Az Út, 1956. július-október (9. évfolyam, 27-43. szám)
1956-07-01 / 27. szám
LÁZÁR MELLETT A GAZDAG ÉS LÁZÁR történetét Jézus (Lukács 16 :19—31) nem Lázár kedvéért, hanem a gazdag érdekében mondja el. Lázár ügye rendben van. Nincs veszedelemben, élete jól végződik. Annál nagyobb veszedelemben van a gazdag ember. Dúskálva, vigadozva él — és elvész. Ő az igazán szegény. Mi megszoktuk, hogy azokkal hasonlítsuk össze magunkat, akiknek jobb dolguk van, mint nekünk. Alulról nézünk felfelé és sokszor irigységgel és keserűséggel van tele a szívünk emiatt. Jézus ebben a történetben éppen ezt akarja visszájára fordítani és pontosan az ellenkezőjét mondja: hagyj fel végre ezzel a felfelé nézéssel, oda nézz, ahol Lázár fekszik. Ez az, amit itt meg akar tanítani Jézus. MIÉRT? Ebből a történetből azt a feleletet kapjuk: azért, mert ez az Isten akarata. Ez az Isten nézési iránya. Az Isten is így néz az ő dicsőségének gazdagságából, mindig csak lefelé, oda, ahol mi vagyunk. Akár tetszik nekünk, akár nem, Isten a Lázár pártját fogja. „Hatalmasokat dönte le trónjaikról és alázatosokat magasztalt fel.« »Éhezőket töltött be javakkal és gazdagokat küldött el üresen.« Így van ez már az ószövetségben, Mózesnél és a prófétáknál. És azután Mózes és a próféták után eljött amaz Egy, aki betölti, amit Mózes és a próféták ígérnek. Úgy töltötte be, hogy maga szállt alá a mélységbe, ahol ő maga lett Lázárrá, a szegénység és a gyalázat kapujába vetve. Miért? Mert az az Istennek értelem feletti szeretete, hogy »gazdag lévén szegénnyé lett érettünk«. A dicsőségből a betlehemi istállóba, a trónról a keresztre. Isten ott van, ahol Lázár fekszik. Ha találkozni akarsz vele, akkor ott kell keresned. Ott vár rád, ott akar a maga szeretetébe bevonni, hogy te is szeretni tudd a felebarátodat. A felebaráttal, Lázárral együtt téged is akar szeretni. Ezért hát nézz Lázárra. Ne menj el Lázár mellett, mert akkor ő mellette megy el. A gazdag ember elment Lázár mellett, hagyta őt ott feküdni a kapuban és ezért nem találta meg Istent. EVANGÉLIUM, örömüzenet, Isten szeretetének üzenete mindenkihez, hogy ő Lázár mellett áll. Hol volnánk mi, ha ezt másképpen gondolná Isten, ha nem Lázár pártján állna, mert igaz, hogy nemcsak gazdagok vagyunk, hanem valóban Lázárok is. Ki merné elmondani, hogy én nem ismerek olyan szenvedést, olyan próbát, olyan kérdést, amelyet meg ne tudnék oldani? Látod, így vagy ott, ahol ő, a te Megváltód találkozni tud és találkozni akar veled. Ő szegénnyé lett érettünk. Minden tanácstalannak, nyomorultnak, aggódónak és bánkódónak így lett testvérévé. Ott lent, ahol Lázár fekszik, ott van ő is. Ott, ahol te csak sóhajtani tudsz mindazok alatt, amik reád nehezednek, ott ledől a választófal, amely elválaszt Istentől, s meghallja sóhajtásodat is. Mivel Lázár szegény volt, a mélységben feküdt, azért tudta őt magához venni. Lázárról az írás semmi különöset nem mond. Nem mondja róla, hogy különösképpen kegyes és igaz lett volna, csak azt, hogy szegény volt. De éppen így volt közel az Isten szívéhez, mert az ő szeretete éppen abban jelent meg, hogy közel van azokhoz, akik összetörettek. Ki ne örvendezne ezen. Lázár esete valóban örömüzenet mindnyájunk számára. Lehet mindened, örvendezhetsz mindennek, amivel elhalmoz téged Isten, csak ezt ne feledd: melletted lakik az a másik, akinek annyija sincs mint neked, aki talán magános, akinek hiányzik a szeretet és a megértés. Látod-e őt? Még egyszer mondom: a gazdagnak az a bűne, hogy nem látja meg Lázárt. Jézus Krisztus újra meg újra elmondja, hogy milyen veszedelmes dolog fent ülni az élet asztalánál, többnek birtokában lenni, mint a másik, többnek tehetségben, képzettségben, erőben, vagy javakban, vagy éppen hitben és kegyességben, ha nem vesszük észre azt, aki alul van, mert az a másik ember a te felebarátod. Csak vele együtt juthatsz a menynyei Atyához. NAGY SZAKADÉK van az örökkévalóságban a gazdag ember és aszegény Lázár között. És ez a szakadék már itt a földön megnyílhat. Minden baj, minden bűn ebből a szakadékból ered. Mivel ez a közbevettetés megvan, azért van sok szívtelenség és hidegség világunkban. Ezért bánunk olyan szívtelenül és szeretetlenül egymással. Milyen hidegség van a szívekben, a házakban, népek és világrészek között, mert minduntalan a gazdag és Lázár példázata játszódik le közöttünk. Ki tud itt segíteni? Ki tudja áthidalni ezt a közbevettetést? Van valaki, aki lejött a kapu elé. Ott és akkor győzettetett le a pokol, amikor a jászolban feküdt, a kereszten vívódott és a halottaiból feltámadott. Krisztus tett minket testvérekké azzal, hogy testvérünkké lett. Az ő szeretete oldotta fel a mi szívünk hidegségét. őbenne nyílhatnak meg szemeink és nem maradunk a gazdag ember szerepében. Benne Lázár felebarátunkká lesz. Azért mondja el ezt a történetet is, hogy ezt munkálja bennünk. (Részlet Karsay Dezső Budapest-Szabadság téri lelkipásztor június 17-i rádiós igehirdetéséből.) A „Református Egyház“ június 15-i számában Tóth Károly az Egyházak Világtanácsa kialakulását és szervezetét, Pákozdy Miklós a központi bizottságnak az Egyházak Világtanácsa életében betöltött szerepét ismerteti. A lap közli Barth Károly áldozócsütörtöki igehirdetését, Tánczos Dezső cikkét Szenczi Molnár Albert 350 éves zsoltárfordításáról, a budapesti teológiai akadémia ószövetségi szemináriuma tagjainak tanulmányát a Holt-tengeri Habakuk-kommentárról, Tollas Béla cikkét a Ráday Gyűjtemények 255 éves kecskeméti fiókkönyvtáráról. Az igeszolgálati rovatban Kocsis Elemér, Arató Ferenc és Szabó L. Ambrus írtak. Pap László Noth bibliai kommentár-kiadásának két most megjelent füzetét és a Klauser által szerkesztett bibliai lexikon 1—3. kötetét, Segesváry Viktor Walz-nak az európai protestantizmus politikai feladatairól írott könyvét ismerteti. Luhnsdorff Károly műve fiálva* János acekéjAC 30X40 cm 14.— forint 50X70 cm 24.— forint Tudnivalók bibliaolvasóknak Mózes első könyve Mózes öt könyvében az első 25 évszázad történetét olvashatjuk, a szerint az üdvtörténeti szempont szerint, amely az egész szentírásra nézve jellemző. E könyvek tehát nem a szó megszokott értelmében vett világtörténelmet, vagy természettudományos történelmet akarnak adni, hanem Isten üdvözítő szándékát kívánják a történelemben felismerhetővé tenni. Az említett 25 évszázadból az első könyv 23 évszázadról számol be. Mózes első könyvének a hagyományos neve Genesis, ami kezdetet, eredetet, keletkezést jelent. A biblia szerinti szemléletmódnak hatalmas szava a könyv első mondata: ►►Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.« Erre az igére visszhangzik a váltság szava, amellyel a János evangéliumának bizonyságtétele elindul: »Kezdetben vala az ige.« Az egész biblia a kegyelmes, az embert üdvösségre vezető, a maga dicsőségét teremtésben, gondviselésben, megváltásban munkáló Isten cselekvéseiről szól. Az első három fejezet a teremtést, az ember bűnbeesését és az isteni kegyelem ígéretét mondja el (3 :15). A következőkben az embereknek kegyesekre és istentelenekre való elkülönülését, majd a kétféle ember összekeveredését olvashatjuk az özönvízig (4—8. rész). Isten szövetséget köt Noéval és utódaival s az emberiség a földnek mind nagyobb részét népesíti be, a nyelvek összezavarodásáig, a nyelvek szerinti különbségek felléptéig (9—11. rész). A 12—40. rész Ábrahám, Izsák és József történeteit mondja el, az utolsó 10 fejezet (41—50. rész) Józsefnek Egyiptomban való boldogulásáról, atyjával és testvéreivel való bánásáról, majd haláláról szól. CSENDES Vezeti: DARÁNYI LAJOS ■III II »A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala, mondanak: Nem ez-e az, aki itt szokott ülni és koldulni?« (9.8—12.1 Üres maradt egy forgalmas utcasarok, nem ült oda ki a vak koldus. Nem azért nem ült ki, mintha meghalt volna, vagy pedig emberséges, hálás szívű emberek másképpen gondoskodtak volna róla, hanem azért nem, mert meggyógyult. Munkaképes emberré vált. Most ekörül gyűrűznek az események. De nem úgy, hogy öröm származna belőle, vagy hálaadás, hanem úgy, hogy a Jézus ellenségei megbotránkoznak, a szű zi János írása szerint való evangélium ok megrettennek, a farizeusok pedig a meggyógyítottat kiközösítik. A gyógyulás mindig mozgolódást támaszt. És közben dönteni kell, állást kell foglalni. Sokan elesnek, de mások eljutnak az igazság megismeréséig és annak boldog megváltásáig. Eszter 6. Egy álmatlan éjszaka áldásáról olvasunk itt. Nem tud aludni a király, altatóul az elmúlt eseményeket olvastatja fel magának. És közben rájött, hogy aludtak akkor, amikor ébren kellett volna lenni: nem jutalmaztak meg egy arra érdemes férfiút. De pótolják a mulasztást. IMN ? S az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot.« (9:13—17.) Jézus nem is azért jött, hogy a szombatot tartsa meg, hanem azért, hogy az elveszettet tartsa meg: az embert. Nem a szombat volt bajban, hanem az ember. Az ember nyomorúsága vetett árnyékot a szombatra is. Hogy a vak ember szombatnapon is kint ült és koldult, az nem sértette a szombatot? Hogy koldulni volt kénytelen, a szombat dicsőségét szolgálta? A szombatot »védő« farizeusok azt mutatják itt meg, hogy hogyan lehet egy ügy mellett buzgón eltévedni és — látszatra istenfélően — teljesen szembehelyezkedni Istennel. A szombat is az emberért van. És minden ünnepnapnak az a célja, hogy emberek gyógyuljanak meg. Aki ennek a meggyógyulásnak örül, az van Isten oldalán. Eszter 7. Ebben a történetfordulóban sincs említve Isten neve. Isten mégis ott van. Nem lép a színre, de láthatatlanul ő az igazi mozgató. Eszter könyve ennek a láthatatlan és mégis jelenlevő Istennek a munkáját, szabadítását hirdeti. ■■Ili 0 I »Nem Hívek azért a zsidók róla, hogy vak vala és megjőve a látása, mígnem előhívák annak szüleit.« (9:18—23.) A farizeusok nyomoznak. Nem az a céljuk, hogy tisztán lássanak, hanem azt szeretnék bebizonyítani, hogy nem történt semmi. Nem tagadhatják, hogy lát a szóban forgó ember, tehát azt akarják bizonyítani, hogy nem is volt vak. A szülők vallomása a félelmet tükrözi. Elmondják a tényeket, de a fő mondanivalóban meggyógyult fiúkra utalnak. A farizeusok szemében nem az a lényeg, hogy nyilvánvaló legyen mindenki előtt Istennek nagyságos dolga, hanem az, hogy ők legyenek igazolva. Ha ők nem tudnak vakonszületettet meggyógyítani, akkor azt, aki ilyet tud tenni, vád alá kell vonni a »szombat megsértése« miatt. Eszter 8. Egynek a jótettéért és egynek a közbenjárására megszabadul az egész. Jézus Krisztus áldozata, tette és közbenjárása is ilyen. De mennyivel nagyobb Krisztus közbenjárásának a haszna! Uh | H ! »Te mindenestől bűnben születtél és te tanítasz minket? És kiveték őt.« (9:24—34.) Itt egészen nyilvánvalóvá lett, hogy nem azért nyomoztak a farizeusok és az írástudók, mert meg akarták tudni, hogy valóban vakon született ember gyógyult-e meg. Mikor nem voltak képesek bebizonyítani, hogy nem történt semmi, akkor pedig »eretneket« fogtak: azt hozták fel, hogy a vak ember bűnben született. Itt a valóságnak megfelelően szólottak, mert az illető valóban bűnben született, de vele együtt minden ember. Ha a farizeusoknak olyan tanító kellett, aki nem született mindenestől bűnben, ott volt Jézus Krisztus. Hisz ő »fogantatok Szentlélektől, születék Szűz Máriától.« De éppen ő ellene harcolnak. Minden más érvük csak ürügy. Eszter 9. Nem lehet büntetlenül mások ellen igazságtalanságot cselekedni. A feldobott kő a feldobójára hull vissza. De az is lehetetlen, hogy az ilyen Istentől jövő szabadulás emlékezet és nyom nélkül tűnjék el. Hill C I »Hiszel-e te az Isten Fiában?« (9:35—38.) JULI.ti ! a meggyógyult vaknak — azon túl, hogy látott — csak kára lett eddig a gyógyulásából. Kényelmesebb volt neki vakon ott ülni a forgalmas utcasarkon, mint most a vádak pergőtüzében állni kitaszítottak. De nem a kényelem a legfontosabb szempont. A kitaszítottság csak akkor elhordozható a vak számára is, ha hisz az Isten Fiában. Amikor IHNI fi I 'Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. JULI. UI I Ámde azt mondjátok, hogy látunk, azért a ti bűnötök megmarad.« (9:39—41.) Jézus ezt nem a rosszindulatú, hanem az inkább hozzá közelebb álló farizeusoknak mondja. A tudatlanságnak, a lelki vakságnak van egy megbocsátható, vagy megbocsátott formája. Pál is erről szól és főleg Jézus ezekért imádkozott így a kereszten: »Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!« (Lukács 23:34.) De azoknak, akiknek lenne szemük a Ilill 7 ! »A tolvaj nem egyébért jó, hanem hogy JULI. / lopjon és öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életök legyen és bővölködjenek.« (10:1—10.) A tolvaj az emberek, vagyis — a kép mellett maradva — a juhok javait akarja, Jézus, a Jó Pásztor pedig a javát. A tolvaj magának akar szerezni, Jézus pedig magát adja oda a védelem, a megmentés áldozati oltárán. Jézus itt a maga pásztoroló, megmentő, megváltó munkáját értelmezi, de ugyanakkor az övéinek is megszabja a helyét. Felmutatja: én ezt végeztem érettetek, de azért is, hogy ti is ilyen hisz, már nem kitaszított, hanem befogadott. Jézus még arra tanít, hogy látni nemcsak a vakoknak kell megtanulniuk, hanem a »látóknak« is. Látni az tud, aki Isten dolgait észreveszi és cselekszi. Eszter 10. Mardokeus abban nagy és abban lesz példa, hogy egyéni életének felemelkedése sokak számára jótéteménnyé válik. Ahogyan ő megáldatik, úgy válik áldássá, látásra, akik tudják is, értik is, hogy mit kellene látniuk, sőt már látják is, de mégis újra kérdezik, azoknak ítélet Jézus Krisztus első megjelenése, de különösen ítélet lesz a második. I. Mózes 1. Amikor már minden készen volt, akkor teremtetett az ember. Isten, a teremtő — egyben gondviselő is. Nemcsak külsőleg biztosított Isten mindent az ember számára, hanem belsőleg is. »Teremte tehát az Isten az embert az ő képére.« áldássá váljatok. Az ige hirdetése, Jézus Krisztus személyének és munkájának felmutatása először mindig azt a biztonságot növeli: ilyen pásztorom van! De azután ezt a felelősséget erősíti: ilyen megbízatásom van! I. Mózes 2. Isten nemcsak készen adott valamit birtokul és lehetőségül az embernek, hanem ugyanakkor feladatot is adott: szentelje meg a hetedik napot, őrizze és művelje a kertet, ne egyék a tiltott fáról és társa legyen a másiknak. Isten ajándékot és a hűség megmutatására szolgáló parancsot ad. VASÁRNAPRÓL — VASÁRNAPRA A mai vasárnap a keresztyén egység vasárnapja. Ezen a vasárnapon Magyarországon nemcsak minden református, hanem minden evangélikus, baptista és methodista templomban a keresztyén egységről szól az ige és azért hangzik az imádság. Sok helyen felcsendül a legszebb ökumenikus zsoltár: »Az Úr bír ez egész földdel és minden benne élőkkel, övé a földnek kereksége.« És bizonnyal igen sok gyülekezetben a János evangéliuma 17. részének 21. verse lesz az alapige: »... hogy mindnyájan egyek legyenek!« A keresztyén egység azért nem ábránd, mert nem emberi vágy és nem emberi célkitűzés. Isten akarja és maga Jézus imádkozott érette, még pedig a főpapi imádságában. Hogy a keresztyének nincsenek egységben, és hogy igen sokszor egymás ellen is harcolnak, nemcsak szégyenünk és gyöngeségünk, hanem bűnünk. Nem úgy lehet keresztyén egység, hogy: »vissza Rómához«, vagy ►►egyik is engedjen, a másik is« és kijön egy vallási keveredés. A keresztyén egység úgy lehetséges, hogy alázatosan tudomásul vesszük egymást és együtt igyekszünk felismerni és teljesíteni Urunk akaratát. Az egy Úr szolgálata az egység biztosítéka. Jézus ezért az egységért imádkozott. Ez azt jelenti, hogy Isten ezt akarja, ő egy az Atyával, tehát az Atya akarata teljesedéséért imádkozott az önmagát áldozatul adó Főpap. A keresztyén egység tehát azért ügyünk, mert Isten akarja. Jézus imádkozott a keresztyén egységért, az Atya pedig meghallgatta ezt az imádságot. Ha a keresztyén egység még mindig nincs meg, akkor miattunk nincs meg. Tehát nemcsak szenvedői vagyunk a keresztyén egység hiányának, hanem egyúttal az egység akadályai is. Jaj nekünk, ha Krisztus ebben az imádságban nemcsak érettünk, hanem »ellenünk« imádkozott. Azért is olyan sürgős a keresztyén egység munkálása, hogy a meghallgatott imádság beteljesedése elől eltűnjünk mi, mint akadályok. Legyen azért minden magyar református ügye a keresztyén egység. Imádkozzék érette, kérje és munkálja. Főleg fogadja el és éljen vele. APRÓSÁGOK A HETI BIBLIAI RÉSZHEZ állapítani, hogy valamilyen bűnnek milyen büntetés, testi szenvedés vagy betegség felel meg. Sokakban közöny, vagy éppen megnyugvás alakult ki a betegségek láttán, mert — tévesen — úgy vélték, hogy Isten igazságos ítéletét szemlélik a szenvedő emberben, így amikor például egy vakot láttak, ezt imádkozták: »Áldott legyen, aki igazság szerint ítélt.« Ha valaki születésétől kezdve szenvedett betegségben, még nehezebb kérdéseket vetettek fel: a szülei vétkeztek-e, vagy a gyermek, még születése előtt. Ez utóbbi »esetre« is sokféle magyarázatot próbáltak adni. E magyarázatok között szerepelt a lélekvándorlás valamiféle formája mellett a lélek születés előtti életének gondolata, sőt valamiféle hamis predestinációs hit is. De az a hit szinte általános volt, hogy az ilyen — még születése előtt — az anyja méhében »vétkezett«. Mindezekkel a téves emberi vélekedésekkel szemben Jézus gyökeresen új magatartást tanúsít. Nem utasítja el a bűnnek és betegségnek lehető öszszefüggését, hiszen a halál is a bűn miatt jött be e világba, de rámutat arra, hogy van más lehetőség és összefüggés is. És ezzel visszautasítja a számítgató és a lét minden titkát fölmérni akaró találgatásokat. De még döntőbb Jézus magatartása: odafordul a szenvedő ember felé és meggyógyítja. Isten műve lesz nyilvánvalóvá minden gyógyításban. A gyülekezetből való kirekesztéstől féltek a vakon született ember szülei (Ján. 9:22). A zsidóknál a gyülekezeti fegyelmezésnek különféle fokozatai voltak. Legenyhébb a ►►megrovás« volt, ennél súlyosabb az úgynevezett »kis átok«, amellyel főként azokat sújtották, akik az írástudókkal szemben tiszteletlenül viselkedtek, vagy a törvény megtartásában hanyagok voltak. A kiközösítés enyhébb formája volt ez, ami 30 napig volt érvényben, de ha nem volt hatása, akkor megújították. Akit a »nagy átokkal« sújtottak, az kikapcsolódott a gyülekezet közösségéből, az istentiszteleten nem jelenhetett meg, családján kívül másokkal nem érintkezhetett. Ez a kizárás az eset súlyossága szerint vagy bizonytalan időre szólt, vagy pedig végleges volt. Érthető tehát, hogy annyira féltek a gyülekezetből való kirekesztéstől. Virágh Sándor »Ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született?« (Ján. 9:2). A szenvedés problémája, ez az örök emberi kérdés rejtőzik a tanítványok szavai mögött. Különösenpedig a betegség kérdése. A betegség és testi nyomorúság orvostudományi összefüggései ismeretlenek voltak e kor emberei előtt, ezért azokat csak vallásos szempontból ítélték meg. Az akkori közfelfogás szerint a testi nyomorúság a bűn következménye és ezért Isten büntetése. Ez a felfogás sok helytelen találgatásra vezetett. Meg akarták IMÁDSÁG Mindenható, örökkévaló Isten! Teneked minden szentek megalázott, szívvel dicséretet mondanak; tenéked minden mennyei seregek véghetetlen dicséretet énekelnek, dicsőségedet és tisztességedet alázatosan imádván. Dícsér tégedet Uram az ember, a te teremtett állatidnak legnemesebb része. Én Istenem, én életem, én erősségem és én dicséretem, méltóztass arra engemet, hogy dicsérjelek tégedet. Adj világosságot szívembe, igét szájamba, hogy az én szívem elmélkedjék a te dicsőségedről, és az én nyelvem énekelje a te dicséretedet. Szentelj meg engemet mindenható megszentelőm, mind belül, kívül, és tégy méltóvá a te dicséretedre. Vedd el jókedvvel és dicséretesen az én szívemnek kezéből és elmémnek szeretetéből hozzád nyújtott alakimnak áldozatját, legyen kedves előtted és hasson fél jóillatú áldozatul hozzád. A te szentséges emlékezeted és boldogságos édességed bírja egészen telkemet és amár láthatatlan jóknak szerelmére gerjessze fel őt a mi Urunk Jézus Krisztusnak általa. Ámen. (Kürty István: Az élő Istenhez való ájtatos imádságokat magában foglaló könyvecske. Kassa, 1611.)