Az Út, 1950. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1950-07-02 / 27. szám

2 "" 1""v — futoldozataiból Gyakran nagyon is elősegíti az alázatosságot az, hogy mások tudják és ismerik hibáinkat s meg rónak miatta. Amikor az ember megalázkodik hibái miatt, másokat is hamar megengesztel és haragosait könynyen megbékíti. Ne gondold, hogy valamit is haladtál előre, ha magadat nem tartod mindenkinél kisebbnek. Ha van benned valami jó, másokról még több jót feltételezz, hogy megőrizd az alázatosságot. Nem árt, ha mindenkinek alárendeled magad. Azonban az már árt, hacsak egynek is elébe teszed magad. Állandó békességben él az alázás. A kévéig szívében azonban gyakori az irigység és a bosszúvágy. "A büszkéknek és kapzsiknak soha sincs nyugtuk. Az az ember, aki önmagát még teljesen meg nem öldökölte, hamar kísértésbe jut, s hitvány dolgok győzedelmeskednek felette. Ne szégyeld, hogy Jézus Krisztus iránti szeretettől másoknak szolgálsz. » Ne dicsekedj gazdagságoddal, ha van, sem barátaiddal, hanem Istennel, aki mindeneket megad és aki önmagát is oda akarja adni. Ne simalkodjál fel jó cselekedeteid miatt, mert Isten másként ítél, mint az emberek. Gyakran nem tetszik neki az, ami embereknek tetszik. Ne tartsd magadat másoknál jobbnak, nehogy rosszabbnak találtass Isten előtt. A keresztyén egyház reformációja ** soha meg nem szűnt folyamat, hiszen az egyháznak Isten előtt, állandó önvizsgálattal kell élnie. Maga a történelem által reformációnak mondott folyamat is hosszú előkészületekkel jutott el oda, hogy az egyház középkori látszólagos egysége megbomlott, s protestáns egyházak álltak elő. Ennek a folyamatnak sok közismert, a történelem által számontartott hőse, vagy szereplője mellett sok olyan harcosa és mozgatója volt, akiknek a neve ma már majdnem feledésbe merült, s csupán véletlenül bukkan fel néha. Így akadt a vallási, társadalmi, erkölcsi problémákkal gyötrődő nagy orosz író, Tolsztoj, élete vége felé Checicky Péter „A hit hálója“ című könyvére, amelyet félszázaddal ezelőtt az orosz tudományos akadémia adott ki. Chelcicky Péter a huszita korszak egyik kiváló gondolkodója és vallási reformátusa volt. Életéről keveset tudnak. 1390-ben született, és 1400 táján halt meg. Előbb Prágában élt, majd szülőföldjére, Chebicébe ment, ahol több vitairatot szerkesztett, amelyekért aztán felelősségre vonták. Tudományos képzettsége nem volt. De szellemét talán éppen ez tette zavartalanná, puritán keménységűvé. ..Siviry“ (A hit hálója) című könyvéhez Tolsztoj „Mindennapra“ című többkötetes sorozatában többször visszatér és részleteket közöl. Számunkra különösen érdekesek Chebicky gondolatmenetéből azok a részek, amelyek az egyház romlásának okaival foglalkoznak. A római egyház három részre oszlott: világi urakra, a főpapságra, a harmadik részt a munkálkodó nép teszi, melynek gondoskodnia kell a két előbbi rész testi szükségleteiről. Micsoda egyenlőtlenség áll elő ily megosztás következtében! Az első kettőnek jó dolga van: henyél és könnyen megteheti, hogy pénzt pazaroljon is a harmadik részen megüljön, miután megnyergelte azt; e harmadik rész pedig cipeli ama nagyétnek minden cókmókját. Az ily megosztás ellenkezik Krisztus tanával, mely szerint az egész világ egységes egész, egy szív és egy lélek legyen. Az egyházi uralkodó, a pápa, világi hatalmat és méltóságot szerzett. Törvényeit megszaporította, úgyhogy az emberek e törvények miatt feledték Isten és a vallás törvényeit, és azt hiszik, hogy a vallás nem áll másból, mint a főpap törvényeiből. A másik cethal, mely a vallás hálójába belehentergett és azt széttépte, a császár, pogány igazgatásával, annak pogány intézményeivel, pogány jogokkal és törvényekkel. Lehetetlen felsorolni mindazokat a pogány sajátosságokat, amelyek az igaz vallást és az igazi istentiszteletet beszennyezik. Két embernek, Szilveszternek és Konstantinnak a vaksága mérget csepegtetett a kereszténységbe, már mint a pápai és a császári hatalom mérgét. Az idők folyamán azokhoz a halakhoz, melyeket az apostolok hálójukba fogtak, vagyis más szóval a hívekhez, sok egyéb hal, rossz emberekből álló társaság vegyült, mely a hálót széttépte. A címerrel ékesítettek nemzetségeiről akarunk szólni. E különböző, címerrel ékes nemzetségek oly életmódot folytatnak, mely teljesen ellenkezik Isten parancsaival. E nemzetségek kettős bűnnel terhelve jönnek a világra: először Ádám bűnével, mint mindenki, másodszor pedig nemesi származásuk bűnös öntudatával. E nemesség folytán azon igyekeznek, hogy mindennel, amivel csak tehetik, névvel, modorral, ruhával, táplálékkal, lakóhelyük építési módjával, szokásokkal és viselkedéssel kitűnjenek mindenki más fölött. Minden cselekedetükben, szokásukban, egész beszédmódjukban megnyilvánul dölsfösségük. Bírni szeretnék a test és a világ minden javát, hogy méltóságot és dicsőséget élvezzenek és kerülnek minden kötelességet. Szorgos munka, türelem, egyszerűség, megalázkodás, szolgálatkészség nekik megannyi illetlen dolog; fesztelen, henye, könnyű életet akarnak, szeretnek túlhalmozva lenni földi javakkal, különösen fantasztikus és elegáns szabású ruhákat akarnak, pompás, mindeneket csodálatra gerjesztő lakomákat kell rendezniük, mintha istenek vagy istennők volnának; puha fekhely kell nekik, édeskés és behízelgő beszédek, tele hamissággal és hozzátevéssel: „Ahogy parancsolni méltóztatik.“ Nemességük azt követeli tőlük, hogy uralkodjanak és csakugyan magukhoz ragadták a földet és hatalmat szereztek a többi ember fölött. A parasztok és a „keményfejű buta lakók“ szenvedése és verejtéke révén érvényesíthették nemességüket. A nemesi leszármazás azon a pogány szokáson alapul, hogy császároktól és királyoktól címereket lehet kapni. Egyesek ezt szolgálattal szerzik meg, jutalomképpen valami hőstet lükért; mások a méltóság okából megvásárolják, és vesznek például várkaput, farkas- vagy kutyafejet, féllovat, szarvast, kést, vagy más efélét. Ilyen címereken alapul az egész nemesség és értéke is ugyanannyi, mint a címeré. Ha nem volna pénzük, az éhség ráhajtaná őket, hogy ne törődjenek a címerrel és fogják meg az az ekeszarvát. A nemesség tudata hiúságot, alázat- és türelemhiányt szül. Más bűnök, melyek ugyanebből a forrásból fakadnak, a következők: henyélés, dús- kálkodni akarás, pogány uralomvágy, kegyetlenség, erőszak. E bűnök a szülőkről átszármaznak a gyermekekre, akiket ugyanazokban a tévelygésekben nevelnek, melyekben ők megrögződtek és ily módon Istentől elvonják teremtményeit. Mind uralkodni, gazdagságban tobzódni akar, de némelyeknek nincs hozzá módjuk: sok van, akire reászigorodik a nyomor, de dolgozni nem akar, szégyelli a munkát, torka azonban valamennyinek öblös. Némelyek nyakig ülnek az adósságokban. Hízelgő beszédekkel, különféle ígéretekkel csalnak ki pénzt, dolgozni azonban semmikép sem akarnak, nehogy munkával foltot ejtsenek nemesi származásukon. Ezek az urak magukhoz kaparintották a legterjedelmesebb és legjobb földeket. Ha az Ó- és Újszövetségben a „nemes“ szóval találkozunk, ez azt a nemességet jelenti, mely erényen és bölcsességen alapul. Amiig visszatetsző e nemesek életmódja, oly visszatetsző a ruházat is, melyet férfiak és nők viselnek. Általában se a pogányok, se a zsidók nem szentségtelenítették meg oly sokban Krisztus vallását, mint amennyire megszentségtelenítik ezek a nemzetségek, melyek címerekre támaszkodnak és hamis módon csatlakoztak a valláshoz, Istennek nincsenek tetszésére és az embereknek is csak kárukra és terhükre válnak. A dolgozó nép hátán cipeli nemességük terhét, ők azonban készek elnyelni a népet és mindent, ami jó van a földön, magukhoz kaparintani és elnyelni. Nagy kár származik tőlük minden emberre azzal, hogy mindeneket lehúznak a maguk romlottságába és embertársaikat — mint a hulla a maga mérgével, az embereket elpusztítja — megfertőztetik. Romlottságukkal legelőbb gyermekeiket és cselédségeiket fertőzik meg, amenynyiben hiúság és előkelősdi modort oltanak beléjük. Egy régi prédikátor a pápáról, a császárról és a nemesekről 1950 JÚLIUS 2—8. A megújuló evangélikus egyház új szolgája Beiktatták Dezséry László bányai evangélikus püspököt Június 27-én felszentelték és beiktatták a bányai evangélikus egyházkerület új püspökét, Dezséry László Budapest-óbudai lelkészt. Az ünnepi közgyűlésen Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője elnökölt. A felszentelést Duróczy Zoltán dunántúli püspök végezte. Jelen voltak: Reök Iván egyetemes felügyelő, Szabó József, Vető Lajos és Szimonidesz Lajos püspökök vezetésével az evangélikus egyház vezetői. Református egyházunk képviseletében megjelentek: Bereczky Albert és Kiss Roland, az egyetemes konvent elnökei, továbbá Enyedy Andor, Győry Elemér és Péter János püspökök. A közgyűlés a Deák téri evangélikus templomban kezdődött. Turóczy Zoltán felszentelési igehirdetése után Dezséry László püspök letette hivatalos esküjét, majd imádkozott és áldást mondott. Ezután a közgyűlés átvonult az evangélikus leánygimnázium dísztermébe, ahol Darvas József egyházkerületi felügyelő üdvözölte Dezséry Lászlót. Darvas József beszéde — Most, amikor a püspökké szentelés és püspöki hivatalba való beiktatás megtörtént, úgyis, mint a Magyar Népköztársaság kormányának tagja, és úgyis, mint a bányai evangélikus egyházkerület felügyelője szeretettel köszönten új posztján, új hivatalában Dezséry Lászlót. — Dezséry László éveken keresztül szóban és írásban kemény harcot folytatott az evangélikus egyházon belül a klerikális reakció erői ellen, amelyek vallásos jelszavak mögé bújtatva valójában a régi rendszert kívánták visszahozni és amelyek az evangélikus egyházat — a protestantizmus régi hagyományaival ellentétben — a mindszentizmus útjára akarták vinni. Azóta bebizonyosodott, hogy az egyház jövője szempontjából az az út a helyes, amelyen Dezséry László püspök halad. — Ma már mindenki előtt tisztán áll és világos, hogy az evangélikus egyház jövője szempontjából is helyes lépés volt az állammal kötött megegyezés. Ennek az egyezménynek elmélyítése útján kell járnia minden evangélikusnak, aki magyar népünknek és az egyháznak igaz fia akar maradni. Az új püspöknek is az lesz a hivatása és feladata, hogy az egyezmény eddigi eredményeit még jobban elmélyítse és még szilárdabbá tegye. Munkálkodnia kell azon, hogy az evangélikus egyháznak az állammal kötött megegyezése és együttműködése népi demokráciánkkal ne csak opportunizmusnak tűnjék, hanem minden becsületes egyháztag meggyőződésévé váljék. Érvényesüljön az egyház munkájában az a szellem, mely munkálni akarja ebben az országban népünk és az egyház érdekeit. Mert ez a két érdek, a nép és az egyház érdeke nem ellentétes és csak a reakció próbálja szembeállítani. — Folytassa az evangélikus egyház a harcot a sorain belül fejét még felütő reakció ellen. Küzdjön az imperialisták által felbérelt és támogatott klerikális reakció minden nyílt és burkolt támadásával szemben. A reakció elleni harc egyúttal a békéért folytatott harcot is jelenti, amelyhez felsorakozott a Szovjetunió vezetésével az egész haladó emberiség. — A békéért harcolni, a nép egyházává lenni: ez az egyházak igazi hivatása, jövő programmja. Dezséry László egy munkáskerület lelkészeként lett egyházunk püspöke; ez szimbólum és jelkép, de hiszem, hogy több is. — Remélem, hogy Dezséry László szolgálni fogja egyházán keresztül a harcos béke gondolatát és épülő szocialista államunkat Kérem, kívánom neki, hogy legyen jó munkája egyházának a nép országában, a világkeresztyénséghez való viszzonyunkat is. Álszenteskedésnek tartjuk, amikor a nyugati keresztyénség egy része beszél ugyan a békéről, mint a keresztyének természetes életformájáról, de nem vonja ki magát a szocializmust építő országokkal szemben folyó háborús uszítás propagandájából. Az egyház belső feladataira viszszatérve, ezt mondotta Dezséry László: — Munkánk elsősorban azok felé forduljon, akik az egyház»ban élnek, de akik nem egyház... Át kell adnunk nekik azt a világos»ságot, amit mi kaptunk akkor, amikor elszántuk magunkat, hogy igazán egyházzá leszünk s elvetjük magunktól e világ kísértéseit, amelyek minket a régi világ szelleme szerinti közéleti szerepre, világnézeti harcra, haladás elleni álműveltség védelmezésére, a leáldozott polgári életszemlélet képviseletére, soviniszta nemzetieskedésre és sok minden olyanra biztatott, amivel az egyházban élő nem egyház még ma is megtöltve őrzi szivét és agyát... — Tulajdonképpen egy csoda elő»készítésében kell fáradoznunk. Amikor egy akarattal együtt vagyunk « Szentlélekért, vagyis egyházunk megújításáért való könyörgésben, akkor tudnunk kell, hogy itt valóban csodáról van szó. Ahogyan személyes megújulásunk Isten csodája, éppen úgy az egyház megújulása is csoda. Tőlünk nem jöhet, de Krisztustól jöhet és jön is, ha a Názárréti Jézus nevében merünk cselekedni. Dezséry László püspök székfoglalóját a következőképpen fejezte be: — Isten, akinek kezében mindanynyian vagyunk, erős lesz az ő egyházában, mert meg fogja őrizni a mi szíveinket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban. Az üdvözlések során Bereczky Albert református egyházunk nevében köszöntötte az új püspököt. — A bűnbánat és a hála érzése ket, hogy eltöltse a magyar keresztyén egyházakat — mondotta Bereczky Albert. „ A bűnbánat azért, hogy olyanok voltunk és olyanok vagyunk, mint amilyenek; a hála azért, hogy Isten nem bűneink, hanem az ő izgalma szerint ítélt meg bennünket s új lehetőségeket adott számunkra a szocialiizmus felé haladó magyar nép) között.• Testvéri szívvel osztozunk a bányai evangélikus egyházkerület és az egész evangélikus testvéregyház örömében. Isten áldja meg az egy őr szolgálatában velünk együtt haladó evangélikus egyházat. Isten áldja meg az evangélikusok ifjú püspökét, Dezséry Lászlót. Egyházunknak megújulásra van szüksége Az egyházkerületi felügyelő nagy helyesléssel fogadott köszöntése után, Dezséry László püspöki székfoglalót mondott Az Ékeskapu előtt kolduló sánta ember meggyógyításának történetét olvasta fel (Ap. Csel. 3:1—10), melynek alapján az egyház mai állapotát írta le. Az egyháznak nem aranyra, nem ezüstre, hanem Jézus Krisztus újjászülő erejére van szüksége. — A mi egyházunknak belső megújulásra van szüksége — mondotta. Ez a belső megújulás csak azok szolgálata révén jöhet létre, akik tudják, hogy mi az egyház, és mernek Jézus Krisztus nevében cselekedni, azzal a hittel, hogy Jézus Krisztus vele van az egyházzal a világ végezetéig. Azt kell tudnunk, hogy valami olyat kell kezdenünk, ami egészen új, vagy legalább is egészen újnak látszik a mi egyházunk életében. Hozzáfogni egy csoda előkészítéséhez abban a hitben, hogy magunkban semmit sem bízunk, de ugyanakkor bízunk az egyház Urában, aki jön, ha mindent tőle várva, hívjuk. Egyház és állam A továbbiakban ismertette, milyen külső körülmények között kell az egyháznak itt, a mi magyar népünk körében a rábízott szolgálatnak megfelelnie. Az egyház és az állama között létrejött megegyezésről szólva a következőket mondotta: — Az egyház és a népi demokrácia között létrejött megegyezés alapján az egyház a maga hivatását a népi demokráciában a szabad vallásgyakorlat és a lelkiismereti szabadság jegyében betöltheti. Az egyház viszont arra kötelezte magát, hogy a jó egyezség szellemében minden tőle telhető módon támogatja azt az építő munkát, amelyet a mai magyar állam a szocialista haza megépítése érdekében kifejt. Az egyház és az állam elválasztása nem két egymástól idegen testnek ellenséges elkülönülését jelenti. Az egyház hivő népe beletartozik a magyar haza népébe és ennek a népnek társadalmi fejlődését nem akadályozni, hanem segíteni akarja. Ezután így folytatta a püspök: — A világbékéért folytatott harcban is öntudatosan a református egyházzal megyünk együtt. Felismertük, hogy nem elég jámborul óhajtoznunk a béke után. Nagy különbség van a keresztyén mezbe öltözött kispolgári pacifizmus és a komoly békeharc között. Világosan állást foglaltunk a Szovjetúnió vezette béketábor mellett, az imperialista háborús uszítás ellen. — Ez a szempont határozza meg A kiadóhivatal üzeni : 1. FÉLÉV VÉGE lévén, a számunkhoz csekket mellékelünk mindazoknak az olvasóinknak, akiknek előfizetése lejárt, hogy előfizetésüket megújíthassák. 2. AZ AJÁNDÉKELŐFIZETÉSEK legnagyobb része június 30-ával lejárt. Szeretettel kérjük azokat a kedves olvasóinkat, — akik számára rokonuk, ismerősük fizetett elő ajándék-akciónk során — most már maguk újítsák meg az előfizetést. Nem szeretnénk, ha a késedelem miatti lap küldésében zavarok állnának elő. 3. GYÜLEKEZETI TERJESZTŐINKTŐL a szokásos havi elszámolásokat a hó utolsó hetében várjuk, a megmaradt példányokkal együtt. 4. A BIBLIAOLVASÓ-KALAUZOS (január 22-i) SZÁMMAL néhányan még mindig nem számoltak el. Múlt héten kitöltött csekkét küldtünk a hátralékosoknak. Ezúton is kérjük a hátralékok mielőbbi beküldését, különös tekintettel a félévi zárásra, 5. SZABÓ ATTILA sürgősen jelentkezzék a kiadóhivatalban.