Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)
1883-04-22 / 16. (329.) szám
Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. || AM.Mérn.és Ép. Egyl.tagjainak Félévre .... 4 frt. | Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt || Egyes szám ára 25 kr. 16—329. szám. Vasárnap, április 22. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: (Ámon József, Lenke (Károly, Lukovics -Gyula, Czigler Győző, (Bevecis Belvecchio Serene, Dötzer Irpót, finda József, geszti (Adolf, (Ganz és frrsa, KfauszmannAlajos, Ineronymi (Károly, KofhauserLajos, (Kallína Mór, Kauser János, (Kéler ,Napóleon, Kend (Endre, gangenfeld Brigyes, Rechner frjos, Sukse- frbry §éla Mechwart (Andris, Neuschloss (Emil, Jieuschlosz,Ödön és Marcell, Ney (Béla, pártos §gula, (Suchet József, ,Schlick ,§éla, freindl gnre, frlnay .Lajos, Weber Antal, %bl r|Jiklós, frllerin $Iátyis. pártos Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Hey Béla. Tartalom: Meghívó.— Az alagcsövek gyártásáról(Rajzmelléklettel.) — Az 1885-iki országos kiállítás. — A malomipar hengerszékeiről. — Vegyesek. — Magy. Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. Meghívó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai jövő hétfőn — folyó évi április hó 23-ikán d. u. 4 órakor kirándulást rendeznek, mely alkalommal a kir. József műegyetem új épületeit szemlélik meg. Az egyesület tagjait fölkérjük, hogy a kitűzött időben az egyesület helyiségeiben (Csillag utca 12. sz. a.) minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Indulás pontban 4 órakor. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt. elnök. Az alagcsövek gyártásáról. (Rajzmelléklettel). A kultúrmérnöki intézmény hazánkban oly erős lendületnek indult, annak közgazdaságilag igen fontos feladatát és célját a nagy közönség annyira átérezte és magáévá tette, hogy a kultúrmérnökök alig képesek a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz fordulók igényeinek eleget tenni. A számos talajjavító, lecsapoló stb. tervezet foganatosításánál az alagcsövek lényeges szerepet játszanak, tehát ezeknek gyors, kellő mennyiségben és minőségben, és azonkívül jutányosan előállítása igen fontos. Azt hisszük ennélfogva, hogy az ügynek teszünk szolgálatot, midőn az alábbiakban a csöveknek kicsiben, mondhatni házi iparszerűség gyártásáról több rendbeli útmutatást közlünk és egy kis csőégető kemencének részletes rajzát is bemutatjuk. a) Az agyag megválasztása és kikészítése. Minden agyag, mely fedélcserép készítésére alkalmas, használható az alagcsövek előállítására is; annál jobb azonban, minél szívósabb, gyúrhatóbb; az agyag megítélésének legegyszerűbb próbája, hogy kézbe véve gyúrás által nem szabad nedves állapotban töredeznie. Mindazonáltal még a homokosabb agyagokból is lehet kellő minőségűt iszapoltatás által előállítani, ha azt gödrökben vízzel egészen feleresztve leülepedni hagyjuk, miáltal a homok a fenékre száll, a finomabb agyag pedig föléje helyezkedik; a megtisztult vizet a leülepedés után le kell bocsátani, hogy az agyag gyorsabban kiszáradjon. A legjobb agyag kikészítése is nagy nehézségekbe ütközik, ha nem volt kitéve előzőleg a fagy behatásának, miért is célszerű a téli idő beálltaelőtt a feldolgozandó agyagot levágatni és apró kupacokba halmozni, amely helyzetben aztán a fagy behatása alatt elmúlik és kikészítése félannyi munkával történhetik. Sok esetben többféle agyagréteg összekeverése által is lehetséges a kellő minőségű csövet előállítani és így az iszapoltatást, ami kissé hosszadalmas, elkerülni. Legfontosabb azonban, hogy minden idegen anyagtól ment legyen a csősajtóba jutó agyag; ilyen pedig csak ritka esetben található, mert legtöbbnyire kavicscsal, mészdarabokkal, gyökérmaradványokkal stb. van keverve, miért is, hogy úgy ezektől megszabadíttassék, valamint szívóssága is növeltessék, többszörösen át kell azt dolgozni. Nagyobb gyári berendezésnél ezt vágó-keverő gépekkel érik el, házi előállításnál azonban vízzel való feleresztés után egyszerűen kapával vágják, vagy lábbal tiporják össze az agyagot mindaddig, míg egészen kemény tésztás gyurmát nem képez. Az ily módon meggyúrt agyagot, úgy mint azt a fazekasok szokták, egy sarló darabbal vékony szeletekben hántják le, hogy az idegen anyagoktól megszabadítsák. Az ily módon való átdolgozás után az agyagot fél köblábnyi darabokban az alagcsősajtó mellett elhelyezett és deszkával befödött gödörbe tesszük; legcélszerűbb egy pár napi fogyasztásnak megfelelő mennyiséget mindig előre készíteni, hogy némileg szikkadhasson, mert a sajtolás annál alkalmasabb, minél szívósabb. — Minél nagyobb a cső átmérője annál szívósabbra, keményebbre kell az agyagot kikészíteni, amit a fazekasok legjobban értenek, miért is ajánlatos a csövek gyártásához nem téglavetőket vagy cserépkészítőket, hanem szerényebb igényű fazekas legényeket alkalmazni.