Bányamunkás, 1972 (59. évfolyam, 2-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
50 esztendeje jelentős eseményről emlékeznek meg szerte a világon. Így hazánkban is, az első szocialista állam megalakulásáról. Fél évszázada, 1922. december 30-án a Szovjetek Összoroszországi Kongresszusa a szovjet népek akaratát kifejezve törvényerőre emelte a szabad és szuverén szovjet köztársaságok önkéntes egyesülését. Földünk egyhatodán hatalmas, lebírhatatlan ország jött létre: a Szovjetunió. Ötven esztendővel ezelőtt a Szovjetunió megalakulásával az elnyomott milliók vágya, álma öltött testet. 1922. december 30-a mérföldkő lett az egész emberiség életében. Visszavonhatatlanul és végérvényesen megváltozott Földünk arculata, olyan csillag futott fel az égre, amelynek piros fénye mindenütt reménységet táplált a szívekbe. Ezekben a napokban, hetekben ezért is ünnepli az egész világ népe a Szovjetunió népeivel egy családként ezt a történelmi évfordulót. Új térképet rajzolt, új társa-dalmat teremtett megalakulása pillanatában és az eltelt öt évtized során a Szovjetunió. XX. századunkban megteremtette a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet korszakát. A Szovjetunió népei történelmileg viszonylag rövid idő alatt felszámolták a gazdasági elmaradottságot. A faekék országából a nemzetközi reakció cselszövései, a második világháború vérzivataros évei ellenére, olyan élenjáró szocialista államot építettek, amely elsőként ostromolta meg eredményesen a világűrt. A Szovjetunió Földünk első szocialista állama. A Szovjetunió kommunista pártja vezetésével elsőként számolta fel a világon a kizsákmányolást, s a földkerekség egyik legnagyobb országában megteremtette a szocialista rendszert. A gyakorlatban valósította meg a marxizmus a leninizmus eszméit. A szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett gazdag, a gyakorlat próbáján igazolt tapasztalataival tovább fejlesztette a forradalmi elméletet, amellyel minden nép számára megkönnyíti az utat saját felszabadulásához, új életének formálásához. A szocializmus eszméinek világméretű térhódítását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma már 14 ország — közöttük a Magyar Népköztársaság — járja a szocializmus, a kommunizmus építésének útját. A szocializmus immár világrendszerré vált. A szocialista világrendszer kialakulásának kezdete a Szovjetunió megalapítása. Hazánk évezredes történelme során a legtöbbet, a legszentebbet a Szovjetunió népeitől kapta: fiainak, leányainak piros vérét szabadságunkért, függetlenségünkért. A magyar nép az elmúlt fél évszázadban ezer és ezer szállal kötődött és kötődik a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió a magyar munkásosztálynak, parasztságnak és értelmiségnek is utat mutatott társadalmi problémái megoldásához. A Szovjetunió a Horthy-fasizmus szörnyű terrorjának éveiben menedéket adott hazánk legjobbjainak, hitet, reményt, bátorítást adott népünknek. A Szovjetunió győzedelmes Vörös Hadserege verte le népünk kezéről a fasizmus bilincsét, űzte ki a megszállókat és adott segítséget az eltelt 27 esztendőben a szocializmus építéséhez, a szocializmus alapjainak lerakásához. Népünk alkotó erejének kibontakoztatására, a szocializmus magasabb szintű építésében, gazdasági céljainak megvalósításában, a nap minden órájában érezzük és tapasztaljuk a Szovjetunió népeinek baráti, testvéri segítését. E szálak kézzel fogható bizonyítékai a bányáinkban működő szovjet bányagépek, a Barátság-vezetéken hazánkban áramló folyékony arany. Hazánk szénhidrogén-szükségletének csaknem 91, vasércből 96 százalékát kapja a Szovjetuniótól. ? A magyar nép, s közöttük bányászaink soha nem feledik a Szovjetunió segítségét. A szovjet és a magyar nép együtt halad, közös nagy célja felé. Az ötvenedik évforduló alkalmával a magyar nép, s vele bányászaink, szakszervezetünk további sikereket kíván a Szovjetunió népeinek. Vendégségben Sztahanovnál Ukrajnában, a Franciaország nagy fiáról elnevezett Thorez város perifériáján áll egy kis földszintes ház, amelyet a városnak minden lakója ismer. A földkerekség minden részéből érkeznek ide levelek. Előfordul, hogy a borítékra nem írnak utcanevet és házszámot, csupán a nevet tüntetik fel, a levelet mégis pontosan kézbesítik. A városszéli ház lakóját Alekszej Sztahanovnak hívják. Neve bevonult a Szovjetunió történelmébe, iskoláskönyvekben, enciklopédiákban szerepel, könyveket írtak róla, festők örökítették meg műveikben. Ki is ez a Sztahanov? Tudós? Művész? Feltaláló? Nem, mérnök csupán, akit alkotó életét egyszerű munkásként kezdte. A szénbányász Sztahanov azonban önfeláldozó munkájával általános hírnévre tett szert. Alekszej Sztahanov 67 éves. A munka veteránja, aki azonban nem akar nyugdíjba vonulni, s mint fiatal korában tette, ma is minden reggel elindul a bányába, ahol dolgozik. Egy kis történelem Sztahanov életének van egy napja, pontosabban éjszakája, az 1935. augusztus harmincadikéről harmincegyedikére virradó éjszaka, amely nevét az érdeklődés homlokterébe állította, s amely egyszerre híressé tette. Amit azon az éjszakán véghezvitt, az millió meg millió szovjet ember mozgalmának, a kezdeményezőről elnevezett Sztahanov-mozgalomnak a kezdetét jelentette. A harmincas években a szocialista iparnak új technikával történt felszerelése sokkal tökéletesebb technológiát követelt meg, továbbá az emberek új, alkotó viszonyulását a munkához. Sztahanov érdeme abban van, hogy forradalmi lépést tett a bányamunka megszervezésében. Az ő példája mintegy jeladás volt valamenynyi élmunkás számára, akik a munkatermelékenység növelésének új útjait keresték. Sztahanov pályafutása a Kagyijevka város közelében fekvő „Centralnaja Izmino” bányában kezdődött, ahol bányakocsis volt (ekkor még az az ősi foglalkozás is szerepelt a bányamunkában). A harmincas évek közepén, a második szovjet ötéves terv idején megjelentek a bányában a pneumatikus (légsűrítéses) fejtőkalapácsok, és Sztahanov fejtővájár lett. A fejtőkalapács megjelenése azonban önmagában még nem növelte lényegesen a termelést. A vájár, mint korábban is, egykét órát dolgozott, aztán letette a kalapácsot és a fejszét vette kézbe, hogy a fejtésben elvégezze az ácsolást. Az élet parancsoló szükséglete volt: úgy kell megszervezni a munkát, hogy a korszerű technikát maximálisan ki lehessen használni. A bányaigazgatóság elhatározta, hogy Sztahanov munkáját úgy szervezik meg, hogy az egész műszak alatt csak a jövesztéssel foglalkozhasson, s két bányász pedig mögötte az ácsolatot készíti el. Azon a reggelen — 1935. augusztus 30-án — Sztahanov szokatlan energiával és ügyességgel dolgozott, öt óra 45 perc alatt 102 tonna szenet termelt, s ezzel 14 napi normáit teljesített. Vajon nem véletlen sikerről volt szó? A vájárra új, nehéz feladat várt: hitelessé kellett tennie a bámulatos eredményt. És Sztahanov ezt a feladatot is teljesítette. Kilenc napon keresztül műszakonként 175 tonna szenet termelt, majd a következő dekádban 225 tonnát. Alekszej Sztahanov hőstette nem maradt egyedülálló. Amikor a szénf ejtésnél alkalmazott új technológiája általában ismertté vált, az ipar más ágazataiban is megjelentek az újítók. Az autóiparban — a Gorkiji Autógyárban — Alekszandr Buszigin kovács, a textiliparban Marija és Jevdokija Vinogradova, a vasúti szállításban Pjotar Krivonosz mozdonyvezető. Sztahanov tanítványai: Vaszilij Pozdnyakov vájár egy műszak alatt 83 tonna szenet küldött a felszínre, Miron Gyukanov 115 tonnát, Dmitrij Koncedalov pedig 125 tonnát. A bányának mind a 17 bányamezejében Sztahanov módszere szerint dolgoztak. A Donyec-medencei bányász és követői módszeréről az egész ország beszélt. A Párt Központi Bizottsága, az ipar és a szállítás élenjáró dolgozói számára országos tanácskozást rendezett Moszkvában. A tanácskozás megnyitására 1935. november 14-én a Kremlben került sor. A bevezető beszédet Ordzsonikidze tartotta, majd a donyeci szénmedence vájárának, Alekszej Sztahanovnak adta át a szót. Nem titkolt szomorúsággal és gyengédséggel beszél azokról, akik az emberré érés éveiben segítették őt. Nyikita Izotovot említi, „Kocsegarka” leánya híres vájárát, Jegor Abakumovot, a donyeci medence legöregebb aknászát, később miniszterhelyettest, és természetesen Szergo Ordzsonikidzét, a szeretett népbiztost Hit a fiatalokban „Öregapó”. Alekszej Sztahanovot mélységes tisztelettel így szólítják ma a bányászok, hiszen már a tanítványok két nemzedéke lépdel mögötte. És a fiatalok nem felejtik el őt. Nemcsak az összejöveteleknek, a rohammunkások gyűléseinek szívesen látott vendége a donyeci szénmedencében. Hiszen az magától értetődő. Az elmúlt évben például Szverdlovszkba, Kirovba, Moszkvába, Krasznouralszkba, Orjolba és Kobla-Jarvéba (Észtország) is meghívták az újító konferenciákra. Gyakran kap levelet Karagandából, a nevét viselő bányából. Itt jól ismerik Sztahanovot és emlékeznek reá, hiszen a háború nehéz éveiben ennek a bányaüzemnek volt az igazgatója. Az otthonába érkező levelek száma különösen megnőtt 1970- ben, amikor Alekszej Sztahanovot a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. A levélírók között sok a fiatal. Sztahanov szívesen levelez velük, válaszol a kérdéseikre. Nemrég a szovjet lapok Sztahanovnak és néhány öreg harcostársának a levelét közölték, akik 1935-ben részt vettek a sztahanovisták országos tanácskozásán. A veteránok azzal a felhívással fordultak a Tatár Köztársaságban, a Káma Autógyár építésére összesereglett fiatalokhoz, hogy úgy dolgozzanak és éljenek, hogy a nép büszke legyen rájuk. Most, a Szovjetunió megalakulása ötvenedik évfordulójának tiszteletére, a híres bányász felhívással fordult Ukrajna és Kazahsztán bányászaihoz, hogy a nevezetes dátum tiszteletére kezdjenek munkaversenyt. A felhívás, amely a bányászújságokban jelent meg, a két baráti köztársaság bányászai között új lendületet adott a munkának. A munkaverseny már megkezdődött. Jakov Userenko Alekszej Skarbun Barátokról, munkatársakról Alekszej Sztahanov most szemben ül velem. Haja ősz, sovány arcán mély barázdát szántottak az évek. Csak a szeme csillog fiatalos tűzzel, mint azokban a távoli években. A keze is erős, a kézfogásából érzem. Különben lassan jár, néha már nehezére esik a mozgás. — A betegség elkínzott — mondja, mintha bocsánatot kérne. — Az öregség elől nem menekülhet az ember. Az orvostudomány persze mindent megtesz. Nemrég a donyeci kórházban ápoltak. Utána sokkal frissebbnek, erősebbnek éreztem magam. A fiatalság azonban nem tér vissza. S nekem dolgoznom kell... Ezt minden kétkedés nélkül mondja, őszintén, meggyőzően. El kell hinni, hogy a pihenést , nem az ő számára találták ki. Nagy élet van mögötte. Tanulás a Műszaki Egyetemen, a karaganidai bánya irányítása a fasiszta megszállók elleni háború nehéz éveiben, a Szénipari Minisztériumban végzett munka. — Hosszú „bolyongás” után végre ismét a donyeci szénmedencében vagyok — mondja mosolyogva. 1957 óta itt élek Thorezben, a főmérnök helyetteseként dolgozom a bányában. És éppen úgy, mint régen, ma is érzem a lelki kapcsolatot Kagyijevkával, a „Centralnaja Irmina” bányával, ahol a bányászéletet elkezdtem, és ahol jó barátom él, így Konsztantyin Petrov, a bánya egykori pártszervezője, aki, hogy úgy mondjam, az emlékezetes 1935. évi rekordteljesítményt elősegítette. A jövő bányája A szállítókas gyorsan levitt bennünket az egykilométeres mélységbe, a speciális berendezéssel, kényelmes bútorokkal felszerelt vezérlőfülkébe. A vezérlőasztalon a jelzőlámpák girlandjai a kombájnok tartózkodási helyét tüntetik fel a fejtőhelyen, a világító nyomást viselő fémácsolat előrehaladását jelzik. A frontfejtésben egyetlen ember sem tartózkodik. A jövesztést és a rakodást automata gépegységek végzik. A szállítóvágatban szénmosó szállítószalagokat szereltek fel. A szén szakadatlanul áramlik az aknakürtőhöz, ahol a hatalmas, 35 tonnás felvonó bödöryökbe ömlik. A másik jellemző sajátossága ennek a bányának, hogy fából ácsolt födémet sehol sem látni. A föld alatti bányatérséget betonruhába öltöztették vagy olyan nagy szilárdságú anyagokkal bélelték ki, amelyeket a vegyészek adtak a bányászoknak. Éppen ezért nincs szükség bányafannntartási munkára. A megismert termelési folyamatok listájáról teljesen hiányoznak az olyan fogalmak, mint a sikló, az ereszke, s az ezekkel összefüggő nehéz és veszélyes végvégi szállítás. A felszállást, a szellőztetést, a légsűrítést, víztelenítést, a központi kapcsolóállomást és a körzeti alállomásokat, a főakna és a segédaknák szállítását teljesen gépesítették. Az irányító központ tágas, világos helyiségében elektronikus számítógépek sorakoznak, s a központot a legmodernebb hírközlő berendezésekkel szerelték fel. Ide futnak be a jelentések az anyagfelhasználásról, a kitermelt szén és gáz mennyiségéről. A bányában a gázkitermelés is terv szerint történk. A gázforrások gáztalanitására speciális gázgyűjtőket alkalmaznak, ezek aztán a gázt a vegyi üzemekbe szállítják. A bánya mellett nincs meddőhányó, a meddőkőzetet különleges kőzetrakodó gépek a lefejtett területre rakják. A bányához lépcsőzetes tárolómedencés park tartozik, a medencéket a föld alatti bánya- szintekből kiszivattyúzott vízzel a szivattyúk töltik meg. A víz különleges szűrőberendezésen át jut a medencékbe, így a tárolókban horgászni is lehet, s felhasználják a bányavizet veteményeskertek öntözésére is. Egy képzeletbeli utazásról beszéltünk a jövő egyik bányájába, amely bányáknak ebben az ötéves tervben rakják le az alapjait. A bányaüzemek tervei már elkészültek. A tervekkel Gennagyij Curpal, a „Donyiprosaht” intézet főmérnöke ismertetett meg bennünket. Középkorú, energikus férfi. Negyvenegy éves. A műegyetem elvégzése után, 1954- ben került az intézethez. Tervezőként dolgozott, majd csoportvezető, később az új technikai és építésszervező részleg vezetője lett. Már évek óta a jövő bányáival foglalkozó csoport irányítója. Az utóbbi tíz év folyamán az új típusú bányák tervei már több ízben megvalósultak. — Ma már túljutottunk az elméleti kutatás stádiumán — mondja Gennagyij Curpal —, és a szénipar fejlesztése a jelen gyakorlati feladatává vált. A jövő bányaüzemeinek kontúrjai már pontosan kirajzolódnak. Ezek a bányák nemcsak a tervezők, hanem a bányászok megfeszített munkájának a gyümölcsei is. Hiszen már vannak olyan frontfejtéseink, ahol a szénkitermelés eléri a napi öt-hatezer tonnát. Ilyen eredményeket értek el az országszerte ismert brigádok, a „Krasznoarmejszugov” tröszt „Krasznolimanszkaja” bányaüzemének kommunista brigádja, Sztyepanov vezetésével, és a „Donyeckogol” tröszt „Trudovszkaja” aknaüzemének kommunista munkabrigádja, I. Sztrelcsenko vezetésével. A Donyeci-szénmedence bányáiban már megvalósították és kipróbálták az ember nélküli, automatizált szénkitermelést. A termelési folyamatokat a vágatból vagy az irányító központból irányítják majd. Az „Oktyabrszkaja” bányában sikeresen alkalmazzák az új elektronikus berendezéseket az egyes munkafolyamatok ellenőrzésére. A Kalinyin bánya adminisztrációs épülettömbjében úszómedencét építettek, és a fejtésekből összegyűjtött gázt a kazánház fűtésére használják fel. Számos ilyen példát lehetne még felsorolni. Ezek a példák még jobban meggyőznek bennünket a tervezők előrelátásáról, s még jobban kibontakoztatják a Donyeci-szénmedence holnapi vonásait. G. Dorofejev Távirányítású bányakombájnt szerkesztettek Beloruszsziában. A gépen felszerelt képernyőre lézersugarat bocsátanak, ez irányítja a kombájn mozgását. Ha oldalirányban kelt eltérnie, az érzékeny készülék rögtön elvégzi a kellő módosítást. Egy másik műszer a bányakombájn mögött haladó tartálykocsi telítettségét ellenőrzi és biztosítja az érc önműködő kirakását, a gép leállását és elindítását. Tulában elkészült egy óriási — 5,2 méter átmérőjű — fúrópajzs, amely a föld alatti bányákban szállító vágatokat készít. A próbaüzemeltetés során kiváló tulajdonságokat mutatott fel és hamarosan megkezdi a munkát az egyik Moszkva környéki bánya kiépítésénél. Haladása közben kitermeli a kőzetet és a moszkvai metróéval vetekedő vasbeton falú alagutat hagy maga után. A Tyumenyben nemrég felfedezett új földgázlelőhely első kitermelőhelyének napi termelése egymillió köbméter. Ukrán mérnökök a szénbányák mély járatainak szellőztetésére oly nagy erejű ventillátort szerkesztettek, amelynek nagy hatótávolságú léghulláma a tájfunt megközelítő kezdősebességgel rendelkezik. A bányászok előtt ismeretes dolog, hogy a légkör bizonyos hőmérsékleti viszonyai mellett és ha a szél sebessége csekély, a keletkező légáramlások a fejtéseken elhalnak. A természetes szellőzés megszűnik. Ekkor segít az új készülék. Hétszáz méterre elhaló légáramlattal frissíti fel a bánya levegőjét. Évi négy és fél millió tonna szenet termelnek majd a pecsorai szénmedence vorga- MOZAIK sori bányájában, amelyet a mostani ötéves terv végén (1975-ben) nyitnak meg. Ez lesz Európa egyik legnagyobb bányája. A zord tundrában, túl a 67. szélességi körön a vorgasori után még további néhány bányát nyitnak majd meg. Pecsora már ma a Szovjetunió négy legfontosabb fűtőanyagbázisa közé tartozik: évente 15 millió tonna kiváló minőségű kokszolható szenet ad az országnak. Az új bányák megnyitása után a széntermelés a többszörösére növekszik. Megérkezett a szovjet olaj a Barátság II. olajvezetéken