Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

ROVÁS. Miért ne mondjuk ki? A levegő tele van ismeretlen veszedelmekkel. Pucsokról rémüldöz­nek az emberek s elálló szóval mutatnak titok­zatos érthetetlenségekre. Hogy ime, a kormány az erőpróbán megsemmisitően győzött s ez a győ­zelem csak elbizakodottabbá tette a legyőzötteket. Mintha az alkotmányos győzelem és az alkotmá­nyos fölény semmit sem számítana erőviszonyok mellett, melyek nem legálisan mérkőznek meg s ott az arány más volna. Mérnék állítani: nem úgy van, de ki hiszi el? S a kételkedőnek, a meg­­riadtnak mivel bizonyítsuk, mikor a jelenségek az ellenkezőnek szolgálnak bizonyítékul! • 0.10 a zürichi lejtőn végzetes határállomás. Ezen alul a számba még egy nulla csúszik és ez már elveszi a magyar pénz minden önérzetét. Ez a még egy nulla a tizedespont után már az osztrák sorssa­l való rokonságot jelképezi, már az ezerkoronás villamosjegyet és a százezerkoro­nás zsirárat festi a falra. A hirtelen­­ zuhanást meg tudják-e itt állítani? Vagy tovább görög a lavina és barátkozzunk meg a második nullával is a tizedespont után?* A prezene-márka a nemzetgyűlési képviselő­nél híven fejezi ki a képviselőség mai természet­rajzát. A képviselőnek van rendes fizetése, melyre hivatkozik, mikor kevesli s amely a megélhetését van hivatva biztosítani s kap külön napidijat, ha teljesíti is azt, amiért fizetést kap. A fizetésért nem kell dolgoznod, a munkádnak külön ára van. A munkának? Nem. Csak a munkahelyen való alibi-igazolásnak. Ha egy másodperc alatt oda­­kanyarítod nevedet egy évre, ezért már jár a külön sallárium. Vájjon sokan akadnak-e, akik eddig nem értek rá csak mutogatni is magukat, akik ezentúl reszelni fogják mutogatni magukat! Helyzetkép. "Lehet-e merszünk végigtekinteni a mai tár­sadalmi tagozatokon? A szocialisták biztost tehe­tik akár a káröröm elégtételével, mert minden produktumuk beivódott az összes osztályokba. Sztrájkol a munkás? Eddig csak a munkás sztráj­kolt. De hetek óta sztrájkol a vasnagyipar s ma sztrájk tüntetést rendezett a kereskedelem. Ezek proletárfegyverek a polgári osztályok kezében. S a közalkalmazottak forronganak s azzal a ki­jelentéssel, hogy sztrájkra nem vetemednek, jel­zik,­­ hogy pszichológiailag a sztrájk gondolata beléjük hullott, de kivetik magukból. Ez Budapest és az áldott vidék sem nyugod­tab­­b. A legmegelégedettebb osztály, a gazdáké, elégedetlen és fél. Elégedetlen mindennel és fél a holnaptól. Bezárja magtárát és magára csukja háza kapuját. De nyomorog és mozgolódik a mezőgazdasági munkásság és felüti fejét az áldott anyaföldön is a szociális kérdés és a gazdasági veszedelem. Recseg-ropog minden s aki az egyik bajon segíteni akar, az elmérgesíti a másikat. Mintha soha az osztályharc oly általános és ke­gyetlen nem lett volna, mint a bolsevizmus utáni v­a idején, amikor hitünk szerint az osztályharc elbukott s mindenki csak a másikkal szolidaritás­ban boldogulhat. Vájjon elzárkózik-e a társadalmi és gazdasági sajgó élettől a politika, amikor éppen mostanában úgynevezett világnézleti alapokra helyezkedik! Úgy van-e, hogy Zürichből kellene foglalkoznia s mégis a zsidókérdéssel bajlódik, az egész ország életének biztosításáról volna szó és mégis Táj­védelem körül dulakodik a harc? Fordítva áll a dolog. Mert zsidókérdést, fajvédelmet, a szelidebb húrokon agrárdemokráciát pengetnek, azért vált Zürich a romlás szimbólumává, azért bomlik az egyik­­ partikularizmus választóvizétől elemeire az egész társadalom és sorakoznak egymással szemben az együvé való érdekek. Az ember azt hinné, hogy három esztendő tapasztalata meggyőzte a balbitűeket, a­z ország sokaságai valóban kiábrándultak és belefáradtak a mások kárát, de nem a maga hasznát elérő irányzatba, de akik felszínen vannak, máskép látják. Nem azt, hogy ez az irány csak ártott az országnak, hanem hogy az irány nem érvényesül­hetett kellő egészében. Nem a reakció az oka e bal­sikereknek, hanem, hogy a reakció nem volt elég radikális. A méreg nem azért öl, mert méreg, hanem túl kicsi az adagolása. Nagyobb mértékben beadva az országnak, éltetne. Kevesen vannak, akik ezt elhiszik, de sokan, akik el akarják hitetni. Európától lefegyverezve, Európára szorulva szembehelyezkedni Európával: nekik praktikus módszer, mely segítséget hoz kívülről. A legintenzívebb munkára és hozzá­értésre utaltan kizárni a munkából a hozzáértő­ket s a tanulatlan újoncokra bízni azok dolgát: nekik a nemzeti érték érvényesítése. Forradalmak és rázkódások után hirdetni, hogy a törvény, egy ^ .cnéWU AffUJL-;A'0...x - / j? r ■‚$»' — ■ h ■ // 1/ -s, -----~ { v’ 1823 MÁR 2A ) V üsLfl, ,1J­s av -*—"«*■*»' i \ J lat 2 E & _____ Budapest, 1923. 3® storosgaa XXL évfolyam, 67. szám. \ j w ^ I Péntek, március 23. Előfizetési áraki ~~S " % gBff I SZERKESZTŐSÉG : Negyedévre........... 1700 K—t i­roi _jLiu.iii||rii Budapest, Rákóczi-ut 54. iKKvrs&rknE. mm ®®f 0 H H dPB jgfh ^.sstagssL^. f| Jt i 11 iik, Bm f_. ., kéné* pályaudvarokon 30 korona. jfW ffirn «Vv [L.ij lapjai fjjfl M JJ9A Bgf Budapest, Ra,COCZl-ut 54. SS, Ausztriában hétköznap és vasár­­mírBMBmbA jptjf SSl £f£] MmbB Hl n | ||H Telefon: József 18-35, József 16-26, nap 1200 osztrák korona. H ||||­­||?| |vM­WS, |||| József 122-56. Megjelenik ünnep utáni napok Jaj Kg! ÉÉÁvBÉfeffljPy |||| vBÉfea||| FIÓKKIADÓHIV­ATAL, kivételével minden nap. && Budapest, Erzsébet­ körút 43. darab papírrongy és az alkotmány egy kényel­metlen, de értelem nélkül való bálvány, melyet a nemzet érdekében fel kell rúgni: nekik konstruk­tív eszme a destruktív tegnappal szemben. Ha meg mernék számlálni és meg mernék mérni őket, akik így gondolkodnak, megszűnnének fontosak lenni. De senki sem olvassa és méri meg őket s ezért­­ hiábavaló a parlamenti több­ség és hiába vall szint a nyugalom és törvényes­ség mellett az ország nagy többsége, ők adják meg az országnak azt a jelleget, melytől a kül­föld bizalmatlanul elfordul, a vezető felelős poli­tika pedig bátortalanul és tétovázva tapogatódzik a jól felismert utón. íme, az ádázul megostromolt mellé egy szálig síkraszállt az ellenzék is. Néhány nyíltan szembehelyezkedő párthív eltávolítása fejében felajánlkozik a világnéz­etileg is posszi­­bilisnek elismert politikusok egész sora és ez az egyszerűnek látszó tisztulás mégsem történhetik meg. Gazdasági, társadalmi, politikai oka van ennek? Vagy így van és hogy miért van igy­, senki sem tudja, vagy mindenki tudja, csak letagadja, hogy tudja? Nem tudunk rá felelni. A Pénzügyi Tanács az infláció mellett döntött Engedélyhez kötik a bankü­ztetet. — A Pénzintézeti Központ bármikor megvizsgálhatja a bankokat — Wolff Károly a tőzsde bezárását követeli a Kormánytól. — Az ellenzék küldöttségileg keresi fel a miniszterelnököt és sürgős intézkedést kér a jobboldali radi­ kálisok mozgalma ellen. Wolff Károly a jobboldali radikálisok meg­bízásából ma hosszasan tárgyalt a belügyminisz­terrel és értesülésünk szerint két konkrét kíván­ságot terjesztett elő. Wolff­ék egyrészt a tőzsde be­zárását, másrészt — terminológiájuk szerint — ,a­ forradalmi sajtó" megrendszabályozását köve­telik. Semmi értesülésünk sincs arról, hogy a kor­mány teljesíteni fogja a fajvédők ultimátumát, sőt minden jel arra vall, hogy Bethlen István gróf és minisztertársai, egyszerűen ad­asta teszik ezeket a szélsőséges követeléseket és öntudatosan halad­nak előre azon az úton, amelyen az ország társa­dalmi és gazdasági konszolidációját kell biztosí­tani. Wolffék akciójától függetlenül Szállay Ti­bor pénzügyminiszter ma rendeletet adott közre a bank üzlet­ek ellenőrzése céljából. Rendeletének fontosabb rendelkezései a következők: Ezentúl csak az nyithat bankot és pénzváltó-üzletet, aki erre engedélyt kap az iparhatóságtól. Nem kell új iparigazolvány azoknak, akik 1020 jan­uár 1. előtti, idők óta iparigazolván­y alapján­ folytatnak ilye­n üzletet. Ezenkívül a Pénzintézeti Központ tagjainak, az Orszá­gos Központi Hitelintézet kötelékébe tartozó hitelszö­vetkezetnek, valamint a magyar pénzügyi szindikátus által a vasúti vagy hajóállomásokon pénzügyminiszteri engedéllyel felállított pénzváltó-üzleteknek sem kell új iparigazolvány. Ellenben annak is kell kérnia ipar­­engedélyt, aki csak 1920 január 1-ét követő idő óta fog­lalkozik bank- és pénzváltó-üzlettel. Iparengedélyt ez évi április 15-ig kell kérni az elsőfokú iparhatóságnál. Budapesten 3 millió, vidéken 1­0 millió korona óvadé­kot kell letenni az engedélyért készpénzben, vagy óva­dékképes értékpapí­rokban. Fióküzlet után Budapesten és a vidéken egyaránt 1 millió korona az óvadék. Ezen­felül az iparengedély kiállításáért Budapesten 100.000, vidéken pedig 75.000 koronát kell üzetni. Fióküzlet után 75.000 korona az ipardíj. Fontos rendelkezés, hogy a bankoknak tilos a buda­pesti tőzsde értéküzleti leszámolásának résztvevői kö­zött bank- és pénzváltóü­gylelki közvetíteni. A rendelet szerint ezzel meg fog szűnni az az eddigi visszás álla­pot, hogy egyesek banküzlet mellett ügynöki teendők­kel is foglalkoztak. A rendelet pontosan definiálja a bank- és pénzváltó-ügylet fogalmát. Ilyen ügyletek: ér­tékpapír, külföldi pénz, vagy külföldi kiűzetés vétele és eladása, váltóleszámítolás, kölcsönnyújtás értékpapírra, külföldi pénzre, külföldi kiűzetésre, árura, vasúti vagy hajózási okmányra, esetleg egyéb biztosíték ellenében, továbbá halasztó ügylet kötése értékpapírra, külföldi pénzre vagy­­külföldi kifizetésre, végül más pénzeinek gyümölcsözte­tése még akkor is, ha az említett ügylete­ket a bizományos ilyen minőségében köti. Nem bank- és pénzváltó-ügy:11 ellenben, értékpapíroknak mások ré­szére, való olyan adás-vétele, amelynél az értékpapírt készpénzfizetés ellenében azonnal szállitják s a vétel­árat azonnal kifizetik, vagyis amikor az adás-vételből sem hitelezői, sem letéti viszony nem keletkezik. Nem bank­ügylet továbbá értékpapíroknak, külföldi pénzne­meknek és külföldi kifizetés­h írnek kizárólag saját szám­lára való vétele és eladása. A rendelet nem érinti a külföldi fizetési eszközökkel való kereskedés és forga­lom, valamint a külföldön való forgalomban fennálló mindenkori jogszabályok, illetve korlátozások érvényét. Nagy újítás, hogy a pénzügyminiszter rende­lete alapján az iparhatóság a bankokat bármikor ellenőrizheti és a Pénzintézeti Központ a pénz­ügyminiszter utasítására közhiteli szempontokból megvizsgálhatja. A pénzügyminiszter felhatal­mazza a rendeletben a törvényhatóságokat és ren­dezett tanácsú városokat, hogy szabályrendeleti­­leg villágíthassák meg a bank- és pénzváltó ihle­tékre kiadandó engedélyek számát. Aki a rendelet ellen vét, súlyos büntetés­­en részesül, amennyiben hat hónapig terjedhető elzárásra és 50.000 korona pénzbüntetésre ítélhetik. Visszaesés esetén 200.000 koronáig terjedhet a pénzbüntetés, súlyosabb ese­tekben az illetéktelenül elért nyereség kétszere­séig is büntethetik és ezenkívül az értéket is el­kobozhatják. Kállay Tibor pénzügyminiszter bi­zonyosra veszi, hogy ezek a rendelkezések kedvező hatással lesznek a közhiteli viszonyokra és vissza fogják állítani a bankok régi jó hírnevét. A előírása és pénzügyi polILIca alkonya. Az Újság mai számában már megírta, hogy a legkomolyabb politikai körökben nagy akció in­dult meg a Devizaközpont és a pénzügyminiszter deflációs politikája ellen. Alig múlt el huszon­négy óra s már a legilletékesebb fórum is radi­kális változást látott szükségesnek. Ma ültek ugyanis össze a Pénzügyi Tanács tagjai, hogy kielégítsék a kormányzat hiteligényeit, amire nézve a pénzügyminiszter terjesztett elő kérel­met a Pénzügyi Tanácshoz. Több bankjegyre van szüksége a kormánynak, hogy meg ne akadjon az állami adminisztráció, a közalkalmazottak is megkaphassák­ felemelt rendkívüli segélyüket s a termelés is hozzájuthasson a szükséges pénzhez. Információnk, szerint a Pénzügyi Tanács tag­jai — jóllehet, soraikban Teleszky János volt pénzügyminiszter is helyet foglal, aki a deflációs politikának a hirdetője — teljesítették a pénzügy­­miniszter óhaját. Ez a döntés kegyelemdöfést je­­­lent az eddigi deflációs politikának és egyúttal józan átmenetet a mérsékelt infláció felé. Ez a rendszerváltozás jelentősen fogja éreztetni a ha­tását a koszi pénzzel kapcsolatosan csak úgy, mint az új munkaalkalmak megteremtése terén. Gyű­­zött az az elv, hogy az infláció nem okozza szük­ségszerűen a pénz romlását s most ezt az elvet akarja a kormány valóra váltani. Sajnos, hiányoz­nak a Pénzügyi Tanács mai ülésének részletei, pe­dig ezek világítanák meg igazán a helyzetet. Re­mélhető, hogy a pénzügyminiszter ebben a kérdés­ben hamarosan alkalmat talál a közvélemény fel­világosítására. A miniszterelnök a kormányzónál, Bethlen István g­róf ma audiencián jelent meg Gödöllőn a kormányzónál. Értesülésünk szerint Huszár Károly is kapott meghívást kihallgatásra a kormányzóhoz s ez a kihallgatás is a politikai eseményekkel függ össze. Ma este értekezletet akart tartani a kormánypárt, de a konferencia el­maradt, főleg azért, mert a kormányzó és a mi­niszterelnök mai tanácskozása teljesen tisztázta a helyzetet. Ilyen körülmények között nem lesz szükség semmiféle külön eszmecserére. A jobb­oldali radikálisok este már kizáróan gazdasági térre korlátozták követeléseiket. Exponenseik ma is huzamosan tárgyaltak az egyetemi ifjúság ve­zéreivel. Tegnap óta lényegesen enyhült az izga­lom. Nyilvánvaló lett, hogy semmiféle pucskísér­­let nem­ kecsegtet sikerrel, miután a kormány fel­tétlenül ura a helyzetnek és­ egy komoly gesztus­­sal csírájában el tud fojtani minden veszedelmes akciót. Holnap egyébként húsvéti vakációra megy a nemzetgyűlés. C­ egn­ekzései kü­­­közésés a miniszterelnök előtt. A liberális ellenzék köréből kaptuk az információt, hogy az ellenzék több lapja holnap, pénteken, az ülés megnyitása előtt küldöttségileg keresi fel a miniszter­­elnököt. Egyrészt megnyugtató választ kérnek a kor­mány­ elnökétől a jobboldali, radikálisok mozgalmával kapcsolatosan, másrészt felkérik Bethlen István grófot, hogy teljes erejével szálljon szembe ezzel a terrorral és szerezzen érvényt a nyugodt kormányzásnak. Tiltakozni fognak az­ ellen, hogy bárki is politikai tényezőként kapcsolja be az egyetemi taúságot a közéletbe. Meg­nyugtató választ kérnek továbbá arra, mikor szerez végre érvényt a kormány annak az elvnek, hogy a ma­gyar ifjúság tanuljon és derekasan­­dolgoznék. "

Next