Autó Motor, 1941 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1941-12-24 / 12. szám

— Mindenek előtt kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok az Autó-Motor olva­sóinak, de ezt okvetlenül írja meg Szer­kesztő úr. Most pedig jöjjön a pletyka. — Hallotta már Szerkesztő úr, hogy Szénássy Alán, a régi idők fiatal autó­­versenyzője „E“ betű hiányában meg­vásárolta Schmiedt BMW-jét. — És mivel fog most Schmiedt „repesz­­teni“. — Úgy hallottam, hogy egy 125-ös Puchot vesz magának. Most majd legalább lassabban fog közlekedni. — Hát az NSU házban mi újság? —­ Ott olyan sürgés-forgás van, mint lányos házban az esküvő előtt. Egy­másra licitálnak a vevők a kis 125-ösökre és az olcsó kétszázasokra. Még az a sze­rencse, hogy rövidesen szétkapkodják a szállítmányokat, mert nem lehetne sokáig kibírni az­t a zűrt, ami az NSU házban uralkodik. — No, jól van maga kis hírverő. Most hallgasson ide, nagyon érdekes levelet kaptunk ifj. Szűcs Lajostól, tudja, aki Puch versenyző volt. Valahonnan Orosz­országból, egy repülőtérről, ahol szolgá­latát teljesíti, írta színes levelét. Többek között leírja, hogy egy szeptemberi Autó-Motor került a kezükbe és úgy fal­ták a betűket, mindössze az volt az egyedüli kifogása, hogy a tihanyi ver­senybeszámolóban nem emlékeztünk meg a fronton szolgálatot teljesítő verseny­zőkről, akik tavaly is indultak, mint például Schurmann... és hogy saját magát ne is említse. Különben itt van olvassa el. — Valami újfajta autós köszöntést hallottam tegnak. — Hallassa Hébli úr. — Protegom. — Ugyan ne vicceljen, hiszen ez egy kitűnően bevált gumikonzerváló szer. — Valóban, de attól még lehet ez autós csatakiáltás, izé ... autós köszön­tés, no nem? — Most már aztán ne tartson fel, mert körmünkre égett a munka. — Jól van már, értem, egy szóval „ki­küldött munkatárs“ lettem. Búcsúzóul még csak annyit, hogy boldogabb új esztendőt kívánok az Autó-Motor összes olvasóinak, újra biciklizett rendületlenül. És egy szép napon találkozott a Ni­­nácskával (lásd II. fejezet), aki azonnal hívta golyózni. Pista bácsi azonban éh­es volt és komoly, így tehát nem állott le a Ninácskával golyózni. Megnyomta a csengőt és tovább biciklizett. (Akárcsak negy­ven évvel azelőtt.) XVII. o­n revient toujours? XVIII. Usenet! (Legfeljebb a­­­rü­nk vissza.) XIX. H­a muszáj... az éjszaka Az éjszakai autózásnak is meg­vannak a maga szépségei, nem be­szélve azokról az utakról, amit a kötelesség, hivatás ró az autósra. De akár az előbbi, — különösképpen — az utóbbi esetben csak akkor je­lent maradéktalan élvezetet, illetve biztos haladást, ha fényszórónkban „Osram autólámpákat“ használunk. Ezek a minőségi autólámpák erős igénybevétel mellett is nagyon tar­tósak. Másik figyelemreméltó elő­nyük a takarékos áramfogyasztás. Mindezért az „Osram“ név szavatol. Természetesen a motorkerékpár­hoz is létezik „Osram“ lámpa, nor­mál és különleges kivitelben, biciklihez té- Jiffitzet országúton ér HOFFMANN ÉS TIMKEN GOLYÓS GÖRGŐS KÚPGÖRGŐS CSAPAGYAK DEÁK BÉLA BUDAPEST, VI.JÓKAI-TÉR 2 TELEFON: 11-66-82 (Folytatás a 198. oldalról.) XV. István megvette azt a biciklit, *■ mellyel már régen kacérkodott a kirakat előtt. Szép volt a bicikli nagyon. Ere­deti német gyártmány. (A Német­utcában gyártották, a pincében.) Nikkelezett volt a kormánya, csengő is volt rajta, meg kontrafék. És csak kevéssé volt használt, viszont frissen vasalták. XVI. István, azaz — eljárnak bezzeg az­­ évek — most már Pista bácsi. — 207 —

Next