Az Út, 1956. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
2 GYÜMÖLCSTERMŐ HIT A KAPERNHALMI SZÁZADOS egyéniségében (Luk. 7:1—10) a legszembetűnőbb vonás az élő hit, melyről Jézus elismeréssel így nyilatkozik: Ilyen hitet Izraelben sem találtam! Honnan ebben a római katonában ez a nagy hit, aki nem tartozik a választott néphez és Jézust is csak hallomásból ismeri? Ennek titka abban van, hogy Urunk Szentlelke által ott is munkálkodik, ahol nem várjuk; oda is ajándékoz bőven hitet, ahol nem is reméljük. A százados nem beszél a hitéről, hanem úgy él és forgolódik az emberek között, hogy hite csendben és önmagától gyümölcsöket terem. Ez a hit élete három súlyos problémájában nyújt eligazítást számára. A SZOLGÁJA BETEG. Nagy kínokat áll ki. Már halófélben van. Ez a szolga — az ige bizonyságtétele szerint — nagy becsben van nála. Ritka eset ez abban a korban, amikor a szolga olyan tulajdon, akit ura bármikor eladhat vagy megölhet. A századost a hite arra indítja, hogy a szolgában is embert lásson: ugyanolyan embert, amilyen ő. A szolgájáért mindenre képes. Izrael véneit arra kéri, hogy a beteg számára Jézus segítségét eszközöljék ki. Kiteszi magát annak, hogy Jézus esetleg visszautasítja. s Napjainkban egy új emberiség-öntudat van kialakulóban. Ennek az öntudatra ébredésnek csalhatatlan jele az, hogy Ázsia népei kilépnek évszázados elnyomatásukból és a világpolitika ható tényezőivé válnak. A hatszázmilliós Kína és a négyszázmilliós India tekintélye napról napra nagyobb súllyal esik latba. Minderre a keresztyén ember a hitébőlkifolyólag csak igent mondhat. TÁVOL A SZÜLŐFÖLDJÉTŐL, Kelet egy lenézett tartományában, a jelentéktelen Júdeában teljesít szolgálatot a kapernaumi százados. A római katonák szívesebben időztek az ország fővárosában, Rómában vagy a gyönyörök metropolisában, Korinthusban, vagy a szép kikötővárosban, Efezusban, mint Kapernaumban. Azt várnánk, hogy a százados egy sértődött, rideg, zárkózott kényúr, aki fegyverrel uralkodik a reábízott légión és a polgári lakosságon. Az ige azonban más képet fest róla. Jó és szívélyes viszonyt tart fenn Izrael népével. A város véneihez azzal a kéréssel fordul, hogy járjanak közbe a szolgájáért Jézusnál. Ezek így nyilatkoznak róla: Méltó, hogy megtedd néki, mert szereti a mi nemzetünket! Református egyházunk négyszáz éven keresztül sorsközösségben él magyar népünkkel. Évszázadokon keresztül osztozik örömében és bánatában, nemzeti felemelkedésében és megaláztatásában egyaránt. Egyek vagyunk népünkkel ma is, együtthaladunk közösségi életünk, a szocializmus alapjainak építésében. A keresztyén ember e cselekedetében is hitére hallgat és hitéből kifolyólag mond igent új, fejlődő hazánkra. JÉZUSHOZ FORDUL a kapernaumi százados segítségért. És milyenhatártalan bizalom él a szívében! Tudja, hogy csak Jézus segíthet. Nem ismeri ugyan az Urat, de hallott cselekedeteiről és hite ezekben Isten hatalmát ismeri fel. Ezt a hatalmat oly nagynak tartja, hogy hite szerint Jézusnak nem kell a házához fáradni, hanem szavával is életben tudja tartani a beteg szolgát. »Mit csinált volna akármelyik apostol? — kérdi Kálvin, amikor ezt a részt magyarázza. — Jer, Uram, lásd és érintsd meg! — így szólt volna.« Gyakran kérkedünk azzal, hogy az ige egyháza vagyunk. Beszélünk is arról, hogy egyházunkban mindent a Lélek által megelevenített ige éltet és irányít. Mégis, milyen gyakran fog el a kétség egyházunk holnapját illetőleg. Ennek oka az, hogy hamis fogalmunk van Jézus hatalmáról. Nekünk olyan hatalmas Megváltónk van, aki élőszavával nemcsak eddig terelgette és újította egyházunkat, hanem ezt kegyelméből ezután is meg fogja tenni. A kapernaumi századostól tanuljuk meg, hogy a hit boldog derű és reménykedő bizodalom. A Jézusba vetett ilyen hit soha meg nem szégyenül. Szabó Géza TUDNI VALÓK BIBLIA OLVASÓKNAK Aggeus próféta könyve Aggeus Darius Hystaspes uralkodásának második esztendejében lépett fel, 16 évvel a zsidó népnek a babiloni fogságból való visszatérte után, Zorobából és Jósua koréban. A számvi vetésből visszatértek azonnal hozzáfogtak a templom építéséhez, amit a régi hazában kialakult szedett-vedett samaritánus népség irigy szemmel nézett. A samaritanusoknak sikerült is rábeszélniük a perzsa királyt, hogy tiltsa meg a templom építését. Aggeus idejében a templonépítés már 14 éve szünetelt. A fogságból visszatértek könnyen beletörődtek a templomépítés megtiltásába s templom helyett inkább maguknak építettek ékes házakat és díszes palotákat. Közben lelki vakságukban nem akarták észrevenni, hogy ezért az önzésért Isten büntetését vonják magukra. Isten azért küldi el Aggeust, hogy elsősorban Zorobátoelen és Jósuán keresztül felébressze a felelősségtudatot a templom továbbépítéséért. A templomépítés megvilágosítja Aggeusban a második templom dicsőségét, amelyet Isten tett meg minden népekkel és nagyobb lesz a második háznak dicsősége az elsőnél és ezen a helyen ad békességet a Seregek Ura az ő népének (Agg. 2:fl ’—9.). Zakariás próféta könyve Zakariás két hónappal Aggeus fellépése után kezdte prófétai szolgálatát. A saját könyve szerint Zakariás Berekiás fia, Iddó unokája, viszont az Esdrás könyve az ötödik rész 1. versében és a hatodik rész 14. versében Iddó fiának mondja Zakariást. Valószínű, hogy Berekiás, Zakariás atyja fiatalon elhalt s helyette a nagyapa, Iddó lett mintegy atyjává. Aggeus biztatására a nép már hozzálátott a templomépítéshez, de még szüksége volt bátorításra és biztatásra. Ezt nyújtja nekik Zakariás, de tovább is megy, amikor helyenként nehezen magyarázható apokaliptikus képekben a Messiás országának dicsőségét rajzolja (pl. 9:9; 12:10; 13:1; 14:9). A próféta közben nem leplezi el azt sem, hogy az üdvösség idejének elkövetkeztéig a népnek még igen sok súlyos szenvedésen kell átmennie. A könyv első fele Izraelnek akkori jelenét állítja a prófécia fényébe. A hét éjszakai látomás viszont már a jövendő felé mutat. A 7—8. fejezet a szövetséges Istennek követelését állítja népe elé. Ez a gondolat is a Messiás királynak jövendője felé fordul. A 9—14. fejezet a dicsőség útját rajzolja, amelyen Sión királya első. Ő lesz a béke fejedelme, a jó pásztor, aki a gonosz pásztorokat megbünteti. Jeruzsálem elpusztul a felkentnek elvetése miatt s a nép a míhaszna pásztorok kezébe jut (II. rész). Izráel azonban megbánja, hogy elvetette a jó pásztort, s a szövetséges Isten Lelkét bocsátja rájuk (12— 14. rész). HAHGSZEREK ZONGORÁK HARMÓNIUMOK Javítása elsőrangú mesterekkel, kiváló minőségben Min. Hangszerkészítő és Javító KISZ Budapest, VI., Hajós u. 25. CSENDES ÓRA Vezeti: DARÁNYI LAJOS SAUI »Amint akarjátok, hogy az emberek veletek és cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.« (6:27—31.) Nem igen van olyan ember, akinek ne lenne panasza a többi emberre. Szeretné az ember a többi embert megnevelni. Ha pedig nem tudja, már pedig nem tudja, akkor elkeseredett, szomorú. Jézus most nem is annyira parancsot, hanem inkább tanácsot ad. Ne igényeld a szeretetet, a jót, a hálát, hanem kezdd és add. A saját szíved kívánságából azt olvasd ki, hogy mit vár tőled a másik ember IAU - t tegyetek és adjatok kölcsön, semmit érte «W JÉJ nem várván.« (6:32—38.) A feltétel és a határ nélküli szeretetre hív fel itt Jézus. Az igazi szeretet, amikor nem a viszonzásért, hanem magáért a jóért szeretünk. Az az igazi szeretet, amikor nem azért tesszük, mert a szívünk indít rá, hanem amikor magunk ellen visszük azt véghez. A legtöbb embernek nem onnan van a csalódása, a boldogtalansága, hogy kenyere nincs, hogy a legszükségesebb nincs meg. Hanem onnan, hogy viszonzásul várt A Lukács írása szerint való evangélium és azt teljesítsd. Ha lehet nevelni, így lehet nevelni. Legyen ez az új esztendő egy ilyen új vállalkozás alkalma. Érdemes elkezdeni már csak azért is, mert teljesítünk vele egy parancsot. De azon felül bizonnyal visszahárul reánk a jó hatása. I. Krónika 1. Van egy isteni sorrend a javakban is. Az új testamentum nyelvén az első az Isten országa és annak igazsága. Az ótestamentumban: a bölcsesség és a tudomány. Aki ezt kéri, nemcsak azt kapja meg, hanem »ráadásul« mindent. Salamon is ilyen jól járt, valamit és azt nem kapta meg. Nem úgy lelhet ettől a bántó, elkeserítő érzéstől megszabadulni, hogy megjavítjuk az embereket, hanem úgy, hogy jót teszünk, de semmit nem várunk. Így aztán az a kevés, amit mégis kapunk, ajándék. I. Krónika 2. Hetvenezer férfi hordozta a terhet, nyolcvanezeren a fát vágták és mégis az van feljegyezve, hogy Salamon építette a templomot. Mi a fordítottját tudjuk: a kegyelem végez mindent és Isten úgy látja, hogy mi tettük. IANI feljebb való a tanítvány az ő mesterénél.« (6:39—42.) Az egyháztörténetben mindig kísértés volt az, hogy nem Jézus Krisztus, nem a Mester volt a mérték. Az egyház inkább a világgal akart versenyt futni, vagy egyenesen azt akarta felülmúlni. Isten abban adja ma az egyház megújulását, hogy igen sok más igével együtt ezt az igét is megérttette velünk. Nem lehet senki nagyobb, mint a Mestere, nem igényelhet senki mást, mint amit a Mestere vállalt. A mi Mesterünk, a mi Urunk azért jött, hogy szolgáljon (Márk. 10:45.) Az egyházban tehát senki nem igényelheti azt, hogy uralkodjék. Csak a szolgálatot lehet igényelni és vállalni. Jézus Krisztus, a Mester, szelíd és alázatos volt. (Máté 11:29.) Mi, a tanítványok is csak szelíd, és alázatos emberek lehetünk. Ez lehetséges. I. Krónika 3. Az Isten háza is emberi munka volt. Nem a földiből nőtt ki, vagy nem az égből szállott alá, hanem terv szerint részenként készült, így találkozik az ember munkája és imádsága. IAUI »Akiért mondjátok pedig nékem: Uram. ^s Uram!, ha nem mívelitek, amiket mondok?« (6:43—49.) A bibliai értelemben vett Úrnak legelőbb akarata, terve van. Ezért ellenmondás az, hogy valaki valakit Urnak vall, de nem teljesíti annak a parancsolatát. Jézus Krisztus Úr, de úgy, hogy akar valamit. Akarja az Isten dicsőségét és az emberek javát. Együtt és egyszerre. Már most az, aki őt Úrnak IÁN « ! »Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem IAN-re találtam.« (7:1—10.) Milyen kicsinyen kezdődött. Megbetegedett egy tiszti szolga. És ezen a kis eseményen keresztül, mint kulcslyukon keresztül, meglátszott a pogány százados páratlan hite. Miből tevődött össze ez a hit? Először abból a szeretesből és megbecsülésből, amivel ez a pogány tiszt a szolgája iránt viseltetett. Aztán abból a figyelemből, amivel az Isten népe iránt volt. Aztán abból az alázatból, hogy magát és hajlékát méltatlannak tartotta IAU fi I ».Lá,tvá n őt (az özvegyet) az Úr, megkönyöri mile rajta.« (7:11—17.) Az előző történetben azt olvassuk, hogy Jézust többen kérik, hogy gyógyítsa meg a beteg szolgát. Ez a törvényes állapot. Hangzik a kérés és feleletképpen jön rá a válasz. De ebben a történetben senki se kéri Jézust, hogy támassza fel az ifjút. És Jézus mégis feltámasztja, könyörületre indult. Van imádságmeghallgatás, de van imádság nélküli könyörület is. A második még nagyobb kegyelem, mint az első. Itt olyan a bánat, hogy észre IAU 7 I "Te vagy-e az, aki eljövendő vala, vagy mást JAN. J I várjunk?« (7:18—23.) Keresztelő János azt gondolja, hogy nem történik semmi. Igaz, hogy — más evangéliumi feljegyzés szerint — a börtönben volt akkor János. (Máté 11.) János a hozzávitt hírekből nem érzi ki, hogy az messiási tett. Talán nem is elég, főleg nem eléggé gyors. Inkább tovább várna, mint hogy csak ennyit lásson. Jézus a feleletben leltározza a tényeket. Segítés történik az vallja, de neki nem engedelmeskedik, az önmagának ellentmondó dolgot mível. Öt Úrnak vallani és neki nem engedelmeskedni, hazugság és öncsalás. Valid Úrnak és engedelmeskedjél neki. I. Krónika 4. Mennyi minden kellett a templomhoz! És Salamon mindazt elkészíttette. Még valami kellett, hogy a templom felszerelt legyen. Az Istent igazán tisztelő gyülekezet, arra, hogy Jézussal találkozzék. Végül abból, hogy a maga szolgálati viszonyából kiindulva Jézust a távolság urának is tartja. Jó feljebbvaló, jó szomszéd, alázatos ember, jó katona. Jézus pedig így mondja: páratlan hitű. Szokatlan, de igaz mérték. I. Krónika 5. Mennyi munka kellett addig, amíg felszentelhető volt a megépített templom. De akkor lett egészen kész, amikor Isten felszentelte a maga megjelenésével, se veszik Jézust. Aztán úgy látják, hogy már úgy is késő lenne minden segítség. Az észre nem vett Jézus azonban mindent lát és ő soha el nem késik. I. Krónika 6. Salamon nemcsak dolgoztatott és dolgozott, hanem imádkozott is. Ebben az imádságban ott van az alázat, hogy a többit már csak Isten végezheti el. De ott van az a bizalom, hogy el is végzi. A templom akkor áldott, ha áldottak azok, akik benne megfordulnak, embereken és terjed az evangélium. Igaz, aki csak vár, annak ez kevés. De aki nemcsak elfogadja vagy szemléli ezt a »programot«, hanem munkásként vállalja ezt, az soknak tartja és Jézus Krisztusban nem megbotránkozik, hanem őt dicsőíti. I. Krónika 7. Isten az ő népétől alázatot, könyörgést és a bűnös életmód elhagyását kéri. Hitet és erkölcsöt kíván. Szent életet. De nemcsak kívánja ezt, hanem Jézus Krisztusban, a Lélek últal, adja. 1956. január 17. VASÁRNAPRÓL - VASÁRNAPRA Ezzel az imádsággal kezdjük az új évet: »Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.« (Zsolt, 90:12.) Újra tudnunk kell, hogy a mi napjaink meg vannak számlálva, azért olyan drágák. Ha kifogyhatatlanok lennének, akkor ráérnénk, akkor nem kellene sietnünk. De így minden perc drága. A napok gonoszsága főleg abból áll, hogy visszahozhatatlanul elfogynak. Elmúlnak az alkalmak. Ezért kell ezeket kihasználni, áron is megvenni. Ha visszatekintünk, akkor a ki nem használt napok, az Istentől és embertársainktól ellopott időszakaszok vádolnak. Ezért előre azzal az elhatározással, azzal a szent szándékkal kell nézni, hogy minden percet kihasználunk. Kihasználjuk a megszámlált napokat. Tovább élni, a napokat számlálni akkor érdemes, ha így bölcs szívhez jutunk. Igen sok ember csak a fájó szívhez jutott el. Csak azt jegyezte meg, hogy ki, mivel bántotta meg. Csak azt tartja nyilván, hogy mit nem kapott meg, vagy mit veszített el. Jaj, de rettenetes: fájó szívvel járni. Igen sok ember megkeményített szívhez jutott el. Annyit bántották, vagy annyi vélt sérelem érte, hogy érzéketlen, kemény. Igen sok ember csalódott, összetört szívet hordoz. Maga tervezett, Istentől csak azt várta, hogy azokat a terveket váltsa valóra. Arra nem is gondolt, hogy Istennek van terve és ő várja mi tőlünk, hogy az ő tervét fogadjuk el és valósítsuk meg, írjuk be a történelembe. A bölcs szív érti Isten akaratát. Nem az érzelmek vezetik, hanem Isten világkormányzó és mindenkire kiterjedő szeretete és akarata. Felismeri az idők jeleit. Érti Isten mostani üzenetét. Nem azt nézi, hogy neki mi a véleménye, hanem Isten örök és mai akaratához szabja szíve indulatát. A bölcs szívű ember nem téved és nem késik el. De nem is siet. Tudja, hogy mit, mikor és milyen eszközökkel. Az a bölcs, aki Isten türelmével, de ugyanúgy Isten nem alkuvó kitartásával vesz részt mindenben, amit feladatul bízott rá az Isten. Sokat tévedtünk, sokat jól akartunk, de rosszul csináltunk. Ezért most Istent kérjük, hogy úgy számlálhassuk tovább napjainkat, hogy bölcs szívvel éljünk. ________________ APRÓSÁGOK A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ »Jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig testet adna a ti életekbe« — olvassuk Jézus szavait. (Luk. 6:38.) A gabona mérésére, különösen a cséplés helyén, mérőedényeket alkalmaztak. Az ilyen mérőedényekkel való mérés nagymértékben függött attól, hogy aki mért vele, miképpen használta a mértéket. Lehetett egyszerűen csak belementeni az edényt a gabonába és azt, ami az edény színén felül volt, tenyérrel lesöpörni. Ez volt a szűk mérték. Sőt lelkiismeretlen mérésnél még színig sem telt meg. Lehetett azonban úgy is mérni, hogy rázással, erősebb nyomással jobban megrakták a mérőedényt, sőt a színén túl is magasodott a gabona. Ez volt a »jó mérték«. Jézus nemcsak arra tanít, hogy amilyen mértékkel mérünk mi, olyan mértékkel mérnek nekünk, hanem főként arra, hogy mi mérjünk jó mértékkel és ennek semmiképpen sem fogjuk kárát látni. * Ha vak vezet világtalant, mindketten a verembe esnek. (Luk. 6:39.) Mindenképpen jól ismert és jól értett hasonlat volt ez Jézus idejében. Egyfelől azért, mert Jézus idejében Keleten a vakság sokkal gyakoribb jelenség volt, mint Nyugaton. Nemcsak azért, mert a szembetegségek ellen nem tudtak kellőképpen védekezni, főként tisztasággal, hanem azért is, mert a szél által felkavart por és sivatagi homok sokszor idézett elő gyulladást és a gondatlan kezelés később vakságot. Másfelől azért is szemléletes volt a hasonlat, mert az a »verem«, amiről szó volt, olyan mély helyet jelentett, ami egyformán lehetett árok, már nem használt régi kút, elhagyott kőfejtés és Palesztina útjain sok ilyen veszedelmes helyre találhatott a vándor. * »A város kapujához« közeledett az a halottas menet, amely a naini özvegy fiát kísérte utolsó útján. (Luk. 7:12.) A városokat igen gyakran vette körül fal. A kisebb városok falán egy ajtó volt, ezen keresztül közlekedtek a város lakói. Az ajtószárnyakat vassal erősítették meg, verték ki. Az ajtótól jobbra és balra rendszerint toronyszerű bástyát építettek, amelyek védelmi célul szolgáltak. A bejárat fölött volt az őrök helye és a figyelő ablaka. A temető a bekerített városrészen kívül volt, hiszen a halottakat és azoknak helyét tisztátalannak tartotta a zsidó hit. Ezért vitte a temetési menet a város kapuján kívülre a halottakat. Ekkor találkozott össze a halottas menet Jézussal, aki éppen a városba volt érkezőben. Virágh Sándor A „Református Egyház“ december 1-i száma közli Bereczky Albert püspöknek a budapest-északi és a budapest-déli egyházmegyék közgyűlésén elhangzottkét felszólalását. Németh Balázs Munkácsi Albertről, az 1848—49-es évek bátor lelkipásztoráról. Ivanyos Lajos a közalap történetéről írt cikket. Tóth Endre az első magyar református lelkipásztori folyóirat 150. évfordulójáról emlékezik meg »Fábián József és a Prédikátori Tárház« című cikkében. Az igeszolgálati rovatot Adorján József, Molnár Miklós, Pulay Pál, Czeglédy István, Virágh Sándor és Szamosközi István írták. A lap december 15-i száma ismerteti Bereczky Albert és Győry Elemér püspökök jelentéseit, amelyeket a dunamelléki, illetve a dunántúli egyházkerület közgyűlésén mondottak el. Bartha Tibor a gyülekezeti missziói munkatervről ír, Ivanyos Lajos folytatja tanulmányát a közalap történetéről.