Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

t I­S Anarissis Sarat hirdet ezeréves logitetlenségü­nk­ megalázása ellen. A nagfyköveti tanács provincziája lettünk! —• A királyt igazolta a történelem. — Mennyi része volt Bethlen Istvánnak a forradalom előidézésében? — A királyt le akarták tar­tóztatni. — Hogyan beszélt a Kisgazdákról Bethlen egykor és hogyan beszél most ? A nemzetgyűlés mai üléséről beszámolva, iga­zán csak egy teendőnk van: hogy minél többet és minél helyesebben adjunk vissza abból a grandiózus beszédből, melyet Andrássy Gyula gróf mondott. Andrássy kijelenti beszéde elején, hogy rendszeres hajsza folyik ellene, a­mely mindenért őt akarja fele­lőssé tenni. Őt vádolják azzal, hogy a földreform végre­hajtását megakadályozta. Hát volt ő miniszter, hogy megakadályozhatta volna? Sajnálja, hogy a miniszter­elnök nincs jelen, habár ezt már megszokta. lista Kálmán óta tagja az országgyűlésnek. Látott kormányokat, a­melyek nagy többségre támaszkodtak és olyanokat, a­melyek párt nélkül állottak, olyanokat, a­melyek koalíc­iós alapon kormányoztak, de a kor­­mányelnökök mindig kötelességüknek tartották, hogy mindig itt legyenek ebben a teremben. Mert akkor innen irányították a nemzetet és nem titkos bürökből. Itt évek óta anarchikus állapotok vannak. Foglalkozik a miniszterelnöknek azzal a beszédével, a­melyben őt támadta. Ha a miniszterelnök a szenve­­délyességnek ilyen példáját mutatja, mit várhatunk az ellenzéktől? A miniszterelnök azt mondta, hogy a­kik őfelsége mellé állottak visszatérésekor, hatalmi vágyból felidézték az októberi forradalmat és a mostani nehéz napokat. Ha ő ugyanazt a beszédmodort használhatná, azt válaszolhatná, hogy a kormány hatalmi vágya idézte elő ezeket az eseményeket. (Bethlen István, mint a király rossz tanácsadója.) Bethlen gróf cselekedetei által nagyobb szerepet játszott agy az 1918 októberi, mint a mostani események — 1918 október 10-ikén, —■ szól közbe Szlevényi. Közben bejött vasúti szakaszukba Márkus Miksa főszerkesztő öa azt mondta: A közvélemény abban a hitben él, hogy önök egymás ellen, ádáz személyi har­­czot folytatnak. Pedig mennyire jobb volna, ha az urak megértenék egymást! Ez­által elkerülhetnénk azt, hogy Magyarországon gyenge kormányok uralkodjanak, vi­szont a külügyminiszteri székben is olyan férfin ülne, a­ki bírja a magyarság bizalmát. Andrássy lehetne Vécében, Tisza Budapesten a, miniszterelnök! Tisza erre felháborodva így szólt: Hogy lehet ilyen kicsinyes momentumokra alapítani a közülük fennálló ellentéteket? Nagy ellentétek voltak köztünk minden­­ben,­de ezek megszűntek és ma semmi kifogásom nincs az ellen, hogy ő legyen a külügyminiszter! Most Andrássy-Bethlen párbajról beszélnek a Tisza- Andrássy párbaj után. Hivatkozhatik mindazokra, akik­kel egy pártban volt, nem ő exponálta magát leginkább a miniszterelnökért. Nem volt ellentét köztük mind­addig, a­m­íg rá nem, lövetett a koronás magyar ki­rályra. — A törvény megtartása a fő! — szól közbe most Gát­ Gaszton, a nemzetgyűlés elnökei, a ki a képviselői padok­­in ül. -- Törvény az, hogy a királyra lőjjenek! — kérdezi Friedrich. — A törvény ellen a király s­em léphet fel! —­ rep­­likázik Gaál G­usztav. ( V Ilág elnöke, mint rendbontó.) Óriási skandalum tör ki erre. Az egész baloldalt rendkívül felingerli az, hogy a Ház elnöke, a­kcinek a képviselői padokban is a fegyelmezettség példáját kell mutatnia, folytonos közbeszólásokkal, még­pedig ilyen aggresszív közbeszólásokkal molesztálja a szónokot. Erre a felháborodásra egyébként Andrássy beszéde alatt még sokszor lesz alkalma a baloldalnak, mert Grál Gaszton ma délelőtt egyike a legbuzgóbb közbe­szólóknak. Ó, a­ki máskor olyan szigorúan bánik el a közbeszólókkal és olyan sűrűn osztogatja a rendreutasí­tásokat! (A hol nincs király, nincs törvény!) — A hol nincs király, nincs törvény! kiabál Gaál felé Rakovszky. — Az elnök megbontotta a rendet! —­ konstatálja Ugron Gábor. Mert hiszen ezt a botrányt csakugyan Gaál Gaszton csinálta. Andrásy azzal a kérdéssel foglalkozik most, sza­bad-e a királyra lövetni. Azután azt bizonyítja, hogy a miniszterelnöknek nagyobb szerepe volt őfelsége utazá­sának előidézésében, mint neki. Mikor értesült arról, hogy őfelsége Magyarországba akar utazni, mindent elkövetett, hogy ezt a tervet megakadályozza, mert az időpontot nem találta jónak. Ő annak idején tárgyalt a kormányzó úrral és a miniszterelnök úrral és akkor mind a hárman legitimisták voltak. Bethlennek az volt a felfogása vele együtt, hogy az egységes pártot is legitimista alapon kell megcsinálni. — A­ki fegyveresen jön az ország ellen, az is legi­timista alapon áll? — kérdezi Gaál Gaszton. (A királyt szabad megölni?) Megölni a királyt, azt szabad? — kérdezi Fried­fim A zaj megint óriási. Bethlen főmamelukjának, a kormány­ legfőbb erkölcsi támaszának, Budavári László­ban kellemetes’hangja kizeng a káoszból: «• Senki se akarta megölni a királyt! Carl C­laszton pedig Friedrichet aposztrofálja: **■ Itt a lénezhidi legitimizmus! Perczekig nem lehet hallani semmit. Andrássy el­hallgat, az elnöklő Bottlik József rázza a csengőt és nem meri rendreutasítani Gaál Gasztont, a princzipálisát. — Az elnök bontja meg a rendet! — kiabál kórus- JP® * jmjoldal gaél Gaszton felé. Gaál pedig azt ielza­felidézésében, mint Ő és barátai. Ugron Gábor fényes szónoklatában, a­mely emlékezetébe idézte apjának dicsőséges szereplését, igen helyesen mondta, hogy Bethlen István gróf akkor mint képviselő nagy hibákat követett el és tanácsaival hozzájárult a katasztrófa kialakulásához. Őfelségét nem intrikusok nyerték meg, hanem fejedelmi kötelességétől vezettetve felismerte, hogy a mikor milliók vérével háborúk folynak, köteles ezeknek jogot is adni! A király akkor nagy népszerű­séget szerzett az országban és e mellett a politika mellett ki kellett volna tartani. De akkor jöttek a tanács­adók, közöttük Bethlen gróf. Akkor létesült kompro­misszum a választójog érdekében, a mi tönkretette a király népszerűségét. (A történelem a királynak adott igazat!) Foglalkozik ezután Bethlen István többi hibáival. A nemzetiségi kérdésben is nagyot vétkezett. Mikor az egész világ a h­ilsoni eszmékkel volt tele, a reakcziós szellemben akarta azt megoldani. Nagy merészség Bethlen gróftól, hogy gyöngének meri mondani a ki­rályt, miután a múltban annyit ártott neki és most esz­köz volt arra, hogy leüssék fejéről a koronát. Nem a­ király a hibás, hanem Bethlen, mert a történelem a királynak adott igazat. Ő békét akart, demokratikus fejlődést és megegyezést a nemzetiségekkel. Foglalkozik ezután azzal a dajkamesével, hogy közte és Tisza között személyes ellentétek voltak. Kijelenti, hogy Tisza és az ő politikai álláspontja között is meg­enyhültek az ellentétek az utóbbi időben. Már csak vá­lasztójogi téren voltak differencziáik. Egy alkalommal együtt is utaztak Tiszával Bécsbe, nyilgatja, hogy ő most nem elnök, csak egyszerű kép­viselő. Nyilván így­­gondolkozik. Mint képviselő visel­kedhet­em úgy, hogy az elnöki székből azért megkap­nám a magam erélyes rendreutasítását Gaál Gasztontól! (­Gazember, a­ki nem legitimisták — mondta Heu­den.) A nagy zajból egyszerre csak kihallatszik Bokor­­sz­ky hangja: — Azt mondotta, hogy az a liszt, a ki nem legiti­mista, a­ gazember! Bethlen mondotta! Közben Gaál olyan idegesen viselkedik és olyan rossz példát mutat az általános turbulencziára, hogy Andrássy meg is kérdezi, miért nem akarja őt meg­hallgatni? A jámbor Sterrmann Miksa védelmébe veszi Gaál Gasztont, nagyon helyesli a lármáját, ment a­mint mondja: Gaált hazafias szempontok vezetik! Andrássy erre kiegyenesedve, felemelt fővel, a szokottnál hango­sabban felel: — Vagyok legalább olyan hazafi, mint ön! — Az ország közvéleménye mást mond! — rikácsol Nyéki József. — És ha ő mondja, akkor már biztos, hogy úgy is van! (Ilyen a politika!) Andrássy ezután arról beszél, hogy a legitimista el­­vekben megegyezett Bethlennel, csak a­ miniszterelnök azt akarta, hogy ő felsége mondjon le a trónról fia ja­vára. A miniszterelnök azt mondta, korán lenne az egy­séges­­pártot addig megcsinálni, a­m­íg a kisgazdapárt­ban erősebben meg nem indul a már úgy is érezhető bomlási proc­esszus. Most azonban csodálkozik, hogy a miniszterelnök szerint a kisgazdáknál több a szín­­arany, mint a kereszténypártban, holott annak idején azt mondotta, hogy a kereszténypártban van a­­szín­­arany és odaát, van a­ salak! — Ilyen a politika, uram! — mondja ki a bölcs szen­tenciát a kisgazdapárt Deák Fe­rencze, Csontos bácsi. (Szégyelje magát!) — Szégyelje magát a párt, a­mely ilyen miniszter­­elnököt támogat! — kiáltja K­assay. Berky Gyula, a­ki a kisgazdapárt legvérmesebb tag­ja, nyakig vörösen kiabál vissza: — Szégyelje magát ön, a­ki itthagyta a pártunkat! Rassay, a­ki a gyorsírók mellett egy széken ül, fel­ugrik a helyére. Szinte megnyúlik az alakja, mikor dühtől reszketve kiált Berky felé: — Én nem kértem kiviteli engedélyt! Erre azután elementáris erővel tör ki a vihar. A le­gitimista oldal helyesel és tapsol K­assaynak, Berky szik­rázó szemmel, kiabálva válaszol. Általános zűrzavar, kavarodás. Meskó Zoltán Józsija tanácstalanul ül az elnöki székben. Végre feláll, a­mi azt jelenti, hogy az ülést felfü­gesztette. De hiába függeszti fel az ülést, a kavarodás tovább tart Berky és Ilassay egymás felé rázzák az öklüket és kiabálnak. (»Az unalomig hangoztatjuk függetlenségünket...«) Mikor az ülést újra megnyitják, Andrássy azt bizo­nyítja, hogy ő tényleg veszélyesnek látta a király haza­­jövetelét, mert nem volt minden előkészítve. Az ilyesmi alkalmat ad a polgárháborúra, ezt pedig szomszédaink felhasználják arra, hogy bennünket megalázzanak. Mi­kor azonban a kísérlet bekövetkezett, akkor már úgy látta, hogy függetlenségünk a király személyéhez van kötve és azt meg kell védelmeznünk. Az unalomig han­goztatjuk függetlenségünket, de a­mikor azt meg kel­lene védenünk, akkor erre vonatkozólag a legkisebb kísérlet sem történik. Kern olyan kísérletet képzelt, a­mely számban állt volna az esküjével! De viszont esküje sem vitte volna odáig, hogy hazája ellen csele­kedjen. Ha választani kellene esküje és hazaszeretete között, félreállna, mert nem tudna választani. Férfia­san kijelenti, hogyha távol lett volna a királytól, ipar­­kodott volna odajutni, hogy sorsában osztozzék és min­dent elkövessen az ország érdekében! A miniszterelnök csodálkozott, hogy a­kik húsvétkor azt a tanácsot adták ő felségének, hogy hagyja el az országot, most melléje álltak. Da húsvétkor más volt a helyzet, mint most. Akkor a szomszéd állam kommu­­nistái majdnem megölték a királyt, a­mikor visszafelé átutazott. Akkor az is ki volt kötve, hogy Svájczban visszafogadják. Most pedig földönfutó lett volna, ha el­fordulnak tőle kivei. (Csak a szegény király nem...) Egy katona mondta neki, a­ki a budaeörsi harcrok­­ban megsebesült, hogy megsebesült az orosz harcrtéren, de az a seb nem fájt annyira, mint ez, a­melyet magya­roktól kapott. De nem szabad, hogy fájlalja a sebét, ha meggondoja, hogy valamennyien tudják, hol fogják fejüket estére nyugovóra hajtani, csak a szegény ki­rály nem! (A helyzet nem volt olyan fenyegető.) A helyzet nem volt olyan fenyegető, mint feltüntet­ték. Hogy az entente nem tudott volna velünk szem­ben olyan nagy erővel fo­gni, azt mutatják a nyugat­magyarországi eseményei Igen érdekesen fejtegető, hogy a kis­ entente koránt­­sem volt olyan erős, mint a­milyennek mondják és az ultimátummal csak akkor lépett fel, mikor már a ki­rály-ügy lefolyt, hogy a gyümölcsöt leszedje. A nagy­on tente tiltakozása pedig hangjában igen enyhe és elő­­zékeny volt. Csak akkor léptek fel erélyesebben, mikor látták, hogy megijedünk minden kardcsörtetéstől. (A siker vérontás nélkül következett volna be.) A siker vérontás nélkül következett volna be, fiú as egész nemzet a király mellé állt volna. Gaál Gaszton és Nyéki József mint előimádkozók folytatják a lármát és közbeszólást. — A tényekből kiderül, hogy a kormány le akarta tartóztani a királyt — mondja Andrássy. — Ez a lázadást — hallatszik a baloldalról. — Igenis, a királyt meg akarták ölni! — folytatja Andrássy. — Aljas agitáazióval is dolgoztak ellene. —■ A legaljasabb hazugságokkal! — bizonyítja Sztá­rén­y­i báró. Gaál Gaszton ismét közbeszól, mire Andrássy feléjel fordul: A tisztelt elnök úr... — Itt nincs elnök! — tiltakozik Gaál. — Ott fenn elnököl, itt lenn közbeszól! — mondja Valler István. Andrássy pedig arra kéri Gaált, ne feledkezzék meg arról, hogy holnap ő elnököl és igy neki kell majd pél­dát mutatni a házszabályszerü viselkedésről. (A nagykövetek tanácsának províncziája lettünk!) A­mi a jövőt illeti, —­ folytatja a szónok — azt igen súlyosnak látja. Szégyennek tartja, hogy entente-pro­­vincziává s­llyeszszenek bennünket azzal a szerződéssel, a­melyet a kormány kötött a kis-entente-tal. A nagy­követek tanácsának provincziája letttünk! Ez páratlan megalázása ezeréves függetlenségének a mely ellen har­­cz­ot hirdet! —■ A törvény áll mindenek felett! — kiáltja Gaál Gaszton. (Váljon a trianoni törvényt értette b e?) Andrássy ezután kijelenti, hogy az 1320:1. t.-cz. for­radalmi alkotás. Ez a törvény a forradalmat koronázza meg! Foglalkozik ezután a ’ királyválasztás rémével. "A királyválasztás a legutálatosabb korrupezió lesz, a mit csak el lehet képzelni. Szomszédaink vesztegetni fognak a legnagyobb mértékben. Befolyásukat érvényesíteni fogják, erőszakolni fogják. (jAz a fő.. .) — Az a fő, hogy az ország gazdagodjék — szól közbe nagyatádi Szabó István. Mikor Andrássy arra a vakmerőségre vetemedik, hogy a történelemről beszél, Nyéki József tanitó u­rtól kap egy kis leczkét. Aszondja a kis Nyéki, hogy jó volna tanulmányozni a gróf urnak a Habsburgok történelmét, Andrássy egy alázatos mosolylyal néz Nyéki felé és nyilván megfogadja, hogy tanulni fog, igyekezni fog, hogy legalább olyan tanult ember legyen belőle, mint a­milyen Nyéki József! Azt kérdezi, hogy elképzelhető-e a királyválasztás polgárháborúszerű jelenségek nélkül? — Azért kell egyelőre köztársaság! — véli Cserty­­József. (A­kik a nemzetgyilkolás politikáját folytatják. Andrássy ú­gy gondolja, hogy az ország belső kon­­szoldácziója révén kell vonzóerőt gyakorolnunk, hogy a magyar faj fölényének következtében helyreállítsuk Szent István régi birodalmát. A­kik nem ezt teszik, a nemzetgyilkolás politikáját folytatják! Az­­ elnök most félbeszakítja Andrássy­t, mert a naplóból megállapítja, hogy Andrássy az 1920. évi­­ törvényc­ikket forradalmi alkotásnak nevezte. A nem­zetgyűlés szuverén és így nem hagyhatja megjegyzés nélkül Andrássy kijelentését. Andrássy folytatja: Magyarországon senki sem élt az Isten kegyelméből való királyság alapján, hanem mindenki a törvény és alkotmány alapján áll. (Az eskü, a­mit addig tartanak meg, a­míg a siker tart...) Esküt tenni, a­melyet csak addig tartanak meg, a­meddig a siker tart, feltétlenül hitelvesztést okoz. Ho­gyan lehet könnyelműen eldobni azt a királyt, a­kinek személyével kapcsolódik össze az ország ezeréves terü­lete? Az új királyt trianoni királynak fogják­ nevezni. Beszéde végén az egész baloldal és közép nagy ün­neplésben részesíti Andrássyt. Tisza és Andrássy között elsimultak az ellentétek. AZ ÚJSÁG Vasázmnap, 1333 Járm­a* 13

Next