Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
I A választójog kérdéséhez* írta Andrássy Gyula gróf. Félek tőle, hogy a választójog terén, ahol annyi hiba halmozódott már össze a múltban is, új baklövések előtt állunk. Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb szerencsétlensége s a hatvanhetes rezsim egyik legnagyobb hibája az volt, hogy a választójog fokozatos fejlesztését kellő időben megcsinálni elmulasztotta, minek következtében aztán olyan nagyarányú követelések állottak elő, amelyeknek nem lehetett sikerrel ellentállni, miután a szerencsétlen külpolitikai helyzet, amelybe bennünket a háború belesodort, ezt lehetetlenné tette. Míg azelőtt a magyar választójog Európa kulturállamai között a legszűkebb volt, hiszen a magyar állam volt az egyetlen, amelynek képviselőházában a szocialisták és demokraták képviselve nem voltak, addig a mostani választói jog radikálisabb a legtöbb állam választói jogánál, még radikálisabb Angliáénál is. Olyan tömegek jutottak egyszerre szavazati joghoz, a melyek a politikai életből teljesen ki voltak kapcsolva, a melyek semmi politikai iskolázottsággal nem bírtak s ami bizonyos mértékig érezhetővé is vált a nemzetgyűlés összetételében. De megvallom, hogy a nemzetgyűlést a maga egészében igazságtalanul ítélik meg, mert amikor a választások két nagy pártot eredményeztek és nem juttatták kifejezésre, mint rendesen a túlságos tág választói jogok szokták, a társadalom ezer megosztottságát, klikkjét és garstikuláris érdekeit, akkor ez a nemzeti mozi .A \V~/ / 1922. Budapest, XX. ' El Vasúra a t», jtütiC ia. Előfizetési" áralT: * ,ll,r L^-L,'—««■ SZERKESZTŐS?^ Égési evre 6«n K —* in**& ynagt-sM n »»- M ^kb| Budapest, IláKceZlut 54. M Félévre ...................... 3*0 „ —» BJJ. Sw||w SS! jwjj* JpS||| Telefon: Jóssal 13-36,JdzuU2a^4 Sj”herr*r.!ZZI l«o"l fqf f| fej nft KIADÓHIVATAL: ken és a pályaudvarokon #fcor«ma. JpJ||| ff ll M ^ 0 ^ IP ®Hft g| Megjelenik ünnep attal sápok ^ ^1E#P ~3 FIÓKKIADÓHIVATAL: kivételével minden nap. 'OBS “5a“TM ®*a “iiiiHT Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS Andrássy Gyula beszéde is csak azt a benyomásunkat erősíti, hogy riás a királykérdés és más az októberi királyepizód. Az utóbbiban dúl az izzó szenvedély, a személyi hajsza és az erre való izgató reagálás. S katasztrofális, hogy ez a mellékhajtás lett törzse az egész királykérdésnek. Ha ezt valahogyan elválasztanák az igazi királykérdéstől, akkor kiderülne, hogy voltaképpen bizvást félre lehet ezt tenni, mert a legoktóberibb karlista sem gondol most és még sokáig restauráczióra. Ha lehetne! De hát lehet-e valamit kikapcsolni az országra való tekintettel, a mi személyes harcz? • . •. . t S Andrássy beszéde nyomán ugyancsak égetően fájó a visszaemlékezés arra a napra, amikor az entente-tól a detroitizáczió parancsa érkezett. Derék Voltunk s mégis mennyire igazunk volt, gondolván: ime, ez a parancs egy táborba hoz királyválasztót és királypártit, mert az erőszak ellen az egyik nem érzi magát hűtlennek, ha enged, a másik nem örülhet, mikor a nemzetet megalázzák. S akkor a szabad királyválasztóknak nem volt elég a detronizáczió, nekik a szabad akaratból való detronizálás kellett. Ezzel gyulladt csak ki igazán a királyharcz abban a pillanatban, amikor hosszú időre elülhetett volna.• Minden ellentmondás nélkül győzött ma végre egy demokrata javaslat: a gazdag képviselők is kapjanak drágasági pótlékot. Ezt a demokratikus egyenlőség kívánja és a konzervatív reakciónak nem árt. Különben is nem lehetett volna megállapítani, ki a gazdag. Tele van a Ház tagokkal, akik sírnak, hogy milyen szegények. S éppen azok közül, akikre a városi nép áhitatos irigységgel nézni, a pesti gazdagnak is csak czipője van, nekik pedig ebben a bő drágaságban még csizmára is relikvumoknak mégis olyan befolyását bizonyítja, amely a választóközönségnek dicséretére válik. Az az eredménytelenség, amelyet a nemzetgyűlés működése felmutat, mely annyi kormányt felemésztett, a tekintélyeket lejáratta, a legfontosabb kérdéseket megoldani nem bírta s úgy a közjogi, mint a szocziális, gazdasági és pénzügyi problémákat függőben hagyta, az én egyéni véleményem szerint a vezetők és elsősorban a kormányok hibája. Azon kormányoké, amelyek nem irányítottak, nem foglalkoztak a pártokkal és a parlamenttel. A minisztereket állandóan nélkülözni kellett és kell ma is a nemzetgyűlés tárgyalásain. Úgy látszik, anyujára el vannak a bürokratikus munkákkal foglalva, hogy a parlament vezetésére nem tudnak maguknak időt biztosítani. Vagy talán nem is érzik át, hogy a parlamentben, nem pedig másutt kell a nemzet sorsának, eldőlni? De ha ez így is van , megállapításomban nem csalatkozom, mindenesetre kétségtelen, hogy a választói jog reformra szorul. Aggasztó, hogy ezt a reformot ennyire elhalasztották s most az utolsó percben, a nemzetgyűlés utolsó hónapjában akarják megvalósítani, ami maga is egy óriási hiba és az előrelátás teljes hiányára vezethető vissza. Az ilyen fontos alkotások kellő tanulmányozására idő kell, másodszor az objektivitásnak az a foka, mely legkevésbé a választások előtt van meg. Egy igazán megfelelő, okos javaslat megcsinálására nincs ideje a kormánynak, annak keresztülvitele pedig az idő rövidsége miatt teljesen lehetetlen. Ismervén a kormány mentalitását, tudván, hogy a vezető szellemek a múlt időben ebben a kérdésben a legkonzervatívabbak voltak, a legjobban féltek minden haladástól, valószínű, hogy a megoldást egy egyszerű jogfosztásban fogják megtalálni. Ez pedig végzetes hiba volna. Nem lehet jogokat rövid időre adni és aztán a tömegeket attól megfosztani. Nem lehet a politikai jogokkal játszani anélkül, hogy ez ne boszulná meg magát és mély rétegek lelki egyensúlyát meg ne ingatná. Ilyet tenni nema lehet anélkül, hogy vele az izgatásnak ellenállhatatlan fegyvereket adjunk. Főleg megborzadok attól a lehetőségtől, amelyre tegnap Balsay a képviselőházban rá- mutatott, mely szerint a kormány, ha nem sikerülne keresztülvinnie a nemzetgyűlésen a választói jog megszületését, egy törvénymagyarázattal fogná a jogfosztást megindokolni és visszanyúl a Wekerle-féle javaslatra, nyilván az 1920. évi I. törvénycikk világos intencziója ellenére. Merem állítani, hogy erre a lehetőségre akkor egy törvényhozó sem gondolt és ilyennel a közelmúltban egyetlenegy kormány sem mert komolyan foglalkozni. Jogokat ilyen prókátori fogásokkal megnyirbálni s a már gyakorolt választói jogból százezreket kizárni, végzetes hiba s a forradalomra való egyenes felhívás lenne. Nem akarok most a reform helyes megoldásának részleteivel foglalkozni, hisz a szük,séges tanulmányokat még nem is volt módomban megtenni, hanem csak jelzem, hogy mint mindenütt másutt, úgy nálunk is a túlságosan tág választói joggal szemben a lajstromos választói jogban kell a megoldást keresni, vagyis olyan választói jogban, amely az intelligencziának, a tudásnak, a vagyonnak és a kisebbségeknek is biztosítja a képviseletet, amely igazságos és hűbben juttatja a nemzet akaratát s a pártok arányát kifejezésre, mint bármely más rendszer. Magyarországon még nem fejlődött annyira ki az osztálygyzülölet, bármennyire heczelnek és izgatnak is egyesek, hogy meg bírják akadályozni, hogy ha az intelligencia a Házba jut, irányító befolyást gyakoroljon. Is, lajstromos választói jogban látom a tvl radikális választói jog legjobb ellensúlyát. Sajnos azonban, ha a rendelkezésre álló idő rövidségére gondolok s arra, hogy egy ilyen javaslat előkészítése milyen nehézségekbe ütközik, félek, hogy a kormány az alkalmat megint el fogja mulasztani s a gyakorlati választás a mostani jog fentartása és az erőszakos jogfosztás között következik be, amiből a választási jog terén a kormány hibájából elkövetett sok ballépéshez ismét egy újabb kapcsolódnék. Tíz exponált karista képviselő belépett a Friedrich-pártba Nagygyűlés a Wenckheim-palotában. — Megváltoztatták a párt nevét. Érdekes esemény történt ma este a Wenckheim-palotában. Nagygyűlést tartottak és ennek keretében bejelentették, hogy tíz kereszténypárti képviselő belépett a Friedrich-pártba. Bevezetőül Hornyánszky Zoltán azt az indítványt terjesztette elő, hogy a párt nevét a keresztény nemzeti földmíves- és polgári párt-ra« változtassák át. Indítványát ezzel okolta meg: — Pártunk eddigi czime tehertétel volt, mert csak a városi lakosságra vonatkozott. A párt nevében is képviselője akar lenni a falu ama rétegének, amely kiesik a többholdas kisgazdák osztályából és igazán oltalmazórn szorul. Ezek a földmivesek nyolcvan százalékát teszik a falu lakosságának. Szegénysorsú zselléremberek valamennyien, akiket a kisgazdapárt programmja kizárt a kisgazdák sorából. Ezenkívül a kisiparosságot is be akarjuk vonni pártunkba. A rendkívül nagy számban megjelent párttagok tüntető tapssal fogadták az indítványt. Weiss Konrád és Diniek Vidor felszólalása után az elnök bejelentette, hogy ma estig a következő képviselők csatlakoztak az új párthoz: Huszár Elemér, Somogyi István, Beniczky Ödön, Sigray Antal gróf, Parlavicini György őrgróf, Ferdinándy Gyula, Windischgraetz Lajos herczeg, Rakoszky István, Taszler Béla és Lingauer Albin. A nagygyűlés lelkesen vette tudomásul a tíz exponált karlista képviselő csatlakozását. Értesülésünk szerint a bejelentés még korai volt, mert bár tárgyalások folynak ily irányban, végleges megállapodás még nem jött létre. Bizonyos azonban, hogy ilyen előzmények után Ernst Sándor aligha alakítja meg a külön földmivespártot Friedrich István a fordulatról. Friedrich István igy nyilatkozott a fordulatról Az Újság munkatársának: — A párt nagygyűlésén az összes párttervezetek képviseltették magukat s kitörő lelkesedéssel járultak hozzá a párt nevének megváltoztatásához és örömmel üdvözölték az új képviselőtagokat, akiknek tiszteletére a jövő hét folyamán a párt vacsorát fog adni. Pártunk a ma elfogadott programm-kibővítéssel és czímváltoztatással lehetővé tette azt, hogy a kereszténypártnak régóta tartó úajúdása véget érjen. Immár tizenhat harczrakész képviselő tagunk van. Munkatársunk ama kérdésére, mi a párt véleménye a kormány választójogi tervezetéről, így nyilatkozott: — Pártunk a legmesszebbmenő harczot vívja majd a kormánynyal szervben. Egyébként nem fontos, várjon a választójogi törvényjavaslatból törvény lesz-e vagy sem, mert amennyiben a kormány azt keresztülvinni nem tudja, akkor törvény rendelkezik arra nézve, hogy az új választások az én választójogom alapján ejtessenek meg. Bizonyos, hogy Bethlennek megvannak a tervei, tény, hogy nem sokat törődik a nemzetgyűléssel, de bizonyos az is, hogy éppen csak a Duna nem akar befagyni. _____ Hódít a fúzió. Értesülésünk szerint a fúziós mozgalomhoz a kereszténypártból harmincvan, tizennyolcz disszidens képviselő közül pedig tizenöten csatlakoztak eddig. Czettler Jenő, Mikovényi Jenő, Tarányi Ferenci azonban nem írták alá az ívet. Egy képviselő üdvözlése: Orbíl Attila dr. nemzetgyűlési képviselőt a határmenti lakosság helyzetét ismertető parlamenti beszédje alkalmából Nagyléta, Bereczki, Bagamér, Ártánd és Somolya határmenti községek közönsége táviratban üdvöégülte.