Az Út, 1949. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1949-01-01 / 1. szám
2 A SIRALOM NAPJA Ha nem is egy-két hónap alatt, de nem kellett egy esztendő, hogy Für tisztelendő jövendölései beteljesedtek. Augusztus havában megindult a rettenetes üldözés. Egyek gyásznapjai ezek. Negyvenöt földes gazdát családostul arra kényszerít a káptalani végzés, hogy azonnal hagyják el a községet. Ha ezt nem tennék, akkor jószágaikat is elveszik, börtönbüntetéssel fenyegetik őket, ha ellenszegülnek. Mit volt mit tenni szegényeknek, felpakoltak és kimentek a falu határára. Még vártak, még reméltek. Hátha megenyhül a káptalan szíve. Hátha az, aki Jézus Krisztus követe, szolgája, megkönyörül hontalanságukon. Írtak a királyhoz is. Ebben is bíztak Csakhogy hiába volt minden remény. Örsről és Fokiőről már jöttek is az új telepesek. Majd egymásután újabb és újabb családok űzettek el 1774 május 12-én az utolsó 15 családot is útnak eresztették. VISZIK AZ EGYHÁZAT IS Mikor az utolsó református családnak is mennie kellett, összecsomagolták az úrasztal kendőket, edényeket, sőt leszereltek egy kisebb harangot, az anyakönyveket is magukhoz vették és nagy lelki fájdalmak, panaszok és sírások között ők is elhagyták a községet. Templomot, két iskolát, papi és tanítói lakásokat ott hagyták, de elvitték a pásztort, a tanítókat magukkal és vitték drága hitüket, reménységüket. ÉLET ÉS SZENVEDÉS? A PUSZTÁBAN Előbb az Ohati pusztán, majd a Hortobágyot a Tiszával összekötő Árkus csatorna partján laktak.tt adott nekik menedéket Vág István Tiszacsege ura. 12 évig laktak itt. „Gödör falu" volt a neve hegüknek. Templomot is építettek, deszkából, fából. Iskolát, papot, tanítót tartottak, sőt még Debrecenből legátust is fogadtak. Az első istentiszteletet 1775 április 17-én tartották. Mintegy 140 családot számol Gödik falu. Szentiványi Sámuel a pásztorok itt Sokan meg is unták ezt a pusztai életet és elhúzódtak a környező falvakba. MARADÉK AZ ÚJ HAZÁBAN Az 1777 februárjában lejött királyi rendelet az arad megyei peregi pusztát jelöli meg új házának. Széki Teleky Sámuel közbenjárására kapták. Október 18-ára érkezett meg Szentiványi Sámuel vezetésével a peregi pusztára a maradék, 62 család, mintegy 300 lélek. Itt csak egy örmény házat és egy istállót találtak A házat azonnal rendbeszedték a hűséges pásztornak, az istállót pedig átalakították templomnak. Micsoda buzgóság keltett ehhez hogy odaérkezésük után harmadik napra, az első vasárnapra már megtartották az első istentiszteletet. Kezdetben itt is földbevájt házakban laktak, de mihelyt erőre kaptak, szép templomot, iskolákat, tanítói lakásokat építettek. * Eddig a szomorú múlt Az egykori eklézsia közelebbi múltjáról, jelenéről és jövőbeli reménységéről majd közelebb írunk. Magyar Z. (Egyek) Békés látta, hogy nem valami békés a hangulat, ezért berekesztette a megbeszélést és megkérte az öszszes jelenlévőket, hogy estére ismét gyűljenek egybe. Kicsit örültem is ennek a szünetnek, mert így alkalmam nyílt Janival egy kis beszélgetésre. Megvallom, Janit azelőtt nem nagyon vettem figyelembe. — Pincér — gondoltam magamban. — Azért van, hogy kiszolgáljon bennünket. S íme, k derült, hogy ennek a kisembernek gondolatai is vannak. Sohasem hittem volna, hogy ilyen alacsony állású embernek gondolatai legyenek. Arról eeszélgettünk Janival, hogy várjon hogy látja az ékszertáska kérdését Nehezen ment bele a beszélgetésbe, de a végén csak előjött az ő színeivel. — Egész életemben dolgoztam, mint egy barom —* siránkozott — rá sohasem volt semmim se. Én úgy képzelem, akinek vagyona van, se vagy maga volt tolvaj, vagy az ősei Azután elmondta azt is, hogy őt titokban mindig az a kíváncsiság gyötörte, hogy lehet, hogy aki dolgozik, annak semmiesetre sincs vagyona, aki meg nem, annak mindenesetre van. Nem tudta befejezni akadozó gondolatmenetét, mert már mindig, mindenhova, Seelman úr a mi beszélgetésünkbe is beleütötte az orrát. Most igazán elemében volt, mert olyanoknak magyarázhatott, akik tényleg semmit sem értettek a Bibliához. Megfigyeltem, hogy az igenek számára csak úgy szórta a bibliai cátumokat, az itteniek előtt azonban nem nagyon ugrált. Azt magyarázgatta Janinak, hogy elégedjék meg fedelével és kenyerével, általában örüljön, hogy ő. Azt mondogatta, hogy igazán csuda, hogy Janit megtűri az Isten, mert Jani semmi különös értéket nem képvisel Jani nagyot sóhajtott. Úgy láttam, elhitte, amit a pap mondott. Általában az ilyenek, mint Jani, úgy látszik, azért vannak teremtve, hogy mindig, mindenkinek, mindent elhigyjenek.De az is érdekes, hogy mindig, mindenki és mindenütt azt mondja az ilyen Jani-féléknek, hogy ne sokat fészkelődjenek, ne nagyon ugráljanak, csak tűrjenek, tűrjenek és tűrjenek. — Ezért van az egyház és ezet prédikálunk — magyarázta Seelmai úr, mikor Jani Szomorúan eltávozol! — Hova lenne a társadalmi rend ha ez a sok elégedetlen ember érvényt szerezne elégedetlenségének ? Ezért tartom veszélyesnek Békés és Trófimusz vitáját a kínaval Ha ezek a Janik megtudják, hogy az a keresztyénség, hogy az ékszer nem lehet a kínai magántulajdona, úgy megfertőzi őket ez a tanítás, hogy odahaza sem bírunk velük. Mi Janinak és társainak az Isten megváltozhatatlan törvényét hirdetjük: ne lopj! Am' a másé,' az a másé. — Hát a kínai számára nem érvényes az Isten törvénye? — kérdeztem. A pap elmosolyogta magát, megveregette a vállamat, jóindulatúan de kicsit lesajnálkozva, ezt a bibliai igét mondta: ,,Ne légy felettébb bölcs.“ És én ottmaradtam egy válveregetéssel, amt értettem, egy bibliai igével, amit nem értettem. Jani pedig viselte tovább nehéz sorsának terhét Estig már nem is beszéltem senkivel. Gondolataimba mélyedtem és azt forgattam magamban, hogy m fő lesz egyik-másik ember sorsa olyan, mint a kutyáé. Tovább vitatkozunk Az öreg Békés megnyitotta a vacsora utáni tanácskozást. Mindjárt rátért a tárgyra s elmondotta, hogy minket mindannyiunkat veszélyes elemeknek tart, mert a fennálló társadalmi rendbe nem illeszkedünk be s azt felforgatni akarjuk. Náluk ugyanis az a társadalmi rend, hogy senkinek sincs semmije. Valamikor, népük történelme derekán, amikor úgyszólván néhányszáz család kezében Volt a gazdag sziget minden kincse , a többiek rabszolgaként szolgálták ezeket, egy tüzesszájú prédikátor, nevét oly sokszáz év múlva is tisztelettel emlegetik. Fülöp, ez evangéliumot olyan erővel hirdette a szegények között, hogy teljesen igehidetésének hatása alá került mindenki. Ennek azelső következménye az egyházi élet komoly fellendülése volt, a másik pedig egy új korszakot nyitó forradalom. Amilyen hálálkodva beszélnek az egyházi megújulásról, olyan megbecsüléssel emlegetek a forradalom kimagasló vezéreit is. Azóta új egyházi és új társadalmi rend érvényesült az „Új világrész“ lakosai között A vagyon és a gazdasági javak nem maradhattak az eddig vezetőség kezében, hanem először szétosztották azokat magánosok között Ez persze csak közbevető állomás volt, mert hamar rájöttek, hogy a javakból, a gazdasági erőkből való egyenlő részesedés biztosítása nem ezen az úton lehetséges. Meg kellett tehát egészen szüntetniök a magántulajdont és a föld és annak minden kincse úgy lett mindenkié, hogy tulajdonképpen senki sem lett, hanem az egész közösségé és ezzel mindenkié. Megdöbbenve néztünk egymásra. Ezeket a tanokat a régi világban nagyon kockázatos lenne hirdetni. Hamar áristomba kerülne, aki hozzá merne nyúlni ezekhez a kérdésekhez. Papjaink figyelmeztetik is a népet, hogy ne elegyedjenek bele ez élet dolgaiba hanem amúgy strucc módjára dugják homokba a fejüket. (Lehet, hogy az állam külön fizeti is őket ezért.) Itt meg ezeket a felforgató tanokat a Bibliából idézgetik és minket, akiket odahaza jó keresztyéneknek tartanak, felforgatóként veszedelmeseknek tartanak. Mindenki beszélni akart közülünk. Egyikőnk védekezni, másikunk támadni, de Trófanusz intett és ő vette át a beszédet. — E föld és annak egész kereksége az Úré és az ő Krisztusáé lettek. Tőle a Sátán, a bűn azaz az emberek önzése és hatalomvágya újból és újból vissza akarja hódítani. Minden Hitét, minden rög, amire azt mondom, hogy az enyém, Istentől loptam A hatásfoknak Istentől kapott parancsa az, hogy a földet és annak javait az egyes ember önzésétől, hírvágyától megoltalmazza. Mert amint valami az egyik emberé lesz, a másik embertől ugyanaz elvétetik. Ha valami a közé lesz, akkor mindenkinek része van benne. (Folyt. kép. A keskeny út Olv. Márk 12:13—17. „És felelvén Jézus mondd nékik: adjátok meg, ami a Császáré, a Császárnak és ami az istené, az Istennek. És elálmélkodának őrajta Márk 12:17. Minden okuk megvolt az álmálkodásra a farizeusoknak és a Heródes-pártiaknak, hiszen mindenre gondolhattak, csak erre nem. Mert mire gondolhattak ők? Arra, hogy Jézus az adófizetés ellen beszél, ami tágabb értelemben véve a világfelsőbbség „keresztyén alapon" való elvetését jelenti. Mindegy, hogy mivel okolták volna meg Jézus Krisztusnak a Császárral szemben való engedelmesség megtagadására célzó beszédét. Lehet, hogy azzal, hogy a Császár gonosz, lehet, hogy azzal, hogy leigázta Zsidóországot, vagy azzal, hogy hitetlen, vagy azzal, hogy Istenellenes. Mindegy .. . De Jézus a keskeny utat választotta mindezek helyett. Elismerte, hogy az élet sok dolgát Isten a Császárra bízta s a Császáron keresztül igazgatja. Viszont megvallotta, hogy a Lélek és az üdvösség dolgait közvetlenül az ő Lelke által intézi. Te is túl sokat spekulálsz feleslegesen, ahelyett, hogy a Jézus mutatta keskeny útra lépnél és odaadnád a Császárnak azt, amit a Császár kér tőled (mert hatalmat adott néki Isten erre), lemondanál arról, hogy a Császár palloséval védesd lelked üdvösségét és hited belső világét, és éppen azzal mutatnád meg, hogy rajtad Isten képe van, hogy mindig és minden körülmények között engedelmes lennél Isten lelked üdvössége felől kijelentett szerelmes akaratának. Ne engedd sem magadat, sem egyházadat ilyen „beugrató" kérdések elé vinni. Vagy Isten vagy Császár, hanem hirdesd Jézus Krisztussal: adjátok meg, ami a Császáré, a Császárnak s közben légy egészen az Istené. ! ! Agónia vagy vajúdás? Csendes örömök egy V meghalt-e a falu, vagy új élete születik? Aminek tanúi vagyunk, az agónia, vagy a vajúdás fájdalma? Boldogan érezzük, hogy az utóbbi. Igaz ugyan, hogy sok névleges egyháztag csak kerékkötő. De hálátlanság volna elhallgatni, hogy van egy maroknyi sereg, amelyik szó nélkül magára vállalja azt a terhet is, amit a többség nem hajlandó vállalni. Ez a kis közösség hordozza az egész gyülekezet terhét. Mások helyett is fizeti az adót, építi az egyházat, újítja a templomokat. Nem hangoskodnak, nem kérkednek, nem kritizálnak, csak csöndben szolgálnak. Még nem jutottak el ugyan a hitbeli nagykorúság állapotára, de odáig már eljutottak, hogy elégedetlenkedni kezdenek önmagukkal. Még nem hívők igazán, de igazán hívek, Liz a kisebbség alázattal tudomá- P- sül veszi, hogy mássá kell tennünk, mert megnézi magát az Ige tükrében. Ott vannak a gyülekezeti élet minden megnyilvánulásában. Szívesen tanulnak, szívesen áldoznak. Nem azt nézik, hogy a másik falu gyülekezet mit tesz és mit nem tesz, hanem azt keresik. falusi pap levelében mit parancsol az Isten. Ez a kisebbség ma az egyház lelki- ismerete Az eddig üres perselyek az ő áldozatkészségéből kezd megtelleni. Ide ugyanakkor kezd föltámadni a vágy a keresztyén fegyelmezés után. Ez a kisebbség a jövendő egyháza, mert Istennel többségben vannak. A gónia, vagy vajúdás? Határozottan vajúdásnak kell tartani azt, aminek tanúi vagyunk. Azonban sok imádságra van szükség, mert minden vajúdásnál ott leselkedik a halál. Sokat kell imádkoznunk, hogy új élet szülessék. A gyülekezetek felrázására megpróbáltak a múltban sokféle belmissziói „fogást“, műsoros estet, tea-estéket, a szövetségi élet különböző változatát. Csak egyet nem próbáltak szív szerint, állandóan és megalkuvás nélkül- Krisztust prédikálni. Hány dologról, programról metódusról azt állították, hogy megoldást hoz. S hányat eldobtak azóta. Ne belmissziói fogást, programot, egyesületeket a falunak, hanem Krisztust. Akkor majd életre támad az oszlásnak induló Lázár. Földváry Antal (Kölked) 1949. JANUÁR 18. Katolikusok Amszterdamról A Vatikán hivatalos lapja, az „Osservatore Romano“ eddig nem közölt jelentéseket az amszterdami világkonferenciáról Most a lap rövid jelentésben ismerteti Charles Boyer jezsuita atya, az Unitas Nemzetközi Egyesület elnöke római előadását, amelyet három bíboros is végighallgatott. A lap szerint az előadó kiemelte, hogy a Vatikán ezúttal (mint tudjuk) senkinek sem engedte meg a megjelenést ezen az ökumenikus összejövetelen, még nemhivatalos megfigyelői minőségben sem. — Az amszterdami gyűlés — mondotta a páter — eléggé erőtlen volt. Pozitív eredménynek csak a világhoz intézett üzenetét és az Egyetemes Egyháztanács végleges megalakulását lehet tekinteni. Ezzel a tagegyházak olyan szervezetre tettek szert, amely együttműködésüket lehetővé teszi. Persze sem csalóka optimizmusnak sem igazságtalan pesszimizmusnak nincs helye annak a megítélésében, hogy Amszterdam tett-e valóban lépést az igazi egység felé. Úgy látszik, hogy valóban óhajtják a hit egységét, másfelől nem tudnak megszabadulni abból a szétszakított állapotból, amit Amszterdamban oly mélyen éreztek. A delegátusok igazában csak abban tudtak megegyezni, hogy az egyes egyházak felvételének feltétele: Krisztus Istenségének és megváltó voltának elismerése. Egyesülni azonban csak közös hitvallás alapján lehet és ezért az ökumenikus problémának csak egy megoldása van: csatlakozás a katolikus egyházhoz, amelynek nem kellett tanain változtatnia. Krisztus az Ő egyházának kezébe adta az egység eszközét, azt a tekintélyt ugyanis, amely kizárja a tévedést és meg tudja határozni az igazságot. Ezután a fejtegetés után, amely újra nyomatékosan kiemelte a protestantizmus számára teljesen elfogadhatatlan evangéliumelenes csalhatatlanság dogmáját. Boyer páter az ökumenikus mozgalomban Isten egységet igénylő akaratát hangsúlyozta. Krisztus főpapi imája az egységért valamilyen módon mindazokat összefogja, akik Benne hisznek. Az engedelmes lelkekben Ő el fogja végezni annak az egyesítését, amit az emberek elválasztottak. Azzal fejezte be, hogy a nemkatolikusok maradjanak meg az egység kívánásában és mélyüljenek el ebben A katolikusok pedig imáikkal és példamutatásukkal fogják támogatni az egység szolgálatát. (Ok. P. D.) London evangélizációja Az anglikán egyház nagyszabású evangélizációs tervet dolgozott ki a jövő egyházi évre. Az akciónak hármas célja van: „a tényleges egyháztagok révén a Szentlélek új erőinek elnyerése az egyház megerősítésére, a langyos egyháztagok megszólítása, végül a kívülállók megnyerésének előkészítése a következő évekre A terv 1060 lelkészt kivárt mozgósítani erre az akcióra 12-es munkacsoportokban. Laikus munkások szabadidejüket áldozzák az akció szolgálatára, a gyülekezetekben pedig rendszeres és tervszerű evangelizációs előkészítő munkát folytatnak, aminek központjában az imádság áll. 1949 május 14-én 10.000 főből álló körménél elindítja az evangélizációs hadjáratot. Egy hét múlva száz központban naponkénti evangélizáció kezdődik templomokban, termekben, iskolákban, egyetemeken, parkokban és út-tcákon. Minden gyűlésen hatan fognak felszólalni, laikusok és lelkészek. Ezt követőleg öt napon át nagygyűlések lesznek a legnagyobb katedrátákban, ahol a legjobb szónokok szociálpolitikai kérdésekről fognak beszélni Május 29-én a Szent Pál katedrálisban hálaadó ünnepséggel zárulnak az előkészítő hetek. Óriási plakátokkal és újsághirdetések tömegével kívánják biztosítani az evangélizációs hadjárat látogatottságát A rádióban is lesznek evangélizációs előadások. A tömeggyűlések után gondos utómunkát készítenek elő, ennek legfontosabb része az érdeklődök személyes meglátogatása Issz és meghívásuk a gyülekezetekbe. Erre a célra hároméves tervet dolgoztak ki egész London gyülekezeti evangélizálására (ek.P.D.)