Bányamunkás, 1972 (59. évfolyam, 2-12. szám)

1972-12-01 / 12. szám

50 esztendeje j­elentős eseményről emlé­keznek meg szerte a vilá­gon. Így hazánkban is, az első szocialista állam megalakulásá­ról. Fél évszázada, 1922. de­cember 30-án a Szovjetek Összoroszországi Kongresszu­sa a szovjet népek akaratát ki­fejezve törvényerőre emelte a szabad és szuverén szovjet köztársaságok önkéntes egye­sülését. Földünk egyhatodán hatalmas, lebírhatatlan ország jött létre: a Szovjetunió. Ötven esztendővel ezelőtt a Szovjetunió megalakulásával az elnyomott milliók vágya, ál­ma öltött testet. 1922. decem­ber 30-a mérföldkő lett az egész emberiség életében. Visszavon­hatatlanul és végérvényesen megváltozott Földünk arcula­ta, olyan csillag futott fel az égre, amelynek piros fénye mindenütt reménységet táplált a szívekbe. Ezekben a napok­ban, hetekben ezért is ünnepli az egész világ népe a Szovjet­unió népeivel egy családként ezt a történelmi évfordulót. Új térképet rajzolt, új társa-­­­dal­m­at teremtett megalakulása pillanatában és az eltelt öt év­tized során a Szovjetunió. XX. századunkban megteremtette a kapitalizmusból a kommuniz­musba való átmenet korszakát. A Szovjetunió népei történel­mileg viszonylag rövid idő alatt felszámolták a gazdasági elmaradottságot. A faekék or­szágából a nemzetközi reakció cselszövései, a második világ­háború vérzivataros évei elle­nére, olyan élenjáró szocialista államot építettek, amely első­ként ostromolta meg eredmé­nyesen a világűrt. A Szovjetunió Földünk első szocialista állama. A Szovjet­unió kommunista pártja veze­tésével elsőként számolta fel a világon a kizsákmányolást, s a földkerekség egyik legna­gyobb országában megterem­tette a szocialista rendszert. A gyakorlatban valósította meg a marxizmus a leninizmus esz­méit. A szocializmus és a kom­munizmus építése során szer­zett gazdag, a gyakorlat pró­báján igazolt tapasztalataival tovább fejlesztette a forradal­mi elméletet, amellyel minden nép számára megkönnyíti az utat saját felszabadulásához, új életének formálásához. A szocializmus­ eszméinek vi­lágméretű térhódítását mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy ma már 14 or­szág — közöttük a Magyar Népköztársaság — járja a szocializmus, a kommunizmus építésének útját. A szocializ­mus immár világrendszerré vált. A szocialista világrendszer kialakulásának kezdete a Szov­jetunió megalapítása. Hazánk évezredes történelme során a legtöbbet, a legszen­tebbet a Szovjetunió népeitől kapta: fiainak, leányainak pi­ros vérét szabadságunkért, függetlenségünkért. A magyar nép az elmúlt fél évszázadban ezer és ezer szállal kötődött és kötődik a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió a magyar munkásosztálynak, parasztságnak és értelmiség­nek is utat mutatott társadal­mi problémái megoldásához. A Szovjetunió a Horthy-fasiz­­mus szörnyű terrorjának évei­ben menedéket adott hazánk legjobbjainak, hitet, reményt, bátorítást adott népünknek. A Szovjetunió győzedelmes Vörös Hadserege verte le népünk ke­zéről a fasizmus bilincsét, űzte ki a megszállókat és adott se­gítséget az eltelt 27 esztendő­ben a szocializmus építéséhez, a szocializmus alapjainak lera­kásához. Népünk alkotó erejének ki­bontakoztatására, a szocializ­mus magasabb szintű építésé­ben, gazdasági céljainak meg­valósításában, a nap minden órájában érezzük és tapasztal­juk a Szovjetunió népeinek ba­ráti, testvéri segítését. E szálak kézzel fogható bizo­nyítékai a bányáinkban mű­ködő szovjet bányagépek, a Barátság-vezetéken hazánkban áramló folyékony arany. Ha­zánk szénhidrogén-szük­ségleté­­nek csaknem 91, vasércből 96 százalékát kapja a Szovjetunió­tól. ? A magyar nép, s közöttük bányászaink soha nem feledik a Szovjetunió segítségét. A szovjet és a magyar nép együtt halad, közös nagy célja felé. Az ötvenedik évforduló alkalmá­val a magyar nép, s vele bá­nyászaink, szakszervezetünk további sikereket kíván a Szovjetunió népeinek. Vendégségben Sztahanovnál Ukrajnában, a Franciaország nagy fiáról elnevezett Thorez város perifériáján áll egy kis földszintes ház, amelyet a vá­rosnak minden lakója ismer. A földkerekség minden részé­ből érkeznek ide levelek. Elő­fordul, hogy a borítékra nem írnak utcanevet és házszámot, csupán a nevet tüntetik fel, a levelet mégis pontosan kézbe­sítik. A városszéli ház lakóját Alekszej Sztahanovnak hívják. Neve bevonult a Szovjetunió történelmébe, iskoláskönyvek­ben, enciklopédiákban szerepel, könyveket írtak róla, festők örökítették meg műveikben. Ki is ez a Sztahanov? Tudós? Művész? Feltaláló? Nem, mér­nök csupán, akit alkotó életét egyszerű munkásként kezdte. A szénbányász Sztahanov azon­ban önfeláldozó munkájával általános hírnévre tett szert. Alekszej Sztahanov 67 éves. A munka veteránja, aki azon­ban nem akar nyugdíjba vo­nulni, s mint fiatal korában tette, ma is minden reggel el­indul a bányába, ahol dolgo­zik. Egy kis történelem Sztahanov életének van egy napja, pontosabban éjszakája, az 1935. augusztus harmincadi­kéről harmincegyedikére virra­dó éjszaka, amely nevét az ér­deklődés homlokterébe állítot­ta, s amely egyszerre híressé tette. Amit azon az éjszakán véghezvitt, az millió meg mil­lió szovjet ember mozgalmá­nak, a kezdeményezőről elne­vezett Sztahanov-mozgalom­nak a kezdetét jelentette. A harmincas években a szo­cialista iparnak új technikával történt felszerelése sokkal tö­kéletesebb technológiát köve­telt meg, továbbá az embe­rek új, alkotó viszonyulását a munkához. Sztahanov érdeme abban van, hogy forradalmi lépést tett a bányamunka meg­szervezésében. Az ő példája mintegy jeladás volt valameny­­nyi élmunkás számára, akik a munkatermelékenység növelé­sének új útjait keresték. Sztahanov pályafutása a Ka­­gyijevka város közelében fekvő „Centralnaja Izmino” bányá­ban kezdődött, ahol bányako­csis volt (ekkor még az az ősi foglalkozás is szerepelt a bányamunkában). A harmincas évek közepén, a második szov­jet ötéves terv idején megje­lentek a bányában a pneuma­tikus (légsűrítéses) fejtőkalapá­csok, és Sztahanov fejtővájár lett. A fejtőkalapács megjelenése azonban önmagában még nem növelte lényegesen a termelést. A vájár, mint korábban is, egy­két órát dolgozott, aztán letet­te a kalapácsot és a fejszét vette kézbe, hogy a fejtésben elvégezze az ácsolást. Az élet parancsoló szükséglete volt: úgy kell megszervezni a mun­kát, hogy a korszerű techni­kát maximálisan ki lehessen használni. A bányaigazgatóság elhatározta, hogy Sztahanov munkáját úgy szervezik meg, hogy az egész műszak alatt csak a jövesztéssel foglalkoz­hasson, s két bányász pedig mögötte az ácsolatot készíti el. Azon a reggelen — 1935. augusztus 30-án — Sztahanov szokatlan energiával és ügyes­séggel dolgozott, öt óra 45 perc alatt 102 tonna szenet termelt, s ezzel 14 napi normáit teljesí­tett. Vajon nem véletlen siker­ről volt szó? A vájárra új, nehéz feladat várt: hitelessé kellett tennie a bámulatos eredményt. És Szta­­hanov ezt a feladatot is telje­sítette. Kilenc napon keresz­tül műszakonként 175 tonna szenet termelt, majd a követ­kező dekádban 225 tonnát. Alekszej Sztahanov hőstette nem maradt egyedülálló. Ami­kor a szénf ejtésnél alkalmazott új technológiája általában is­mertté vált, az ipar más ága­zataiban is megjelentek az újí­tók. Az autóiparban — a Gor­ki­ji Autógyárban — Alekszandr Buszigin kovács, a textilipar­ban Marija és Jevdokija Vi­nogradova, a vasúti szállítás­ban Pjotar Krivonosz moz­donyvezető. Sztahanov tanítványai: Va­­szilij Pozdnyakov vájár egy műszak alatt 83 tonna szenet küldött a felszínre, Miron Gyukanov 115 tonnát, Dmitrij Koncedalov pedig 125 tonnát. A bányának mind a 17 bánya­mezejében Sztahanov módsze­re szerint dolgoztak. A Donyec-medencei bányász és követői módszeréről az egész ország beszélt. A Párt Központi Bizottsága, az ipar és a szállítás élenjáró dolgozói számára országos ta­nácskozást rendezett Moszkvá­ban. A tanácskozás megnyitá­sára 1935. november 14-én a Kremlben került sor. A beve­zető beszédet Ordzsonikidze tartotta, majd a donyeci szén­medence vájárának, Alekszej Sztahanovnak adta át a szót. Nem titkolt szomorúsággal és gyengédséggel beszél azok­ról, akik az emberré érés évei­ben segítették őt. Nyikita Izo­­tovot említi, „Kocsegarka” leá­nya híres vájárát, Jegor Aba­­kumovot, a donyeci medence legöregebb aknászát, később miniszterhelyettest, és termé­szetesen Szergo Ordzsonikidzét, a szeretett népbiztost Hit a fiatalokban „Öregapó”. Alekszej Sztaha­­novot mélységes tisztelettel így szólítják ma a bányászok, hi­szen már a tanítványok két nemzedéke lépdel mögötte. És a fiatalok nem felejtik el őt. Nemcsak az összejöveteleknek, a rohammunkások gyűlései­nek szívesen látott vendége a donyeci szénmedencében. Hi­szen az magától értetődő. Az elmúlt évben például Szverd­­lovszkba, Kirovba, Moszkvába, Krasznouralszkba, Orjolba és Kob­la-Jarvéba (Észtország) is meghívták az újító konferen­ciákra. Gyakran kap levelet Kara­gandából, a nevét viselő bá­nyából. Itt jól ismerik Sztaha­­novot és emlékeznek reá, hi­szen a háború nehéz éveiben ennek a bányaüzemnek volt az igazgatója. Az otthonába érkező levelek száma különösen megnőtt 1970- ben, amikor Alekszej Sztaha­­novot a Szocialista Munka Hő­se címmel tüntették ki. A levélírók között sok a fia­tal. Sztahanov szívesen levelez velük, válaszol a kérdéseikre. Nemrég a szovjet lapok Sztaha­­novnak és néhány öreg har­costársának a levelét közölték, akik 1935-ben részt vettek a sztahanovisták országos tanács­kozásán. A veteránok azzal a felhívással fordultak a Tatár Köztársaságban, a Káma Autó­gyár építésére összesereglett fiatalokhoz, hogy úgy dolgoz­zanak és éljenek, hogy a nép büszke legyen rájuk. Most, a Szovjetunió megala­kulása ötvenedik évfordulójá­nak tiszteletére, a híres bá­nyász felhívással fordult Uk­rajna és Kazahsztán bányászai­hoz, hogy a nevezetes dátum tiszteletére kezdjenek munka­­versenyt. A­ felhívás, amely a bányászújságokban jelent meg, a két bar­áti köztársa­ság bányászai között új len­­dületet adott a munkának. A munkaverseny már megkezdő­dött. Jakov Userenko Alekszej Skarbun Barátokról, munkatársakról Alek­szej Sztahanov most szemben ül velem. Haja ősz, sovány arcán mély barázdát szántottak az évek. Csak a sze­me csillog fiatalos tűzzel, mint azokban a távoli években. A keze is erős, a kézfogásából ér­zem. Különben lassan jár, né­ha már nehezére esik a moz­gás. — A betegség elkínzott — mondja, mintha bocsánatot kérne. — Az öregség elől nem menekülhet az ember. Az or­vostudomány persze mindent megtesz. Nemrég a donyeci kórházban ápoltak. Utána sok­kal frissebbnek, erősebbnek éreztem magam. A fiatalság azonban nem tér vissza. S ne­kem dolgoznom kell... Ezt minden kétkedés nélkül mondja, őszintén, meggyőzően. El kell hinni, hogy a pihenést , nem az ő számára találták ki. Nagy élet van mögötte. Ta­nulás a Műszaki Egyetemen, a karaganidai bánya irányítása a fasiszta megszállók elleni há­ború nehéz éveiben, a Szén­ipari Minisztériumban végzett munka. — Hosszú „bolyongás” után végre ismét a donyeci szénme­dencében vagyok — mondja mosolyogva. 1957 óta itt élek Thorezben, a főmérnök helyet­teseként dolgozom a bányában. És éppen úgy, mint régen, ma is érzem a lelki kapcsolatot Kagyijevkával, a „Centralnaja Irmina” bányával, ahol a bá­nyászéletet elkezdtem, és ahol jó barátom él, így Konsztantyin Petrov, a bánya egykori párt­szervezője, aki, hogy úgy mondjam, az emlékezetes 1935. évi rekordteljesítményt előse­gítette. A jövő bányája A szállítókas gyorsan levitt bennünket az egykilométeres mélységbe, a speciális beren­dezéssel, kényelmes bútorok­kal felszerelt vezérlőfülkébe. A vezérlőasztalon a jelzőlám­pák girlandjai a kombájnok tartózkodási helyét tüntetik fel a fejtőhelyen, a világító nyo­mást viselő fémácsolat előre­haladását jelzik. A frontfejtésben egyetlen ember sem tartózkodik. A jö­­vesztést és a rakodást auto­mata gépegységek végzik. A szállítóvágatban szénmosó szállítószalagokat szereltek fel. A szén szakadatlanul áramlik az aknakürtőhöz, ahol a ha­talmas, 35 tonnás felvonó bö­­döryökbe ömlik. A másik jellemző sajátossá­ga ennek a bányának, hogy fából ácsolt födémet sehol sem látni. A föld alatti bánya­térséget betonruhába öltöztet­ték vagy olyan nagy szilárd­ságú anyagokkal bélelték ki, amelyeket a vegyészek adtak a bányászoknak. Éppen ezért nincs szükség bányafannntartá­­si munkára. A megismert termelési fo­lyamatok listájáról teljesen hiányoznak az olyan fogal­mak, mint a sikló, az ereszke, s az ezekkel összefüggő nehéz és veszélyes végvégi szállítás. A felszállást, a szellőztetést, a légsűrítést, víztelenítést, a központi kapcsolóállomást és a körzeti alállomásokat, a fő­akna és a segédaknák szállí­tását teljesen gépesítették. Az irányító központ tágas, világos helyiségében elektro­nikus számítógépek sorakoz­nak, s a központot a legmo­dernebb hírközlő berendezé­sekkel szerelték fel. Ide fut­nak be a jelentések az anyag­felhasználásról, a kitermelt szén és gáz mennyiségéről. A bányában a gázkitermelés is terv szerint törté­nk. A gáz­források gáztalanitására spe­­ciális gázgyűjtőket alkalmaz­nak, ezek aztán a gázt a vegyi üzemekbe szállítják. A bánya mellett nincs med­dőhányó, a meddőkőzetet kü­lönleges kőzetrakodó gépek a lefejtett területre rakják. A bányához lépcsőzetes tároló­medencés park tartozik, a me­dencéket a föld alatti bánya-­ szintekből kiszivattyúzott víz­zel a szivattyúk töltik meg. A víz különleges szűrőberende­zésen át jut a medencékbe, így a tárolókban horgászni is lehet, s felhasználják a bá­nyavizet veteményeskertek ön­tözésére is. Egy képzeletbeli utazásról beszéltünk a jövő egyik bá­nyájába, amely bányáknak eb­ben az ötéves tervben rakják le az alapjait. A bányaüzemek tervei már elkészültek. A ter­vekkel Gennagyij Curpal, a „Donyiprosaht” intézet fő­mérnöke ismertetett meg ben­nünket. Középkorú, energikus férfi. Negyvenegy éves. A mű­egyetem elvégzése után, 1954- ben került az intézethez. Ter­vezőként dolgozott, majd cso­portvezető, később az új tech­nikai és építésszervező rész­leg vezetője lett. Már évek óta a jövő bányáival foglalkozó csoport irányítója. Az utóbbi tíz év folyamán az új típusú bányák tervei már több ízben megvalósul­tak. — Ma már túljutottunk az elméleti kutatás stádiumán — mondja Gennagyij Curpal —, és a szénipar fejlesztése a je­len gyakorlati feladatává vált. A jövő bányaüzemeinek kontúrjai már pontosan kiraj­zolódnak. Ezek a bányák nem­csak a tervezők, hanem a bá­nyászok megfeszített munká­jának a gyümölcsei is. Hiszen már vannak olyan frontfejté­seink, ahol a szénkitermelés eléri a napi öt-hatezer tonnát. Ilyen eredményeket értek el az országszerte ismert brigá­dok, a „Krasznoarmejszugov” tröszt „Krasznolimanszkaja” bányaüzemének kommunista brigádja, Sztyepanov vezeté­sével, és a „Donyeckogol” tröszt „Trudovszkaja” akna­üzemének kommunista mun­kabrigádja, I. Sztrelcsenko ve­zetésével. A Donyeci-szénmedence bá­nyáiban már megvalósították és kipróbálták az ember nél­küli, automatizált szénkiter­melést. A termelési folyama­tokat a vágatból vagy az irá­nyító központból irányítják majd. Az „Oktyabrszkaja” bá­nyában sikeresen alkalmazzák az új elektronikus berendezé­seket az egyes munkafolyama­tok ellenőrzésére. A Kalinyin bánya adminisztrációs épület­tömbjében úszómedencét épí­tettek, és a fejtésekből össze­gyűjtött gázt a kazánház fű­tésére használják fel. Számos ilyen példát lehetne még felsorolni. Ezek a példák még jobban meggyőznek ben­nünket a tervezők előrelátá­sáról, s még jobban kibonta­koztatják a Donyeci-szénme­­dence holnapi vonásait. G. Dorofejev Távirányítású bányakom­­bájnt szerkesztettek Belorusz­­sziában. A gépen felszerelt képernyőre lézersugarat bo­csátanak, ez irányítja a kom­bájn mozgását. Ha oldalirány­ban kelt eltérnie, az érzékeny készülék rögtön elvégzi a kel­lő módosítást. Egy másik mű­szer a bányakombájn mögött haladó tartálykocsi telítettsé­gét ellenőrzi és biztosítja az érc önműködő kirakását, a gép leállását és elindítását. Tulában elkészült egy óriási — 5,2 méter átmérőjű — fúró­pajzs, amely a föld alatti bá­nyákban szállító vágatokat ké­szít. A próbaüzemeltetés so­rán kiváló tulajdonságokat mutatott fel és hamarosan megkezdi a munkát az egyik Moszkva környéki bánya ki­építésénél. Haladása közben kitermeli a kőzetet és a moszkvai met­róéval vetekedő vasbeton falú alagutat hagy maga után. A Tyumenyben nemrég fel­fedezett új földgázlelőhely el­ső kitermelőhelyének napi termelése egymillió köbméter. Ukrán mérnökök a szénbá­nyák mély járatainak szellőz­tetésére oly nagy erejű ven­tillátort szerkesztettek, amely­nek nagy hatótávolságú lég­hulláma a tájfunt megközelítő kezdősebességgel rendelkezik. A bányászok előtt ismeretes dolog, hogy a légkör bizonyos hőmérsékleti viszonyai mel­lett és ha a szél sebessége csekély, a keletkező légáram­lások a fejtéseken elhalnak. A természetes szellőzés megszű­nik. Ekkor segít az új készü­lék. Hétszáz méterre elhaló légáramlattal frissíti fel a bá­nya levegőjét. Évi négy és fél millió ton­na szenet termelnek majd a pecsorai szén­medence vorga- MOZAIK sori bányájában, amelyet a mostani ötéves terv végén (1975-ben) nyitnak meg. Ez lesz Európa egyik legnagyobb bányája. A zord tundrában, túl a 67. szélességi körön a vorgasori után még további néhány bányát nyitnak majd meg. Pecsora már ma a Szovjet­unió négy legfontosabb fűtő­anyagbázisa közé tartozik: évente 15 millió tonna kiváló minőségű kokszolható szenet ad az országnak. Az új bá­nyák megnyitása után a szén­­termelés a többszörösére nö­vekszik. Megérkezett a szovjet olaj a Barátság II. olajvezetéken

Next