Búvár, 1936 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1936-02-01 / 2. szám

i 14 támadnak rajtuk, azt kigobozza a lélekelem­zés segítségével, így az egész magyar szel­lemi életen és lángeszű képviselőinek életén is összefüggő vörös fonálként húzódik végig a pszichopátia, a betegségre mindig hajlamos, beteges lelki alkat. Ha pedig nyilvánvaló elmebetegséget sikerül adataival bizonyítania, akkor kétszer is aláhúzza tételét, miként a matematikus : «quod erat demonstrandum!» Moebiusszal indult meg az irodalom, művészet, tudomány vadászterületén az elmebetegva­dászok sora. Egyszer majd azonban a Moebiu­­soknak is akad egy Moebiusa, aki megírja e szenvedélynek a pathográfiáját. Egészen más az elmeorvos Birnbaumnak az álláspontja. ő Plato modern államában nemcsak élet és halál, de irodalom és művészet, sőt politika és kormányzat kérdéseiben is döntő szót adna a pszichiátereknek. Mindenesetre célszerűtlen volt a «lángész és őrület» újabb változatának kérdését alap­tételnek megtennie és jobb lett volna e kér­désben a ragyogó tollú Kretschmer és Langer Eichbaum helyett, mindnyájuk ősforrásánál, a kevésbbé népszerű, de tudományos szem­pontból alapvetően mély Reichmaynná­l ma­radnia. Szirmay-Pulszky az időrend betartásá­val az egyes életrajzokat és áttekintő össze­foglalásokat úgy csoportosítja, hangsúlyozza, hogy könyve részleteiben és egészében is Kretschmer és Langer Eichbaum elméletét egyértelműen igazolja. Már­pedig az egész magyar szellemi életet végigszántani és Kretschmernél meg Lange—Eichbaumnál összehasonlíthatatlanul nagyobb művelőinek életét feltárni és feltárni csak azért, hogy be­bizonyítsa, hogy Kretschmernek és Lange— Eichbaumnak nálunk is és a hazai viszony­latokra alkalmazva is kimutathatóan igaza­m van — ez nem lehetett Szirmay-Pulszky célja. Ez a pont a gyengéje. Elvetette itt a sulykot még akkor is, ha az elmeorvosi kuta­tás se adna vigasztalóbb képet. Nem használom a lélekelemzés módsze­rét csak rávillantok, hogy itt árulja el ma­gát a tudós szerző, hogy nő . Megtetszik neki két irodalmi pompában jelentkező, híressé vált elmélet, felgyújtja érdeklődését, máris rokonságot lát bennük, máris együttérez, sőt együtt gondolkodik velük és tűzön-vízen ke­resztül követi vagy vonszolja őket. Amikor érzi hiányosságukat, saját gazdagságából pó­tolja, gyöngeségüket önerejével palástolja. E remekbe írt életrajzok minden tragikumán keresztül is néha humorosan hat, mikor remekíróinkat anyás gonddal felöltözteti a­­ Kretschmertől készen vett, soványra vagy kövérre szabott díszegyenruhákba (piknikus és schyzothym-típus). A lángés­­születés örök­lés-biológiai lényege helyett a Langer Eich­­baumtól kiemelt híressé válás (Ruhm), a szo­ciológiai háttér mellékkörülményei kötik le figyelmét. Hisz bennük és hűségesen kapasz­kodik beléjük akkor is éppúgy, ha nem volna szüksége rájuk, mint amikor segítségükre szorul. Ballasztjukat sem tekinti tehernek. Nem akarja észrevenni, ha azok, akikben hisz, tévútra vagy zsákutcába vezetik. Éppígy nem veszi tudomásul, hogy első sikerük és óriási hatásuk után a tudományos kritika, érdemüket és hatásuk jelentőségét nem kiseb­bítve, alaposan megtizedelte e tagadhatat­lanul nagyvonalú elméletek igazságait. Kretschmernek a testalkat és lelki alkat összefüggéseit típusokban látó emberszemlé­lete ne­mcsak a lélektanban és orvostudó- Ady Endre Fotó Székely Aladár Mednyánszky László báró

Next