Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-11 / 10. szám

SZERDA, 1025 JANUÁR 14 ♦AZ ÚJSÁG * KÖZGAZDASÁG Ahol az adósok sorbaállnak. Látogatás a közal­almazottak kölcs­önosztályán. — Eddig nyolcvan­­milliárdot folyósítottak. — Bizottság fog határozni a régi tartozások valorizációja kérdésében. « A Pénzintézeti Központ egyik földszinti helyisége előtt a jegyrendszer legszebb nap­­jaira emlékeztető tolongás. Ezúttal nem zsí­rért, nem lisztért, még csak nem is valutáért állnak sorba az emberek, hanem pénzért, he­lyesebben: kölcsönért, amelyet ilyen kuláns feltételek mellett talán sehol széles Közép- Európában nem folyósítanak a közalkalma­zottaknak. A várakozó tömeg soraiban a vas­úti málházótól egészen az államtitkárig kép­viselve van ez az egész társadalmi kategória és a torlódást az okozza, hogy az állami és a vármegyei alkalmazottak száma az utóbbi hetekben kibővült a katonatisztikarral, to­vábbá a folyam- és vámőrség rangosztályba sorolt havidíjasaival, akiknek szintén igény­jogosultságuk van a kölcsönre. A P. K. kölcsönosztályának vezetője úgy tájékoztatta munkatársunkat a helyzetről, hogy a női közalkalmazottak kéthavi, a nőt­lenek egyhavi fizetésüket kapják kölcsön­­képpen két-, illetve háromévi törlesztésre, nettó 17%-os kamatbázison. A Pénzintézeti Központnak az egész akción egy fillér nyere­sége sincsen és azt a 3—4%-os különbözetet, amely a P. K. által fizetett és a kölcsönért szedett kamat közt fennáll, a veszteségi alap dotálására fordítják. Az adós elhalálozása ese­tén ugyanis a tartozás hátralevő részét leírják s ezekre a veszteségekre kellett megfelelő ala­pot teremteni. A 17%-on felül azonban a köl­csönt semmiféle díj vagy költség nem terheli. A P. K. nem mondhatja fel a tartozást, az adósnak azonban jogában áll minden szom­ó­­díj nélkül a hátralevő tőkét bármikor vissza­fizetni. Eddig több mint 80 milliárdot folyósítot­tak a közalkalmazottak kölcsönakciójára és a torlódást az idézte elő, hogy néhány hét alatt mintegy 20.000 kérvényt nyújtottak be külö­nösen azok, akik legutóbb nyerték el a köl­csönre való igényjogosultságot. A P. K. köl­­csönosztálya nem rendelkezett megfelelő ap­parátussal az ügyforgalom lebonyolítására, de most segítettek ezen a bajon is. A helyiséget kibővítették és harminc fővel szaporították az osztály létszámát. A hátralékot most már 3—4 hét alatt feldolgozzák és azután ismét két hét kell majd ahhoz, hogy egy közalkalmazott hozzájusson a kölcsönéhez. Most átlag három­száz ügyet intéznek el egy nap alatt, ami azt jelenti, hogy a naponként kifizetett kölcsönök összege eléri néha az egymilliárdot is. Eddig körülbelül ötvenezer­ alkalmazott részesült köl­csönben. A P. K. kölcsönosztályának egy másik, jó­val komplikáltabb feladata a régi köztisztvise­lői tartozások konvertálása. Sokezer ilyen köl­csönről van szó, amelyeknek jórésze még a háború előtt keletkezett. Az esetek túlnyomó többségében az adós nem tudott kiegyezni hi­telezőjével, aki rendszerint valorizációs köve­teléssel lépett fel. A P. K. csak azokat a régi adósságokat vállalta magára, amelyekben létre­jött az egyezség, a többi ügyeket pedig függő­ben tartotta. Ezekben a függő ügyekben egy bizottság fog dönteni, amelynek tagjait a kor­mány már kinevezte és amely a közeli napok­ban alakul meg. A bizottság, amelynek egy curiai bíró lesz az elnöke, főként ezeket a valorizációs ügye­ket fogja letárgyalni és határozata rögtön jog­erőre emelkedik. Éppen ezért jogászi és gaz­dasági közöttben is nagy érdeklődéssel várják az első elvi jelentőségű határozatot, amelynek a valorizációs kérdés egész komplexumára ki­ható fontosságot tulajdonítanak. A bécsi valutapiac árfolyamai: Az Újlág bécsi szerkesztőségének telefonjelentése Magyar korona 1.10 Dollár 70000 Svájci frank 13010 Cseh korona 2126 Védekezés a tömeges kényszeregyezségek ellen Egyeztetést vállaló ügynökök mesterségesen bujt­­ják fel a kereskedőket fizetésképtelenség bejelen­tésére. — A textilgyárak új hitelvédelmi szerveze­tet létesítettek. — Kérik a kényszeregyezségek 40%-os minimális kvótáját. Úgy a napisajtónak, mint a közgazasági szak­lapoknak alaposan megnövekedett az a rovata, amely a fizetésképtelenségekről, csődökről szá­mol be. A Hitelezői Védegyletnek a háború alatt és még jó ideig azután is alig akadt munkája, míg ma sokszor piros betűs napokon is a tárgyalások egész sora van kitűzve, melyek gyakran a késő esti órákig eltartanak. De van a mostani u. n. „tisztító,, folyamatnak még egy rettenetes velejárója is. Gombamódra szaporodnak a fizetésképtelenségek, helyesebben ezek bejelentése. Azért mondjuk, hogy csak a be­jelentése, mert ismét erősen divatba jött a hamis bukás. A lelkiismeretlen emberek egy része ugyanis arra számít, hogy a rossz gazdasági hely­zet tudatában elhiszik neki, hogy fizetésképtelen lett akkor is, amikor ennek veszélye egyáltalán nem forog fenn, vagy csak pillanatnyi fizetési fennakadásról van szó. Pedig nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a hamis bukás jó üzlet. Először is a hamis bukás különböző, legraffináltabb módjai is mind isme­retesek úgy a hitelezők, mint a hatóságok előtt, másrészt a törvény szigora úgy sújt le rájuk, hogy az összes erkölcsiek feláldozása mellett a számított anyagi előnyök sem maradnak meg. A tudakozóegyletek mai kiterjedt, pontos műkö­dése és nyilvántartása mellett az ily kereskedők nem számíthatnak többé hitelre. Egy baj van még csak, mely a fizetésképte­lenségeknél úgy az adósnak, mint a hitelezőnek igen sok kárt okozhat: a kényszeregyezségi el­járás mai rendszere. Ezzel a kérdéssel már fog­lalkoztunk, most csak nagyjából arra mutatunk, hogy a vagyonfelügyelők, gondnokok, szakértők, egyeztetők oly hatalmas költségszámlákat nyúj­tanak be, hogy mire az egyezség nagynehezen megszületik, már alig marad miből az adósnak az újabban vállalt kötelezettségnek eleget tenni. Az elavult kényszeregyezségi rendelet teszi lehe­tővé, hogy konjunktúra és foglalkozás nélkül ma­radt egyének bejárják a községeket és városo­kat és a kisebb-nagyobb kereskedőket arra kapa­citálják, hogy jelentsenek fizetésképtelenséget, ők pedig elvállalják, hogy 30—40%-os egyezséget fognak a hitelezőkkel létrehozni, — természete­sen nem egészen önzetlenül, hanem busás juta­lék fejében, vagy legalább is reményében. Nagykereskedőinkhez mind nagyobb számban érkeznek az ily felbujtásokról szóló értesülések, melyek fokozott óvatosságra intik őket, hogy a fizetésképtelenségi bejelentések jogosságát, vagy alapját kellő bírálat nélkül elhigyjék. A Hitelezői Védegylet kiküldött szakértőinek most ez irány­­ban is kiterjed a figyelmük és most még csak az szükséges, hogy mindenki, akinek konkrét ese­tek jutnak tudomására, azonnal szolgáltassa ki azokat az illetékes hatóságoknak, mert sem a kereskedelem, sem a morális érzékkel bíró egyéb társadalmi rétegek nem hajlandók tűrni azt, hogy ily elvetemült kufárok mételyezői legyenek az amúgy is zilált gazdasági életünknek. * A textilgyárak egyébként energikus védelemre határozták magukat s most hitelvédelmi szerveze­tet alakítottak. Első lépésként javaslattal fordul­tak a kormányhoz az iránt, hogy a kényszer­ egyezségről szóló rendelethez egy pótrendeletet adjon ki, amely a kényszeregyezségek minimális alsó határát a tartozások 40%-ában állapítsa meg. A mai állapot ugyanis az, hogy míg Ausztriában és Csehországban az alsó határ 40%-ban van megállapítva, nálunk ilyen minimális határ nin­­csen, hanem a rendelet az igazságügyminiszterre és a kereskedelemügyi miniszterre bízza, hogy adandó alkalommal külön rendeletben intézked­jék ennek a limitnek a megállapításáról. A kényszeregyezségeknél az alsó határnak a hiánya arra vezet, hogy a fizetési zavarok közé jutott adósok egyáltalában nem fordulnak hite­lezőikhez, hanem egész egyszerűen megkérik a kényszeregyezséget és legtöbb esetben lehetetlen 5—10%-os kvótát ajánlanak fel. Ezt a kvótát egyes külföldi gyárosok — akik ad hoc üzleteket csinálnak nálunk és akik nem ismerve az itteni viszonyokat, örülnek, ha pénzük bármely töre­dékét megkaphatják — esetleg elfogadhatják. A hazai ipar és kereskedelem azonban állandó üzleti összeköttetéseit nem hatírozhatja arra a teljesen immorális alapra, hogy a követeléseknek még 40%-a se legyen behajtható. Ámbár egy ilyen alsó határ merev fixírozása természetesen nem fér össze a gazdasági életnek sokféle lehető­ségeivel, mégis a most elkövetkező válságos idők­ben erre az átmeneti rendkívüli intézkedésre­­ már az üzleti morál biztosítása szempontjából is feltétlen szükség van. Az értéktőzsdei üzlet a tegnapi gyengülés után ma megnyugodott, amit annak kell tulajdonítani, hogy a velünk kapcsolatban lévő fontosabb érték­tőzsdékről szilárd irányzatot jelentettek. Látszó­lag sokkal hamarabb lett igazunk, semmint gon­dolni lehetett, amidőn a lanyhulást átmenetinek mondottuk. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy most már állandóan javuló irányzatra szá­míthatunk, mert egész kétségtelen, hogy piacunk ellenálló képessége ez idő szerint nem kifogástalan. Igen jól dolgozott ma egyébként az intervenciós bizottság is, amely úgyszólván az egész vonalon meghiúsította a kontromm akcióit. Egészben véve a forgalom nem volt jelentékeny és a javulás sem ítélhető meg az árfolyamok alakulásán, melyek többnyire a tegnapi zárlatok színvonalán mozog­tak, hanem inkább a spekuláció kedvezőbb felfo­gása volt az, mely ma az üzletet barátságossá tette. Az utótőzsde irányzata fokozatosan javult s igen figyelemreméltó, hogy úgy, mint a hivatalos forgalomban is tapasztalható, ezúttal szintén elő­fordultak külföldi vásárlások. Néhány tájékoz­tató árfolyam ezer koronákban a következő: Angol-Magyar 40, Hazai 131—132, Magyar Hitel 496, In­gatlan 230, Magyar-Ném­et Bank 27, Osztrák Hitel 180, Ke­reskedelmi Bank 1128-1130. — Egyesült Fővárosi 191-192, Általános Takarék 125, Pesti Hazai 3180—3190. — Első Ma­gyar Biztosító 8000, Fonciere 170, Jég 86. — Borsod-mis­­kolci 200, Concordia 42—45, Első Budapesti Gőz 132, Hun­gária 116, Pesti Viktória 273,­­ Szászvári 295-3011, Kohó 395, Magnezit 2000, Általános Kószán 3225 —3250, Móri Szén 26, Salgó 547-550, Urikányi 930-935. — Athenaeum 89-90, Glóbus 30, Pallas 78—80. —Fegyver 1030, Ganz-Danubius 3300, Ganz Villamos 1560, Láng 120, Mág 24, Rimamurá­nyi 147—148, Schlick 53, Lámpa 147. — Gutmann 800—810, Ófa 530, Rézbánya 1­88-90, Nasíci 2115-2125. — Búr 135- 138, Nova 179­5, Tröszt 156. — Magyar Cukor 2425, Georgia 379—382. — Czinner 33. — Izzó 850, Phóbus 78. — Rész­vénysor 355, Krausz Szesz 55—56. — Égisz 40—40.5. — Gyapjúmosó 43, Goldberger 162, Karton 91, Kender 61—62. — Danica 99—100, Spódium 125—126, Hungária Műtrágya 125-127, Flóra 73. — Bóni 70, Német Mezőgazdasági 160— 165, Őstermelő 210, Vasútforgalmi 240—245. Az utótőzsde zárlata után még mindig élénk érdeklődés volt tapasztalható s néhány részvény árfolyama, főleg a Magyar Hitel és Rima, újból javult. Néhány tájékoztató árfolyam a következő: Ganz-Danubius 3340, Ganz Villamos 1530, Magyar Hi­tel 300, Salgó 556, Rima 150, Osztrák Hitel 180, 6 százalékos hadikulcsö­n 1450-1550, 5 és fél százalékos hadikölcsön 050 *1050, Koronajáradék 8500—9500. Délután a kedvező külföldi hírek hatása alatt üzlettelenül bár, de az irányzat élénkebb érdeklő­dés folytán határozottan javult. Bécsi értéktőzsde: Január 13. Az értéktőzsde alaphangulata a megnyitáskor meglehetősen ba­rátságos volt. Zárlat felé az egész vonalba nagy­fokú üzlettelenség került felszínre. Zárlati árfo­lyamok: Magyar Hitel 488, Osztrák Hitel 179%, Pesti Kereskedelmi Bank 1120, Angol-Magyar Bank 38­8, Magyar Leszámítoló 66%, Adria 1061, Államvasút 445.1, Délivasút 59, Klotild 35­1, Spó­dium 125, Kóburg 47, Rima 144, Guttmann 876, Hazai Fa 97, Esztergom—szászvári 300, Kohó 394, Salgó 541, Általános Kőszén 3180, Urikány, 905, Magyar Hoffher 122%, Horvát Cukor ,825, Magyar Cukor 2380, Győri Olaj 80. A pozsonyi tőzsde. Pozsonyból jelentik, hogy az érték­tőzsde felállítása ügyében ismét folynak megbeszélések, ame­lyek eredménnyel kecsegtetnek, úgy hogy minden való­­színűség szerint a jövő hónapban már megnyílik a pozsonyi értéktőzsde A pozsonyi bankközi forgalomban igen gyakori a magyar papírok forgalma . Így azt hiszik, hogy ezek egy részét hivatalosan is jegyeztetni fogják. Búd pénzügyminiszter a forgalmi adó ügyében külön is tárgyal a mezőgazdasági érdekképviseletekkel. Búd János pénzügymi­niszter a legutóbbi forgalmi adóankéten kije­lentette, hogy az egyes érdekeltségekkel cso­portonként fog tárgyalni a kérdésről. A mező­­gazdasági érdekeltségeket, az OMGE-t, a me­zőgazdasági kamarákat, a Magyar Gazdaszö­vetséget, a Faluszövetséget, a­ Szőlősgazdák Országos Egyesületét, az Országos Erdészeti Egyesületet és a Mezőgazdasági Vámpolitikai Központot az eddigiek szerint e hónap köze­pére fogja Bud miniszter a forgalmi adó kér­désében külön értekezletre meghívni. A 4%-os magyar aranyjáradék árfolyama a bécsi tőzsdén száz aranykoronánként 56.000 ko­ronára emelkedett. A tV6-os magyar koronajára­dék árfolyama 100 koronánként Bécsben 11.800 korona. Az új vámeljárás két hetének tapaszta­latai. A karácsonyi rendkívüli forgalomra és az árubehozatalnak január 1-vel megtörtént felszabadítására való tekintettel a fővámhiva­tal — amint ismeretes — bevezette a dél­utáni hivatalos órákat. Miután a vámtorlódás megszűnt, a fővámhivatal megszüntette a dél­utáni hivatalos órákat. Ezzel szemben csü­törtöktől kezdve a földszinti helyiségen kívül az egyik nagy félemeleti helyiségben is vám­kezelnek. A beosztás az lesz, hogy a földszin­ten a speditőrök, a félemeleten pedig a ma­gánfelek részére történik a vámkezelés. A kereskedőknek egyáltalában különösebb pa­naszaik most nincsenek és az a kaotikus álla­pot sem következett be, amelytől az átmeneti időben féltek. Az érdekeltek köréből egyéb­ként az új vámeljárás tapasztalatairól a kö­vetkezőket mondották: — A január elsején életbe léptetett új rend­szer óta már két hét telt el. Kétségtelen, hogy az új eljárás nem járt minden zökkenő nél­kül, de bizonyos megnyugvással lehet meg­állapítani, hogy a helyzet nem rosszabbodott. Ez azonban nem jelenti azt, mintha az egész vámszolgálat, vámkezelés és az új tarifa al­kalmazása már kielégítő is volna. Éppen azért, mert most a vámtisztviselő bizonyos nyugalommal gondolhatja át a vámigazgatás teendőit, fokozottabban kellene törekedni arra, hogy megfelelő elvámolási helyeket ál­lítsanak fel, hogy a személyzetet szaporítsák és hogy a tisztviselők számára alapos kurzu­sokat tartsanak az új vámtarifáról, a meg­értéséhez szükséges áruismeretről és a tech­nikai ismeretekről. Nagyobb fizetésképtelenségek. A fővárosban ma nem történt fizetésképtelenségi bejelentés. A vidékről a következő két textilcég fizetési zava­rairól értesülünk: Reiner Béla poroszlói cég mo­ratóriumot kért, aktívái 130 millió, passzívái 127 millió koronát tesznek ki. Fizetésképtelensé­get jelentett Deutsch Dezső pécsi cég, amelynél 82 millió korona passzívával szemben mindössze 12 millió aktíva él. Az állampapírok az utótőzsdén. Ma délután — ez az első eset, hogy az utótőzsdén fix kamatozású papírokban akadt élénkebb üzlet — élénk vételi kedv mutatkozott az állampapírok piacán. Szak­lapok úgy magyarázzák ezt az érdeklődést, hogy a külföldön mindenütt emelkedett újabban a ma­gyar állampapírok árfolyama, másrészről élénk spekulatív tevékenység folyik a papírokban az immár állandósult valorizációs hírekre. A hat­­százalékos magyar hadikölcsön 1650, az öt és feles 1050, a négyes koronajáradék 9500 koronás árfo­lyamon került forgalomba. A húszkoronás arany forgalmi adójáról írtunk a napokban s megállapítottuk, hogy egyenesen képtelenség törvényes fizetőeszköz után forgalmi adót beszedni. Most azt halljuk, hogy a pénzügy­minisztérium a korona stabilitására való hivatko­zással ezt a helytelen eljárást megszünteti s el­ fogja rendelni, hogy a huszkoronások adás-vétele után ne számítsanak forgalmi adót. A nemesfémpiacon némileg javult az irányzat s huszkoronás aranyért 317—321.000, ezüst egy­­koronásért 5800—6300 és ezüst forintosért 14.500—15.500 koronát fizettek. A berlini leszámítolási piacon — miként Az Újság berlini levelezője jelenti — 8­1%-ért számítolnak le áru­­váltókat a nagybankok. A pénzpiacon állandóan igen nagy a pénzbő­ség, viszont a kereslet változatlanul kicsi, úgy hogy a kamattétel is egyre alacsonyabb. Ma circa %%-kal kezdték a pénzt ajánlani, de ténylegesen az első kötés csak egyharmad százalékon történt. Az egyre sürgető kínálat hatása alatt végül kisebb tételeket már %%-on is ajánlottak, illetve kötöt­tek. A hivatalos jegyzés %—% %. A főváros értekezletre hívta össze az érdekel­teket a tranzitókereskedelem ügyében. A főváros tanácsa Purébl Győző tanácsost, a közgazdasági ügyosztály vezetőjét bízta meg azzal, hogy készít­sen javaslatot a tranzitó-kereskedelem kérdésének teljes rendeléséről. A főváros közgazdasági osz­tálya mielőtt a javaslatot kidolgozásához kezdene, meg akarja hallgatni az érdekelteket. Ebből a cél­ból péntek délelőtt tíz órára értekezletre hívta össze az érdekképviseleteket és pedig a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, a Vámpolitikai Központot, az OMKE-t, a GyOSz-t, a Baross Szer­vetségét, az IKOSz-t és a Tranzitókerskedők Egyesületét. Fizetésképtelen tőzsdetagok. A tőzsdetanács Patak Gusz­táv és Paksy Zsigmond dr. tőzsdetagokat fizetésképtelenek­nek nyilvánította, mert ellenük csődön kivüli kényszeregyez­­lésűi eljárás indult. Este Zürichben: Budapest 0.0071% Berlin 122.37% Bécs 0.007295 NewymL 517.50 London 2471.50 Paris 27.70 Prága 15.55 Belgrád 8.40 Szófia 3.75 Bukarest­­­2.65 Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai Január 13-án: Amsterdam 29025—20185 Hollandi forint 29425—29975 Belgrád 1166—1172 Dinár 1146—1166 Bukarest 360—372 Lei 360—382 Brüsszel 3620—3638 Belga frank 3590—3618 Kopenhága 12840—12910 Dán korona 12640—12770 Oslo (Krisztiánia) 11015—11075 Norvég korona 10815—10975 London 345000—347000 Angol font 344000—34SOCO Milano 3021—3037 Líra 3001—3031 Newyork 72110—72490 5 dollártól feljebb 71660—72240 5 dollártól lejebb 71560—72240 Paris 3870—3890 Francia frank 3870—3890 Prága 2175—2177 Cseh korona 2145—2165 Szófia 518—520 Léva 513—519 Stockholm 19420—19520 Svéd korona 19170—19300 Zürich 13920—13990 Svájci frank 13820—13900 Bécs osztrák korona 101.55—102.05 Berlin 17165—17265 Márka 16300—16965 Varsó 13850—13920 Zloty 13750—13890 A I A.i. ii ifjjj. v • • •1 Balok a postaigazgatóság újabb keletli rendeletei közül. Egy január elsejével hatályba lépett posta­igazgatósági rendelkezés az ezideig érvényben volt pénzes­ postautalványokat majdnem mindenki tudta nélkül kivonta a forgalomból és forgalomba helyezte egyidejűleg az új típusú utalványokat, amelyek lényegében teljesen egyeznek a régeb­bivel, csak még egy feladóvevényt képező tolda­lékkal vannak ellátva, amely feladóvevényt eddig a postahivatalok erre a célra szolgáló saját nyom­tatványaikból szolgáltatták ki. A dolog lényege tehát abban áll, hogy ezen eddig saját nyomtat­vány költségét a postaigazgatóság a közönségre hárította át. Ez az egyik baj. A másik hiba az, hogy a folyóiratok és szaklapok, amelyek köztu­domás szerint a legnagyobb utalványfogyasztók — nem számítva és nem számíthatva ilyen irányú rendelkezésre — hónapokkal ezelőtt, még a ko­ronaingadozás idején bölcs előrelátással nagy­mennyiségű régebbi típusú utalványkészlettel látták el magukat, amely készletnek nagy részét az újévi szokásos előfizetési megújítások céljaira használták fel. Az említett rendelkezésnek tehát az lett a következménye, hogy egyrészt az előfizetők­től nem fogadják el a régi utalványt a vidéki postahivatalok, másrészt a meglevő drága készle­tek makulatúrába kerülnek. Joggal lehetett volna ezek után azt is remélni, hogy az utalványkészleteket — amelyek egyéb­ként kincstári nyomtatványok, ezzel a rendelke­zéssel együtt új típusúra kicserélve — visszaváltja a postaigazgatóság. Célszerű volna tehát a posta­­igazgatóság részéről olyan pótrendelkezés ki­adása, amely megengedné, hogy a küntevő készle­tek felhasználtathassanak. Mást ez nem jelentene, mint azt, hogy a közönségre áthárított több kiadás fokozatosan és nem egyszerre történne. A forradalmi idők után egy rendelettel eltil­­tatott az is, hogy a pénzesutalványok szelvényei­nek hátlapjára közleményeket legyen szabad rá­vezetni. Ám a postaigazgatás belátva ezen rendel­kezés helytelenségét, azt egy hét leforgása alatt vissza is vonta. Ennek dacára még ma is akad olyan postahivatal, amely vagy egyáltalán nem vesz át közleménnyel ellátott postautalványt, vagy ha felvesz, akkor a közleményt áthúzásokkal ol­vashatatlanná teszi. A régi típusú utalványszelvényeken az is meg volt jelölve, hogy azokon milyen értékhatárig le­het pénzt utalványozni. Ezen értékhatárok természetesen a már ismert okokból kifolyólag szintén emelkedtek, de azért ma is előfordul az, ha valaki 100.000 koronát akar utalványozni, akkor a postahivatal azt kívánta, hogy az összeg utalványozására két, esetleg több utalványt hasz­náljon fel az illető. Általában a postaszolgálat rovására van az is, hogy különösen a vidéki postahivatalok — va­lószínűleg a hiányos instrukciók következtében — még ma sem veszik tudomásul, hogy végre mindennek a béke színvonalára kell visszatérni, sőt a mai postaszolgálatnak még a békebeli fölé is kellene emelkedni. 11

Next