Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-09 / 6. szám

Furjesz Lajos temetése. Ma délben temették el nagy részvét mellett a rákoskeresztúri temetőben Fürjesz Lajost, a Világ főszerkesztőjét. A temetésen a politikai világ és a közélet kitűnőségei nagy számban jelentek meg és ott volt az újságírótársadalom szine-java, hogy utolsó búcsút vegyen a nagy halottól. Ott láttuk Vázsonyi Vilmost, Bárczy Istvánt, Nagy Ferencet, Beniczky Ödönt, Pik­­ler Emilt, Kéthly Annát, Sümegi Vilmost, Pokoly Józsefet, Vámbéri Rusztemot, Brádi Ernőt, Slupert Rezséit, Fényes Lászlót, Fábián Bélát. Az Újság szerkesztősége Kóbor Tamás főszerkesztő vezetése alatt testületileg vonult ki a temetésre. A délszaki virágokkal díszített gyászterem­ben állították fel a koszorúktól elborított rava­talt, mely­ körül a család tagjai és a Világ munkatársai helyezkedtek el. Lazarus főkántor és az énekkar megható gyászdala után Hevesi Simon főrabbi mon­dott megható, magas szárnyalást, gyászbe­szédet. — Az eszme, a jog, a szabadság bajnoka volt Purjesz Lajos — mondotta —, aki meg­győződéstől és hittől áthatva lelke nagy és cso­dás erejével, életének odaadásával küzdött az emberiségért, a testvériségért és a szabad­ságért. Hősiességgel áldozta fel magát érettünk és minden tiszteletünket megérdemli. Felek­i Géza dr. a Világ szerkesztősége ne­vében mondott beszédet. Szavait igy fejezte be: — Purjesz Lajos csak annak halt meg, aki távol áll tőle. A Világ szerkesztősége azonban nem búcsúzik tőle. Ennek a családnak ő nem halhatott meg. Követni fogják őt és eszméit ezentúl is. Purjesz Lajos­ él és élni fog. Az újságíró-intézmények szónoka után Kupert Rezső a Kossuth Párt nevében mon­dott búcsúztatót. Beszédében Purjesz közéleti tevékenységét, elvhűségét és törhetlen kitartá­sát méltatta. Vanczák János a Szociáldemo­krata Párt és a Népszava utolsó üdvözletét tol­mácsolta: — A demokratikus haladásnak tábora a munkásosztállyal összefogva fogja diadalra vinni azt a lobogót, amelyiknek nyeléről most lesiklott Purjesz Lajos keze. Magyarország munkásnépe sohasem fogja elfelejteni azt, amit Purjesz Lajos érte tett és elismeréssel hajtja meg annak zászlóját az ő fenkölt szel­leme előtt. A beszédek elhangzása után a koporsót a díszsírhelyhez vitték. Itt Balassa József dr. a jó barátok. Berkes Róbert dr., a Központi Sajtóvállalat igazgatója pedig a Budapesti Napilapok Szindikátusa nevében vett meg­ható búcsút. Ezután Purjesz Lajos testét át­adták az anyaföldnek. öngyilkosságot követett el egy fiatal angol leány, mert udvarija nem mutatta be neki barátait. Egy bálon kosarat adott udvarlósának, aztán gázzal megmérgezte magát. Az egyik angol törvényszék — miként a Daily Mail írja — legutóbb egy huszonkétéves leány öngyilkosságának ügyét tárgyalta. Az eset előz­ményei a következők: A fiatal hölgy néhány hónapja megismerke­dett egy ifjúval, akibe tüstént beleszeretett. Több­ször voltak együtt, míg egyszer az ifjú három barátjával találkoztak, mikor is az ifjú elmulasz­totta, hogy barátait bemutassa a leánynak. Emiatt a hölgy nagyon megsértődön s attól kezdve tar­tózkodóan viselkedett udvarlójával szemben, de nem adta okát lehangoltságának. Végre egy bálon nyíltan kosarat adott az ifjúnak. A bál utáni reg­gelen Marjerie de Kniss-t — igy hívták a leányt ■— holtan találták. Gázzal mérgezte meg magát. Levelet hagyott hátra udvarlója számára, amely Száraz pátosszal így szól: ,,Uram! Valamennyiünknek munkálkodnunk kell a magunk üdvözülésén. Én képes vagyok arra, hogy a magamét elérjem és rábízom E. J. fiamsayra, hogy az övét kiküzdje."• A fiatalembert kihallgatták, de semmit sem­­értett a történtekből, még kevésbé volt sejtelme a szerepről, amely osztály sorsul jutott neki a tragédiában, mert vallomása szerint, szerelemről közte és a leány között szó sem esett és a leány utasította vissza az utóbbi hetekben minden kö­zeledését. A bíró kérdése: Azok közül a modern leányok közül való volt, akiknek izgalomra van szüksé­gük, hogy élvezetük legyen az életben? Az ifjú: Valóban kivonta az izgalmakat. A bíró: Az izgalmak kora ez. A Daily Mail így fejezi be a referádót: Ez elegendő ok nélkül való öngyilkosság csak egyik példája a sok önuralomhiányból, kábulási vágyból eredő öngyilkosságnak Európaszerte. Semmi különös sem történt. Manapság a fiatal lel­kek vágyódnak élmény, történés után, legyen az akár maga a halál. Kokain, morfium, autoszug­­gesztió — minden egyformán jó az idegek felkor­bácsolására. Mert a fiatalság elfelejtett belső éle­tet élni. A külső izgatószerből pedig mindig foko­zódó mennyiségű adag kell. Az angol bíró finoman, helyesen, elítélés nélkül mondta ki ebben a tra­gikus perben , amelyben nincs ítélet és nincs felmentés sem, csak egy kollektív tény létezik, mint vádlott —­ a verdiktet: Az izgalmak kora ez. tisZ ÚJSÁG. Bod János pénzügyminiszter nyilatkozott az aktuális kérdésekről Véget ért a költségvetés általános vitája. — Mindent megtesz a kormány a kamatláb mérséklésére. — Takarékosságot hirdet a pénzügyminiszter. Júliusig nem lehet megváltoztatni a szorzószámot. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délelőtt folytatta tanácskozását. Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnök és Bod János pénz­ügyminiszter vettek részt a mai ülésen, ame­lyen a költségvetés általános vitájával­ vé­geztek. Horánszky Dezső volt az első szónok, aki hangoztatta, hogy a kormányzat helyes irányban indult el, amikor a szanálás terére lépett. Sikerre fog ez vezetni, mert az egyensúlyozás útjára lép­tünk. Helyesli, hogy a költségvetés kellő óvatos­sággal van összeállítva, mert lehetetlen volna ma kockáztatni a biztosított egyensúlyt. Takarékosságot sürget, mert az adócsavart fo­kozni már nem lehet. Egyszerűsíteni kell az ad­minisztrációt, csökkenteni kell a­ személyzeti lét­számot. Rámutatott a valorizáció kérdésének fon­tosságára és sürgette az aranymérlegek ügyének rendezését. Beck Lajos azt hangoztatta, hogy — bár véleménye szerint saját erőnkből is sikerült volna talpraállani — a szanálási akcióban idáig nem csalódott. A beterjesztett költségvetésben alapot lát a jövőre nézve, de a gazdasági életben mégsem következett be az a szanálás, amely kívánatos lett volna. Sürgeti a forgalmi adó rendezésének ügyét, mert ez az adó rossz hatással van az egyenes adók adómoráljára is. Mérsékelni kellene a forgalmi és fogyasztási adókat, mert több lesz az egyenes adó, mint ahogy az elő volt irányozva. A költ­ségvetést nem fogadja el. Ugron Gábor a szanálás eddigi eredményét a jegybank megalakulásában, a stabil koronában és a költségvetés elkészítésében látja. Előre lehe­tett látni, hogy az egész közgazdasági élet meg fog rázkódni az aranyalapon kivetett adók hatása alatt . Ma a legfontosabb véleménye szerint az, hogy ide­gen töke jöjjön be az országba és elősegítse az általános gazdasági fellendülést. Az idegen tőke bejövetelének előfeltétele, hogy a kormány a bel­politikában és a közgazdasági életben olyan kon­szolidációt teremtsen, amely fokozza a külföld bizalmát. A gazdasági élet legfontosabb problé­májának a kereskedelmi hitel kérdését tartja. Hangoztatja a takarékosság legszigorúbb keresz­tülvitelét. Ami a bevételeket illeti, megállapítja, hogy a teher nincs igazságosan elosztva. Túltengenek a fogyasztási és forgalmi adók és a kincstári haszonrészesedések. Teljesen meg kell változtatnia az adórendszert a kormánynak, meg kell szüntetni a forgalmi adóval kapcsolatos spiclirendszert. Ami az arany­mérleget illeti, ennek két előfeltétele kell, hogy legyen. Az egyik az, hogy az átértékelésnek adó­mentesnek kell lennie, továbbá, hogy minden az aranymérlegből folyó preventív fúzió illeték­­mentes legyen. Ha ez az előfeltétel nincs, senki sem tud reális mérleget készíteni. A javaslatot elfogadja. Mándy Sámuel volt az általános vita utolsó szónoka. Szerinte meg kell várni, amíg a köz­gazdaságban a konszolidáció bizonyos fölösleget teremt, amelynek felhasználásával a deficitet ki lehet küszöbölni. Helyesli, hogy a pénzügyminiszter a mező­­gazdaságot nem akarja jobban megterhelni, mint most van. Az adómorálra való törekvés szempontjából szük­ségesnek tartja a régi adókivető bizottság össze­­állítását. .Boldog, boldogtalan szalad külföldre hitelért Miután az elnök az általános vitát bezárta, Bod János pénzügyminiszter szólalt fel. Csak rö­viden akarja érinteni a felmerült problémákat. Megjegyzi, hogy a magunk erejéből az állam pénzügyeit a forradalmak és a vesztett háború után a jóvátétel fenyegetése miatt nem tudtuk volna rendezni. A német példa bizonyítja, hogy bármennyire próbált is Németország egyensúlyt teremteni, a jóvátétel egy perc alatt tönkretette az egész munkát. Ha csak a koronánk árfolya­mának és a tőzsdei helyzetnek az alakulását vesz­­szü­k figyelembe, láthatjuk, hogy itt is egy hír elég volt arra, hogy mindent megbontson. Csak az a megjegyzése, hogy a szanálás programmszerű­en megy és e te­kintetben mindenkire az a kötelesség vár, hogy a külföld bizalmát a szanálás sikerével is előmozdítsa. Megtesz a kormány mindent, hogy a külföldi tőke bekapcsolódjék az újjáépítésbe. Kétségtelen, hogy a legnagyobb nehézségek a jelzáloghitel kérdésé­ben vannak, mert a hitelnyújtásból a legtöbb ál­lam kikapcsolódott. Most Angliát és Amerikát kell meggyőzni arról, hogy itt olyan hitelalappal állanak szemben, amely teljesen és feltétlen biz­­­tosítékot nyújt. A kormány a legnagyobb súlyt helyezi erre a kérdésre, kezébe vette a hitelekre nézve a tárgyalások irányítását s határozottan látjuk, hogy a külföldön bizonyos jóindulattal kezelik ezt a kérdést. Az érdeklődés megnyilat­kozik a városoknak való hitelnyújtás terén is. Itt legfeljebb az a hiba, hogy boldog-boldog­talan szalad külföldre hitelért felhatalmazás nélkül és indokolatlanul felfokozott igé­nyekkel és így elrontják azt a kevés lehetőséget is, ame­lyet igénybe tudnánk venni és amelyek segítsé­gével, ha nem is tudnánk egész gazdasági életün­ket kiépíteni, de alkalmas bázist nyernénk a kér­dések megoldására. Ami a kamatláb kérdését illeti, megtesznek mindent ezen a téren. Minthogy a kormánynak a Pénzintézeti Központ révén alkalmas szervezet áll a rendelkezésére, máris értek el eredménye­ket. Továbbmenő tervei is vannak ebben a tekin­tetben, de erről még most nem nyilatkozhatik. Egyet máris konstatálhatnak, hogy lassanként és fokozatosan sikerült elérni, — nézzék meg a ban­kokat, — hogy ma már a 20 százalék körül mozgó hitelek­nél tartanak, holott néhány hónappal ezelőtt 40—50 százalékos hitelek voltak érvényben. Ezt olyan kérdésnek tartja, hogy nem mulaszt el egyetlenegy alkalmat sem ezen a téren befolyása érvényesítésére. Ha a terveket meg tudják való­sítani, akkor majdnem biztosra veszi, hogy sok­kal egészségesebb kamatlábpolitika fog kiala­kulni, mint amilyen ma érvényben van. Stabil pénz mellett a mai kamatlábbal lehetetlen a ter­melést előmozdítani. A hitelszervezeteknek vég­eredményben meg kell győződniük arról, hogy vissza kell térniök a reális alapra. , Vannak felesleges és túl nagy intézmények Ezután a költségvetéssel szemben támasz­tott egyes aggályokra mutatott reá a pénzügy­­miniszter. Ismételten hangoztatta, hogy tényleg minden oldalon meg kell valósítani a taka­rékosságot. Tény az, hogy még a mai költség­­vetés keretén belül is vannak intézmények, amelyeknek talán túl­nagy a keretük, talán feleslegesek, éppen ezért szervezték meg a takarékossági bi­zottságot, amely már a napokban megkezdi mű­ködését. A személyzet létszámának apasztásáról beszélt ezután. A személyzettel szemben vannak bizonyos kötelezettségeink, amelyeket már kifej­tett expozéjában és ha már egyszer az a szo­morú feladat hárul reánk, hogy a közalkalmazot­tak egy részét el kell bocsátani, arra kell töre­kedni, hogy ez a létszámapasztás minél kevesebb megrázkódtatással menjen végbe. A státusrende­zést keresztül kell vinni. Nagyon fontos, hogy ismét megteremtse a kormány a régi arányokat. Ha ez megtörténik, akkor a költségvetésben en­nél a tételnél a mostani aránytalanságok is el­tűnnek. Ami a szorzószámot illeti, erre a költség­­vetési évre nem tudja kilátásba helyezni a szorzószám megváltoztatását. A jövőre nézve a népszövetséggel is tárgyalni fognak, mert hiszen annak idején ezt a kérdést ott tárgyalták. Remény van arra, hogy nemcsak úgy oldják meg a kérdést, hogy a tisztviselők a szorzószám leszállítása révén ne károsodjanak, de azt hiszi, hogy a közalkalmazottak illetmé­nyeit majd emelni is lehet. Az államvasúti jutalék nem más, mint üzemi jutalék, amely az államvasutak üzletviteléből folyik. A zárszámadás kérdésénél nem illetheti a kormányt szemrehányás. Most már az év néhány hónapjának zárószámadása elkészült és minden­kinek módjában lesz abba betekinteni. Nem lehet a forgalmi adó-rendszert megváltoztatni. — A bevételek kérdésére is kitértek a vita folyamán — folytatta — és ezzel kapcsolatban az adómorálra is. Az arányszámok dolgában magam hoztam föl azt a nagy aránytalanságot, mely az egyenesadó és a közvetett adók közt mutatkozik. Ez azonban nem magyar jelenség: a háború mindenütt megtörte az adómorált és egészen más irányba terelte a pénzügyi politikát. Még semleges államok is rátértek a forgalmi adóra, amelyhez normális időkben egy pénz­ügyminiszter sem mert volna a mai formában nyúlni. Az adómorált ki kell építenünk és tisz­tában vagyok azzal, hogy ez nagyon hosszú évek fáradságát fogja igénybe venni. Az egyes adónemek között az egyensúlyt valóban javítanunk kell, de arra nem gon­dolhatunk, hogy az 1926. évben a jövedelmi adóra alapíthassuk az adópolitikát.­­ A bevételek közül tisztán a forgalmi adóra akarok kitérni. Egészen nyiltán kifejezésre jut­tathatom, hogy rendszerváltozásba csak akkor mehetek bele, ha minden biztosítékom megvan arra, hogy ezzel az államháztartás egyensúlyát nem veszélyeztetjük. Ebben az értelemben foly­tattam tegnap is az ankétot az érdekeltekkel. Rámutattam az összes nehézségekre, amelyek e kérdés körül fennállanak és nem ok nélkül mon­dottam azt, hogy nem szeretnék olyan megoldást, amely a terheket egyoldalúan áttolja. Nyíltan megmondottam, hogy a mezőgazdaság további megterhelését ezen a címen nem tudom magamévá tenni.­­ Szívesen hajlandó vagyok akár a mai rendszerrel, akár bármely más rendszerrel olyan megoldásra, amely kiküszöböli azokat az aka­dályokat, amelyek elsősorban ipari termelésün­ket oly lehetetlen módon befolyásolják. Ide­tartoznak a nyers terményanyagok megadózta­tása. Az exportra nézve lehetetlennek találom, hogy mi a világpiacon, különösen az iparunkban olyan súlyosan megadóztatva jelenjünk meg. Teljesen igaza van a kereskedelemnek abban a tekintetben is, hogy a mai forgalmi­adó-rendszer mellett éppen a nagykereskedelem átmegy a külföld ke­zébe. Ez nem lehet érdekünk. Ha sikerül egyrészt feltétlenül biztosítani azt a bevételt, amelyre számítunk, másrészt a termelés problémájával kapcsolatban lévő kérdéseket megoldani s a vá­­rosok háztartására való kedvezőtlen kihatást ki­küszöbölni, akkor megfelelő bázison hajlandó vagyok új rendszerre is áttérni. — A valorizáció kérdését ma sokan spekulá­cióra használják fel. Ezt a kérdést is rövidesen meg kell oldani, hogy ennek elejét vegyük. Már el is készült a törvényjavaslat és mielőbb be fogom nyújtani a nemzetgyűlésnek. Ezután az aranymérleg kérdéséről szólott a miniszter. Olyan problémának tartja ezt, amely felől a közvéleménynek teljesen tájékozva kell lennie. Tanulmányozta a kérdést és a különböző tervezeteket. Súlyt helyez ennek mielőbbi megol­dására azért, mert azt tartja, hogy minden irreális momentumot ki kell küszöbölni a gazdasági élet­ből. Meg kell védeni az államkincstár érdekeit az adóbevételek szempontjából, de természetesen le­hetővé kell tenni, hogy a mérlegek reális alapon készüljenek. A fúziókat mentői könnyebbé, egyszerűbbé és mentői kevésbé költségessé kell tenni.­­ Az aranymérleggel reálisabb bázist akarunk teremteni a gazdasági élet számára.Kapcsolatba ho­zom ezt a kérdést a részvényjog bizonyos reform­jával. Meg kell akadályozni, hogy mindenféle konjunkturális hatások alatt gombamódra kelet­kezzenek részvénytársaságok. Ami a városok ügyét illeti, ezek a kereseti adóval nagyobb bevé­teli forráshoz jutottak és ez tette lehetővé, hogy megszűnt az a rendszer, hogy 200—300 százalékos pótlékot is kivetettek. Ma már a városok 50 szá­zalékos pótlékkal is szépen prosperálnak. Végül a hitelnyújtásokkal szemben hangozta­tott aggályokra tért ki a miniszter. A kormány­nak az akadályok elhárítására kell törekedni és ebben a tekintetben az igazságügyminiszterrel már hivatalosan és magánúton is érintkezésbe lépett. Azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a föld­­birtokreformból a hitel elé háruló akadályo­kat kiküszöböljék,­­ mert hiszen ha a földbirtokreformot finanszírozni akarjuk, a földbirtokot hitelképessé kell tenni. A bizottság a miniszter beszéde után a javas­latot általánosságban a részletes vita alapjául el­fogadta. Pénteken részleteiben tárgyalják az egyes tárcák költségvetését. Indítvény a mandátumról való lemondásra. A demokratikus szövetség tagjai ismételten megállapították egymás között, hogy addig, amíg a huszonöt kizárási nap le nem telik, nem is fog­lalkoznak azzal a kérdéssel, milyen magatartást tanúsítanak azután. Miként Az Újság megírta, a passzivitásban lévő ellenzék néhány tagja azt az álláspontot vallja, hogy a huszonöt ülésnap letelte után is ki kell terjeszteni a passzivitást, mert ha nem kapnak komoly garanciát a választójog tit­kosságára és a tiszta választásra, akkor nem lát­ják semmi indokát annak, hogy a passzivitást megszüntessék. Ma azután olyan hírek merültek fel, mintha a demokratikus szövetség tagjainak egyik csoportja rövidesen a passzivitás feladá­sára gondolna. A híradások szerint már a demo­kratikus szövetség holnap esti értekezletén szóba kerül ez az ügy. Mint Az Újság munkatársát ezek­kel a hírekkel szemben informálták, csupán arról van szó, hogy Dénes István a huszonöt ülésnap után bekö­vetkező helyzet megbeszélésére tesz előzete­sen indítványt. Egyébként holnap este csak tagfelvételi értekez­letet tart a demokratikus szövetség és így az is megtörténhetik, hogy Dénes István indítványa a holnapi értekezleten egyáltalán szóba sem kerül. Kérdést intéztünk különben Dénes István nem­zetgyűlési képviselőhöz, aki a következőket mon­dotta: — A magyarországi munkáspárt, amelyet a nemzetgyűlésen képviselek, állja az ellenzék is­mert deklarációját. Amíg tehát a huszonötnapos kitiltási határidő le nem telik, szó sem lehet ar­ról, hogy a szövetség bármely tagja a passzivitás feladásának gondolatával foglalkozzék. Ami azon­ban a passzivitásnak a huszonötnapos kitiltási ha­táridőn túl való folytatását illeti, többünknek az az álláspontja, hogy mielőtt a passzivitást folytat­nánk, tisztázni kell a miniszterelnökkel azt a kér­dést, mi az álláspontja a választójogi reform te­kintetében. Amennyiben a miniszterelnök olyan választ adna, amelyből arra következtethetnénk, hogy a választójog ügyében leszögezett kívánsá­gaink kilátástalanok, akkor ennek a ténynek le kell vonni a konzekvenciáit és le kell mon­dani a mandátumról Alá kell vetni magunkat a választóközönség aka­ratának, döntsék el a választók, hogyan viselked­jünk az adott körülmények között: folytassuk-e meddő küzdelmünket a nemzetgyűlésen, avagy kí­vül maradjunk s úgy folytassuk a harcot. Termé­szetesen abban az esetben, ha indítványom kisebb­ségben maradna, alávetem magamat a többség akaratának. Miként Dénes István nyilatkozatából kiderül, ő sem a passzivitás feladására gondol, de a man­dátumról való lemondással túlmegy a passzivitá­son. Informátorunk szerint az a helyzet, hogy a demokratikus szövetség tagjai nem helyeslik Dé­nes indítványát. A mandátumról való lemondáshoz mint végső eszközhöz azért nem akarnak nyúl­ni, mert ez a mentelmi jog megszűnését vonná maga után. Miután Dénes maga is kijelenti, hogy a többség akaratának aláveti magát, nem lehet kétséges, hogy a többség az indítványt, mint meg nem fe­lelőt, el fogja utasítani.

Next