Ásványolaj, 1936 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-16 / 1. szám
6 .• A V. M. 178.317/1935.-XI/b. sz. rendelete A 322. c) és d), valamint a 360. és 361. vámtarifa alá tartozó árucikkekből, az említett adóalanyok által vámkülföldről behozott egy évi összmennyiségnek kb. 25%-a kerül ezidőszerint kiszerelten (kannázva) forgalomba. Az ezen vámtarifa számok alá tartozó áruk kiszerelve is ugyanazon tarifaszámok alá tartoznak, mint kiszereletlenül és az adóváltság kulcsa e kiszerelt cikkekre is azonos a kiszereletlen cikkek után megállapított adóváltság kulccsal. A rendelet 5. §-ának (3) bekezdése taxatíve felsorolja azokat a cikkeket, amelyek adómentesen szerelhetők ki. Minthogy e felsorolásban az ásványolajipari termékek nem szerepelnek, ezen cikkek kiszerelése adóváltság köteles. A rendelet az adóváltságkötelezettség, illetve az adókulcs alkalmazása szempontjából az ásványolajipari termékeknél nem tesz különbséget a kiszereletlen és a kiszerelt áruk között. A kiszerelt áruk magasabb értékének alapulvétele mellett leéli tehát az adóváltságot újból leróni, amelyből a rendelet 11. %-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően a kisebb érték után lerótt adóváltságot le lehet vonni. Egyes ásványolajtermékek kiszerelésével is foglalkozó vállalatokra aránytalanul súlyos adminisztrációs terhet jelent azonban a kiszereletlen forgalomba hozott termékek külön nyilvántartása, s mivel a kiszerelés nem központilag történt, az ellenőrzés is nehézségekkel jár. Az érdekelt vállalatok kérelmére hozzájárulok ahhoz, hogy abban az esetben, ha a fent említett adóalanyok a most felsorolt cikkeket részben kiszerelik és ily irányú kérelemmel élnek, a vámkülföldről behozott árucikkek összmennyiségét terhelő és a kincstári részesedést is magában foglaló összeg, mint adóalap után számított vámforgalmi adóváltság összegének 50%-át fizessék be a kiszereléssel kapcsolatos váltság címén — adóbevallás mellett — az elvámolást követő hó 15-ik napjáig. Ha a kiszerelés mennyisége bármelyik évben 5%-kal meghaladná a jelenlegi 25%-os arányt, a cég ezen változást az illetékes pénzügyigazgatósághoz bejelenteni, a pénzügyigazgatóság pedig a bejelentés alapján a tényleges kiszerelési százalékot a helyszínen megállapítani köteles. A kereskedelmi érték megállapítására, valamint a kiszerelten forgalomba hozott áruk adóváltságára a jelen rendeletek intézkedéseit — az érdekelt vállalat kérelmére — a lea.OOO/1933. P. M. számú rendelet életbelépésének, 1931 január 1-jének megfelelő hatállyal lehet alkalmazni. Ebben az esetben az érdekelt vállalatoknál a leszámolást visszamenőleg 1930- évi január hó 1-től kezdődően (figyelemmel a 79.198/1924 K P. M. rendeletre) ejtse meg és a vállalatoknál a kérelem benyújtását követő hó 1-én raktáron levő, már megadózott árumennyiségre eső adóváltság összegét a leszámolásnál vegye figyelembe. A leszámolás eredményeként mutatkozó adóváltságot a folyamodó vállalatok terhére írja elő, az érdekelt cégek azonban a kir. kincstárral szemben a leszámolásból kifolyólag visszatérítési igényt nem támaszthatnak. A kereskedelmi érték helytelen megállapításából, vagy a kiszerelés téves megadózásából kifolyólag az érdekelt cégek terhére a leszámolást megelőző időben esetleg előírt forgalmi adóváltságot törölje. (Bpest, 1935. év november hó 22-én).” Az idézett rendelet néhány pontjának megváltoztatása végett egyes olajvállalatok beadványt intéztek a pénzügyminiszterhez (pl. annak, a felsorolt vámtarifaszámok alá tartozó termékeken kívül, az összes többi ásványolajféleségekre, továbbá gyártmányaikhoz felhasznált növényi olajokra történő kiterjesztése érdekében) és nem kétséges, hogy a pénzügyi kormány a kért, megindokolt változtatásokhoz hozzá is fog járulni. A közeljövőben tehát egy pótrendelet kibocsátása várható. A rendeletnek benzinekre (motalkóra) vonatkozó része elég világos: az azok forgalombahozatalával foglalkozó cégek, a homályosabb pontok tisztázása végett, közvetlenül tárgyaltak a pénzügyi hatóságokkal. A kiszerelt olajok után a forgalmi adóváltság fizetése kétféleképen történhet. 1. Vagy a kereskedelmi érték alapjain (belföldinél levonva a már lerótt 4%-ot, importáltnál pedig a 7% kétharmadát!), vagy 2. olyképen, hogy a kiszerelést végző cég, az előző évi forgalom alapulvételével kéri a kiszerelési százalék (kvóta), ill. a fizetendő fázisplusz mérvének (%) megállapítását, ami pld. 25%-os kiszerelés esetén, az összmennyiség forgalmi adóváltságának 50%-át teszi ki. A rendeletben említett 50%-os plusz tehát nem egy fix összeget jelent, mert a lerovandó adótöbblet a ténylegesen kiszerelt mennyiség szerint változik. Miután az adózásnak ez a módja azt célozza, hogy a magasabb áron eladott kannás áru után nagyobb adót fizessenek a vállalatok, a kiszerelt mennyiség arányában változik a fizetendő pluszfázis. Belföldi olaj kiszerelését csak adóalany végezheti, míg importolajnál csak abban az esetben nem kell adóalanynak lenni a kiszerelőnek, ha a pluszfázist a vámolásnál megfizeti. A kiszerelési mennyiséget 5%-kal meghaladó mennyiség a pénzügyi hatóságnak bejelentendő és azután az utólag megállapított pluszt meg kell fizetni, míg a kvóta ki nem merítése esetén visszatérítés nem jár; az eddigi nem adóalanyok azonban, ennek ellenére — valószínűleg — ezentúl sem kívánnak adóalannyá válni és előnybe helyezik a pluszfázisnak, a vámolásnál történő megfizetését, míg a jelenleg is adóalanyoknál mérlegelés tárgyát képezi majd, hogy kérjék-e a kiszerelési százalék megállapítását? E rendelettel kapcsolatban számos kérdés merül fel, amelyeknek megvilágítása csak magának a fázisadórendeletnek alapos áttanulmányozása útján válik lehetővé. E kérdésekre vonatkozóan — különösen vidékről — több érdeklődést kaptunk és miután azok az ásványolajkereskedelem nézőpontjából fontossággal bírhatnak, e kérdéseket — a megfelelő felvilágosítással egyetemben — alábbiakban hozzuk.