz tanácsadója.) Bethlen gróf cselekedetei által nagyobb szerepet játszott agy az 1918 októberi, mint a mostani események — 1918 október 10-ikén, —■ szól közbe Szlevényi. Közben bejött vasúti szakaszukba Márkus Miksa főszerkesztő öa azt mondta: A közvélemény abban a hitben él, hogy önök egymás ellen, ádáz személyi harczot folytatnak. Pedig mennyire jobb volna, ha az urak megértenék egymást! Ezáltal elkerülhetnénk azt, hogy Magyarországon gyenge kormányok uralkodjanak, viszont a külügyminiszteri székben is olyan férfin ülne, aki bírja a magyarság bizalmát. Andrássy lehetne Vécében, Tisza Budapesten a, miniszterelnök! Tisza erre felháborodva így szólt: Hogy lehet ilyen kicsinyes momentumokra alapítani a közülük fennálló ellentéteket? Nagy ellentétek voltak köztünk mindenben,de ezek megszűntek és ma semmi kifogásom nincs az ellen, hogy ő legyen a külügyminiszter! Most Andrássy-Bethlen párbajról beszélnek a Tisza- Andrássy párbaj után. Hivatkozhatik mindazokra, akikkel egy pártban volt, nem ő exponálta magát leginkább a miniszterelnökért. Nem volt ellentét köztük mindaddig, amíg rá nem, lövetett a koronás magyar királyra. — A törvény megtartása a fő! — szól közbe most Gát Gaszton, a nemzetgyűlés elnökei, a ki a képviselői padokin ül. -- Törvény az, hogy a királyra lőjjenek! — kérdezi Friedrich. — A törvény ellen a király sem léphet fel! — replikázik Gaál Gusztav. ( V Ilág elnöke, mint rendbontó.) Óriási skandalum tör ki erre. Az egész baloldalt rendkívül felingerli az, hogy a Ház elnöke, akcinek a képviselői padokban is a fegyelmezettség példáját kell mutatnia, folytonos közbeszólásokkal, mégpedig ilyen aggresszív közbeszólásokkal molesztálja a szónokot. Erre a felháborodásra egyébként Andrássy beszéde alatt még sokszor lesz alkalma a baloldalnak, mert Grál Gaszton ma délelőtt egyike a legbuzgóbb közbeszólóknak. Ó, aki máskor olyan szigorúan bánik el a közbeszólókkal és olyan sűrűn osztogatja a rendreutasításokat! (A hol nincs király, nincs törvény!) — A hol nincs király, nincs törvény! kiabál Gaál felé Rakovszky. — Az elnök megbontotta a rendet! — konstatálja Ugron Gábor. Mert hiszen ezt a botrányt csakugyan Gaál Gaszton csinálta. Andrásy azzal a kérdéssel foglalkozik most, szabad-e a királyra lövetni. Azután azt bizonyítja, hogy a miniszterelnöknek nagyobb szerepe volt őfelsége utazásának előidézésében, mint neki. Mikor értesült arról, hogy őfelsége Magyarországba akar utazni, mindent elkövetett, hogy ezt a tervet megakadályozza, mert az időpontot nem találta jónak. Ő annak idején tárgyalt a kormányzó úrral és a miniszterelnök úrral és akkor mind a hárman legitimisták voltak. Bethlennek az volt a felfogása vele együtt, hogy az egységes pártot is legitimista alapon kell megcsinálni. — Aki fegyveresen jön az ország ellen, az is legitimista alapon áll? — kérdezi Gaál Gaszton. (A királyt szabad megölni?) Megölni a királyt, azt szabad? — kérdezi Friedfim A zaj megint óriási. Bethlen főmamelukjának, a kormány legfőbb erkölcsi támaszának, Budavári Lászlóban kellemetes’hangja kizeng a káoszból: «• Senki se akarta megölni a királyt! Carl Claszton pedig Friedrichet aposztrofálja: **■ Itt a lénezhidi legitimizmus! Perczekig nem lehet hallani semmit. Andrássy elhallgat, az elnöklő Bottlik József rázza a csengőt és nem meri rendreutasítani Gaál Gasztont, a princzipálisát. — Az elnök bontja meg a rendet! — kiabál kórus- JP® * jmjoldal gaél Gaszton felé. Gaál pedig azt ielzafelidézésében, mint Ő és barátai. Ugron Gábor fényes szónoklatában, amely emlékezetébe idézte apjának dicsőséges szereplését, igen helyesen mondta, hogy Bethlen István gróf akkor mint képviselő nagy hibákat követett el és tanácsaival hozzájárult a katasztrófa kialakulásához. Őfelségét nem intrikusok nyerték meg, hanem fejedelmi kötelességétől vezettetve felismerte, hogy a mikor milliók vérével háborúk folynak, köteles ezeknek jogot is adni! A király akkor nagy népszerűséget szerzett az országban és e mellett a politika mellett ki kellett volna tartani. De akkor jöttek a tanácsadók, közöttük Bethlen gróf. Akkor létesült kompromisszum a választójog érdekében, a mi tönkretette a király népszerűségét. (A történelem a királynak adott igazat!) Foglalkozik ezután Bethlen István többi hibáival. A nemzetiségi kérdésben is nagyot vétkezett. Mikor az egész világ a hilsoni eszmékkel volt tele, a reakcziós szellemben akarta azt megoldani. Nagy merészség Bethlen gróftól, hogy gyöngének meri mondani a királyt, miután a múltban annyit ártott neki és most eszköz volt arra, hogy leüssék fejéről a koronát. Nem a király a hibás, hanem Bethlen, mert a történelem a királynak adott igazat. Ő békét akart, demokratikus fejlődést és megegyezést a nemzetiségekkel. Foglalkozik ezután azzal a dajkamesével, hogy közte és Tisza között személyes ellentétek voltak. Kijelenti, hogy Tisza és az ő politikai álláspontja között is megenyhültek az ellentétek az utóbbi időben. Már csak választójogi téren voltak differencziáik. Egy alkalommal együtt is utaztak Tiszával Bécsbe, nyilgatja, hogy ő most nem elnök, csak egyszerű képviselő. Nyilván ígygondolkozik. Mint képviselő viselkedhetem úgy, hogy az elnöki székből azért megkapnám a magam erélyes rendreutasítását Gaál Gasztontól! (Gazember, aki nem legitimisták — mondta Heuden.) A nagy zajból egyszerre csak kihallatszik Bokorszky hangja: — Azt mondotta, hogy az a liszt, a ki nem legitimista, a gazember! Bethlen mondotta! Közben Gaál olyan idegesen viselkedik és olyan rossz példát mutat az általános turbulencziára, hogy Andrássy meg is kérdezi, miért nem akarja őt meghallgatni? A jámbor Sterrmann Miksa védelmébe veszi Gaál Gasztont, nagyon helyesli a lármáját, ment amint mondja: Gaált hazafias szempontok vezetik! Andrássy erre kiegyenesedve, felemelt fővel, a szokottnál hangosabban felel: — Vagyok legalább olyan hazafi, mint ön! — Az ország közvéleménye mást mond! — rikácsol Nyéki József. — És ha ő mondja, akkor már biztos, hogy úgy is van! (Ilyen a politika!) Andrássy ezután arról beszél, hogy a legitimista elvekben megegyezett Bethlennel, csak a miniszterelnök azt akarta, hogy ő felsége mondjon le a trónról fia javára. A miniszterelnök azt mondta, korán lenne az egységespártot addig megcsinálni, amíg a kisgazdapártban erősebben meg nem indul a már úgy is érezhető bomlási processzus. Most azonban csodálkozik, hogy a miniszterelnök szerint a kisgazdáknál több a színarany, mint a kereszténypártban, holott annak idején azt mondotta, hogy a kereszténypártban van aszínarany és odaát, van a salak! — Ilyen a politika, uram! — mondja ki a bölcs szentenciát a kisgazdapárt Deák Ferencze, Csontos bácsi. (Szégyelje magát!) — Szégyelje magát a párt, amely ilyen miniszterelnököt támogat! — kiáltja Kassay. Berky Gyula, aki a kisgazdapárt legvérmesebb tagja, nyakig vörösen kiabál vissza: — Szégyelje magát ön, aki itthagyta a pártunkat! Rassay, aki a gyorsírók mellett egy széken ül, felugrik a helyére. Szinte megnyúlik az alakja, mikor dühtől reszketve kiált Berky felé: — Én nem kértem kiviteli engedélyt! Erre azután elementáris erővel tör ki a vihar. A legitimista oldal helyesel és tapsol Kassaynak, Berky szikrázó szemmel, kiabálva válaszol. Általános zűrzavar, kavarodás. Meskó Zoltán Józsija tanácstalanul ül az elnöki székben. Végre feláll, ami azt jelenti, hogy az ülést felfügesztette. De hiába függeszti fel az ülést, a kavarodás tovább tart Berky és Ilassay egymás felé rázzák az öklüket és kiabálnak. (»Az unalomig hangoztatjuk függetlenségünket...«) Mikor az ülést újra megnyitják, Andrássy azt bizonyítja, hogy ő tényleg veszélyesnek látta a király hazajövetelét, mert nem volt minden előkészítve. Az ilyesmi alkalmat ad a polgárháborúra, ezt pedig szomszédaink felhasználják arra, hogy bennünket megalázzanak. Mikor azonban a kísérlet bekövetkezett, akkor már úgy látta, hogy függetlenségünk a király személyéhez van kötve és azt meg kell védelmeznünk. Az unalomig hangoztatjuk függetlenségünket, de amikor azt meg kellene védenünk, akkor erre vonatkozólag a legkisebb kísérlet sem történik. Kern olyan kísérletet képzelt, amely számban állt volna az esküjével! De viszont esküje sem vitte volna odáig, hogy hazája ellen cselekedjen. Ha választani kellene esküje és hazaszeretete között, félreállna, mert nem tudna választani. Férfiasan kijelenti, hogyha távol lett volna a királytól, iparkodott volna odajutni, hogy sorsában osztozzék és mindent elkövessen az ország érdekében! A miniszterelnök csodálkozott, hogy akik húsvétkor azt a tanácsot adták ő felségének, hogy hagyja el az országot, most melléje álltak. Da húsvétkor más volt a helyzet, mint most. Akkor a szomszéd állam kommunistái majdnem megölték a királyt, amikor visszafelé átutazott. Akkor az is ki volt kötve, hogy Svájczban visszafogadják. Most pedig földönfutó lett volna, ha elfordulnak tőle kivei. (Csak a szegény király nem...) Egy katona mondta neki, aki a budaeörsi harcrokban megsebesült, hogy megsebesült az orosz harcrtéren, de az a seb nem fájt annyira, mint ez, amelyet magyaroktól kapott. De nem szabad, hogy fájlalja a sebét, ha meggondoja, hogy valamennyien tudják, hol fogják fejüket estére nyugovóra hajtani, csak a szegény király nem! (A helyzet nem volt olyan fenyegető.) A helyzet nem volt olyan fenyegető, mint feltüntették. Hogy az entente nem tudott volna velünk szemben olyan nagy erővel fogni, azt mutatják a nyugatmagyarországi eseményei Igen érdekesen fejtegető, hogy a kis entente korántsem volt olyan erős, mint amilyennek mondják és az ultimátummal csak akkor lépett fel, mikor már a király-ügy lefolyt, hogy a gyümölcsöt leszedje. A nagyon tente tiltakozása pedig hangjában igen enyhe és előzékeny volt. Csak akkor léptek fel erélyesebben, mikor látták, hogy megijedünk minden kardcsörtetéstől. (A siker vérontás nélkül következett volna be.) A siker vérontás nélkül következett volna be, fiú as egész nemzet a király mellé állt volna. Gaál Gaszton és Nyéki József mint előimádkozók folytatják a lármát és közbeszólást. — A tényekből kiderül, hogy a kormány le akarta tartóztani a királyt — mondja Andrássy. — Ez a lázadást — hallatszik a baloldalról. — Igenis, a királyt meg akarták ölni! — folytatja Andrássy. — Aljas agitáazióval is dolgoztak ellene. —■ A legaljasabb hazugságokkal! — bizonyítja Sztárényi báró. Gaál Gaszton ismét közbeszól, mire Andrássy feléjel fordul: A tisztelt elnök úr... — Itt nincs elnök! — tiltakozik Gaál. — Ott fenn elnököl, itt lenn közbeszól! — mondja Valler István. Andrássy pedig arra kéri Gaált, ne feledkezzék meg arról, hogy holnap ő elnököl és igy neki kell majd példát mutatni a házszabályszerü viselkedésről. (A nagykövetek tanácsának províncziája lettünk!) Ami a jövőt illeti, — folytatja a szónok — azt igen súlyosnak látja. Szégyennek tartja, hogy entente-provincziává sllyeszszenek bennünket azzal a szerződéssel, amelyet a kormány kötött a kis-entente-tal. A nagykövetek tanácsának provincziája letttünk! Ez páratlan megalázása ezeréves függetlenségének a mely ellen harczot hirdet! —■ A törvény áll mindenek felett! — kiáltja Gaál Gaszton. (Váljon a trianoni törvényt értette b e?) Andrássy ezután kijelenti, hogy az 1320:1. t.-cz. forradalmi alkotás. Ez a törvény a forradalmat koronázza meg! Foglalkozik ezután a ’ királyválasztás rémével. "A királyválasztás a legutálatosabb korrupezió lesz, a mit csak el lehet képzelni. Szomszédaink vesztegetni fognak a legnagyobb mértékben. Befolyásukat érvényesíteni fogják, erőszakolni fogják. (jAz a fő.. .) — Az a fő, hogy az ország gazdagodjék — szól közbe nagyatádi Szabó István. Mikor Andrássy arra a vakmerőségre vetemedik, hogy a történelemről beszél, Nyéki József tanitó urtól kap egy kis leczkét. Aszondja a kis Nyéki, hogy jó volna tanulmányozni a gróf urnak a Habsburgok történelmét, Andrássy egy alázatos mosolylyal néz Nyéki felé és nyilván megfogadja, hogy tanulni fog, igyekezni fog, hogy legalább olyan tanult ember legyen belőle, mint amilyen Nyéki József! Azt kérdezi, hogy elképzelhető-e a királyválasztás polgárháborúszerű jelenségek nélkül? — Azért kell egyelőre köztársaság! — véli CsertyJózsef. (Akik a nemzetgyilkolás politikáját folytatják. Andrássy úgy gondolja, hogy az ország belső konszoldácziója révén kell vonzóerőt gyakorolnunk, hogy a magyar faj fölényének következtében helyreállítsuk Szent István régi birodalmát. Akik nem ezt teszik, a nemzetgyilkolás politikáját folytatják! Az elnök most félbeszakítja Andrássyt, mert a naplóból megállapítja, hogy Andrássy az 1920. évi törvénycikket forradalmi alkotásnak nevezte. A nemzetgyűlés szuverén és így nem hagyhatja megjegyzés nélkül Andrássy kijelentését. Andrássy folytatja: Magyarországon senki sem élt az Isten kegyelméből való királyság alapján, hanem mindenki a törvény és alkotmány alapján áll. (Az eskü, amit addig tartanak meg, amíg a siker tart...) Esküt tenni, amelyet csak addig tartanak meg, ameddig a siker tart, feltétlenül hitelvesztést okoz. Hogyan lehet könnyelműen eldobni azt a királyt, akinek személyével kapcsolódik össze az ország ezeréves területe? Az új királyt trianoni királynak fogják nevezni. Beszéde végén az egész baloldal és közép nagy ünneplésben részesíti Andrássyt. Tisza és Andrássy között elsimultak az ellentétek. AZ ÚJSÁG Vasázmnap, 1333 Járma* 13