Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-09 / 6. szám
Furjesz Lajos temetése. Ma délben temették el nagy részvét mellett a rákoskeresztúri temetőben Fürjesz Lajost, a Világ főszerkesztőjét. A temetésen a politikai világ és a közélet kitűnőségei nagy számban jelentek meg és ott volt az újságírótársadalom szine-java, hogy utolsó búcsút vegyen a nagy halottól. Ott láttuk Vázsonyi Vilmost, Bárczy Istvánt, Nagy Ferencet, Beniczky Ödönt, Pikler Emilt, Kéthly Annát, Sümegi Vilmost, Pokoly Józsefet, Vámbéri Rusztemot, Brádi Ernőt, Slupert Rezséit, Fényes Lászlót, Fábián Bélát. Az Újság szerkesztősége Kóbor Tamás főszerkesztő vezetése alatt testületileg vonult ki a temetésre. A délszaki virágokkal díszített gyászteremben állították fel a koszorúktól elborított ravatalt, mely körül a család tagjai és a Világ munkatársai helyezkedtek el. Lazarus főkántor és az énekkar megható gyászdala után Hevesi Simon főrabbi mondott megható, magas szárnyalást, gyászbeszédet. — Az eszme, a jog, a szabadság bajnoka volt Purjesz Lajos — mondotta —, aki meggyőződéstől és hittől áthatva lelke nagy és csodás erejével, életének odaadásával küzdött az emberiségért, a testvériségért és a szabadságért. Hősiességgel áldozta fel magát érettünk és minden tiszteletünket megérdemli. Feleki Géza dr. a Világ szerkesztősége nevében mondott beszédet. Szavait igy fejezte be: — Purjesz Lajos csak annak halt meg, aki távol áll tőle. A Világ szerkesztősége azonban nem búcsúzik tőle. Ennek a családnak ő nem halhatott meg. Követni fogják őt és eszméit ezentúl is. Purjesz Lajos él és élni fog. Az újságíró-intézmények szónoka után Kupert Rezső a Kossuth Párt nevében mondott búcsúztatót. Beszédében Purjesz közéleti tevékenységét, elvhűségét és törhetlen kitartását méltatta. Vanczák János a Szociáldemokrata Párt és a Népszava utolsó üdvözletét tolmácsolta: — A demokratikus haladásnak tábora a munkásosztállyal összefogva fogja diadalra vinni azt a lobogót, amelyiknek nyeléről most lesiklott Purjesz Lajos keze. Magyarország munkásnépe sohasem fogja elfelejteni azt, amit Purjesz Lajos érte tett és elismeréssel hajtja meg annak zászlóját az ő fenkölt szelleme előtt. A beszédek elhangzása után a koporsót a díszsírhelyhez vitték. Itt Balassa József dr. a jó barátok. Berkes Róbert dr., a Központi Sajtóvállalat igazgatója pedig a Budapesti Napilapok Szindikátusa nevében vett megható búcsút. Ezután Purjesz Lajos testét átadták az anyaföldnek. öngyilkosságot követett el egy fiatal angol leány, mert udvarija nem mutatta be neki barátait. Egy bálon kosarat adott udvarlósának, aztán gázzal megmérgezte magát. Az egyik angol törvényszék — miként a Daily Mail írja — legutóbb egy huszonkétéves leány öngyilkosságának ügyét tárgyalta. Az eset előzményei a következők: A fiatal hölgy néhány hónapja megismerkedett egy ifjúval, akibe tüstént beleszeretett. Többször voltak együtt, míg egyszer az ifjú három barátjával találkoztak, mikor is az ifjú elmulasztotta, hogy barátait bemutassa a leánynak. Emiatt a hölgy nagyon megsértődön s attól kezdve tartózkodóan viselkedett udvarlójával szemben, de nem adta okát lehangoltságának. Végre egy bálon nyíltan kosarat adott az ifjúnak. A bál utáni reggelen Marjerie de Kniss-t — igy hívták a leányt ■— holtan találták. Gázzal mérgezte meg magát. Levelet hagyott hátra udvarlója számára, amely Száraz pátosszal így szól: ,,Uram! Valamennyiünknek munkálkodnunk kell a magunk üdvözülésén. Én képes vagyok arra, hogy a magamét elérjem és rábízom E. J. fiamsayra, hogy az övét kiküzdje."• A fiatalembert kihallgatták, de semmit semértett a történtekből, még kevésbé volt sejtelme a szerepről, amely osztály sorsul jutott neki a tragédiában, mert vallomása szerint, szerelemről közte és a leány között szó sem esett és a leány utasította vissza az utóbbi hetekben minden közeledését. A bíró kérdése: Azok közül a modern leányok közül való volt, akiknek izgalomra van szükségük, hogy élvezetük legyen az életben? Az ifjú: Valóban kivonta az izgalmakat. A bíró: Az izgalmak kora ez. A Daily Mail így fejezi be a referádót: Ez elegendő ok nélkül való öngyilkosság csak egyik példája a sok önuralomhiányból, kábulási vágyból eredő öngyilkosságnak Európaszerte. Semmi különös sem történt. Manapság a fiatal lelkek vágyódnak élmény, történés után, legyen az akár maga a halál. Kokain, morfium, autoszuggesztió — minden egyformán jó az idegek felkorbácsolására. Mert a fiatalság elfelejtett belső életet élni. A külső izgatószerből pedig mindig fokozódó mennyiségű adag kell. Az angol bíró finoman, helyesen, elítélés nélkül mondta ki ebben a tragikus perben , amelyben nincs ítélet és nincs felmentés sem, csak egy kollektív tény létezik, mint vádlott — a verdiktet: Az izgalmak kora ez. tisZ ÚJSÁG. Bod János pénzügyminiszter nyilatkozott az aktuális kérdésekről Véget ért a költségvetés általános vitája. — Mindent megtesz a kormány a kamatláb mérséklésére. — Takarékosságot hirdet a pénzügyminiszter. Júliusig nem lehet megváltoztatni a szorzószámot. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délelőtt folytatta tanácskozását. Bethlen István gróf miniszterelnök és Bod János pénzügyminiszter vettek részt a mai ülésen, amelyen a költségvetés általános vitájával végeztek. Horánszky Dezső volt az első szónok, aki hangoztatta, hogy a kormányzat helyes irányban indult el, amikor a szanálás terére lépett. Sikerre fog ez vezetni, mert az egyensúlyozás útjára léptünk. Helyesli, hogy a költségvetés kellő óvatossággal van összeállítva, mert lehetetlen volna ma kockáztatni a biztosított egyensúlyt. Takarékosságot sürget, mert az adócsavart fokozni már nem lehet. Egyszerűsíteni kell az adminisztrációt, csökkenteni kell a személyzeti létszámot. Rámutatott a valorizáció kérdésének fontosságára és sürgette az aranymérlegek ügyének rendezését. Beck Lajos azt hangoztatta, hogy — bár véleménye szerint saját erőnkből is sikerült volna talpraállani — a szanálási akcióban idáig nem csalódott. A beterjesztett költségvetésben alapot lát a jövőre nézve, de a gazdasági életben mégsem következett be az a szanálás, amely kívánatos lett volna. Sürgeti a forgalmi adó rendezésének ügyét, mert ez az adó rossz hatással van az egyenes adók adómoráljára is. Mérsékelni kellene a forgalmi és fogyasztási adókat, mert több lesz az egyenes adó, mint ahogy az elő volt irányozva. A költségvetést nem fogadja el. Ugron Gábor a szanálás eddigi eredményét a jegybank megalakulásában, a stabil koronában és a költségvetés elkészítésében látja. Előre lehetett látni, hogy az egész közgazdasági élet meg fog rázkódni az aranyalapon kivetett adók hatása alatt . Ma a legfontosabb véleménye szerint az, hogy idegen töke jöjjön be az országba és elősegítse az általános gazdasági fellendülést. Az idegen tőke bejövetelének előfeltétele, hogy a kormány a belpolitikában és a közgazdasági életben olyan konszolidációt teremtsen, amely fokozza a külföld bizalmát. A gazdasági élet legfontosabb problémájának a kereskedelmi hitel kérdését tartja. Hangoztatja a takarékosság legszigorúbb keresztülvitelét. Ami a bevételeket illeti, megállapítja, hogy a teher nincs igazságosan elosztva. Túltengenek a fogyasztási és forgalmi adók és a kincstári haszonrészesedések. Teljesen meg kell változtatnia az adórendszert a kormánynak, meg kell szüntetni a forgalmi adóval kapcsolatos spiclirendszert. Ami az aranymérleget illeti, ennek két előfeltétele kell, hogy legyen. Az egyik az, hogy az átértékelésnek adómentesnek kell lennie, továbbá, hogy minden az aranymérlegből folyó preventív fúzió illetékmentes legyen. Ha ez az előfeltétel nincs, senki sem tud reális mérleget készíteni. A javaslatot elfogadja. Mándy Sámuel volt az általános vita utolsó szónoka. Szerinte meg kell várni, amíg a közgazdaságban a konszolidáció bizonyos fölösleget teremt, amelynek felhasználásával a deficitet ki lehet küszöbölni. Helyesli, hogy a pénzügyminiszter a mezőgazdaságot nem akarja jobban megterhelni, mint most van. Az adómorálra való törekvés szempontjából szükségesnek tartja a régi adókivető bizottság összeállítását. .Boldog, boldogtalan szalad külföldre hitelért Miután az elnök az általános vitát bezárta, Bod János pénzügyminiszter szólalt fel. Csak röviden akarja érinteni a felmerült problémákat. Megjegyzi, hogy a magunk erejéből az állam pénzügyeit a forradalmak és a vesztett háború után a jóvátétel fenyegetése miatt nem tudtuk volna rendezni. A német példa bizonyítja, hogy bármennyire próbált is Németország egyensúlyt teremteni, a jóvátétel egy perc alatt tönkretette az egész munkát. Ha csak a koronánk árfolyamának és a tőzsdei helyzetnek az alakulását veszszük figyelembe, láthatjuk, hogy itt is egy hír elég volt arra, hogy mindent megbontson. Csak az a megjegyzése, hogy a szanálás programmszerűen megy és e tekintetben mindenkire az a kötelesség vár, hogy a külföld bizalmát a szanálás sikerével is előmozdítsa. Megtesz a kormány mindent, hogy a külföldi tőke bekapcsolódjék az újjáépítésbe. Kétségtelen, hogy a legnagyobb nehézségek a jelzáloghitel kérdésében vannak, mert a hitelnyújtásból a legtöbb állam kikapcsolódott. Most Angliát és Amerikát kell meggyőzni arról, hogy itt olyan hitelalappal állanak szemben, amely teljesen és feltétlen biztosítékot nyújt. A kormány a legnagyobb súlyt helyezi erre a kérdésre, kezébe vette a hitelekre nézve a tárgyalások irányítását s határozottan látjuk, hogy a külföldön bizonyos jóindulattal kezelik ezt a kérdést. Az érdeklődés megnyilatkozik a városoknak való hitelnyújtás terén is. Itt legfeljebb az a hiba, hogy boldog-boldogtalan szalad külföldre hitelért felhatalmazás nélkül és indokolatlanul felfokozott igényekkel és így elrontják azt a kevés lehetőséget is, amelyet igénybe tudnánk venni és amelyek segítségével, ha nem is tudnánk egész gazdasági életünket kiépíteni, de alkalmas bázist nyernénk a kérdések megoldására. Ami a kamatláb kérdését illeti, megtesznek mindent ezen a téren. Minthogy a kormánynak a Pénzintézeti Központ révén alkalmas szervezet áll a rendelkezésére, máris értek el eredményeket. Továbbmenő tervei is vannak ebben a tekintetben, de erről még most nem nyilatkozhatik. Egyet máris konstatálhatnak, hogy lassanként és fokozatosan sikerült elérni, — nézzék meg a bankokat, — hogy ma már a 20 százalék körül mozgó hiteleknél tartanak, holott néhány hónappal ezelőtt 40—50 százalékos hitelek voltak érvényben. Ezt olyan kérdésnek tartja, hogy nem mulaszt el egyetlenegy alkalmat sem ezen a téren befolyása érvényesítésére. Ha a terveket meg tudják valósítani, akkor majdnem biztosra veszi, hogy sokkal egészségesebb kamatlábpolitika fog kialakulni, mint amilyen ma érvényben van. Stabil pénz mellett a mai kamatlábbal lehetetlen a termelést előmozdítani. A hitelszervezeteknek végeredményben meg kell győződniük arról, hogy vissza kell térniök a reális alapra. , Vannak felesleges és túl nagy intézmények Ezután a költségvetéssel szemben támasztott egyes aggályokra mutatott reá a pénzügyminiszter. Ismételten hangoztatta, hogy tényleg minden oldalon meg kell valósítani a takarékosságot. Tény az, hogy még a mai költségvetés keretén belül is vannak intézmények, amelyeknek talán túlnagy a keretük, talán feleslegesek, éppen ezért szervezték meg a takarékossági bizottságot, amely már a napokban megkezdi működését. A személyzet létszámának apasztásáról beszélt ezután. A személyzettel szemben vannak bizonyos kötelezettségeink, amelyeket már kifejtett expozéjában és ha már egyszer az a szomorú feladat hárul reánk, hogy a közalkalmazottak egy részét el kell bocsátani, arra kell törekedni, hogy ez a létszámapasztás minél kevesebb megrázkódtatással menjen végbe. A státusrendezést keresztül kell vinni. Nagyon fontos, hogy ismét megteremtse a kormány a régi arányokat. Ha ez megtörténik, akkor a költségvetésben ennél a tételnél a mostani aránytalanságok is eltűnnek. Ami a szorzószámot illeti, erre a költségvetési évre nem tudja kilátásba helyezni a szorzószám megváltoztatását. A jövőre nézve a népszövetséggel is tárgyalni fognak, mert hiszen annak idején ezt a kérdést ott tárgyalták. Remény van arra, hogy nemcsak úgy oldják meg a kérdést, hogy a tisztviselők a szorzószám leszállítása révén ne károsodjanak, de azt hiszi, hogy a közalkalmazottak illetményeit majd emelni is lehet. Az államvasúti jutalék nem más, mint üzemi jutalék, amely az államvasutak üzletviteléből folyik. A zárszámadás kérdésénél nem illetheti a kormányt szemrehányás. Most már az év néhány hónapjának zárószámadása elkészült és mindenkinek módjában lesz abba betekinteni. Nem lehet a forgalmi adó-rendszert megváltoztatni. — A bevételek kérdésére is kitértek a vita folyamán — folytatta — és ezzel kapcsolatban az adómorálra is. Az arányszámok dolgában magam hoztam föl azt a nagy aránytalanságot, mely az egyenesadó és a közvetett adók közt mutatkozik. Ez azonban nem magyar jelenség: a háború mindenütt megtörte az adómorált és egészen más irányba terelte a pénzügyi politikát. Még semleges államok is rátértek a forgalmi adóra, amelyhez normális időkben egy pénzügyminiszter sem mert volna a mai formában nyúlni. Az adómorált ki kell építenünk és tisztában vagyok azzal, hogy ez nagyon hosszú évek fáradságát fogja igénybe venni. Az egyes adónemek között az egyensúlyt valóban javítanunk kell, de arra nem gondolhatunk, hogy az 1926. évben a jövedelmi adóra alapíthassuk az adópolitikát. A bevételek közül tisztán a forgalmi adóra akarok kitérni. Egészen nyiltán kifejezésre juttathatom, hogy rendszerváltozásba csak akkor mehetek bele, ha minden biztosítékom megvan arra, hogy ezzel az államháztartás egyensúlyát nem veszélyeztetjük. Ebben az értelemben folytattam tegnap is az ankétot az érdekeltekkel. Rámutattam az összes nehézségekre, amelyek e kérdés körül fennállanak és nem ok nélkül mondottam azt, hogy nem szeretnék olyan megoldást, amely a terheket egyoldalúan áttolja. Nyíltan megmondottam, hogy a mezőgazdaság további megterhelését ezen a címen nem tudom magamévá tenni. Szívesen hajlandó vagyok akár a mai rendszerrel, akár bármely más rendszerrel olyan megoldásra, amely kiküszöböli azokat az akadályokat, amelyek elsősorban ipari termelésünket oly lehetetlen módon befolyásolják. Idetartoznak a nyers terményanyagok megadóztatása. Az exportra nézve lehetetlennek találom, hogy mi a világpiacon, különösen az iparunkban olyan súlyosan megadóztatva jelenjünk meg. Teljesen igaza van a kereskedelemnek abban a tekintetben is, hogy a mai forgalmiadó-rendszer mellett éppen a nagykereskedelem átmegy a külföld kezébe. Ez nem lehet érdekünk. Ha sikerül egyrészt feltétlenül biztosítani azt a bevételt, amelyre számítunk, másrészt a termelés problémájával kapcsolatban lévő kérdéseket megoldani s a városok háztartására való kedvezőtlen kihatást kiküszöbölni, akkor megfelelő bázison hajlandó vagyok új rendszerre is áttérni. — A valorizáció kérdését ma sokan spekulációra használják fel. Ezt a kérdést is rövidesen meg kell oldani, hogy ennek elejét vegyük. Már el is készült a törvényjavaslat és mielőbb be fogom nyújtani a nemzetgyűlésnek. Ezután az aranymérleg kérdéséről szólott a miniszter. Olyan problémának tartja ezt, amely felől a közvéleménynek teljesen tájékozva kell lennie. Tanulmányozta a kérdést és a különböző tervezeteket. Súlyt helyez ennek mielőbbi megoldására azért, mert azt tartja, hogy minden irreális momentumot ki kell küszöbölni a gazdasági életből. Meg kell védeni az államkincstár érdekeit az adóbevételek szempontjából, de természetesen lehetővé kell tenni, hogy a mérlegek reális alapon készüljenek. A fúziókat mentői könnyebbé, egyszerűbbé és mentői kevésbé költségessé kell tenni. Az aranymérleggel reálisabb bázist akarunk teremteni a gazdasági élet számára.Kapcsolatba hozom ezt a kérdést a részvényjog bizonyos reformjával. Meg kell akadályozni, hogy mindenféle konjunkturális hatások alatt gombamódra keletkezzenek részvénytársaságok. Ami a városok ügyét illeti, ezek a kereseti adóval nagyobb bevételi forráshoz jutottak és ez tette lehetővé, hogy megszűnt az a rendszer, hogy 200—300 százalékos pótlékot is kivetettek. Ma már a városok 50 százalékos pótlékkal is szépen prosperálnak. Végül a hitelnyújtásokkal szemben hangoztatott aggályokra tért ki a miniszter. A kormánynak az akadályok elhárítására kell törekedni és ebben a tekintetben az igazságügyminiszterrel már hivatalosan és magánúton is érintkezésbe lépett. Azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a földbirtokreformból a hitel elé háruló akadályokat kiküszöböljék, mert hiszen ha a földbirtokreformot finanszírozni akarjuk, a földbirtokot hitelképessé kell tenni. A bizottság a miniszter beszéde után a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadta. Pénteken részleteiben tárgyalják az egyes tárcák költségvetését. Indítvény a mandátumról való lemondásra. A demokratikus szövetség tagjai ismételten megállapították egymás között, hogy addig, amíg a huszonöt kizárási nap le nem telik, nem is foglalkoznak azzal a kérdéssel, milyen magatartást tanúsítanak azután. Miként Az Újság megírta, a passzivitásban lévő ellenzék néhány tagja azt az álláspontot vallja, hogy a huszonöt ülésnap letelte után is ki kell terjeszteni a passzivitást, mert ha nem kapnak komoly garanciát a választójog titkosságára és a tiszta választásra, akkor nem látják semmi indokát annak, hogy a passzivitást megszüntessék. Ma azután olyan hírek merültek fel, mintha a demokratikus szövetség tagjainak egyik csoportja rövidesen a passzivitás feladására gondolna. A híradások szerint már a demokratikus szövetség holnap esti értekezletén szóba kerül ez az ügy. Mint Az Újság munkatársát ezekkel a hírekkel szemben informálták, csupán arról van szó, hogy Dénes István a huszonöt ülésnap után bekövetkező helyzet megbeszélésére tesz előzetesen indítványt. Egyébként holnap este csak tagfelvételi értekezletet tart a demokratikus szövetség és így az is megtörténhetik, hogy Dénes István indítványa a holnapi értekezleten egyáltalán szóba sem kerül. Kérdést intéztünk különben Dénes István nemzetgyűlési képviselőhöz, aki a következőket mondotta: — A magyarországi munkáspárt, amelyet a nemzetgyűlésen képviselek, állja az ellenzék ismert deklarációját. Amíg tehát a huszonötnapos kitiltási határidő le nem telik, szó sem lehet arról, hogy a szövetség bármely tagja a passzivitás feladásának gondolatával foglalkozzék. Ami azonban a passzivitásnak a huszonötnapos kitiltási határidőn túl való folytatását illeti, többünknek az az álláspontja, hogy mielőtt a passzivitást folytatnánk, tisztázni kell a miniszterelnökkel azt a kérdést, mi az álláspontja a választójogi reform tekintetében. Amennyiben a miniszterelnök olyan választ adna, amelyből arra következtethetnénk, hogy a választójog ügyében leszögezett kívánságaink kilátástalanok, akkor ennek a ténynek le kell vonni a konzekvenciáit és le kell mondani a mandátumról Alá kell vetni magunkat a választóközönség akaratának, döntsék el a választók, hogyan viselkedjünk az adott körülmények között: folytassuk-e meddő küzdelmünket a nemzetgyűlésen, avagy kívül maradjunk s úgy folytassuk a harcot. Természetesen abban az esetben, ha indítványom kisebbségben maradna, alávetem magamat a többség akaratának. Miként Dénes István nyilatkozatából kiderül, ő sem a passzivitás feladására gondol, de a mandátumról való lemondással túlmegy a passzivitáson. Informátorunk szerint az a helyzet, hogy a demokratikus szövetség tagjai nem helyeslik Dénes indítványát. A mandátumról való lemondáshoz mint végső eszközhöz azért nem akarnak nyúlni, mert ez a mentelmi jog megszűnését vonná maga után. Miután Dénes maga is kijelenti, hogy a többség akaratának aláveti magát, nem lehet kétséges, hogy a többség az indítványt, mint meg nem felelőt, el fogja utasítani.