Búvár, 1936 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
mányban volt termékenyítően nagyjelentőségű, hanem a test- és lelkialkat egyidejűen együttes szemléletének elterjedése felismerhető az emberrel foglalkozó tudományok minden ágában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy típustana a gyakorlatban éppily nagyszerűen használható. Típusai se nem kizárólagosak, se nem egyetemesek. Emlékezzünk csak vissza Ostwald nagy embereinek remük csoportosítására. Régi motívumok csengnek vissza, ha a schizothym és piknikus megjelölés helyett a közismertebb klasszikus és romantikus megkülönböztetést használjuk. Igaz, hogy itt szinte testalkat nélkül szerepelnek a kitűnően jellemzett szellemi alkatok. Az alkattan ismertebb típusainál viszont csak a testi jellegzetességek szembetűnőek. A magyar Stiller azonban mindegyiket megelőzve az astheniás alkat klasszikus leírásával, mintát adott a test- és lélekalkat összefüggéseinek megvilágítására. Nem részletezve és boncolva a használatra leegyszerűsített típusokat, nem beszélve arról, hogy a gyakorlatban állandóan beleütközünk átmeneti alakulatok és kevert adottságok ellentmondásaiba (a kivételek csak a grammatikában és politikában erősítik a szabályt), csak azt a tényt kell hangsúlyoznunk, amit minden szakember tapasztalt, hogy a Kretschmer-féle alaptípusok (a hoszszúkás végtagú sovány, és a rövidvégtagú, kerekarcú kövér) egyáltalában nem használhatók a gyermek- és fejlődőkorban. Ez természetes is, mert hiszen a testfejlődés szakaszosan, egyik fázisában a hossznövekedés, megnyúlás, másikában inkább a felődés jellegének túlsúlyával megy végbe. A lelki fejlődés és kibontakozás még kevésbbé egyirányú, de semmiesetre sem állandó jellegű. A testalkat megállapodása után is, sőt ezzel gyakran ellentétes fázisváltozásokon mehet keresztül. Hiszen itt örökletes tényezők döntő befolyására, már a csíraplazmában «tempírozott» érvényesülési menetrendjére és különösen a fázisváltozásoknál érvényre jutó vagy azokat éppen előidéző öröklési egységek (gének) vetélkedésére, egymást erősítő vagy elnyomó, illetőleg felváltó szerepére is kell állandóan gondolnunk. Az öröklődés menetében azonos, illetőleg hasonló tulajdonságok talákozása bizonyos tulajdonságok megszilárdulásának az alapja. Halmozott tömörülésük, e tulajdonságok rendkívüli jelentkezéséhez, ritka szerencsés találkozásuk bonyolult kapcsolatata pedig a nem örökölhető és örökíthető lángész üstökösszerű megjelenéséhez vezet. Akár ugyanazon személyiségben viszont ugyanilyen bonyolult szabályszerűség alapján jelentkezhet a pszichopátia, a különös, káros, hibás vagy kóros tulajdonságok örökített csoportosulása. Ha mindezeket jól meggondoljuk, akkor azt látjuk, hogy az öröklődésben a tulajdonságok két ágról hozott esetleges tömörülése folytán egyazon törvényszerűség szerint jelentkezhetnek egy személyben, és akár egyidejűen a kiváló tulajdonságok, mint a károsnak tartott, betegesnek nyilvánított vagy megbetegedésre hajlamosító negatív tulajdonságok. Ha már most a lángésznek e végletek közt ingadozó gyakori kiegyensúlyozatlanságát vesszük figyelembe, nemcsak szellemi képességeinek, de érzelmi, kedély- sőt jellembeli ingadozásainak óriási skáláját, akkor az esetleges pszichopátia gyakran élesztő, indító szerepét is máskép fogjuk látni a lángész-születés és az alkotás dinamikájában, így máskép áll a tétel «lángész és őrület» Szinyei Merse Pál Rippl Rónai József