Ásványolaj, 1936 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-16 / 1. szám

6 .• A V. M. 178.317/1935.-XI/b. sz. rendelete A 322. c) és d), valamint a 360. és 361. vám­tarifa alá tartozó árucikkekből, az említett adó­alanyok által vámkülföldről behozott egy évi össz­­mennyiségnek kb. 25%-a kerül ezidőszerint kisze­relten (kannázva) forgalomba. Az ezen vámtarifa számok alá tartozó áruk kiszerelve is ugyanazon tarifaszámok alá tartoz­nak, mint kiszereletlenül és az adóváltság kulcsa e kiszerelt cikkekre is azonos a kiszereletlen cik­kek után megállapított adóváltság kulccsal. A rendelet 5. §-ának (3) bekezdése taxatíve felsorolja azokat a cikkeket, amelyek adómente­sen szerelhetők ki. Minthogy e felsorolásban az ás­ványolajipari termékek nem szerepelnek, ezen cik­kek kiszerelése adóváltság köteles. A rendelet az adóváltságkötelezettség, illetve az adókulcs alkalmazása szempontjából az ásvány­olajipari termékeknél nem tesz különbséget a ki­szereletlen és a kiszerelt áruk között. A kiszerelt áruk magasabb értékének alapulvétele mellett leéli tehát az adóváltságot újból leróni, amelyből a ren­delet 11. %-ában foglalt rendelkezéseknek megfe­lelően a kisebb érték után lerótt adóváltságot le lehet vonni. Egyes ásványolajtermékek kiszerelésével is foglalkozó vállalatokra aránytalanul súlyos ad­minisztrációs terhet jelent azonban a kiszereletlen forgalomba hozott termékek külön nyilvántartása, s mivel a kiszerelés nem központilag történt, az ellenőrzés is nehézségekkel jár. Az érdekelt vállalatok kérelmére hozzájárulok ahhoz, hogy abban az esetben, ha a fent említett adóalanyok a most felsorolt cikkeket részben ki­szerelik és ily irányú kérelemmel élnek, a vám­külföldről behozott árucikkek összmennyiségét ter­helő és a kincstári részesedést is magában fog­laló összeg, mint adóalap után számított vámfor­galmi adóváltság összegének 50%-át fizessék be a kiszereléssel kapcsolatos váltság címén — adó­bevallás mellett — az elvámolást követő hó 15-ik napjáig. Ha a kiszerelés mennyisége bármelyik évben 5%-kal meghaladná a jelenlegi 25%-os arányt, a cég ezen változást az illetékes pénzügyigazgatóság­hoz bejelenteni, a pénzügyigazgatóság pedig a be­jelentés alapján a tényleges kiszerelési százalékot a helyszínen megállapítani köteles. A kereskedelmi érték megállapítására, vala­mint a kiszerelten forgalomba hozott áruk adó­­váltságára a jelen rendeletek intézkedéseit — az érdekelt vállalat kérelmére — a lea.OOO/1933. P. M. számú rendelet életbelépésének, 1931 január 1-jének megfelelő hatállyal lehet alkalmazni. Ebben az esetben az érdekelt vállalatoknál a leszámolást visszamenőleg 1930- évi január hó 1-től kezdődően (figyelemmel a 79.198/1924 K P. M. rendeletre) ejtse meg és a vállalatoknál a kérelem benyújtását követő hó 1-én raktáron levő, már megadózott árumennyiségre eső adóváltság össze­gét a leszámolásnál vegye figyelembe. A leszámolás eredményeként mutatkozó adó­váltságot a folyamodó vállalatok terhére írja elő, az érdekelt cégek azonban a kir. kincstárral szem­ben a leszámolásból kifolyólag visszatérítési igényt nem támaszthatnak. A kereskedelmi érték helytelen megállapításá­ból, vagy a kiszerelés téves megadózásából kifo­lyólag az érdekelt cégek terhére a leszámolást megelőző időben esetleg előírt forgalmi adóváltsá­got törölje. (Bpest, 1935. év november hó 22-én).” Az idézett rendelet néhány pontjának meg­változtatása végett egyes olajvállalatok bead­ványt intéztek a pénzügyminiszterhez (pl. annak, a felsorolt vámtarifaszámok alá tartozó termé­keken kívül, az összes többi ásványolajféleségek­re, továbbá gyártmányaikhoz felhasznált növé­nyi olajokra történő kiterjesztése érdekében) és nem kétséges, hogy a pénzügyi kormány a kért, megindokolt változtatásokhoz hozzá is fog já­rulni. A közeljövőben tehát egy pótrendelet ki­bocsátása várható. A rendeletnek benzinekre (motalkóra) vo­natkozó része elég világos: az azok forgalomba­­hozatalával foglalkozó cégek, a homályosabb pon­tok tisztázása végett, közvetlenül tárgyaltak a pénzügyi hatóságokkal. A kiszerelt olajok után a forgalmi adóvált­ság fizetése kétféleképen történhet. 1. Vagy a ke­reskedelmi érték alap­jain (belföldinél levonva a már lerótt 4%-ot, importáltnál pedig a 7% két­harmadát!), vagy 2. olyképen, hogy a kiszerelést végző cég, az előző évi forgalom alapulvételével kéri a kiszerelési százalék (kvóta), ill. a fizetendő fázisplusz mérvének (%) megállapítását, ami pld. 25%-os kiszerelés esetén, az összmennyiség for­galmi adóváltságának 50%-át teszi ki. A rende­letben említett 50%-os plusz tehát nem egy fix összeget jelent, mert a lerovandó adótöbblet a ténylegesen kiszerelt mennyiség szerint változik. Miután az adózásnak ez a módja azt célozza, hogy a magasabb áron eladott kannás áru után na­gyobb adót fizessenek a vállalatok, a kiszerelt mennyiség arányában változik a fizetendő plusz­fázis. Belföldi olaj kiszerelését csak adóalany vé­gezheti, míg importolajnál csak abban az eset­ben nem kell adóalanynak lenni a kiszerelőnek, ha a pluszfázist a vámolásnál megfizeti. A kiszerelési mennyiséget 5%-kal meghaladó mennyiség a pénzügyi hatóságnak bejelentendő és azután az utólag megállapított pluszt meg kell fizetni, míg a kvóta ki nem merítése esetén visszatérítés nem jár; az eddigi nem adóalanyok azonban, ennek ellenére — valószínűleg — ezen­túl sem kívánnak adóalannyá válni és előnybe he­lyezik a pluszfázisnak, a vámolásnál történő meg­fizetését, míg a jelenleg is adóalanyoknál mérle­gelés tárgyát képezi majd, hogy kérjék-e a ki­szerelési százalék megállapítását? E rendelettel kapcsolatban számos kérdés merül fel, amelyeknek megvilágítása csak magá­nak a fázisadórendeletnek alapos áttanulmányo­zása útján válik lehetővé. E kérdésekre vonatko­zóan — különösen vidékről — több érdeklődést kaptunk és miután azok az ásványolajkereskede­lem nézőpontjából fontossággal bírhatnak, e kér­déseket — a megfelelő felvilágosítással egyetem­ben — alábbiakban hozzuk.

Next