Ásványolaj, 1937 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1937-04-16 / 8-9. szám
A hazai földigáz és olaj energiagazdálkodásunk szempontjából fekvő Bujavicán 350 m mélységből napi többszázezer köbméter gázt tárt fel és 50 m-rel mélyebben egy olajszintárat, melyből közvetlenül az öszszeomlás előtt a kincstár több mint 10 vágón olajat termelt ki. A jugoszláv kormány által adott koncessziókon folytatódott a fúrási tevékenység az összeomlás után Bujavicán és főleg a Muraközben, ahol kismélységű fúrások eddig mintegy 800—900 vágón olajat termeltek ki. Ezek közül az olajkutak közül egyesek alig 1—2 km-re fekszenek a mai magyar határtól, oly vonulatokon, melyek Zalába, az Eurogasco kutatási területeire is áthúzódnak. Az összeomlás előtt elért becsületes és szép reményekre jogosító eredmények a trianoni megcsonkítás következtében maradék nélkül elvesztek. Erősen megcsökkent anyagi eszközökkel, de változatlan lelkesedéssel folytatódtak a kincstári földgáz- és olajkutatások a megmaradt geológiai adottságok alapján a Csonkaország területén is. Az ügy előbbrevitele érdekében célszerűnek látszott, hogy az akkori pénzügyi kormány a Csonkaország területének legnagyobb részét olaj- és földigázkutatásra egy angol érdekeltségnek bérbeadja. Csak az Alföldön vezetett ki az a terület, amely a folyamatban lévő kincstári debreceni és hajdúszoboszlói fúrások területét foglalja magában. Az angol társaság mindössze 5 évig működött hazánkban, de eredményt nem ért el. Három fúrást mélyített le, azok közül az első Budafapuszta mellett Zalában 1737 m-ig hatolt le, de eredményt kimutatni nem tudott. Érdekes, hogy ettől a fúrástól csak valami 2 km távolságban fekszik a közelmúltban befejezett és nagy gáztömegeket szolgáltató szentadorjáni (lispei) fúrás. Maguk a kincstári kutatások az Alföldre helyeződtek át. Böckh Hugó megvált az állami szolgálattól és a kutatások vezetését Böhm Ferenc miniszteri tanácsos vette át. A petróleum és földgázra irányuló kutatásról általában A petróleumra és földgázra irányuló kutatás, mely végül is fúrási pontok kitűzésére vezet, igen nehéz és sok bizonytalansággal járó feladat. Ha a magyar petróleumkutatás múltján végigtekintünk, azt látjuk, hogy az mindenkor valamely vezető egyéniség nagyvonalú elgondolásain indult el, de mindenkor felhasználta a világszerte lázasan folyó kutatások általános megismeréseit, újabb és újabb módszereit is, sőt nem egyszer maga vitt új gondolatot a kutatásba. Az olaj és földgáz, egykori tengerek üledékeiben, élőlények, főleg apró állati elhalt szervezetek testi anyagának bizonyos különös adottságok mellett való elbomlásából, úgynevezett bitumenizálódásából keletkeztek, később keletkezési helyükről, üledéksorok mélyéből gyakran magasabb zónákba vándoroltak, hol arra alkalmas porózus kőzetekben halmozódtak fel. A vándorlásra az eredetileg vízszintesen lerakódott üledéksoroknak különösen az úgynevezett hegyképző földkéregmozgások alkalmával történt megmozdulása nyújtott módot. Általános tapasztalat, hogy olajfelhalmozódások különösen gyűrt, de sokszor el is szakadozott rétegsorok felemelt részeibe nyomultak fel, úgynevezett antiklinálisokban foglalnak helyet, sávokon, melyekből a rétegek kétfelé kifelé hajlanak, vagy boltozatokon, központi részletekben, melyekből minden irányban kifelé tart a rétegsor lehajlása. Néhol a legkönnyebben illő metán teljesen elkülönül a nehezebb frakcióktól és külön tartókban gyűlt fel, így Erdélyben is. Ahol a magasabb szintekben földigázunk van, ott joggal kereshetünk a mélyebb szintekben olajat is. Ahol víz (rendesen sósvíz) nyomul ugyanabba a porózus rétegbe, ott a gáz és olaj a boltozatokban — kisebb fajsúlyánál fogva — fenn van s csak utána nyomul a nagyobb fajsúlyú víz. Gáz és olaj bőséges felhalmozódását a boltozatosan felemelt rétegsor porózus tagjaiban különösen oly adottságok mellett várhatjuk, ha e porózus tagok jól záró agyagos képződménnyel felfelé vastagon be vannak takarva. Ilyen kiemelt részleteket, boltozatokat, antiklinálisokat nyomoz a geológiai kutatás, azokba telepíti a fúrásokat. Hegy- és dombvidéken a rétegsorok elrendeződése többnyire már a külszínen, vagy kis kézi aknákban végzett megfigyelésekből is többé-kevésbé megállapítható, ilyen helyeken is, de különösen sík vidékeken, hol a külszínen úgyszólván semmi sem látszik, fontos segédeszközül szolgálnak az úgynevezett geofizikai kutatási módszerek. Böckh Hugó mutatott rá arra először, hogy Báró Eötvös Lóránd torziós ingája az ilyen kutatásoknál jól felhasználható, amennyiben a mélyben foglalt tömegek vonzóerejében mutatkozó legfinomabb különbségeket is regisztrálja. Torziós ingával végzett mérési hálózat a mélység sűrűségeloszlásait tünteti fel. Ha tehát pl. egy üledéksorozat mélyén nagyobb sűrűségű alapkőzet foglal helyet, melynek elrendeződéséhez a rásimuló üledéksor szerkezete alkalmazkodik, vagyis pl. az üledéksor kiemelt részeiben, felboltozódásaiban van ez a nagyobb sűrűségű alapkőzet a felszínhez legközelebb, akkor a torziós ingamérések eredményeit ábrázoló térképek maximumai az alapkőzet kiemelkedéseit, vagyis egyben az üledéksor esetleg olajtartalmú boltozatait ábrázolják. A mélység tömegeloszlásaira vonatkozó felvilágosításokat adnak gyakran mágneses mérési hálózatokban helyileg jelentkező rendellenességek is, valamint eltérő sűrűségű és rugalmasságú üledéksor és alapkőzet határfelületét rekonstruálni vannak hivatva az úgynevezett szeizmikus reflekcziós mérések is. Ezeknek kutatásainknál való bevezetését Lóczy Lajos már régen sürgette. A felszínen mesterségesen (robbantással) keltett rugalmassági hullámok behatolnak a földkéreg belsejébe és két eltérő rugalmasságú kőzetféleség (pl. az alapkőzet) felületéről részben visszaverődnek. Ha ezeket a visszavert rugalmassági hullámokat megfelelő érzékeny és szeizmogrammot író készülékben felfogjuk, ezekből a szeizmogrammokból kiolvashatjuk a robbanás pillanata és a visszavert rugalmassági hullám beérkezte között eltelt időt, ebből és a rugalmassági hullám tovaterjedési sebességéből pedig kiszámíthatjuk az alapkőzet mélységét és így megszer el