Az Út, 1953. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1953-07-05 / 27. szám
1953. július 5—é. H. van Dahlen holland református lelkipásztor budapesti előadása A Budapesten most folyó országos lelkészi konferenciát meglátogatta a Béke Világtanács ülésszakára hazánkba érkezett Hugo van Dahlen holland református lelkipásztor, Stereczky Albert püspök üdvözölte vendégünket. Hugo van Dahlen a konferencia részvevői előtt beszámolt magyarországi tapasztalatairól és a hollandiai református egyház életéről. Előadását azzal kezdte, hogy kifejezte örömét afelett, hogy megismerhette a magyarországi protestáns egyházak életét. Mély benyomást tett rá egyházaink hitbeli és teológiai megelevenedése. Hazatérve — úgymond—széles körben beszámol majd mindarról, amit országunkban és egyházunkban látott. Meggyőződése, hogy nagy erőt jelent a hollandiai reformátusok számára a magyar református egyház bibliai, teológiai megalapozottságú magatartása. — Magyarországon a református egyház valóban egyház és keresztyén …— mondotta. — Önök az egyházhoz egyedül méltó úton járnak. Ez az út a testvériség útja, az evangélium útja. Ezután van Dahlen érdekes képet nyújtott a hollandiai református egyház helyzetéről. Hollandiában van egy nagy, népegyháznak nevezhető államegyház, ezenkívül több kisebb református egyház. A kisebbek közül a legnagyobb az úgynevezett szigorú református egyház. Azállamegyházon és a szigorú református egyházon belül különböző csoportosulások, teológiai és kegyességi irányzatok igyekeznek maguknak híveket nyerni. Ez a tény megerőtleníti a holland reformátusságot. A hollandiai egyházak külmissziói munkájára térve, megállapította- miután Hollandia elvesztette Indonéziát, mint gyarmatot, a holland egyházaknak az ottani fiatal egyházak felé kell támogató szeretettel fordulnak. Az Egyházaik Világtanácsához fűződő kapcsolatokról szólva, kifejezte azt a véleményét, hogy a hollandiai egyházakra is feladatok várnak a Világtanácsban. Ez a feladat abban áll, hogy a magyar protestánsegyházakkal együtt támogassák azokat a törekvéseket az Egyházak Világtanácsában, amelyek ezt a jelentős szervezetet valóban az egyházak tanácskozó testületévé kívánják tenni. Végül arról tett tanúságot a holland vendég, hogy hazájában is gyarapodik, erősödik a reformátusok között a békemozgalom. Egyre többen látják, hogy a béke ügyének szolgálata egyfelől általános emberi feladat, másfelől Krisztustól nyert evangéliumi parancs. ISTEN ÍGÉRETEI ISTEN IGÉJÉNEK az egyház számára alapvető üzenetei: az ígéretek. Az ígéretek elfogadásával bizonyítja meg az egyház azt, hogy valóban Isten népe. Az ige tanúságia szerint az ígéreteknek két csoportja van: az egyik a jelenvaló életre vonatkozik, vagyis e földi életre nézve igéni Isten jóindulatát és jótéteményét az emberek számára; a másik az eljövendő életre mutat, vagyis az örök élet mennyei örökségének hírével örvendezteti az egyházat. A jelenvaló és az eljövendő, a földi és mennyei élet kettős ígérete mögött ugyanaz az igaz Isten áll, aki egyik szép énekünk szavai szerint — »ígéretekben változhatatlan valóság«. Az egyház mindig hajlamos volt arra a kísértésre, hogy az ígéretek egyik, vagy másik részét elhallgassa, vagy csonkén hirdesse. Magyar református egyházunk történetében mindkét kísértésre találunk példát. Száz évvel ezelőtti múltunkban az igehirdetők Jézus Krisztusról megfeledkezve, csak a gondviselő Istenről prédikáltak és elhanyagolták Isten igéjének központi mondanivalóját, az evangélium szívét: »úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.« Viszont, — e sivár korszak után — az elevenedés útján elindult egyház igehirdetői, bizonyságtételükben Jézus Krisztus váltságának az egyoldalú hangsúlyozásával annyira belefeledkeztek a földöntúli élet ígéreteibe hogy közben Isteni gondviselő kegyelmének és történelemformáló munkájának az igében fellelhető ígéretei homályosodtak el a gyülekezetek előtt. REFORMÁTUS EGYHÁZUNK, öntudatában megerősödve, most már együtt hirdeti Istennek a jelenvaló és az eljövendő életre vonatkozó ígéreteit. A református tanításnak megfelelően együtt teszünk bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus az egyház Feje, milyen ígéreteket ad a mennyek országára nézve az ő népének és Jézus Krisztus a világra, milyen ígéreteket ad a földi életre nézve az emberi nemzetségnek. Az eljövendő élet ígéreteiben Isten, a bűn által megromlott, de a kegyelem által megújított embernek a Jézus Krisztus mennyei dicsőségében való részesedését és a teremtett világ újjáteremtését tárja az egyház elé. Az egyház erre az ígéretre az üdvösség örömétől áthatva, a Jézus Krisztus visszajövetele után vágyakozva, csöndes imádságban felett, annak a tudatában, hogy »az időket és alkalmakat Isten a maga hatalmába helyezte« és mikor ő jónak látja, elhozza az üdvösségteljes megvalósulását, az igazsággal teljes új eget és új földet. A JELENVALÓ ÉLET ígéreteit Isten a bűn által megromlott, de a Jézus Krisztus áldozatának jótéteményében e földi mivoltában is részesedő emberiség életének szépítésére és gazdagítására adta. Isten földi ígéretei között igen jelentősek a békeígéretek. A sok közül háromra figyeljünk ez alkalommal. Az első: »Az igazság gyümölcse békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak« (Jakab 3:18.). Történelmünk olyan korszakában élünk, amelyben szemünk előtt bontakozik ki a békés munka által épített, igazságosabb erbberi életforma. Népünk igazságosabb életrendjének és békét építő munkájának egymásra találása emlékeztet a zsoltáríró örökérvényű szavaira: »Igazság és békesség csókolgatják egymást«. Éppen ezért az eddigieknél még nagyobb erővel kell fáradoznunk a béke megőrzéséért, hogy népünk munkáján keresztül az egész világ összes népeinek nagy közössége számára békében érlelődjenek az igazságosabb, emberhez méltó élet ízes gyümölcsei. A másik: »E földön békesség a jóakarat emberei által...« (Lukács 2:14.). Isten a földi békesség ígéretének beteljesítésére embereket használ fel, akik az ő jótetszésének eszközei. Isten jótetszésének munkáját kell látnunk abban, hogy világszerte felgerjesztette a jóakaratú emberek szívét a föld békéjének megőrzésére. Az egyház számára az isteni ígéret adja a tettrekészséget a béke melletti és a háború elleni küzdelemben. Amikor a népek százmilliói becsületes munkával, békében kívánják építeni jövendőjüket, s ugyanakkor az emberiségnek egy elenyészően kevés töredéke, gazdagságának és hatalmának féltése miatt, pusztulást és vérontást akar zúdítani az egész emberiségre, — nem kétséges, hogy az egyház az ige eligazítása nyomán, bizonyságtételével azok mellé áll, akik a béke megmaradásáért küzdenek, mert Isten az ő igéjében nem a háború, hanem a béke ígéretét adta e földre. A harmadik: »Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.« (37. zsoltár 37. verse.). Isten ígéreteiben biztatást kapunk népünk jövendőjére és egyházunk hitben és engedelmességben vállalt útjára nézve. Biztos nézéssel tekinthetünk becsületes munkájával nagy erőfeszítésekre vállalkozó népünk és benne alázatos bizonyságtételével szolgáló egyházunk jövendője, felé, mert Isten a holnapot azoknak ígérte, akik akarják a békét és akik által valósággá is válik a béke fennmaradása. Hajdú Péter MEGJELENTI Ara: 67.50 Ft A kuruc szabadságharc lobogói Az Országos Rákóczi Kiállítás egyik ékessége a fejedelem nagy lobogója. A zászló fakult világoskék selymén a Rákóczi-család címere: a hármas zöld halomból kiemelkedő kerék, fölötte a koronás egyfejű sas kiterjesztett szárnyakkal, egyik lábával kivont kardot tartva. Abban az időben készíthették, mikor még teljes erejében tündökölt a kuruc dicsőség. Latin feliratában Rákóczi nevének és fejedelmi méltóságának kezdőbetűi: Felső-Vadászi Rákóczi Ferenc, Magyarország Szövetkezett rendeinek Vezére és Erdély fejedelme. LENYŰGÖZŐ LÁTVÁNY ez az egész falat eltakaró hatalmas lobogó. Sasmadarának széles, nehéz kardot markoló mozdulata a nemzet kemény harciasságát idézi a látogató szeme elé, kemény fejtartása a szabadságáért viaskodó magyar nép öntudatát. A Rákócziak családi címerének sasmadara ezen a zászlón a Habsburg elnyomó ellen feltámadó magyarság jelképévé válik. Méltó arra, hogy díszítse a kuruc szabadságharc történetéről szóló könyveinket. A nagy nemzeti küzdelem történetével foglalkozó kutatónak különösen kedves, mert egy történelmi és egy irodalomtörténeti emléket juttat eszébe; azokat a lobogókat, melyeket a fejedelem még Lengyelországból küldött be a tiszaháti felkelő parasztoknak és a kuruckor egyik legérekesebb irodalmi művét, Krmann Dániel evangélikus püspöknek kuruc lobogók fölött mondott zászlószentelési beszédét. TARPÁN, Rákóczi szabadságharcának szülőfalujában, van egy zászlófoszlány, ezen is a Rákóczi-ház sasmadara, haragtól égő szemekkel, rettenetes karddal. Mikor a tiszaháti felkelők 1703 május 6-án a magyar határtól 120 kilométernyire fekvő Breznában felkeresték Rákóczit, s a fejedelem szövetséget kötött velük a haza elnyomott és letapodtatott szabadságának helyreállítására, »végső akarata és elhatározása jeléül« zászlókat is készíttetett számukra. A követekben azonban égett a vágy, hogy a jó hírt minél előbb elmondhassák odahaza, a türelmetlenül várakozó népnek, nem várták be a zászlók elkészültét, hanem siettek haza Rákóczi fegyverre szólító kiáltványával. A lobogók május 17-én érkeztek meg Lengyelországból. Öt-hat piros selyem lobogót küldött a fejedelem a maga címerével, nevét és rangját jelző aranyos betűkkel, rajtuk az új kuruc szabadságharc jelmodatával — Pro Deo Patria et Libertate — Istennel a hazáért és a szabadságért. A zászló ebben az időben nemcsak hadijelvény, jóval több ennél sereggyűjtésre szóló jogosítvány és felkelésre való felhívás. A vármegye például csak akkor köteles felkelni, ha az uralkodó zászlót küld neki. A piros szín a háború színe volt. Ha a várfalakra piros zászlót tűztek, az ellenség tudta: a védők elszánták magukat a végsőkig, nem akarják megadni a várat. A beregi erdőkben bujdosó szegénylegényekkel nem sokat törődtek addig az urak, a várak német parancsnokai és a megyék, míg lappangva »erdőrül-erdőre« bujdostak, de amikor piros lobogókkal kezdettek járni, mikor Rákóczi lobogóit május 21-én kibontották, mindenki megértette: nagy dolog van készülőben! Az álmos természetű császári generális Kassán riadtan emelte fel a fejét, a megyék fegyverkezni kezdtek, az urak váraikba húzódtak, a nép boldogan esküdött fel a lobogókra. A Rákóczi-kiállítás sasos zászlója, mely annyira hasonlít az első kuruc lobogókra, ezeket a forró májusi napokat idézi fel emlékezetünkben. A KURUCOK ZÁSZLÓIKAT bemutatták az Úr templomaiban és az Isten embereinek áldását kérték rájuk. Erről beszél az a kis könyv, mely elmondja nekünk, hogyan szentelték fel a kuruc vitézek lobogóit a harcra. Krmann Dániel szuperintendens ócseh nyelven írt, de latin című prédikációja, az Actus Inaugurations Vexillorum. »Azaz: Zászlószentelés, mely történt Zsolna város templomában az Úr 1707. esztendejében Martius 8-ik napján, akkor, amikor... Czelder Orbán, Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem ... egyik regimentjének éberszere a téli szállásról elindulóban s a katonai expedíció megindulása előtt ezen templomba nagy sokaság jelenlétében nyolc ékesen készített új zászlót vitetett.« »Mózes, Izrael népének vezére — mondotta megáldó beszédében a püspök — levervén Amáleket imádsággal és karddal... oltárt épített és nevező nevét Jehova-Nisszi-nek: Isten az én zászlóm. ... A katonáknak nemcsak hálát kell adniok Istennek az ellenségen aratott győzelem után, hanem akkor is, mikor az ellenség ellen akarnak indulni... legyenek ellátva testi-lelki fegyverrel, testi és lelki zászlókkal, ha azt akarják, hogy Isten felmagasztalja őket, hogy ellenségeik felett mennydörögjön, hogy zászlójuk legyen.« A PRÉDIKÁCIÓ erre a kérdésre felel: »Mit kötelesek tenni a vitézek az Isten igéjével és imádsággal megszentelt új zászlók alatt, ha szerencsével akarnak harcolni?« Három tételben ad választ: Kötelesek »bűnüket a téli szálláson hagyni és kegyességben megszentelődve indulni az ellenség ellen, a választott zászlót magukkal vinni, a zászlóvivők kötelességét teljesíteni.« Így hangzik el a zászlók felett a papi áldás: »Cselekedje Jézus Krisztus, ama le nem győzött vitéz, s Izraelnek ama őrizője, hogy e zászlóktól sok jó származzék a meggyötört Magyarországra, melyet valaha az országok ékességének, ... földi paradicsomnak neveztek. Isten, aki igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, megszabadítja a foglyokat és felegyenesíti a görnyedezőket, legyen ő nagyságával, a fejedelemmel, a mi kegyelmes urunkkal, Rákóczi Ferenccel és adja ... hogy egészséges tanácsai és országának sikeres védelmezése által minden ősét s minden korábbi magyar védelmezőt: Báthorit, Bethlent, Bocskayt és Thökölyt dicsőségben felülmúljon.« Megáldotta a püspök Bercsényit, hogy tanácsából és tetteiből az ellenségre félelem származzék. Czelder Orbánt: »legyen tetteiben, mint Machabeus Júdás, hasonló az oroszlánhoz«. A közvitézeket: »sorvadjanak a tőlük való félelemtől«, de »különösen a dicsőséges regiment zászlóvivőit, hogy... a zászlókhoz hűségesen ragaszkodva, azokat soha el ne veszítsék és ama égi zászlóvivő oltalma alatt mindig megőrizhessék sebesülés nélkül«. »Ti pedig keresztyén népek e tőlünk távozó dicsőséges regimentnek és a szabadságért harcoló minden magyarországi népeknek térdetekre hullva őszinte szívvel és emelt hangon kérjetek szerencsés előmenetelt a minden jó dolgok adományozójától« — az igehirdető e felhívásával végződik a zászlószentelés ünnepi aktusa. Ebben az imádságban magyarok, németek és szlovákok könyörögtek a közös haza boldogulásáért, a közös ellenség megszégyenüléséért, ócseh nyelven, németül és magyarul. A RÁKÓCZI-KIÁLLÍTÁS sasos lobogója alatt a népek testvériségének vágya szólal meg ma is. Az igazságos háború szép zászlója előtt a legszebb és a legszükségesebb emberi törekvés kiált megvalósulásért, hirdetve azt, hogy megvalósítható. Esze Tamás IMÁDSÁG örök, mindenható Istent Hálákat adunk Szent Fiadnak, az Úr Jézus Krisztusnak nevében minden időbeli elvett kegyelmes ajándékidért, lelkiekért és testiekért. Viszontag Felségednek alázatos szívvel könyörgünk kegyelmes igéretidnek, lelkieknek és testieknek rajtunk elteljesítéséért. Áraszd reánk Uram Isten minden lelki-testi áldásidat és Szentlelked által naponként téríts hozzád bennünket, hogy megtérhessünk és tégedet jobban ismerhessünk, szerethessünk, tisztelhessünk és a mi engedelmességünket kedves áldozatul te szent Felségednek bemutathassuk, örvendeztess meg Uram bennünket hatalmas gondviseléseddel, oltalmazásoddal, békességünknek megadásával. Uram Isten gyomlálj ki közülünk minden gyűlölséget, haragtartást, visszavonást, bosszúálló lelket és ajándékozz meg bennünket Igaz értelemnek, bölcsességnek, hasznos tanácsnak, erősségnek, egyenességnek, igaz atyafiúi szeretetnek és istenfélelemnek lelkével, hogy mind a te nagy nevednek tisztességére és dicsőségére tartozó dolgokban, mind hazánknak és abban levő anyaszentegyházadnak oltalmazására és megmaradására szolgáló ügyünkben egyetérthessünk, egyet akarhassunk és egy szívvel-lélekkel nagy hasznosan szolgálhassunk. Ámen (Hálaadások és dicséretek, 1643.) Harmincöt öregről gondoskodik szeretetszolgálatunk a fehérgyarmati szeretetotthonban Fehérgyarmaton a takaros parasztházak közt a karcsú fióktornyos, zsindelye® templom őrizete alatt áll egy nagy U alakú földszintes ház. Ablatka: két utcára tekinthetnek, kertjében fiatal munkásokkal együtt néhány öreg is szokott babrálgatni a gyorsan sarjadó vélemények között. Ez szeretetszolgálatunk fehérgyarmati aggmenháza. Az épület a húsza® években s a harmincas évek elején közkórházként szolgált, egészen addig, amíg fel nem építették a központibb fekvésű Mátészalkán a nagyobb , egészen korszerű megyei kórházat. A szeretetház megalapítóinak az volt a céljuk, hogy csupán a környékbeli ággokat helyezik el a volt kórházban. S ezért valami megegyezésféle élt a hajdani szeretetszövetség és a szatmári egyházmegye gyülekezetei közt: együttesen tartották fenn az otthont. A kölcsönös segítségben úgy látom, nem is volt hiány. Mindenféle terményükből adakoztak a hívek az aggok eltartására. Küldtek postán és vásárokra induló szekerekkel lisztet, száraz tésztát, diót, almát s a Szamos és Tisza mentén bőven termő besztercei szilvafák ízes gyümölcséből főzött lekvárt. Harmincöt öreg férfi és nő várja a tágas otthonban ezt a gondoskodást. Csendesek s morcosak, kedvesek és zsörtölődök, már elöregedettek , még dolgozgatok. S itt a vezető tizenkilenc éve végzi fáradhatatlanul szolgálatát, az irányítást, beszerzést, rábeszélést, igazságtevést s bizony gyakran a nevelés még mindig szükséges és sok türelmet igénylő munkáját. Az öregek igyekeznek megmutatni hálájukat s az otthonhoz tartozásukat tőlük telhető munkával. Kertészkednek a zöldséges kertben, segítenek a konyhában, de akad olyan is, aki kötelességének érzi, hogy évről évre felaprítsa a szükséges tűzifát. Ha megszólal a kapu csengője, mindig megpezsdülnek az öregek. — Vendég jön! Néha a verandára sok ismerős arcú, különböző korú férfi vendég gyűl öszsze s hosszasan tanácskoznak. A lelkész kiskör gyűléseit szokták ott tartani a környékbeli lelkipásztorok. Ilyenkor el nem mozdulnak a közeli padokról e karosszékekből az érdeklődő öregek. A gyülekezet lelkipásztora, Szabó Tibor csütörtök esténként, az otthonban bibliaórát tart. A környékbeli híven tudják, hogy nemcsak ennek az otthonnak a segélyezése az ő gondjuk. Adakoznak a tiszafüredi, erdőbényei, derecskéi, sőt a budapesti , más szeretetotthonoknak is. Az adományokkal együtt levelet is küldenek s kapnak rá választ is. A legszebb levelet eddig Erdőbényéről kaptuk, mondja Telkes György tarpai lelkipásztor. Az idén bő termés ígérkezik. Majd küldünk megint lekvárt, meg diót, egész esztendőre valót. Bottyán János 3