Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-24 / 149. szám

4 Egy magyar úr halálára . . . Emlékezés Csery Lajosra. Hétfőn hatvankilenc éves korában meghalt Cseri­ Lajos. Vele eltűnik Nagy-Magyarország és Budapest fény­korából az a markáns, kedves és népszerű alak, aki a Rohonczy tikiakkal, Gromon Dezsőkkel, Podmaniczky frigyesekkel együtt előkelő szint és tónust tudott adni a gyermekcipőkből akkor kibújt és amerikai lendülettel fejlődő nagyraváló városnak és országnak. Gavallér volt nemes gesztusokkal, tréfás jókedéllyel. Találó mondásait az egész város továbbadta, grand seigneur és sportférfiú volt, a nagyúri passziók stílusos művelője és miközben kedves pajtása volt a két első kaszinó tagjainak, elő­kelő gavallérja a társaságoknak, komoly, nagykoncep­­ciójú dolgokkal foglalkozott, a semmiből kincset vará­zsolt elő és kivételes, nagy tudásával kritikai érzékkel megjövendölője volt évek múlva bekövetkező esemé­nyeknek. Életének legfőbb alkotása a Cséry-féle szeméttelep megalakítása. Az ő ötlete volt, hogy a nagyváros háztar­tásaiból, vállalataiból és gyáraiból kikerülő szemetet és használhatatlan anyagot nem szabad az enyészetnek át­adni, mert abban rengeteg érték van. Megszervezte a sze­métkihordás és összegyűjtés nagy apparátusát és ott kint a szentlőrinci telepen többszáz munkást foglalkoztatott azzal, hogy kikotortatta a szemétből az értékesíthető hul­ladékokat. Ennek a szeméttelepnek a híre csakhamar az egész világon elterjedt és más nagyvárosokban is utá­nozni kezdték. Két nagy külföldi város, Berlin és München Cséryt bízta meg azzal, hogy ott a szeméttelepeket ren­dezze be. Más városokból is kértek tőle terveket és ta­nácsokat és amikor a budapesti szeméttelep nagy fon­tosságát felismerték, a főváros megváltotta. Azóta Cséry Lajos egyedül birtoka kezelésének élt. Amíg a maga üzleti tevékenységével foglalkozott, részt vett a társaság minden mozgalmában. Páratlanul népszerű ember volt, kedélye, humora és jó modora megnyitották előtte minden szalon ajtaját és ahová el­ment, ott ő volt a társaság központja. Rengeteg tréfás eset és kedves kaland fűződik a nevéhez. Híres szivar­­gyűjtő volt, lakásán, dohányszobájában a világ majd valamennyi szivarfajtája képviselve volt és nem volt az a különleges szivar, amelyet ne ismert volna, ne tudta volna, hol készítik és milyen dohányból gyártják. A szi­varokkal kapcsolatosan történt, hogy néhai Bezerédy Ti­bor, belügyi államtitkár meg akarta tréfálni s egy kül­földi útjáról hazatérve egy olyan nagy havannára gyúj­tott rá Cséry Lajos lakásán, amilyet addig Pesten alig láttak. Cséry azonban nem­ jött zavarba, bement a szom­szédos szobába és onnan egy karvastagságú szivarral a szájában tért vissza. Ezzel egy külföldi barátja ajándé­kozta meg, aki Havannában járva, az ottani dohánygyár­ban vásárolta meg a világ legnagyobb szivarját. Kedvesebb eset volt, amelyet Cséry Lajos egy izben egy kártyabüvésszel követett el. Nagy társaság volt együtt, szép asszonyok és leányok és egy kártyabüvész mutatott előttük különböző kunsztokat. Cséry nagyon unta már a végnélküli mutatványokat és hogy kedvét szegje a bűvésznek, rászólt, hogy majd ő mutat valamit, azt utánozza. Ezzel elvette a kártyacsomagot és oda­­nyújtotta a bűvésznek, hogy válasszon ki belőlük egy kártyát. Megtörtént. Aztán visszaadta a csomagot a bű­vésznek, hogy keverje meg. Mikor ez is megtörtént, meg­kérdezte a bűvészt, hol legyen a kihúzott kártya: alul, vagy felül. Az volt ugyanis a terve, ha a bűvész azt mon­daná, hogy felül, akkor ráteszi az asztal tetejére a cso­magot és a kihúzott kártya is felül van. Ha pedig azt mondaná, hogy alul, ledobja az egész csomagot az asztal alá. Meg is kérdezte a bűvészt, az azt felelte, hogy alul. Cséry felmutatta a csomag alját, megkérdezte, hogy ez-e a kártya, a bűvész megrökönyödve válaszolta: ez! Maga Cséry is megdöbbent ezen a véletlenen, hogy éppen a legaljára került a kártya, de nem árulta el, hogy vélet­lenül került oda. A bűvész sehogysem tudta megérteni a dolgot és hónapokig járt el Cséry Lajoshoz, sírva kö­­nyörgött neki, hogy árulja el ezt a trükköt és amikor Cséry megunva a sok siránkozást, azt mondta, hogy vé­letlen volt, nem akarta elhinni és továbbra is kínozta a trükk titkáért. Egy másik kedves esete volt, amikor Hont megyében birtokot vásárolt és ellátogatott a környékbeli birtokosok­hoz. Az egyiket Csu­rky Ádámnak hitták, megyeszerte híres krakéler és céllövő volt. Az öreg nagyon ridegen fogadta Cséry Lajost, elbüszkélkedett előtte sok minden hőstetté­vel, azután nagy garral egy ezüstforintot vett elő a zsebé­ből, a földre dobta, lekapta a pisztolyát, s úgy ülő helyé­ből a forintot pont a közepén átlőtte. Cséry Lajos egy szót sem szólt, kimarkolt a zsebéből egy csomó rézkraj­cárt, eldobálta a padlón, kivette vendéglátója kezéből a pisztolyt és szó nélkül valamennyi krajcárt a közepén ke­­resztültőtte. Ettől kezdve még Gyürky Anlton előtt is nagy becsülete támadt. Arról is híres volt, hogy a legnagyobb gourmand volt, aki nemcsak szerette az ínyenc falatokat, hanem mestere volt az ebédrendezéseknek és az ételek elkészítésének. Ha valahol Pest előkelő családjaiban kivételesen nagy ebédet adtak, úgy őt kérték­ meg a menü összeállítására. Egy íz­ben a Nemzeti Kaszinóban Hadik János gróf vezetésével különböző exotikus ételekről volt szó, mindenki szakértő­nek kívánt feltűnni s erre Cséry Lajos fogadást kötött, hogy olyan ebédet főzet, hogy egyetlen fogásnak a milétét sem tudják a fogyasztók megállapítani. Néhány hét múlva meg is tartották az ebédet a kaszinóban, Cséry Lajos az öt világrész minden tájékáról hozatott egészen ismeretlen és nem látott ételeket. Volt ott fecskefészeklevestől táró­gyökérig minden,­­de bizony nem akadt a híres gourman­­dok közül egy sem, aki az ínyenc falatok milétét meg tudta volna állapítani. A legkü­löb­b kalandja azonban Monte-Carloban tör­tént meg. Világhíres szép leányaival járta a különböző világhelyeket, ahol tenniszversenyeket rendeztek. Leányai voltak a legkülönb tenniszezők kerek Európában. Nevelt leánya,­­ Madarász Margit volt az első magyar nő, aki kül­földön versenyeken részt vett és többek között a német­országi tenniszbajnokságot is megnyerte. Monte-Carlo- V­ari is tennissversenyeken voltak és Cséry Lajos egy este fül.aer.­ a ..kaszinóba. Az volt a szokása­, h hogy minden egész vagyont kitevő összegeket hordozott a tárcájában. Ekkor is mintegy harmincezer frank volt a zsebében. Öt­ezret maga elé telt és játszani kezdett, de nem igen volt szerencséje. Utolsó tétjét sikerült csak megnyerni, s mert későre járt az idő, felállt az asztaltól, hogy elmenjen. A néhány száz frankot be akarta tenni tárcájába, ekkor vette észre, hogy a duzzadó tárca a zsebéből eltűnt. Nagyon bosszankodott, de egy szót se szólt, hanem más­nap újból fölment a kaszinóba és a roulelle asztalnál olyan szerencsével operált, hogy nemcsak az ellopott pénzt nyerte vissza, hanem meg is duplázta. Leányainak szépsége közismert volt az egész ország­ban. Amikor a legfiatalabb leánya, Cséry Sári a marien­­badi tenniszversenyeken részt vett. //. Vilmos császár fia, Adalbert porosz herceg volt a partnere. Akkoriban arról is beszéltek, hogy a szép Cséry Sári kezét a herceg meg­kérte. Ez a hír azonban nem bizonyult igaznak, Cséry Sári Széchényi Mihály grófnak lett a felesége. Politikával Cséry Lajos sohasem foglalkozott, ellen­ben meglepte barátait,­­ amikor 1912-ben egy brosúrát adott ki, amelyben hallatlan éleslátással és a világ po­litikai helyzetének egészen új szemléletével pontosan megjósolta a világháború bekövetkezésének elkerülhetet­lenségét és figyelmeztetett arra, hogy erre a nagy össze­csapásra Magyarországnak is fel kell készülnie. Másik nagy koncepciót szolgáló brosúrája volt, amikor a for­radalmak után az ország anyagi helyzetének megmen­tése céljából azt proponálta, hogy a gazdák vállalják magukra holdanként 20 kilogramm búzának adó fejében való fizetését, amiből az összes közterhek fedezhetők volnának, ezzel szemben az állam adja meg annak a lehetőségét, hogy a termést megfelelően értékesíthessék, törölje el a kiviteli korlátozásokat és szüntesse meg a monopóliumokat Kezdeményezésére meg is alakult a­ Gazdaszövetség, amely ennek a tervnek a keresztülvite­lét tűzte ki maga elé célul. Azonban a nagy tervből semmi nem lett, mert nem sokkal utána a soha beteg nem volt Cséry Lajos kétoldali tüdőgyulladást kapott, annak nyomában pedig szívgyengülés támadta meg,­­amely egész haláláig kínozta. Két és fél év óta állan­dóan betegeskedett, rengeteget kellett szenvednie, míg a halál megváltotta kínjaitól. Csütörtök, 1924 július 24.-­­ AZ ÚJSÁG Megmentik az öngyilkosok hetven százalékát. Hatvan százalékuk egész életére megsínyli a próbálkozást. Látogatás a női öngyilkosok között a Rókus-kórházban. Katasztrofális helyzetben az Életuntakat Védő Iroda. Az Újság a tavasz kezdete óta már többször beszá­molt arról, hogy a fővárosban milyen sok ember fordít hátat az életnek. Megdöbbentő számadatokkal világítot­tunk rá az öngyilkosságok növekedésére és arra, hogy az életuntság nem is annyira gazdasági okokra vezethető vissza, mint inkább arra, hogy az emberek túlérzékenyek és gyöngék elviselni a megpróbáltatásokat. Megírtuk azt is, hogy tavasz elején az öngyilkosság évről-évre, mint valami társadalmi epidémia lép fel és áprilistól júliusig több ember dobja el életét, mint az egész esztendő többi hónapjaiban együtt véve. Július elején azonban már csök­ken az öngyilkosságok száma és legutóbbi cikkünkben ki is fejeztük azt a reményünket, hogy ez idén is így lesz. (Növekszik az öngyilkosok száma.) Sajnos, csalódtunk. Mert ezidén júliusban nem csök­kent az öngyilkosok száma, hanem jelentősen szaporo­dott. Ez év május havában 108 öngyilkosság, vagy ön­gyilkossági kísérlet történt a fővárosban. Júniusban 128-an követtek el, vagy kíséreltek meg öngyilkosságot és július havában a mai napig 107-en. Ezeken kívül ebben a hónapban hat eltűnés is volt. Valamennyien olyan kö­rülmények között tűntek el, hogy szinte bizonyosan meg lehet állapítani, öngyilkosok lettek. Tehát húsz nap alatt csaknem annyi öngyilkosság történt, mint a múlt hónapban és ebből arra kell következtetni, hogy a jú­liusi öngyilkosok száma jóval nagyobb lesz a két előző hónapénál. A statisztika a legridegebb tudomány. Mértani pon­tossággal ismétlődnek a grafikonok vonalai, de az 1924-es év öngyilkossági statisztikájának grafikonja nagy eltérést mutat. (Életuntakat Védő-iroda.) Húsz nap alatt 113 öngyilkos volt Budapesten. A mentők első­segélyben részesítették őket és kórházba vit­ték. Vagy a rendőrségi hullaszállító autó pléhkoporsó­­jában tették m­eg az utat a bonctani intézetbe. A kórházi ágyon hetekig szenvednek és amikor felépülnek ismét ki­kerülnek az életbe, amelytől menekülni akartak. Ezekre fordít gondot és rajtuk igyekszik segíteni a főkapitány­ságon lévő Életuntakat Védő­iroda, amelyben Nánássy László dr. fiatal orvos és Albert Péter nyug.­államvasúti főellenőr dolgoznak lelkesen és minden díjazás nékül. Nehéz a helyzetük, mert jó szívükkel minden anyagi esz­köz híján csak nehezen tudnak segíteni szerencsétlen vé­denceiken. Az irodának semmi pénze sincs, amivel támo­gatná azokat az életuntakat, akik szegénységük miatt in­dulnak a halálba, de félúton mégis itt marasztotta őket az orvos és a kórházi ápolónő. Az állástalanokat igyekez­nek kenyérkeresethez juttatni. De munkájuk legszebb része az, amikor a haragos házastársak között egyenge­tik a béke és a boldogság útját, vagy megkísérlik kibékí­­teni az élettel azokat, akik szerelmi bánatukban, vagy szinte jelentéktelennek látszó okokból indultak a ha­lálba. (Nincs egy fillér sem.) Ma délelőtt el­entünk irodájukba A főkapitányság ósdi épületének egyik szűk sarkában van ez a kis szürke szoba, ahol annyi emberi szeretet talált otthont. Ép egy fiatalember állt az asztal előtt. Azt mondta öngyilkos lesz, mert börtönbe kerül. Tisztviselő egy tőzsdei irodában. Ismerősei pénzüket rábízták, megszédült és ebből elköl­tött hárommilliót. Fel fogják jelenteni a károsultak, mert nincs pénze visszatéríteni semmit. Az életuntak védői máris készek a tervvel a szerencsétlen ember megmenté­sére. Felkeresik még ma hitelezőit és fizetési haladékot kérnek tőlük. Aztán egy úriasszony jön be a szobába ki­sírt szemmel. Az ura elkergette. Ki fogják békíteni vele. És végül egy toprongyos alak állít be. Hat hónapja nincs munkája, csak néha-néha tud napszámot szerezni. Há­rom gyermeke van. Majd megpróbálják elhelyezni vala­hol, de eddig bizony egy fülért sem tudtak neki adni. Pedig a szerencsétlen szentül fogadkozik, hogy még ma a Dunának megy. (Látogatás öngyilkosoknál a Rókusban.) Délután Nánássy dr. a Rókus-kórház női öngyilko­sait kereste fel és munkatársunk vele együtt ment a híres 28-as szobába, ahol az életunt nők feküsznek. Tizenhat ágy, mindegyikben sápadt és vézna lányok, asz­­szonyok. A 3-as beteg Sós Lajosné piciné az Örömvölgy­­utcából. Tegnap nagymosás volt éppen, amikor a ház­­mesternével összeveszett. A házmesterné azt mondta, hogy ki fogja dobni a lakásából. Ettől megijedt, mert iát tudja, hogy nem tud más lakáshoz jutni. A mosó­­i léknő mellett ott állott a lúgos víz. Felhajtotta. Nánássy dr. beidézi a házmesternél és lelkére fog beszélni. Sósné mellett jobbra-balra csupa lúgmérgezett. Se­bes szájjal, rettenetes kínok között fekszenek és vonag­­lanak. .A lúgivás még mindig a legdivatosabb öngyilkos­­sági mód. Pedig ez a legkevésbbé halálos. De aki lúgot ivott, az nyomorékká teszi magát egész életére. Összeég a nyelőcsöve és a gyomra, súlyos beteg lesz, amíg csak él, anélkül, hogy elérte volna célját: gyorsan meghalni és itthagyni az életet. Al (A létszámredukció áldozatai.) .A sarokban egy gyönyörűszemű­ fiatal asszony fek­szik. Látszik fájdalmas arcán, hogy milyen szép lehe­tett. Csakhogy most szája környékét összemarta a lúg. Úriasszony, 28 éves. A férje három éve elmegyógyinté­zetben van, ő maga banktisztviselőnő volt, de július hó elsején elküldötték, mert létszámredukció van. Nyo­morba került és most ő is itt fekszik a Rókusban. Vele szemben egy bájos 18 éves úrileány van. Két hete lakója a Rókus-kórháznak. Veronáit vett be, mert őt is kitették állásából. Bukovits Zsófi 15 éves kis cseléd lúgot ivott. Meg­kérdeztük tőle, miért unta meg rövid kis életét? — Hát mert összevesztem a nővéremmel — mondja egyszerűen. Hiába faggatjuk, min vesztek össze, csak ennyit mond: —■ Már nem tudom. El is felejtette már, hogy miért akart meghalni. .A vele szomszédos ágyban egy 27 éves cselédleány fek­szik. Hétfőn reggel kinyitotta a gázcsapot. Egy 74 éves öreg púpos kereskedőnél szolgált,, akinek neve egy vé­res bűnténnyel kapcsolatban lett közismert. Feleségét a Hűvösvölgyben meggyilkolta a barátja. A leány, azt mondja, hogy a gazdája el akarta csábítani és azzal fenyegette, hogy kiteszi máskülönben. Ezért akart el­pusztulni. Attól félt, nem kap másutt állást. A leány el­meséli azt is, hogy a gázcsap mellett elaludt és nagyon szépet álmodott. Angyalok énekeltek körülötte. Most már jókedvű a kis erkölcsös mindenes. Nevetgél. Egy óra múlva elhagyhatja a kórházat. Az öngyilkosságok ritkán sikerülnek. Az életuntak­­nak alig 30 százaléka hal meg. Viszont legalább 60 per­­centjük egész életére beteg lesz a méregtől, vagy nyo­morék a revolvergolyótól, emeletről való leugrástól, vízbeugrástól. Nehezebb meghalni, mint élni és mégis mennyi ember kísérli meg, hogy itthagyja az életet. Szokoly Endre. Mussolini tartja a milíciát. «A kormányt nem lehet megdönteni.» A fascista szakszervezetek és a nagy fascista­­tanács ülése. Róma, július. 23. (Siriani.) A nagy fascista­ tanács júliusi ülésén Mussolini miniszterelnök részletesen beszá­molt az általános politikai helyzetről. Ennek keretében fog­lalkozott az ellenzékkel is s kijelentette, hogy a kormányt nem tudja megdönteni sem egy parlamenti, sem pedig parlamenten kívül álló ellenzék. Ami a milíciát illeti, meg kell állapítania, hogy ez feladatának teljesítésében soha­sem volt párteszköz. Teljesen lehetetlen gondolat a milíciá­nak a hadsereggel való összeolvasztása, még­pedig azért, mert a milícia olyan célokat követ, amelyeket a hadsereg természeténél fogva nem tud megvalósítani. Ezeket a célo­kat természetesen pontosan körül kell írni. A milíciának semmiesetre sem szabad elvesztenie tulajdonképpeni jel­legét. A milícia hit őrzője lesz a forradalomnak s kimerít­hetetlen forrása annak a lelkes hitnek, hogy a király sze­mélyében a haza sorsa ölt testet. — A vihartól rázott fascizmus, folytatta Mussolini, csodálatos ellenálló erőt tanusitott. Jelenleg a fascizmus nyugodtan teheti lábhoz a fegyvert, mert nem fenyegeti­ semmi valóságos veszedelem. Mussolini beszélt ezután a fascista szakszervezetekről is s azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a fascista szak­­szervezetek hatékonyan közremunkálhatnak a munkások életszínvonalának emelésében. A munka jövedelméből része­sedniük kell azoknak, akik a termelést végzik. A fascista­­tanács helyesléssel fogadta Mussolini kijelentéseit. A Piu Avanti című lapot osztálygyűlöletre való izgatás miatt elkobozták. A szerkesztőt megintették. A milánói Unit a cimü kommunista újságot ..A londoni konferencia talizmánja" cimü cikk miatt elkobozták. "

Next