Ásványolaj, 1931 (1. évfolyam, 1-11. szám)
1931-07-01 / 1. szám
Kenőolaj-problémák Kenőolaj-problémák. Irta: Dr. Szabó Gusztáv, a kir. József műegyetem ny. r. tanára. Már régebb idő óta, úgy hivatalos, mint személyes természetű érintkezéseim alkalmával a gazdatársadalom köréből olyan kijelentéseket és panaszokat hallottam, amelyek idővel megérlelték bennem azt a gondolatot, hogy az ásványolajtermékek, különösen a kenőolajok és ezek közül is a motorolajok minőségi megállapítása és helyes alkalmazása körüli kérdéseket valamilyen formában rendezni kellene, nemcsak a fogyasztó, hanem a jóhiszemű kereskedelem érdekében is. Az említett panaszok azelőtt gyakoriabbak és hangosabbak voltak, mint ma, de véglegesen még most sem szűntek meg. Ami javulás ezen a téren történt, azt részben annak az akciónak kell tulajdonítanom, amely az OMGE-ből indult ki és a Magyar Mérnök és Építész Egyletben elhangzott előadásokon át egy szakértőbizottság megalakulására vezetett. Lehetséges azonban, hogy a kenőolajok terén mutatkozó túltermelés is hozzájárult ehhez. Ha figyelembe vesszük, hogy az ország lakosságának 57 százaléka őstermelő, továbbá, hogy mezőgazdaságunk mint ásványolajfogyasztó első helyet foglal el, joggal állíthatom, hogy bár az intenció egy érdekképviselet kebeléből indult ki, a már említett okoknál fogva mégis közérdekű ügyről beszélhetünk, amelynek a nyilvánosság előtt való tárgyalása és vitatása bizonyára helyes vágányra fogja vinni az ügyet, különösen, ha ehhez egy szakfolyóirat tárgyilagos katalizáló hatása is hozzájárul. Az előrehaladásnak nyilván hathatós eszköze a szakfolyóirat, amely az érdeklődés homlokterében álló mindenkori részletproblémák kiforrását nagyon meggyorsítja. Éppen ezért örömmel kell fogadnunk eme folyóirat megjelenését is, amely az ásványolajiparral kapcsolatos kérdéskomplexumokat vette a zászlajára és közérdekből remélnünk kell, hogy úgy az írógárdáját, mint az olvasóközönségét hamarosan meg fogja találni. Visszatérve az előbb említett panaszokra, ha azokat közelebbről szemügyre vesszük és kissé rendezzük, a sallangot és mellékest pedig elhagyjuk, akkor szembetaláljuk magunkat itt is az ár és minőség régi, de fontos kérdésével. Ennek felismerésével egyidejűleg ki van jelölve számunkra tulajdonképpen a legfontosabb feladat, amelynek helyes megoldását várja tőlünk a gyakorlati élet. Nevezetesen ki kell tudnunk jelölni a mezőgazdaság és általában a fogyasztó részére a legolcsóbb üzemanyagokat, amelyek az adott körülmények mellett még felhasználhatók, anélkül, hogy azok energiaveszteséget vagy üzemzavarokat okoznának. A mai gazdasági viszonyok nem engedik meg, hogy részben a szokás, részben pedig a kényelem által szentesített, de tudományosan meg nem alapozott okok miatt drága üzemanyagokat használjunk ott is, ahol erre feltétlenül szükség nincsen. Ha azonban a gyakorlati élet számára, az üzemanyagok terén helyes útmutatásokat akarunk adni, akkor előbb fel kell dolgoznunk mindazon kérdéskomplexumokat, amelyek alapján a kenőolajok minősége, illetve egy kimondott célra való használhatósága, ha lehet, minden kétséget kizáró módon megállapítható. Munkánkat megkönnyítik azok a tudományos és technikai vizsgálatok eredményei, amelyeket a külföldi szakkörök ezen a téren elértek. Ha tervszerű és céltudatos munkamegosztással összes idetartozó intézményeink és tudományos köreink a kérdések további megoldását kezükbe veszik, akkor minden remény megvan, hogy ezen a téren hamarosan egységes elvek alapján járhatunk el. A kérdések között vannak ugyan kimondottan gépészmérnöki, vagy vegyészmérnöki feladatok, mégis nehéz őket elválasztani, mert azokat egyik szakma sem tudja kizáróan csak a maga eszközeivel megoldani. Miután lesz még mód a részletkérdésekről más alkalommal bővebben foglalkozni, most csak azokra a problémákra akarok rámutatni, amelyek leginkább várnak sürgős megoldásra. Elsősorban is szükségünk van egységes vizsgálati módszerekre, még akkor is, ha azok különben elméleti szempontból nem teljesen kielégítők, mert így legalább azokat az anomáliákat küszöbölhetjük ki, amelyeknek forrása a nem egységes vizsgálati módszerekből ered. Ügyelnünk kell, hogy azok a gyakorlati élettel és a külföldön már bevezetett szabványokkal összhangzásban legyenek. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy az olajminőségek azonosítási módjait is minél előbb megállapítsuk. Az egész kérdéskomplexum homlokterében azonban a kenőolajok minőségi megítélése áll. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló, mert az, ami eddig történik, úgy látszik, még alig közelíti meg az igazságot. A gyakorlat úgyszólván egy bizonyos eredetű nyersanyaghoz köti a minőséget. Ez az álláspont azonban túlságosan kényelmes és valljuk be, költséges, amennyiben az így kiválasztott olajok igen drágák, másrészt tudjuk, hogy a legkülönbözőbb eredetű olajok között is találunk megfelelőket. Kérdés tehát, melyek azok a kémiai, fizikai tulajdonságok, amelyek alapján biztosan eldönthetők, hogy az olaj rendeltetésének meg fog-e felelni, vagy pedig lehetséges-e egyáltalában az említett tulajdonságok alapján eldönteni a kérdést. A kenőolajok e problémája kétségkívül a legkomplikáltabbak egyike és a tudomány és a technika mai állása mellett talán 100 százalékban meg sem oldható, azonban kétségtelen, hogy fokozatos megközelítéssel is kielégíthetők a gyakorlat követelményei. Szükségünk volna még egy egységes és a tudomány mai állásának megfelelő nomenklatúrára