Bőripari Szemle, 1917 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-01 / 1. szám

4 BŐRIPARI SZEMLE 1917. január 1. több, mint 50%-át a külföldről voltunk kénytelenek be­szerezni. Ez pedig annál szomorúbb tény volt, mert a nyersárunak egy részét mi szállítottuk a külföldnek, mely tehát a mi nyersárunkat dolgozta fel odakinn és hozta vissza hozzánk a gyártási költségekkel és haszonnal, sokszor pedig még közvetítői haszonnal és drágítva. A háború ezen a téren is változást teremtett.­­A külföld, de még Ausztria is, teljesen elzárták előlünk ki­vitelünket, melylyel szemben viszont mi nyersáruinkat nem engedtük ki hozzájuk. Új helyzet teremtődött tehát. A hazai szükséglet ellátása, mely a hadsereg fokozott szükségletével is gyarapodott a belföldi bőriparra hárult egyedül, amely kezdetben teljesen elégtelenül, később azonban többé-kevésbbé mégis csak jobban felel meg ezen nehéz feladatainak. Gyáraink ma az egész ország nyersbőr termelését marha-, ló- és borjúbőrökben maguk dolgoznak fel. Igaz, ez a nyersbőr termelés az országban kisebb, mint volt a békeidőben, viszont azonban 35°/o-ot a hadtápi területen vágott állatok bőréből is az országban dolgoznak fel. Ez nagy haladás, ha tudjuk, hogy azelőtt lóbőrt az ország­ban egyáltalában nem dolgoztak fel és alig 1—2 gyár vett, amely borjúbőrökre ügyet vetett, a többi a külföldre ment. De lassan kint gyáraink áttértek más eddig elhanyagolt nyersbőrök feldolgozására is. A nagyon értékes kecske­bőrt eddig nálunk csak 1­2 tímár dolgozta fel, oly módon, hogy félig kész árut (cseres bőr) készített, a termelés 95°/6-a azonban a külföldre ment. Ma már jelen­tékeny bőrgyárak is felvették üzemük körébe és nem soká fog múlni, hogy kecskebőrben is az össztermelés az országban fog feldolgoztatni. Arról is tudunk, hogy nagyobb bőrgyárak juhbőrt is vásároltak, világos tehát, hogy ezt cikket is szándékoznak felvenni üzemük körébe. Ez a világos jele bőrgyáraink fokozatos fejlődésének és különösen örvendetes, hogy a fejlődés nem egyirányú, nem csupán katonai cikkekre terjed ki, hanem különböző a magánszükséglet­­ellátásában fontos szerepet betöltő cikkekre. Nem szenved kétséget, hogy ez a fejlődés fokozatos és tartós lesz. Garancia erre bőrgyáraink fokozott tőke­ereje. A legtöbb bőrgyárban az utóbbi időben jelentékeny építkezések folytak. Ezek mind arra mutatnak, hogy gyá­rosaink a háborúban készülnek már a béke konjunktúrájára. Kívánatos azonban, hogy gyárosaink erre okosan és meggondoltan készüljenek. Mindenek előtt igyekezzenek megakadályozni, hogy egyes cikkekben túltermelés legyen. Ezt oly módon érhetik el, ha mennél több cikkre terjeszkednek ki és ne mindannyian egy és ugyanazon czikk gyártására fektessenek súlyt. Még nagyon sok olyan bőrfajta van, amelyre a fogyasztásnak szüksége van és amely az országban nem készül. Hogy néhányat ezek közül felemlítsünk, itt van a lakkbőr, bútorbőr, diszmó­­árubőr, könyvkötőbőr, chevreau, finom blankbőr, lakk- Vachetta, bőröndösbőr, kocsitetőbőr stb. • • Mindezek jelenleg csak a külföldről kerülnek hozzánk. A mostani háború megtanított bennünket arra, hogy lehet­nek idők, amikor a külföldi behozatalra nem számíthatunk és már csak azért is jó, ha mindezekben nem szorulunk másra, hanem magunk látjuk el magunkat azzal amire szükségünk van. Ken adó, hadikölcsönök stb. alakjában óriásilag megnöve­kedtek, a nyersbőr- és nyersszőrme-kereskedelem az ismert kormányintézkedések által teljesen kizártnak látja magát, úgy hogy ezen üzletág hozzátartozói létükben legsúlyosab­ban átják magukat érintve. Evvel a ténynyel az egyes tehetetlenül áll szemben és csak az összesek szervezkedése hozhat segélyt. Csak ezen üzletág összes hozzátartozóinak szoros egyesülése teheti lehetségessé már most, különösen pedig a háború után, hogy a közös érdekekért teljes súlylyal léphessünk fel és mennél erősebbé válik az érdekeltek képviselete, annál nagyobb súlylyal léphet majd fel az egész üzletág­­lét­feltételeinek fenntartásáért. Azért minden szaktárs csak saját érdekét mozdítja elő, ha az Egyesületbe, mely a nyersbőr- és nyersszőrme­­kereskedők osztályérdekei védelmét tűzte ki feladatául, tag­ként belép.­­ Belépési nyilatkozatokat elfogad Weinmann Ignaz elnök, Bécs, IX., Seegasse 25. A nyersbőr és nyersszőrme­­érdekeltek egyesülete. — Bécs, v., Práter-ú­t 8 (Fetzer-ká­véh­áz) szék­hely­­­y­e­l és ü­zlethelylyel ezennel az összes szakmabeli kollegákat megkeresi, hogy 1917. január 1-ével az egyesület kötelékébe lépjenek be. Az immár harmadik éve dúló világháború az ipar és kereskedelem számára nagy átalakulásokat hozott magával és a mi üzletágunkat alapjaiban különösen megrázkódtatta. Mig egyrészt az állam követelései az egyesekkel szem­­ tármérleg. Budapest. Machlup H. fiai első magyar bőr­gyár r. t. rendes közgyűlését 1916. évi december hó 31-én déli 12 órakor a társaság helyiségében (­Budapest, IX., Lónyay­ utca 37. sz.) fogja megtartani. Mérlegszámla 1915. december 31-én. Vagyon : 1. Pénztári készlet 49382947. 2. Értékpapír 484200—. 3. Biztosítás 1000 —. 4. Gyár­telep 141867674. 5. Mindennemű készlet 785531’29. 6. Váltótárca 3365*—.7. Adósok 54093678. Összesen 8146092’28 kor. Teher: 1. Részvénytőke 2400000’—. 2. Hitelezők 3200063’23. 3. Elfogadványok 127053’ . 4. Értékcsökkenési tartalék 1000000’­ . 5. 1914. évi nyereség elővitele 4819­77 1915. évi nyereség (1414156’28) 1418976’05. Összesen 8146092­28 korona. Lapunk t. előfizetőinek, hirdetőinek és és munkatársainak BOLDOG ÚJÉVET kiván a SZERKESZTŐSÉG. Híreink. Az OMGE december hó 11-én megtartott közgyűlé­sén Gaál Gaszton v. orszgy. képviselő szóvá tette a köz­pontok működését. Tekintve, hogy beszéde során a­­bor­központra is kitért, szükségesnek tartjuk a beszéd erre vonatkozó részét minden kommentár nélkül reprodukálni. . . . „Elfogadom­­ úgymond , hogy a központosítás a legbeváltabb eszköz arra, hogy miképp kell az árut el­venni attól, akinek van. De nem értem, hogy micsoda nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy a Haditermény egész szervezete a gabonakereskedők közül, a cukorközép­pont a cukorgyárosok közül, a bőrközéppont a bőrgyárosok közül kerüljön ki. És mindezen intézményekben a fogyasz­tást és a termelést nem képviseli más, mint egyesek, akiket pro forma a minisztériumok küldtek ki. És ha ezeknek panaszuk van, akkor azt a választ kapják, igen finoman, hogy kívül tágasabb. . . . Kecskére bízták a káposztát. (Úgy van!)“

Next