Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-11 / 10. szám
SZERDA, 1025 JANUÁR 14 ♦AZ ÚJSÁG * KÖZGAZDASÁG Ahol az adósok sorbaállnak. Látogatás a közalalmazottak kölcsönosztályán. — Eddig nyolcvanmilliárdot folyósítottak. — Bizottság fog határozni a régi tartozások valorizációja kérdésében. « A Pénzintézeti Központ egyik földszinti helyisége előtt a jegyrendszer legszebb napjaira emlékeztető tolongás. Ezúttal nem zsírért, nem lisztért, még csak nem is valutáért állnak sorba az emberek, hanem pénzért, helyesebben: kölcsönért, amelyet ilyen kuláns feltételek mellett talán sehol széles Közép- Európában nem folyósítanak a közalkalmazottaknak. A várakozó tömeg soraiban a vasúti málházótól egészen az államtitkárig képviselve van ez az egész társadalmi kategória és a torlódást az okozza, hogy az állami és a vármegyei alkalmazottak száma az utóbbi hetekben kibővült a katonatisztikarral, továbbá a folyam- és vámőrség rangosztályba sorolt havidíjasaival, akiknek szintén igényjogosultságuk van a kölcsönre. A P. K. kölcsönosztályának vezetője úgy tájékoztatta munkatársunkat a helyzetről, hogy a női közalkalmazottak kéthavi, a nőtlenek egyhavi fizetésüket kapják kölcsönképpen két-, illetve háromévi törlesztésre, nettó 17%-os kamatbázison. A Pénzintézeti Központnak az egész akción egy fillér nyeresége sincsen és azt a 3—4%-os különbözetet, amely a P. K. által fizetett és a kölcsönért szedett kamat közt fennáll, a veszteségi alap dotálására fordítják. Az adós elhalálozása esetén ugyanis a tartozás hátralevő részét leírják s ezekre a veszteségekre kellett megfelelő alapot teremteni. A 17%-on felül azonban a kölcsönt semmiféle díj vagy költség nem terheli. A P. K. nem mondhatja fel a tartozást, az adósnak azonban jogában áll minden szomódíj nélkül a hátralevő tőkét bármikor visszafizetni. Eddig több mint 80 milliárdot folyósítottak a közalkalmazottak kölcsönakciójára és a torlódást az idézte elő, hogy néhány hét alatt mintegy 20.000 kérvényt nyújtottak be különösen azok, akik legutóbb nyerték el a kölcsönre való igényjogosultságot. A P. K. kölcsönosztálya nem rendelkezett megfelelő apparátussal az ügyforgalom lebonyolítására, de most segítettek ezen a bajon is. A helyiséget kibővítették és harminc fővel szaporították az osztály létszámát. A hátralékot most már 3—4 hét alatt feldolgozzák és azután ismét két hét kell majd ahhoz, hogy egy közalkalmazott hozzájusson a kölcsönéhez. Most átlag háromszáz ügyet intéznek el egy nap alatt, ami azt jelenti, hogy a naponként kifizetett kölcsönök összege eléri néha az egymilliárdot is. Eddig körülbelül ötvenezer alkalmazott részesült kölcsönben. A P. K. kölcsönosztályának egy másik, jóval komplikáltabb feladata a régi köztisztviselői tartozások konvertálása. Sokezer ilyen kölcsönről van szó, amelyeknek jórésze még a háború előtt keletkezett. Az esetek túlnyomó többségében az adós nem tudott kiegyezni hitelezőjével, aki rendszerint valorizációs követeléssel lépett fel. A P. K. csak azokat a régi adósságokat vállalta magára, amelyekben létrejött az egyezség, a többi ügyeket pedig függőben tartotta. Ezekben a függő ügyekben egy bizottság fog dönteni, amelynek tagjait a kormány már kinevezte és amely a közeli napokban alakul meg. A bizottság, amelynek egy curiai bíró lesz az elnöke, főként ezeket a valorizációs ügyeket fogja letárgyalni és határozata rögtön jogerőre emelkedik. Éppen ezért jogászi és gazdasági közöttben is nagy érdeklődéssel várják az első elvi jelentőségű határozatot, amelynek a valorizációs kérdés egész komplexumára kiható fontosságot tulajdonítanak. A bécsi valutapiac árfolyamai: Az Újlág bécsi szerkesztőségének telefonjelentése Magyar korona 1.10 Dollár 70000 Svájci frank 13010 Cseh korona 2126 Védekezés a tömeges kényszeregyezségek ellen Egyeztetést vállaló ügynökök mesterségesen bujtják fel a kereskedőket fizetésképtelenség bejelentésére. — A textilgyárak új hitelvédelmi szervezetet létesítettek. — Kérik a kényszeregyezségek 40%-os minimális kvótáját. Úgy a napisajtónak, mint a közgazasági szaklapoknak alaposan megnövekedett az a rovata, amely a fizetésképtelenségekről, csődökről számol be. A Hitelezői Védegyletnek a háború alatt és még jó ideig azután is alig akadt munkája, míg ma sokszor piros betűs napokon is a tárgyalások egész sora van kitűzve, melyek gyakran a késő esti órákig eltartanak. De van a mostani u. n. „tisztító,, folyamatnak még egy rettenetes velejárója is. Gombamódra szaporodnak a fizetésképtelenségek, helyesebben ezek bejelentése. Azért mondjuk, hogy csak a bejelentése, mert ismét erősen divatba jött a hamis bukás. A lelkiismeretlen emberek egy része ugyanis arra számít, hogy a rossz gazdasági helyzet tudatában elhiszik neki, hogy fizetésképtelen lett akkor is, amikor ennek veszélye egyáltalán nem forog fenn, vagy csak pillanatnyi fizetési fennakadásról van szó. Pedig nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy a hamis bukás jó üzlet. Először is a hamis bukás különböző, legraffináltabb módjai is mind ismeretesek úgy a hitelezők, mint a hatóságok előtt, másrészt a törvény szigora úgy sújt le rájuk, hogy az összes erkölcsiek feláldozása mellett a számított anyagi előnyök sem maradnak meg. A tudakozóegyletek mai kiterjedt, pontos működése és nyilvántartása mellett az ily kereskedők nem számíthatnak többé hitelre. Egy baj van még csak, mely a fizetésképtelenségeknél úgy az adósnak, mint a hitelezőnek igen sok kárt okozhat: a kényszeregyezségi eljárás mai rendszere. Ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk, most csak nagyjából arra mutatunk, hogy a vagyonfelügyelők, gondnokok, szakértők, egyeztetők oly hatalmas költségszámlákat nyújtanak be, hogy mire az egyezség nagynehezen megszületik, már alig marad miből az adósnak az újabban vállalt kötelezettségnek eleget tenni. Az elavult kényszeregyezségi rendelet teszi lehetővé, hogy konjunktúra és foglalkozás nélkül maradt egyének bejárják a községeket és városokat és a kisebb-nagyobb kereskedőket arra kapacitálják, hogy jelentsenek fizetésképtelenséget, ők pedig elvállalják, hogy 30—40%-os egyezséget fognak a hitelezőkkel létrehozni, — természetesen nem egészen önzetlenül, hanem busás jutalék fejében, vagy legalább is reményében. Nagykereskedőinkhez mind nagyobb számban érkeznek az ily felbujtásokról szóló értesülések, melyek fokozott óvatosságra intik őket, hogy a fizetésképtelenségi bejelentések jogosságát, vagy alapját kellő bírálat nélkül elhigyjék. A Hitelezői Védegylet kiküldött szakértőinek most ez irányban is kiterjed a figyelmük és most még csak az szükséges, hogy mindenki, akinek konkrét esetek jutnak tudomására, azonnal szolgáltassa ki azokat az illetékes hatóságoknak, mert sem a kereskedelem, sem a morális érzékkel bíró egyéb társadalmi rétegek nem hajlandók tűrni azt, hogy ily elvetemült kufárok mételyezői legyenek az amúgy is zilált gazdasági életünknek. * A textilgyárak egyébként energikus védelemre határozták magukat s most hitelvédelmi szervezetet alakítottak. Első lépésként javaslattal fordultak a kormányhoz az iránt, hogy a kényszer egyezségről szóló rendelethez egy pótrendeletet adjon ki, amely a kényszeregyezségek minimális alsó határát a tartozások 40%-ában állapítsa meg. A mai állapot ugyanis az, hogy míg Ausztriában és Csehországban az alsó határ 40%-ban van megállapítva, nálunk ilyen minimális határ nincsen, hanem a rendelet az igazságügyminiszterre és a kereskedelemügyi miniszterre bízza, hogy adandó alkalommal külön rendeletben intézkedjék ennek a limitnek a megállapításáról. A kényszeregyezségeknél az alsó határnak a hiánya arra vezet, hogy a fizetési zavarok közé jutott adósok egyáltalában nem fordulnak hitelezőikhez, hanem egész egyszerűen megkérik a kényszeregyezséget és legtöbb esetben lehetetlen 5—10%-os kvótát ajánlanak fel. Ezt a kvótát egyes külföldi gyárosok — akik ad hoc üzleteket csinálnak nálunk és akik nem ismerve az itteni viszonyokat, örülnek, ha pénzük bármely töredékét megkaphatják — esetleg elfogadhatják. A hazai ipar és kereskedelem azonban állandó üzleti összeköttetéseit nem hatírozhatja arra a teljesen immorális alapra, hogy a követeléseknek még 40%-a se legyen behajtható. Ámbár egy ilyen alsó határ merev fixírozása természetesen nem fér össze a gazdasági életnek sokféle lehetőségeivel, mégis a most elkövetkező válságos időkben erre az átmeneti rendkívüli intézkedésre már az üzleti morál biztosítása szempontjából is feltétlen szükség van. Az értéktőzsdei üzlet a tegnapi gyengülés után ma megnyugodott, amit annak kell tulajdonítani, hogy a velünk kapcsolatban lévő fontosabb értéktőzsdékről szilárd irányzatot jelentettek. Látszólag sokkal hamarabb lett igazunk, semmint gondolni lehetett, amidőn a lanyhulást átmenetinek mondottuk. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy most már állandóan javuló irányzatra számíthatunk, mert egész kétségtelen, hogy piacunk ellenálló képessége ez idő szerint nem kifogástalan. Igen jól dolgozott ma egyébként az intervenciós bizottság is, amely úgyszólván az egész vonalon meghiúsította a kontromm akcióit. Egészben véve a forgalom nem volt jelentékeny és a javulás sem ítélhető meg az árfolyamok alakulásán, melyek többnyire a tegnapi zárlatok színvonalán mozogtak, hanem inkább a spekuláció kedvezőbb felfogása volt az, mely ma az üzletet barátságossá tette. Az utótőzsde irányzata fokozatosan javult s igen figyelemreméltó, hogy úgy, mint a hivatalos forgalomban is tapasztalható, ezúttal szintén előfordultak külföldi vásárlások. Néhány tájékoztató árfolyam ezer koronákban a következő: Angol-Magyar 40, Hazai 131—132, Magyar Hitel 496, Ingatlan 230, Magyar-Német Bank 27, Osztrák Hitel 180, Kereskedelmi Bank 1128-1130. — Egyesült Fővárosi 191-192, Általános Takarék 125, Pesti Hazai 3180—3190. — Első Magyar Biztosító 8000, Fonciere 170, Jég 86. — Borsod-miskolci 200, Concordia 42—45, Első Budapesti Gőz 132, Hungária 116, Pesti Viktória 273, Szászvári 295-3011, Kohó 395, Magnezit 2000, Általános Kószán 3225 —3250, Móri Szén 26, Salgó 547-550, Urikányi 930-935. — Athenaeum 89-90, Glóbus 30, Pallas 78—80. —Fegyver 1030, Ganz-Danubius 3300, Ganz Villamos 1560, Láng 120, Mág 24, Rimamurányi 147—148, Schlick 53, Lámpa 147. — Gutmann 800—810, Ófa 530, Rézbánya 188-90, Nasíci 2115-2125. — Búr 135- 138, Nova 1795, Tröszt 156. — Magyar Cukor 2425, Georgia 379—382. — Czinner 33. — Izzó 850, Phóbus 78. — Részvénysor 355, Krausz Szesz 55—56. — Égisz 40—40.5. — Gyapjúmosó 43, Goldberger 162, Karton 91, Kender 61—62. — Danica 99—100, Spódium 125—126, Hungária Műtrágya 125-127, Flóra 73. — Bóni 70, Német Mezőgazdasági 160— 165, Őstermelő 210, Vasútforgalmi 240—245. Az utótőzsde zárlata után még mindig élénk érdeklődés volt tapasztalható s néhány részvény árfolyama, főleg a Magyar Hitel és Rima, újból javult. Néhány tájékoztató árfolyam a következő: Ganz-Danubius 3340, Ganz Villamos 1530, Magyar Hitel 300, Salgó 556, Rima 150, Osztrák Hitel 180, 6 százalékos hadikulcsön 1450-1550, 5 és fél százalékos hadikölcsön 050 *1050, Koronajáradék 8500—9500. Délután a kedvező külföldi hírek hatása alatt üzlettelenül bár, de az irányzat élénkebb érdeklődés folytán határozottan javult. Bécsi értéktőzsde: Január 13. Az értéktőzsde alaphangulata a megnyitáskor meglehetősen barátságos volt. Zárlat felé az egész vonalba nagyfokú üzlettelenség került felszínre. Zárlati árfolyamok: Magyar Hitel 488, Osztrák Hitel 179%, Pesti Kereskedelmi Bank 1120, Angol-Magyar Bank 388, Magyar Leszámítoló 66%, Adria 1061, Államvasút 445.1, Délivasút 59, Klotild 351, Spódium 125, Kóburg 47, Rima 144, Guttmann 876, Hazai Fa 97, Esztergom—szászvári 300, Kohó 394, Salgó 541, Általános Kőszén 3180, Urikány, 905, Magyar Hoffher 122%, Horvát Cukor ,825, Magyar Cukor 2380, Győri Olaj 80. A pozsonyi tőzsde. Pozsonyból jelentik, hogy az értéktőzsde felállítása ügyében ismét folynak megbeszélések, amelyek eredménnyel kecsegtetnek, úgy hogy minden valószínűség szerint a jövő hónapban már megnyílik a pozsonyi értéktőzsde A pozsonyi bankközi forgalomban igen gyakori a magyar papírok forgalma . Így azt hiszik, hogy ezek egy részét hivatalosan is jegyeztetni fogják. Búd pénzügyminiszter a forgalmi adó ügyében külön is tárgyal a mezőgazdasági érdekképviseletekkel. Búd János pénzügyminiszter a legutóbbi forgalmi adóankéten kijelentette, hogy az egyes érdekeltségekkel csoportonként fog tárgyalni a kérdésről. A mezőgazdasági érdekeltségeket, az OMGE-t, a mezőgazdasági kamarákat, a Magyar Gazdaszövetséget, a Faluszövetséget, a Szőlősgazdák Országos Egyesületét, az Országos Erdészeti Egyesületet és a Mezőgazdasági Vámpolitikai Központot az eddigiek szerint e hónap közepére fogja Bud miniszter a forgalmi adó kérdésében külön értekezletre meghívni. A 4%-os magyar aranyjáradék árfolyama a bécsi tőzsdén száz aranykoronánként 56.000 koronára emelkedett. A tV6-os magyar koronajáradék árfolyama 100 koronánként Bécsben 11.800 korona. Az új vámeljárás két hetének tapasztalatai. A karácsonyi rendkívüli forgalomra és az árubehozatalnak január 1-vel megtörtént felszabadítására való tekintettel a fővámhivatal — amint ismeretes — bevezette a délutáni hivatalos órákat. Miután a vámtorlódás megszűnt, a fővámhivatal megszüntette a délutáni hivatalos órákat. Ezzel szemben csütörtöktől kezdve a földszinti helyiségen kívül az egyik nagy félemeleti helyiségben is vámkezelnek. A beosztás az lesz, hogy a földszinten a speditőrök, a félemeleten pedig a magánfelek részére történik a vámkezelés. A kereskedőknek egyáltalában különösebb panaszaik most nincsenek és az a kaotikus állapot sem következett be, amelytől az átmeneti időben féltek. Az érdekeltek köréből egyébként az új vámeljárás tapasztalatairól a következőket mondották: — A január elsején életbe léptetett új rendszer óta már két hét telt el. Kétségtelen, hogy az új eljárás nem járt minden zökkenő nélkül, de bizonyos megnyugvással lehet megállapítani, hogy a helyzet nem rosszabbodott. Ez azonban nem jelenti azt, mintha az egész vámszolgálat, vámkezelés és az új tarifa alkalmazása már kielégítő is volna. Éppen azért, mert most a vámtisztviselő bizonyos nyugalommal gondolhatja át a vámigazgatás teendőit, fokozottabban kellene törekedni arra, hogy megfelelő elvámolási helyeket állítsanak fel, hogy a személyzetet szaporítsák és hogy a tisztviselők számára alapos kurzusokat tartsanak az új vámtarifáról, a megértéséhez szükséges áruismeretről és a technikai ismeretekről. Nagyobb fizetésképtelenségek. A fővárosban ma nem történt fizetésképtelenségi bejelentés. A vidékről a következő két textilcég fizetési zavarairól értesülünk: Reiner Béla poroszlói cég moratóriumot kért, aktívái 130 millió, passzívái 127 millió koronát tesznek ki. Fizetésképtelenséget jelentett Deutsch Dezső pécsi cég, amelynél 82 millió korona passzívával szemben mindössze 12 millió aktíva él. Az állampapírok az utótőzsdén. Ma délután — ez az első eset, hogy az utótőzsdén fix kamatozású papírokban akadt élénkebb üzlet — élénk vételi kedv mutatkozott az állampapírok piacán. Szaklapok úgy magyarázzák ezt az érdeklődést, hogy a külföldön mindenütt emelkedett újabban a magyar állampapírok árfolyama, másrészről élénk spekulatív tevékenység folyik a papírokban az immár állandósult valorizációs hírekre. A hatszázalékos magyar hadikölcsön 1650, az öt és feles 1050, a négyes koronajáradék 9500 koronás árfolyamon került forgalomba. A húszkoronás arany forgalmi adójáról írtunk a napokban s megállapítottuk, hogy egyenesen képtelenség törvényes fizetőeszköz után forgalmi adót beszedni. Most azt halljuk, hogy a pénzügyminisztérium a korona stabilitására való hivatkozással ezt a helytelen eljárást megszünteti s el fogja rendelni, hogy a huszkoronások adás-vétele után ne számítsanak forgalmi adót. A nemesfémpiacon némileg javult az irányzat s huszkoronás aranyért 317—321.000, ezüst egykoronásért 5800—6300 és ezüst forintosért 14.500—15.500 koronát fizettek. A berlini leszámítolási piacon — miként Az Újság berlini levelezője jelenti — 81%-ért számítolnak le áruváltókat a nagybankok. A pénzpiacon állandóan igen nagy a pénzbőség, viszont a kereslet változatlanul kicsi, úgy hogy a kamattétel is egyre alacsonyabb. Ma circa %%-kal kezdték a pénzt ajánlani, de ténylegesen az első kötés csak egyharmad százalékon történt. Az egyre sürgető kínálat hatása alatt végül kisebb tételeket már %%-on is ajánlottak, illetve kötöttek. A hivatalos jegyzés %—% %. A főváros értekezletre hívta össze az érdekelteket a tranzitókereskedelem ügyében. A főváros tanácsa Purébl Győző tanácsost, a közgazdasági ügyosztály vezetőjét bízta meg azzal, hogy készítsen javaslatot a tranzitó-kereskedelem kérdésének teljes rendeléséről. A főváros közgazdasági osztálya mielőtt a javaslatot kidolgozásához kezdene, meg akarja hallgatni az érdekelteket. Ebből a célból péntek délelőtt tíz órára értekezletre hívta össze az érdekképviseleteket és pedig a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarát, a Vámpolitikai Központot, az OMKE-t, a GyOSz-t, a Baross Szervetségét, az IKOSz-t és a Tranzitókerskedők Egyesületét. Fizetésképtelen tőzsdetagok. A tőzsdetanács Patak Gusztáv és Paksy Zsigmond dr. tőzsdetagokat fizetésképteleneknek nyilvánította, mert ellenük csődön kivüli kényszeregyezlésűi eljárás indult. Este Zürichben: Budapest 0.0071% Berlin 122.37% Bécs 0.007295 NewymL 517.50 London 2471.50 Paris 27.70 Prága 15.55 Belgrád 8.40 Szófia 3.75 Bukarest2.65 Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai Január 13-án: Amsterdam 29025—20185 Hollandi forint 29425—29975 Belgrád 1166—1172 Dinár 1146—1166 Bukarest 360—372 Lei 360—382 Brüsszel 3620—3638 Belga frank 3590—3618 Kopenhága 12840—12910 Dán korona 12640—12770 Oslo (Krisztiánia) 11015—11075 Norvég korona 10815—10975 London 345000—347000 Angol font 344000—34SOCO Milano 3021—3037 Líra 3001—3031 Newyork 72110—72490 5 dollártól feljebb 71660—72240 5 dollártól lejebb 71560—72240 Paris 3870—3890 Francia frank 3870—3890 Prága 2175—2177 Cseh korona 2145—2165 Szófia 518—520 Léva 513—519 Stockholm 19420—19520 Svéd korona 19170—19300 Zürich 13920—13990 Svájci frank 13820—13900 Bécs osztrák korona 101.55—102.05 Berlin 17165—17265 Márka 16300—16965 Varsó 13850—13920 Zloty 13750—13890 A I A.i. ii ifjjj. v • • •1 Balok a postaigazgatóság újabb keletli rendeletei közül. Egy január elsejével hatályba lépett postaigazgatósági rendelkezés az ezideig érvényben volt pénzes postautalványokat majdnem mindenki tudta nélkül kivonta a forgalomból és forgalomba helyezte egyidejűleg az új típusú utalványokat, amelyek lényegében teljesen egyeznek a régebbivel, csak még egy feladóvevényt képező toldalékkal vannak ellátva, amely feladóvevényt eddig a postahivatalok erre a célra szolgáló saját nyomtatványaikból szolgáltatták ki. A dolog lényege tehát abban áll, hogy ezen eddig saját nyomtatvány költségét a postaigazgatóság a közönségre hárította át. Ez az egyik baj. A másik hiba az, hogy a folyóiratok és szaklapok, amelyek köztudomás szerint a legnagyobb utalványfogyasztók — nem számítva és nem számíthatva ilyen irányú rendelkezésre — hónapokkal ezelőtt, még a koronaingadozás idején bölcs előrelátással nagymennyiségű régebbi típusú utalványkészlettel látták el magukat, amely készletnek nagy részét az újévi szokásos előfizetési megújítások céljaira használták fel. Az említett rendelkezésnek tehát az lett a következménye, hogy egyrészt az előfizetőktől nem fogadják el a régi utalványt a vidéki postahivatalok, másrészt a meglevő drága készletek makulatúrába kerülnek. Joggal lehetett volna ezek után azt is remélni, hogy az utalványkészleteket — amelyek egyébként kincstári nyomtatványok, ezzel a rendelkezéssel együtt új típusúra kicserélve — visszaváltja a postaigazgatóság. Célszerű volna tehát a postaigazgatóság részéről olyan pótrendelkezés kiadása, amely megengedné, hogy a küntevő készletek felhasználtathassanak. Mást ez nem jelentene, mint azt, hogy a közönségre áthárított több kiadás fokozatosan és nem egyszerre történne. A forradalmi idők után egy rendelettel eltiltatott az is, hogy a pénzesutalványok szelvényeinek hátlapjára közleményeket legyen szabad rávezetni. Ám a postaigazgatás belátva ezen rendelkezés helytelenségét, azt egy hét leforgása alatt vissza is vonta. Ennek dacára még ma is akad olyan postahivatal, amely vagy egyáltalán nem vesz át közleménnyel ellátott postautalványt, vagy ha felvesz, akkor a közleményt áthúzásokkal olvashatatlanná teszi. A régi típusú utalványszelvényeken az is meg volt jelölve, hogy azokon milyen értékhatárig lehet pénzt utalványozni. Ezen értékhatárok természetesen a már ismert okokból kifolyólag szintén emelkedtek, de azért ma is előfordul az, ha valaki 100.000 koronát akar utalványozni, akkor a postahivatal azt kívánta, hogy az összeg utalványozására két, esetleg több utalványt használjon fel az illető. Általában a postaszolgálat rovására van az is, hogy különösen a vidéki postahivatalok — valószínűleg a hiányos instrukciók következtében — még ma sem veszik tudomásul, hogy végre mindennek a béke színvonalára kell visszatérni, sőt a mai postaszolgálatnak még a békebeli fölé is kellene emelkedni. 11