A Motoros - Autó Motor, 1933 (5. évfolyam, 1-18. szám)

1933-01-15 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN — OKTÓBER, NOVEMBER, DECEMBER, JA­­NUÁR, FEBRUÁR ÉS MÁRCIUS HÓNA­­POKBAN HAVONTA EGYSZER. 15-ÉN ELŐFIZETÉSI ÁRA EGY ÉVRE 6 PENGŐ KÜLFÖLDRE 10 PENGŐ. " CSAK EGÉSZ ÉVES ELŐFIZETÉSEKET FOGADUNK EL A MAGYAR MOTOROSOK ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ JÖGVETLAN KÉPES SZAKLAP KIADJA: A MOTOROS LAPKIADÓ VÁLLALAT SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V., TÁTRA.UTCA 4. SZÁM HIVATALOS ÓRA: 9—2-IG TELEFON­­­AUT: 224—07 és 107—68 Postatakarékpénztári csekkszámla szám­­ 48.438. V. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1933. JANUÁR 15. 1. SZÁM. J-itábá teszik a minduntalan előbukkanó hatósági rendel­­e­t­kezések a késői feketeleteknél is fásultabbá a moto­rost, a február elején életbelépő újravizsgáztatást és rend­­szám­kicserélési rendelet egyöntetű megdöbbenést váltott ki mindenkiben. Hiszen a legkonstruktívabb lojalitás sem tudja magyarázatát adni, miért kell pont most lcserélni a számtáblákat, amikor azok tízegynéhány érven át meg­feleltek céljuknak? Miért kell pont most újra levizsgáz­tatni minden gépet, amikor újravizsga nélkül is száz­számra állítják le gépeiket a túlterhelt autósok és moto­rosok? Amikor­­pattantak az első újravizsgáztatási és rend­számtábla­­cserélési hírek, rémhírnek, ijesztgetésnek kép­zeltük a dolgot. De hát beszéltek róla, nálunk a­ kárászt akkor is zörög, ha a szél még csak bele sem kezdett a fújásba. Nem ijedtünk meg. Hiszen — gondoltuk — itt van a magyar motoros érdekeknek legfőbb istápolója és bajnoka a KMAC, m­ajd közbelép. Vártuk a kámac elnöké­nek akcióját, akinek — lásd parasztkocsikivilágítási ren­delet — némi rutinja van érdekeink minél hathatósabb ápolásában. Vártuk a kámac alelnök­ének akcióját, aki egyben az Országos Gépjárműszakértő Bizottságnak is feje és ilyesfajta kérdésekben mint úgynevezett előkelő véle­ményező szerv él a köztudatban. De hiába vártunk. Nem vonult ki a gátra sem az elnök úr társadalmi, sem az al­­elnök úr hivatali fajsúlya, KMAC-nyilatkozatban azonban nem volt hiány, bár a nyilatkozatot olvasva, vakarhattuk a­ fejünket. Azzal vi­gasztalt ugyanis a kamac hivatalos nyilatkozója, hogy nem kell búsulni, nem­ lesznek olyan nagyon drágák azok az új táblák és a vizsgák. Szóval mintegy befejezett tények elé állított bennünket a nyilatkozó, aki jelesül jól informált kell hogy legyen ebben a kérdésben. Mert ha a rendszám­­táblák gyártója oszlopos KMAC tag, ha a vizsgáztató bi­zottság feje oszloposabb KMAC-vezér, akkor a KMAC- nak csak tudnia kell, hogy mi rotyog a fazékban. Hogy néhány nappal ezelőtt, de természetesen a rende­let megjelente után a KMAC holmi hírlapi noszogatások után mégis­ mégis odafanyalodott az íróasztal mellé memo­randumot írni és kommünikézni a lapoknak, az nem lepett meg senki. És még kevésbé győzte meg a motoros közön­séget arról, hogy a kamac energiával, héroszi lendülettel védelmezi a motoros érdekeket. Ez csak ismétlődése volt a motalkóheccnek, amikor a kámac szintén akkor vette elő rozsdás kardját,­ amikor a Szeszkartell motalkóemelte új palotájának már bokrétaünnepélyét ülték. A KMAC ismét eljátszotta az elkésett kuruzsló szerepét. Pedig a magyar motoriz­musnak nem olyan főcsőveze­­tőj­re van szüksége, a­k akkor jönnek a tűzhöz, ami­kor a gyújtogatót jó maga­viselete címén már kienged­ték a dutyiból. A motoriz­musnak Magyarországon is erélyes, befolyásos, minden érdektől mentes olyan veze­tőségre van szüksége, mely­től öt kilométer távolra ré­mülnek azok, a­k tömeg­katasztrófák hamujában sze­retnék pirít­gat­ni szép rózsa­színűre kevésbbé étvágyger­jesztő pecsenyéjüket. Éppen csak hogy megvolt a keresztelő és a KMAC Nem­zeti Sportbizottságának elkeresztelt hermafrodita szörny­­szülött éppen hogy harmadszor nyavintotta el magát a különféle színeket játszó bölcső körül mohón leső száraz­dajkák nagy örömére, a kamac máris elkezdte eregetni kí­sérleti lutballonjait holmi pénzmagok után. És elhangzott az elnöki javaslat: minden egyesület fizessen be minden tagja után évi egy-egy pengőt, összesen 3—4000 pengő évi summa, gyűlne így össze. Kell ez a pénz adminisztrációra — magyarázták kenetesen. És kell a titkárok fizetésére. Nem, sajtóhiba ez kérem. Igen titkárok és nem titkár. Kettő darab. Z,wei Stück. Egy titkár a motor osztályba, egy titkár az autóosztályba. Egy titkár ugyanis képtelen elvé­gezni az egész munkát, az évi két-három autóverseny ugyanis olyan rettentő munkát követel, hogy ahhoz külön ember kell. És mindjárt ajánlottak is titkárokat, Hild Ká­rolyt, aki nem jelentene anyagi megterhelést, akit a moto­ros egyesületek szívesen látnának továbbra a munkaasztal mellett, csodás következetességgel az autószakcsoport tit­kárának teszik meg, a motortitkári munkakört pedig az autócsoport egyik tanácstagjának adományozták. Még sze­rencse, hogy nem Medinák a szinonimarendszer alapján — lásd adók — másfajta elnevezésű titkárokat, mondjuk külön titkárt a kétütemű és a négyütemű kérdésekben, kü­lön kompresszoros titkárt, külön titkárt az elsőkerékmeg­­hajtású problémák megoldására az egyesületek pénzén — csodáljuk, hogy Dönci bácsiék erre nem­ gondoltak. Nem látjuk tisztán még a­ dolgot, csak érezzük, úgy vagyunk vele, mint a bolhacsípéssel. Anna idején ugyanis a kámac azzal rémítgette a független szövetséget követelőket, hogy ha a vezetés kikerül a kezéből, akkor nem ad pénzt. Ha azonban belemennek a­ nemzeti sportbizottság megoldásba, úgy a kiadásokat továbbra is vállalja. Az egyesületek be­kapták a horgot és lemondtak a szövetségről. Maradt a KMAC továbbra is a csalhatatlan pápa, ez az újdonsült ábrázatú, de régi éhségű pápa most péterfilléreket akar bevasalni. Minden kívülről jövő fillér tiszta haszna ugyanis a kamacnak, melynek így több pénze marad arra, hogy minden elseje táján maradéktalanul fizesse ki az igazgató­­ügyészi mamutfizetést. Aztán még állania is kell a KMAC- nak a paktumot és fizetéses állást juttatnia, annak az úr­nak, aki olyan jelesül akvirálta meg évekkel ezelőtt az egyik jelentős egyesületet a KMAC érdekeknek. Ehhez­­ azonban pénz kell és ha­ mód van, másoktól pénzt beszedni, minek áldozzon erre a kamac? Ugyebár egyszerű. A nehezen, éppen tengődő egyesületeknek nincsen pén­zü­k versenyrendezésre, -dí­jakra, csak csodálatos lel­kesedésük és rajongó, rop­pant leleményességük tartja, mesterséges légzéssel ideig­­óráig még életben a motor­sport, tetszhalottját. Ez nem az a vadászterület, ahol eret lehet vágni. Ha a KMAC könnyelmű ígéretet tett, akkor állja a szavát, de a — saját költségén. Ha honorálni akar bizonyos szol­gálatokat, honorálja — a saját zsebéből. És ami a legfontosabb, ne blamál­ja magát olyan vaskos követke­zetlenségekkel, melyek még a gutgesinni klubok hajlan­dóságán is császármetszést, végeznek. Érdekes kísérleti gép jelent meg a német kispálya versenyeken­­ 500-as BMW , két oldalkocsival.

Next