Ásványolaj, 1932 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1932-03-08 / 5. szám
II. évfolyam Budapest, 1932 március 8. 5. szám Az árelemzőbizottság tárgyalásai az ásványolajiparral és kereskedelemmel Utóbbi időben mind gyakrabban érkeztek a kormányhoz különböző érdekképviseletek panaszai, hogy a megváltozott viszonyok ellenére az üzemanyagok és iparcikkek árai nem estek, úgy, hogy a fogyasztóközönség, főképen pedig a gazdatársadalom, amelyek vásárlóereje hihetetlen mértékben csökkent, képtelen ma elsőrendű szükségletét fedezni. A jelenlegi búzaárak mellett, elsősorban a gazdák helyzete elviselhetetlen. E panaszok folytán az áralakulások és az egyes szakmák üzletpolitikájának tanulmányozására a minisztertanács egy ú. n. árelemzőbizottságot létesített, amelynek elnöke Varsányi Emil dr., főrendiházi tag, az Országos Magyar Ipari Jelzálogintézet rt. vezérigazgatója és tagjai Kallós Bertalan, ny. h. államtitkár, Krúdy Ferenc, továbbá a kereskedelmi minisztérium szakreferensei, így az olajügyekben Speidl Bódog, műszaki tanácsos. Míg számos szakmánál a magas árak a létrejött kartelek kihatásának tudhatók be, addig az ásványolajtermékek megdrágulását kizárólag a kincstári részesedés, illetve a szeszár rövid idővel ezelőtt történt emelése okozta. Az, ásványolaj szakmában egyezmény csupán fehérárukra és gépzsírokra, ill. kenőcsökre jött létre, míg olajkartel nem létezik. Ez a két egyezmény azonban távolról sem élvezi azokat az előnyöket, amelyekben más szakmabeli karteleknek részük van, ami a szabadversenynek, ill. az importlehetőség változatlan fennállásának eredménye. Élénken bizonyítja ezt az a tény, hogy pld. a mozalkó, a kincstári részesedés és a szeszár emelése előtt 48—50 pengőbe került a-ként és annak ellenére, hogy a tényleges tehernövekedés 10.15 pengőt tesz ki, finomítóink az árut ma 55 sőt 53 p-ért is árusítják. Nem nehéz feladat tehát megállapítani, hogy finomítóink, a rohamosan esett fogyasztás és teljes szervezetünk fenntartása mellett, mily súlyos terheket kénytelenek elviselni. A bizottság tárgyalásokat folytatott egyrészt a finomítókkal és az olajkereskedőkkel, másrészt az autósokkal és a nyert tapasztalatok alapján felterjeszti majd javaslatát az illetékes minisztériumba. Különösen beható megbeszélés tárgyát képezték az olajeladások körül gyakran előforduló visszaélések. Az ilyen visszaélések főkép olyan cégeknél fordulhatnak elő, amelyek vidéki lerakatok hiányában, hiányos szakképzettségű eladókat alkalmaznak. A bizottság az Olaj- és Műszaki Kereskedők Országos Egyesülete érdekképviselőivel és az olajgyárosokkal külön szűkebb körű megbeszélést folytatott. E megbeszélés február 17-én a kereskedelmi minisztériumban folyt és azon résztvettek: Zárai Samu kér. tan., Gróf Sándor, Salgó Kornél, Hegedűs Izsó és Tolnai Béla. Többek között felvetődött az a terv is, hogy a visszaélések megszüntetése céljából ajánlatos volna, az összes forgalomban lévő olajokat, a Technológiai Intézet vizsgálatai alapján, eredet szerint osztályozni. Ennek praktikus eredménye azonban csak abban az esetben mutatkoznék, ha lehetséges volna, egyrészt a vizsgálati adatokat, másrészt pedig a mindenkori olajárakat, a fogyasztók, legszélesebb rétegével közölni. Sajnos, a fogyasztók, különösen a gazdák, kellő felvilágosítása és informálása, még a szövetkezetek, a rádió és a sajtó bevonásával sem valósítható meg. Említett ülésen szóba került a gazdák panasza a kocsikenőcsárak miatt is, amelyek revízióját sürgetik. Az egyezmény nagy megértést tanúsított a kérdéssel szemben és habár egy árrodukció súlyos áldozatokat követelne, kilátásba helyezte, hogy ebben az ügyben rövidesen konkrét javaslatot terjeszt majd a bizottság elé. Miután az ásványolajipar és kereskedelem már eddig is súlyos megpróbáltatásokon ment át és az új év sem kecsegtet a helyzet javulásával, a kormány feladata, hogy a kincstári részesedés mérséklése, sőt egyes indokolt esetekben annak teljes elengedése útján járuljak a fogyasztóközönség terheinek csökkentéséhez. K. L.