Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)

1883-04-22 / 16. (329.) szám

Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. || AM.Mérn.és Ép.­ Egyl.tagjainak Félévre .... 4 frt. | Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt || Egyes szám ára 25 kr. 16—329. szám. Vasárnap, április 22. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi­ út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: (Ámon József, Lenke (Károly, Lukovics -Gyula, Czigler Győz­ő, (Bevecis Belvecchio Serene, Dötzer Irpót, finda József, geszti (Adolf, (Ganz és frrsa, Kfauszmann­­Alajos, In­eronymi (Károly, Kofhauser­­Lajos, (Kallína Mór, Kauser János, (Kéler ,Napóleon, Kend (Endre, gangenfeld Brigyes, Rechner frjos, Sukse- frbry §éla Mechwart (Andris, Neuschloss (Emil, Jieuschlosz,Ödön és Marcell, Ney (Béla, pártos §gula, (Suchet József, ,Schlick ,§éla, freindl gnre, frlnay .Lajos, Weber Antal, %bl r|Jiklós, frllerin $Iátyis. pártos Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Hey Béla. Tartalom: Meghívó.— Az alagcsövek gyártásáról(Rajzmellék­­lettel.) — Az 1885-iki országos kiállítás. — A malomipar hengerszé­keiről. — Vegyesek. — Magy. Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővá­rosi ügyek. — Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. Meghívó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai jövő hétfőn — folyó évi április hó 23-ikán d. u. 4 órakor kirándulást rendeznek, mely alkalommal a kir. József műegyetem új épületeit szem­lélik meg. Az egyesület tagjait fölkérjük, hogy a kitűzött időben az egyesület helyiségeiben (Csillag­ utca 12. sz. a.) minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Indulás pontban 4 órakor. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt. elnök. Az alagcsövek gyártásáról. (Rajzmelléklettel). A kultúrmérnöki intézmény hazánkban oly erős len­dületnek indult, annak közgazdaságilag igen fontos feladatát és célját a nagy közönség annyira átérezte és magáévá tette, hogy a kultúrmérnökök alig képesek a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz fordulók igé­nyeinek eleget tenni. A számos talajjavító, lecsapoló stb. tervezet foganatosításánál az alagcsövek lényeges szerepet játszanak, tehát ezeknek gyors, kellő mennyiségben és mi­nőségben, és azonkívül jutányosan előállítása igen fontos. Azt hisszük ennélfogva, hogy az ügynek teszünk szolgá­latot, midőn az alábbiakban a csöveknek kicsiben, mond­hatni házi iparszerűség gyártásáról több rendbeli út­mutatást közlünk és egy kis csőégető kemencének részletes rajzát is bemutatjuk. a) Az agyag megválasztása és kikészítése. Minden agyag, mely fedélcserép készítésére alkalmas, használható az alag­csövek előállítására is; annál jobb azonban, minél szívósabb,­­ gyúrhatóbb; az agyag megítélésének legegyszerűbb próbája, hogy kézbe véve gyúrás által nem szabad nedves állapotban töredeznie. Mindazonáltal még a homokosabb agyagokból is lehet kellő minőségűt iszapoltatás által előállítani, ha azt gödrökben vízzel egészen feleresztve leülepedni hagyjuk, mi­által a homok a fenékre száll, a finomabb agyag pedig föléje helyezkedik; a megtisztult vizet a leülepedés után le kell bocsátani, hogy az agyag gyorsabban kiszáradjon. A legjobb agyag kikészítése is nagy nehézségekbe ütközik, ha nem volt kitéve előzőleg a fagy behatásának, miért is célszerű a téli idő beállta­­előtt a feldolgozandó agyagot levágatni és apró kupacokba halmozni, a­mely helyzetben aztán a fagy behatása alatt elmúlik és kikészítése félannyi munkával történhetik. Sok esetben többféle agyagréteg összekeverése által is lehetséges a kellő minőségű csövet előállítani és így az isza­­poltatást, ami kissé hosszadalmas, elkerülni. Legfontosabb azonban, hogy minden idegen anyagtól ment legyen a csősajtóba jutó agyag; ilyen pedig csak ritka esetben található, mert legtöbbnyire kavicscsal, mészdarabokkal, gyökérmaradványokkal stb. van keverve, miért is, hogy úgy ezektől megszabadíttassék, valamint szívóssága is nö­veltessék, többszörösen át kell azt dolgozni.­­ Nagyobb gyári berendezésnél ezt vágó-keverő gépekkel érik el, házi előállításnál azonban vízzel való feleresztés után egy­szerűen kapával vágják, vagy lábbal tiporják össze az agya­got mindaddig, míg egészen kemény tésztás gyurmát nem képez. Az ily módon meggyúrt agyagot, úgy mint azt a fazekasok szokták, egy sarló darabbal vékony szeletekben hántják le, hogy az idegen anyagoktól megszabadítsák. Az ily módon való átdolgozás után az agyagot fél köblábnyi darabokban az alagcsősajtó mellett elhelyezett és deszkával befödött gödörbe tesszük; legcélszerűbb egy pár napi fogyasztásnak megfelelő mennyiséget mindig előre készíteni, hogy némileg szikkadhasson, mert a sajtolás annál alkalmasabb, minél szívósabb. — Minél nagyobb a cső át­mérője annál szívósabbra, keményebbre kell az agyagot kikészíteni, amit a fazekasok legjobban értenek, miért is ajánlatos a csövek gyártásához nem téglavetőket vagy cse­répkészítőket, hanem szerényebb igényű fazekas legényeket alkalmazni.

Next