Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-15 / 12. szám

I A választójog kérdéséhez* írta Andrássy Gyula gróf. Félek tőle, hogy a választójog terén, a­hol annyi hiba halmozódott már össze a múltban is, új baklövések előtt állunk. Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb sze­rencsétlensége s a hatvanhetes rezsim egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a választójog fokozatos fejlesztését kellő időben megcsinálni elmulasztotta, minek következtében aztán olyan nagyarányú követelések állottak elő, a­melyek­nek nem lehetett sikerrel ellentállni, miután a szerencsétlen külpolitikai helyzet, a­melybe bennünket a háború belesodort, ezt lehetetlenné tette. Míg azelőtt a magyar választójog Európa kulturállamai között a legszűkebb volt, hiszen a magyar állam volt az egyetlen, a­melynek képviselőházában a szoc­ialisták és demokraták képviselve nem voltak, addig a mostani vá­lasztói jog radikálisabb a legtöbb állam vá­lasztói jogánál, még radikálisabb Angliáénál is. Olyan tömegek jutottak egyszerre szavazati joghoz, a melyek a politikai életből teljesen ki voltak kapcsolva, a melyek semmi politikai iskolázottsággal nem bírtak s a­mi bizonyos mértékig érezhetővé is vált a nemzetgyűlés összetételében. De megvallom, hogy a nemzetgyűlést a maga egészében igazságtalanul ítélik meg, mert a­mikor a választások két nagy pártot eredmé­nyeztek és nem juttatták kifejezésre, mint ren­desen a túlságos tág választói jogok szokták, a társadalom ezer megosztottságát, klikkjét és garstikuláris érdekeit, akkor ez a nemzeti mozi­ .A \V~/ / 1922. Budapest, XX. ' El Vasúra a t», jtütiC ia. Előfizetési" áralT: * ,ll,r L^-L,'—««■ SZERKESZTŐS?^ Égési evre 6«n K —* in**& ynagt-sM n­ »»- M ^kb| Budapest, IláKceZl­ut 54. M Félévre ...................... 3*0 „ —» BJJ­. Sw||w SS! jwjj* JpS||| Telefon: Jóssal 13-36,JdzuU2a^4 Sj”herr*r.!ZZI l«o"­­l fqf f| fej nft KIADÓHIVATAL: ken és a pályaudvar­okon #fcor«ma. JpJ||| ff ll M ^ 0 ^ IP ®Hft g| Megjelenik ünnep attal sápok ^ ^1E#P ~3 FIÓKKI­ADÓHIVATAL: kivételével minden nap. 'OBS “5a“TM ®*a “iiiiHT Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS Andrássy Gyula beszéde is csak azt a be­nyomásunkat erősíti, hogy riás a királykérdés és más az októberi királyepizód. Az utóbbiban dúl az izzó szenvedély, a személyi hajsza és az erre való izgató reagálás. S katasztrofális, hogy ez a mellékhajtás lett törzse az egész király­­kérdésnek. Ha ezt valahogyan elválasztanák az igazi királykérdéstől, akkor kiderülne, hogy voltaképpen bizvást félre lehet ezt tenni, mert a l­egoktóberibb karlista sem gondol most és még sokáig restauráczióra. Ha lehetne! De hát lehet-e valamit kikapcsolni az országra való tekintettel, a mi személyes harcz? • . •. . t S Andrássy beszéde nyomán ugyancsak égetően fájó a visszaemlékezés arra a napra, a­mikor az entente-tól a detroitizáczió parancsa érkezett. Derék Voltunk s mégis mennyire iga­zunk volt, gondolván: ime, ez a parancs egy táborba hoz királyválasztót és királypártit, mert az erőszak ellen az egyik nem érzi magát hűtlennek, ha enged, a másik nem örülhet, mi­kor a nemzetet megalázzák. S akkor a szabad királyválasztóknak nem volt elég a detronizá­­czió, nekik a szabad akaratból való detronizálás kellett. Ezzel gyulladt csak ki igazán a király­­harcz abban a pillanatban, a­mikor hosszú időre elülhetett volna.• Minden ellentmondás nélkül győzött ma végre egy demokrata javaslat: a gazdag kép­­viselők is kapjanak drágasági pótlékot. Ezt a demokratikus egyenlőség kívánja és a konzer­vatív reakc­iónak nem árt. Különben is nem lehetett volna megállapítani, ki a gazdag. Tele van a Ház tagokkal, a­kik sírnak, hogy milyen szegények. S éppen azok közül, a­kikre a városi nép áhitatos irigységgel néz­­ni, a pesti gaz­dagnak is csak czipője van, nekik pedig ebben a bő drágaságban még csizmára is relik­­vumoknak mégis olyan befolyását bizonyítja, a­mely a választóközönségnek dicséretére válik. Az az eredménytelenség, a­melyet a nem­zetgyűlés működése felmutat, mely annyi kor­mányt felemésztett, a tekintélyeket lejáratta, a legfontosabb kérdéseket megoldani nem bírta s úgy a közjogi, mint a szocziális, gazdasági és pénzügyi problémákat függőben hagyta, az én egyéni véleményem szerint a vezetők és első­sorban a kormányok hibája. Azon kormányoké, a­melyek nem irányítottak, nem foglalkoztak a pártokkal és a parlamenttel. A minisztereket állandóan nélkülözni kellett és kell ma is a nemzetgyűlés tárgyalásain. Úgy látszik, any­ujára el vannak a bürokratikus munkákkal foglalva, hogy a parlament vezetésére nem tudnak maguknak időt biztosítani. Vagy talán nem is érzik át, hogy a parlamentben, nem pedig másutt kell a nemzet sorsának, el­dőlni? De ha ez így is van , megállapításomban nem csalatkozom, mindenesetre kétségtelen, hogy a választói jog reformra szorul. Aggasztó, hogy ezt a reformot ennyire elhalasztották s most az utolsó perc­ben, a nemzetgyűlés utolsó hónapjában akarják megvalósítani, a­mi maga is egy óriási hiba és az előrelátás teljes hiá­­ny­ára vezethető vissza. Az ily­en fontos alko­tások kellő tanulmányozására idő kell, másod­szor az objektivitásnak az a foka, mely leg­kevésbé a választások előtt van meg. Egy iga­zán megfelelő, okos javaslat megcsinálására nincs ideje a kormány­nak, annak keresztül­vitele pedig az idő rövidsége miatt teljesen lehetetlen. Ismervén a kormány mentalitását, tudván, hogy a­ vezető szellemek a múlt időben ebben a kérdésben a legkonzervatívabbak­ voltak, a legjobban féltek minden haladástól, valószínű, hogy a megoldást egy egyszerű jogfosztásban fogják megtalálni. Ez pedig végzetes hiba volna. Nem lehet jogokat rövid időre adni és aztán a tömegeket attól megfosztani. Nem lehet a politikai jogokkal játszani a­nélkül, hogy ez ne boszulná meg magát és mély rétegek lelki egyensúlyát meg ne ingatná. Ilyet tenni nema lehet a­nélkül, hogy vele az izgatásnak ellen­állhatatlan fegyvereket adjunk. Főleg megborzadok attól a lehetőségtől, a­­melyre tegnap Balsay a képviselőházban rá-­ mutatott, mely szerint a kormány, ha nem­ sikerülne keresztülvinnie a nemzetgyűlésen a választói jog megszületését, egy törvénymagya­rázattal fogná a jogfosztást megindokolni és visszanyúl a Wekerle-féle javaslatra, nyilván az 1920. évi I. törvényc­ikk világos intencziója ellenére. Merem állítani, hogy erre a lehető­ségre akkor egy törvényhozó sem gondolt és ilyennel a közelmúltban egyetlenegy kormány sem mert komolyan foglalkozni. Jogokat ily­en prókátori fogásokkal megnyirbálni s a már gyakorolt választói jogból százezreket kizárni, végzetes hiba s a forradalomra való egyenes felhívás lenne. Nem akarok most a reform helyes meg­oldásának részleteivel foglalkozni, hisz a szük­,­séges tanulmányokat még nem is volt módom­ban megtenni, hanem csak jelzem, hogy mint mindenütt másutt, úgy nálunk is a túlságosan tág választói joggal szemben a lajstromos vá­lasztói jogban kell a megoldást keresni, vagyis olyan választói jogban, a­mely az intelligen­cziának, a tudásnak, a vagyonnak és a kisebb­ségeknek is biztosítja a képviseletet, a­mely igazságos és hűbben juttatja a nemzet akaratát s a pártok arányát kifejezésre, mint bármely más rendszer. Magyarországon még nem fejlő­dött annyira ki az osztálygyzülölet, bármennyire hec­zelnek és izgatnak is egyesek, hogy meg bírják akadályozni, hogy ha az intelligenc­ia a Házba jut, irányí­tó befolyást gyakoroljon. Is, lajstromos választói jogban látom a tvl radikális választói jog legjobb ellensúlyát. Saj­nos azonban, ha a rendelkezésre álló idő rövid­ségére gondolok s arra, hogy egy ilyen javaslat előkészítése milyen nehézségekbe ütközik, félek, hogy a kormány az alkalmat megint el fogja mulasztani s a gyakorlati választás a mostani jog fentartása és az erőszakos jogfosztás között következik be, a­miből a választási jog terén a kormány hibájából elkövetett sok ballépéshez ismét egy újabb kapcsolódnék. Tíz exponált kar­ista képviselő belépett a Friedrich-pártba Nagygyűlés a Wenckheim-palotában. — Megváltoztatták a párt nevét. Érdekes esemény történt ma este a Wenck­­heim-palotában. Nagygyűlést tartottak és ennek keretében bejelentették, hogy tíz kereszténypárti képviselő belépett a Friedrich-pártba. Bevezetőül Hornyánszky Zoltá­n azt az indítványt terjesztette elő, hogy a párt nevét a keresztény nemzeti föld­­míves- és polgári párt-ra« változtassák át. Indít­ványát ezzel okolta meg: — Pártunk eddigi czim­e tehertétel volt, mert csak a városi lakosságra vonatkozott. A párt nevében is kép­viselője akar lenni a falu ama rétegének, a­mely kiesik a többholdas kisgazdák osztályából és igazán oltalma­zórn szorul. Ezek a földmivesek nyolc­van százalékát teszik a falu lakosságának. Szegénysorsú zselléremberek valamennyien, a­kiket a kisgazdapárt programmja ki­zárt a kisgazdák sorából. Ezenkívül a kisiparosságot is be akarjuk vonni pártunkba. A rendkívül nagy számban megjelent párt­tagok tüntető tapssal fogadták az indítványt. Weiss Konrád és Diniek Vidor felszólalása után az elnök bejelentette, hogy ma estig a következő képviselők csatlakoztak az új párthoz: Huszár Elemér, Somogyi István, Beniczky Ödön, Sigray Antal gróf, Parlavicini György őrgróf, Ferdinándy Gyula, Windischgraetz Lajos herczeg, Rakoszky István, Taszler Béla és Lingauer Albin. A nagygyűlés lelkesen vette tudomásul a tíz exponált karlista képviselő csatlakozását. Értesülésünk szerint a bejelentés még korai volt, mert bár tárgyalások folynak ily irányban, végleges megállapodás még nem jött létre. Bizo­nyos azonban, hogy ilyen előzmények után Ernst Sándor aligha alakítja meg a külön földmives­­pártot­ Friedrich István a fordulatról. Friedrich István igy nyilatkozott a fordulatról Az Újság munkatársának: — A párt nagygyűlésén az összes párt­terve­zetek képviseltették magukat s kitörő lelkesedés­sel járultak hozzá a párt nevének megváltoztatá­sához és örömmel üdvözölték az új képviselő­­tagokat, a­kiknek tiszteletére a jövő hét folyamán a párt vacsorát fog adni. Pártunk a ma elfogadott programm-kibővítéssel és czímváltoztatással lehe­tővé tette azt, hogy a kereszténypártnak régóta tartó ú­ajúdása véget érjen. Immár tizenhat harcz­­rakész képviselő­ tagunk van. Munkatársunk ama kérdésére, mi a párt véleménye a kormány választójogi tervezetéről, így nyilatkozott: —­ Pártunk a legmesszebbmenő harczot vívja majd a kormány­nyal szervben. Egyébként nem fontos, várjon a választójogi törvényjavaslatból törvény lesz-e vagy sem, mert a­mennyiben a kormány azt keresztülvinni nem tudja, akkor törvény rendelkezik arra nézve, hogy az új válasz­tások az én választójogom alapján ejtessenek meg. Bizonyos, hogy Bethlennek megvannak a tervei, tény, hogy nem sokat törődik a nemzetgyűléssel, de bizonyos az is, hogy éppen csak a Duna nem akar befagyni. _____­ ­ Hódít a fúzió. Értesülésünk szerint a fúziós mozgalomhoz a kereszténypártból h­armincvan, tizennyolcz disszi­­dens képviselő közül pedig tizenöten csatlakoztak eddig. Czettler Jenő, Mikovényi Jenő, Tarányi Fe­renci azonban nem írták alá az ívet. Egy képviselő üdvözlése: Orbíl­ Attila dr. nemzetgyűlési képviselőt a határmenti la­kosság helyzetét ismertető parlamenti beszédje alkalmából Nagyléta, Bereczki, Bagamér, Ártánd és Somolya határmenti községek közönsége táviratban üdvöégülte.

Next