Ásványolaj, 1933 (3. évfolyam, 1-19. szám)

1933-01-14 / 1. szám

4 Piszkos (fáradt)-olaj felhasználása a kocsikenőcsiparban Piszkos (fáradt)-olaj felhasználása a kocsikenőcsiparban Salgó Kornél főkonzulnak lapunk 1932. no­vember hó 30.-iki számában fenti címen megje­lent cikke, úgy az érdekelt ipar, mint pedig a fo­­gyasztóközönség körében élénk visszhangra talált. Számos véleményt volt alkalmunk hallani, hozzá­szólások érkeztek, amelyek a kérdést minden ol­dalról megvilágítják. Az ügy közérdekű voltára való tekintettel egy műszaki vita keretében szí­vesen foglalkozunk e tárggyal és ezért az elhang­zott vélemények és hozzászólások lényegét a kö­vetkezőkben foglaljuk össze: 1. Azok a gyárak, amelyek állandó pénzügy­őri ellenőrzés alatt állanak, területükre csak ab­ban az esetben hozhatnak fáradt olajat, ha a meg­felelő kincstári részesedést leróják. A különböző eredetű fáradt olajok tökéletes megtisztítása nemcsak komoly műszaki berendezést, hanem alapos műszaki tudást és tapasztalatot igénylő feladat. " 2. Azok az üzemek és kereskedők, akik ki­zárólag tiszta olajból előállított kenőcs gyártásá­val és forgalombahozatalával foglalkoznak, sérel­mesnek tartják, ha a fogyasztóközönség előtt el­hallgatják azt a körülményt, hogy a kenőcs rész­ben vagy egészben használt és kincstári részese­dés alá nem eső anyagokból­ készült, ily módon ugyanis az árdifferencia tulajdonképeni oka is­­ismeretlen és a fogyasztó méltán ütközik meg rajta. Nem arról van ugyanis szó, hogy a közön­ségnek olcsóbb üzemanyagokhoz való hozzájutá­sát bárki is ellenezné, hanem kizárólag arról, hogy az áru megjelölésében a nyersanyagbeli kü­lönbség kifejezésre jusson. 3. Egyik hozzászóló többek között visszauta­sítja Salgó főkonzul cikkének azt az állítólagos tendenciáját, hogy azok a kocsikenőcs gyártók, akik fáradt olajból állítanak elő kocsikenőcsöt, lelkiismeretlenek, mert gyártmányaikat piszkos, selejtes olajból készítik. A hozzászóló szerint a használt olajból készült kenőcs minősége, a gáz­olajból készült kenőcs minőségétől nem különbö­zik, miután a fáradt olajat a felhasználás előtt, a benne található, idegen anyagoktól és fémresze­lékektől, kilepítés és szűrés útján megtisztítják. A fáradt olajból készült kenőcs továbbá nem tűzveszélyesebb, a fogyasztás mértéke nem na­gyobb, kenőképessége és időállósága pedig nem rosszabb, mint a rendes kenőcsé. Az a fogyasztó tehát, aki fáradt olajból előállított kenőcsöt vesz, nincsen megtévesztve, maga a gyártás pedig nem visszaélés. Sajgó Kornél főkonzul válasza a következő: A „piszkos (fáradt) olaj felhasználására a kocsikenőcsiparban“ szóló cikkemre b. lapjukhoz befutott reflexiókra vonatkozólag van szerencsém ezennel válaszomat megadni . Mindenekelőtt téves azon állítás, mely sze­rint a szóbanforgó cikkem tendenciája az volt, hogy „azok a kocsikenőcs gyártók, kik fáradt ólajból állítanak­ elő kocsikenőcsöt, lelkiismeret­lenek.“ A lekiismeretlen szót egészen más helyen applikálom é.­p. szó szerint azt mondom, „akad­nak lelkiismeretlen kocsikenőcs gyártók, akik minden közelebbi megjelölés nélkül szállítanak fáradt olajból készült kocsikenőcsöt“. Szóval a cikk szerint nem az lelkiismeret­len­ség és megtévesztés, hogy valaki fáradt olaj­ból kocsikenőcsöt gyárt, hanem az, ha ilyen gyártmány eladásánál nem jelzik azon körül­ményt, hogy a szállított kenőcs nem normális alapanyagból készült, hanem fáradt olajból. Az a gyáros tehát, aki megkülönböztető jelzést ad meg, abszolút eleget tesz a lelkiismeretesség köteles­ségének. Miután tudomásom szerint a felszólaló kör­leveleket küldött szét, melyekben fáradt olajból készült kocsikenőcsöt ajánl, teh­­át reá semmi esetre sem vonatkoztatható a cikk és annak tar­talma. Nem állítja cikkem azt, hogy speciel a fel­szólaló tisztítás nélkül használja fel a fáradt ola­jat az esetleg benne foglalt idegen anyagokkal együtt, mert a cikk nem egy konkrét gyárosra vonatkozik. Szintúgy azt sem állítottam, hogy a felszó­laló által gyártott kocsikenőcsből több fogyna, mint máséból, mert hiszen edd­igelé sem a gyárt­mányt sem pedig őt magát személyesen nem ismertem. De nem is lehet a piszkos olajból készült kocsikenőcsöt mint saját „specialitást“ kisajátí­­tatni és mint ilyen „magántulajdont“ másokkal szemben megvédeni. Minden kenőcsgyárosnak módjában áll pisz­kos (fáradt) olajból készült kocsikenőcsöt gyár­tani, de egyben minden szakértőnek jogában áll az ilyen anyagot kritizálni. Most pedig ismét áttérek a kérdés érdemi részére. A reflektáló szerint a cikk a kenőcs alap­anyaga gyanánt a gázolajat jelöli meg. Ez téves, a cikkben nem fordul elő a gázolaj jelzés és min­dig csak normális alapanyagról van szó. Neveze­tesen számos­­kenőcsgyáros orsoolaj desztillát­­tal dolgozik. Hogy vájjon szolid kocsi kenőcsgyáros fel­használ-e káros idegen anyagot, mint pl. fémal­katrészt tartalmazó fáradt olajat, arra vonatkozó­lag még vitának sincs helye, mert végeredmény­ben kopási fémalkatrésznek kenőanyagban sem­minemű keresni valója nincsen. .­­ Ha tehát szolid gyáros, jóhiszeműleg eddig­­ese mégis felhasznált volna ilyen káros anyagot, remélem, hogy jelen felvilágosításaim után ezen­túl el fog állni annak felhasználásától, hacsak nem a vevő tudtával és beleegyezésével folytatja ezirányú ténykedését. Nevezetesen a szuszpendált fémalkatrésze­ket a fáradt olajból sem ü­lepítéssel, sem szűrés­sel, sem ú. n. szilikátos filtrdióssal eltávolítani nem lehet. Ezen fémalkatrészeket csakis savazás által­­lehet eltávolítani. Már­pedig ehhez gyár­

Next