Autó, 1932 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 1-2. szám

Auto — 2 — Az autómotor robbanása Haag Dezső ok!, gépészmérnök Az autóbiztosítási kötvényeknek van egy u. n. robbanási kárra vonatkozó szakaszuk, mely szerint a biztosítás ki­terjed az üzemanyag (benzin, stb. tartályának) felrobba­nása által előidézett károkra. Minden esetben, ha valóban a benzintartály, a szívókészülék, vagy pedig gázosító, szí­vócső vagy kipuffogó cső szenved ilyen robbanást, két­ségtelenül megállapítható a robbanás és a biztosító kö­telezettsége. Ezzel szemben a legeltérőbb vélemények hall­hatók, ha a motor robban fel. Maga a robbanás is problematikus kérdés. Ha ez a rob­banótérben következik be szabálytalan gyújtás vagy más üzemzavar következményeképpen, kérdéses, hogy a fenti definíció alá sorolható-e. A gyakorlatban az ilyen robba­násoknak nincs nagy hatásuk és rendszerint rombolás nélkül folynak le, miután a robbanótér a hajtókar, a hen­geröntvény és főtengely méretezése a fellépő erőhatások­nak megfelel. Régebben gyakoribb volt az a most már ritkuló eset, hogy a robbanótér vízzel tellik meg és ez a nem kompresszibilis közeg oly nyomásokat ad át a hen­gerfejnek, amilyenek a leghevesebb robbanásnál sem jön­nek számításba. Ez a robbanás a hengeröntés vagy hajtó­kar pusztulását idézheti elő. Ha a motor ennek ellenére sem áll le, hanem valamilyen oknál fogva tovább fut,­­ ami bekövetkezik a tengelykapcsoló oldása után feltúrá­­zás, vagy oldatlan kapcsolónál a kerekek meghajtása ré­vén — ez elgörbült vagy törött hajtókar igen nagy rom­bolást okozhat, úgy, hogy a motor úgy néz ki, mintha fel­robbantották volna. Ennek ellenére is, itt biztosítási szem­pontból robbanásról nem beszélhetünk. A ténymegállapí­tást megkönnyíti a hengerfej levá­lásának vagy a víz be­nyomulásának megállapíthatósága. A robbanótéren kívül a csővezetékben következhetik be robbanás, amely jelenséget a «lövöldözés» fogalma alatt mindenki ismeri. Ezek rombolás szempontjából nagyjában ártatlan robbanások és inkább a kicsapó láng gyújtóhatása miatt veszedelmesek. A karburátorégésekkel nem kívánok részletesebben foglalkozni, miután e tekin­tetben bőséges tapasztalata van a szakmának. Elmondottak után fennmarad még mint érdekes prob­léma a karterben bekövetkező robbanás. Ennek az esetnek részletes tárgyalását tűztem feladatomul. A feltevés első tétele szerint a forgattyúházban vagy an­nak csővezetékeiben robbanó keverék gyűlt össze. Erre nézve megállapítható, hogy a barterben üzem közben telí­tett olajgőzök vannak, amelyeknek telítettségét a benzin­gőzök csak fokozzák. Ezeknek a telített gőzöknek a leve­gővel való keverési aránya legritkább esetben felel meg a robbanóképes keveréknek. Vannak ugyan helytelen szer­kezetek, mikor a szívócső a karterből szívja a levegőt, te­hát a karter mindig friss levegőt kap, úgy, hogy a keve­rékképződés lehetősége fennáll, csakhogy ez esetben vi­szont a túlságosan big keverék esete következik be. A gyakorlat mindenképpen azt mutatja, hogy az üzemben levő motor karterében az égő gyufa nem hogy robbanást okozna, de elalszik. Olyan motoroknál pedig, melyeknél a szívócső közlekedik a karterral, visszalövés esetén leg­feljebb karburátortűz keletkezik. Leégett motoroknál is azt tapasztaljuk, hogy a motorolaj csak aránylag nagy tűznél ég ki, mikor már a hőmérséklet az olajat elpárolta és olyan gáznyomást idézett elő, hogy az olajgőz a karterből kitódul és a kitódulás helyén gyullad meg. Ennek ellen­őrzése elég egyszerű, mert mindenki megkísérelheti valami öreg, használaton kívüli motoron a karterolaj meggyúj­tását. Ez még akkor sem igen sikerül, ha jó sok benzin­nel hígítjuk és a kartert is bemelegítjük. Térjünk át azonban a második tételre, mely szerint ez a feltételezett keverék valamilyen módon meggyulladt. Le­hetséges esetek: a gyulladást a karburátorból kicsapó, a dugattyú mellett átfuvó láng, vagy pedig valamilyen ön­gyulladás okozta. A karburátor kicsapó lángjáról tudjuk, hogy az a soffőr­­szójárás szerint «kilő», vagyis a karburátor szivónyílás irá­nyában egyenesen, rövid 8—15 cm.-nyire ható lánggal lobban ki. Azt is tudjuk, hogy ez a láng például az ember kezét alig sérti meg és csak akkor okoz tüzet, ha párolgó benzinre talál. Gyakran láthatjuk ezeknek a lövöldözések­nek nyomait aluminium kartereken fekete foltok alakjá­ban, anélkül, hogy tüzet okoztak volna. A fémkarteren a láng hőmérséklete t. i. oly gyorsan hűl le, hogy a jelen­lévő olajat nem tudja a gyulladás 200°­on felüli hőmér­sékletre melegíteni. Hasonló eset következik be akkor, ha hosszabb szívó vagy előmelegítő csőbe vág vissza a láng. Itt is erősen lehűl és csak akkor okoz tüzet, ha a csőben lecsapódott benzint ér. A karterrel összeköttetésben álló szívócsövekbe történő visszalövés, tudomásom szerint, még nem vezetett kartertűzre. Az a feltevés, hogy a gázosító lángja közbevetett után eljuthasson a karterbe, mint pl. olajozó, szellőztető stb. nyilasokon, tömítetlenségeken át, a technikai lehetetlenségek közé tartozik. A dugattyú mellett való lángátütésre ritkán találunk példát, bár néha láthatók ilyen módon kiégett dugattyúk és hengerpalástok. Arról azonban, hogy ennek folytán a kartertérben tűz vagy robbanás keletkezett volna, nincs megállapítás. Ellenkezőleg a motorokat a dugattyú berá­­gódása miatt vitték javításba. Az öngyullás lehetőségét a keverékképződés körülmé­nyei és a fennforgó hőmérsékletek véleményem szerint kizárják, tehát maga a lehetőség is bizonyításra szorul. Ezek szerint a karterben feltételezett robbanókeverék meggyújtásának mikéntjére a közvetlenül közlekedő szívó­csövek esetét kivéve, helyes indokolást nem találhatunk, úgy, hogy az ilyen értelmű állítást ténykörülményekkel kell bizonyítani, vagy legalább valószínűvé tenni. A hipotézisnek harmadik állítása az, hogy a keverék fel­robban és a motort összeroncsolja. Vegyük előbb magát a felgyulladást. Eszerint a robbanó keveréknek a gyújtóláng hatására el kell égnie. Két eset lehetséges: az égés constans nyomásnál vagy constans tér­fogatnál. Ha a nyomás constans, akkor nincs feszítőerő, csak hőhatás, tehát a karterben lévő gőzöknek el kell lob­­banniuk úgy, mint a karburátor-visszalövés esetén, aminek hatására az olajnak meg kell gyulladnia és elégnie. A fel­lépő hőmérsékletek 1000° körüliek, az ilyen robbanás tehát nem múlhat el valamilyen felfedezhető égési vagy füst­nyom és hang nélkül. A második esetben, ha hermetikusan zárt karterben con­stans térfogat mellett ég el a keverék, magasra felszökő nyomás léphet fel. Mielőtt még áttérnénk ennek az esetnek részletes tárgya­lására, nézzük meg, mi történik a „carter-compressziós“ kétütemű motoroknál akkor, ha visszalő a motor. Itt a kar­­terben 1.3—1.5 atmoszféra uralkodik, tehát 0.3—0.5 atm. túlnyomás. Ennek ellenére is leggyakrabban a lehetőség szerint tökéletesen kevert robbanógáz ügyi ég­el, hogy sem a motort nem rombolja szét, sem pedig az olajat nem gyújtja meg. A ritkán előfordult romboló robbanások rend­szerint a Sharterösszefogó csavarokat szakították szét, vagy az öntést hasították fel. A négyütemű motorok karterjében általában 10—15 cm. vízoszlopnyi túlnyomás uralkodik, ami az atmoszférától

Next