Alexander Bernát: Nagy emberek (Budapest, 1938)
Jókai Mór
dály, korán feltörő tehetség, amely azonnal elismerést talál. Hihetetlenül fiatalon, tizenhét éves korában drámát ír. A zsidó fiút, az Akadémia díjára pályázik vele s csaknem meg is nyeri. Akadémiai díjnál, ahol a legkülönösebb dolgok történhetnek, ez nem is olyan csodálatos, azonban a pályázat bírálói között nem kisebb emberek találtattak, mint Vörösmarty és Bajza, az akkori irodalom legkeményebb bírálója, s ők a Zsidó fiúval szavaznak. Jókai első rímei kilencéves korában jelennek meg, irodalmi pályafutása huszadik évével kezdődik, huszonkét éves korában pedig egy tekintélyes irodalmi folyóirat szerkesztője. Minden fáradozás nélkül tárulnak fel előtte a kapuk és érlelődnek meg tehetsége gyümölcsei, hogy szinte ölébe hullnak. Elismerésért, levegőért és napfényért nem kellett küzdenie. Legjobb barátja, Petőfi másolta le A zsidó fiút, amelyet az Akadémia szabályai szerint idegen kézzel kellett leíratni. Petőfivel együtt lakik Pesten, vele együtt elsodorja a forradalom szele. Mindketten belekerülnek a nagy felfordulás forgatagába, amely egész valójukat a végsőkig feszíti. Ilyen élmény ezer esztendőnkint egyszer akad s azt, aki megéri — ha fogékony, — egy más szférába emeli. Jókai számára olyan ösztönző erő volt, amely csak élete végén aludt ki. Egész sora az eseményeknek, amelyek, mint a történeti jelenségek általában, csak egyetlen egyszer találkoznak össze. De hogy ennek az összetalálkozásnak Jókai Mór a neve, az páratlan szerencse a maga és nemzete számára. A forradalmat a nemzet vezéreivel együtt éli át, az egyik párt főorgánumát szerkeszti, legelői van mindig, közvetlen közelből szemlélhet mindent, a küzdelemben mindig részt vesz, a mozgalom nagy hősei közül való, azzal együtt bukik el, menekül s hónapokat tölt egy kis faluban rejtőzködve. Szerelmi élete is szerencsés. Az egész világ ellenzi a nagy tragikával való szerelmét, különösképen anyja. De Jókai ellenál, ragaszkodik akara