Ásványolaj, 1931 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1931-07-01 / 1. szám

Kenőolaj-problémák Kenőolaj-problémák. Irta: Dr. Szabó Gusztáv, a kir. József műegyetem ny. r. tanára. Már régebb idő óta, úgy hivatalos, mint sze­mélyes természetű érintkezéseim alkalmával a gazdatársadalom köréből olyan kijelentéseket és panaszokat hallottam, amelyek idővel megérlelték bennem azt a gondolatot, hogy az ásványolajter­mékek, különösen a kenőolajok és ezek közül is a motorolajok minőségi megállapítása és helyes alkalmazása körüli kérdéseket valamilyen formá­ban rendezni kellene, nemcsak a fogyasztó, hanem a jóhiszemű kereskedelem érdekében is. Az említett panaszok azelőtt gyakoriabbak és hangosabbak voltak, mint ma, de véglegesen még most sem szűntek meg. Ami javulás ezen a téren történt, azt részben annak az akciónak kell tulajdonítanom, amely az OMGE-ből indult ki és a Magyar Mérnök és Építész Egyletben el­hangzott előadásokon át egy szakértőbizottság megalakulására vezetett. Lehetséges azonban, hogy a kenőolajok terén mutatkozó túltermelés is hozzájárult ehhez. Ha figyelembe vesszük, hogy az ország lakosságának 57 százaléka őstermelő, to­vábbá, hogy mezőgazdaságunk mint ásványolaj­­fogyasztó első helyet foglal el, joggal állíthatom, hogy bár az intenció egy érdekképviselet kebelé­ből indult ki, a már említett okoknál fogva mégis közérdekű ügyről beszélhetünk, amelynek a nyil­vánosság előtt való tárgyalása és vitatása bizo­nyára helyes vágányra fogja vinni az ügyet, kü­lönösen, ha ehhez egy szakfolyóirat tárgyilagos katalizáló hatása is hozzájárul. Az előrehaladásnak nyilván hathatós eszköze a szakfolyóirat, amely az érdeklődés homlokteré­ben álló mindenkori részletproblémák kiforrását nagyon meggyorsítja. Éppen ezért örömmel kell fogadnunk eme folyóirat megjelenését is, amely az ásványolajiparral kapcsolatos kérdéskomplexu­mokat vette a zászlajára és közérdekből remél­nünk kell, hogy úgy az írógárdáját, mint az ol­vasóközönségét hamarosan meg fogja találni. Visszatérve az előbb említett panaszokra, ha azokat közelebbről szemügyre vesszük és kissé rendezzük, a sallangot és mellékest pedig elhagy­juk, akkor szembetaláljuk magunkat itt is az ár és minőség régi, de fontos kérdésével. Ennek fel­ismerésével egyidejűleg ki van jelölve számunkra tulajdonképpen a legfontosabb feladat, amelynek helyes megoldását várja tőlünk a gyakorlati élet. Nevezetesen ki kell tudnunk jelölni a mezőgaz­daság és általában a fogyasztó részére a legolcsóbb üzemanyagokat, amelyek az adott körülmények mellett még felhasználhatók, anélkül, hogy azok energiaveszteséget vagy üzemzavarokat okozná­nak. A mai gazdasági viszonyok nem engedik meg, hogy részben a szokás, részben pedig a ké­nyelem által szentesített, de tudományosan meg nem alapozott okok miatt drága üzemanyagokat használjunk ott is, ahol erre feltétlenül szükség nincsen. Ha azonban a gyakorlati élet számára, az üzemanyagok terén helyes útmutatásokat akarunk adni, akkor előbb fel kell dolgoznunk mindazon kérdéskomplexumokat, amelyek alapján a kenő­olajok minősége, illetve egy kimondott célra való használhatósága, ha lehet, minden kétséget kizáró módon megállapítható. Munkánkat megkönnyítik azok a tudományos és technikai vizsgálatok ered­ményei, amelyeket a külföldi szakkörök ezen a téren elértek. Ha tervszerű és céltudatos munka­­megosztással összes idetartozó intézményeink és tudományos köreink a kérdések további megol­dását kezükbe veszik, akkor minden remény megvan, hogy ezen a téren hamarosan egységes elvek alapján járhatunk el. A kérdések között vannak ugyan kimondottan gépészmérnöki, vagy vegyészmérnöki feladatok, mégis nehéz őket el­választani, mert azokat egyik szakma sem tudja kizáróan csak a maga eszközeivel megoldani. Miután lesz még mód a részletkérdésekről más alkalommal bővebben foglalkozni, most csak azokra a problémákra akarok rámutatni, amelyek leginkább várnak sürgős megoldásra. Elsősorban is szükségünk van egységes vizs­gálati módszerekre, még akkor is, ha azok kü­lönben elméleti szempontból nem teljesen kielé­gítők, mert így legalább azokat az anomáliákat küszöbölhetjük ki, amelyeknek forrása a nem egységes vizsgálati módszerekből ered. Ügyelnünk kell, hogy azok a gyakorlati élettel és a külföldön már bevezetett szabványokkal összhangzásban le­gyenek. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy az olaj­minőségek azonosítási módjait is minél előbb megállapítsuk. Az egész kérdéskomplexum homlokterében azonban a kenőolajok minőségi megítélése áll. Ezen a téren még nagyon sok a tennivaló, mert az, ami eddig történik, úgy látszik, még alig köze­líti meg az igazságot. A gyakorlat úgyszólván egy bizonyos eredetű nyersanyaghoz köti a minősé­get. Ez az álláspont azonban túlságosan kényelmes és valljuk be, költséges, amennyiben az így kivá­lasztott olajok igen drágák, másrészt tudjuk, hogy a legkülönbözőbb eredetű olajok között is talá­lunk megfelelőket. Kérdés tehát, melyek azok a kémiai, fizikai tulajdonságok, amelyek alapján biztosan eldönthetők, hogy az olaj rendeltetésé­nek meg fog-e felelni, vagy pedig lehetséges-e egyáltalában az említett tulajdonságok alapján el­dönteni a kérdést. A kenőolajok e problémája kétségkívül a leg­komplikáltabbak egyike és a tudomány és a tech­nika mai állása mellett talán 100 százalékban meg sem oldható, azonban kétségtelen, hogy fokozatos megközelítéssel is kielégíthetők a gyakorlat kö­vetelményei. Szükségünk volna még egy egységes és a tu­domány mai állásának megfelelő nomenklatúrára

Next