Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)

1883-07-08 / 27. (340.) szám

dymamo-gépek alkalmaztatnak. Az ily áramok által táplált izzólámpásoknál a legtöbb esetben már 500 - 600 órai égés­tartam után beáll a szénfonal elégése azon a ponton, a­hol az igenleges áram bejut, mely helyen az üveggömbön fe­kete folt keletkezik. Ezzel ellentétben azt mutatták a tapasztalatok, hogy váltóáramokkal táplált izzólámpások égési tartama jóval meg­haladja az 1200 órát, anélkül, hogy a lámpáson csak legki­sebb változás is volna észrevehető. Későbben aztán lassan­­ként, még­pedig egyszerre az egész felületen, bámulni kezd az üveggömb, ellenállása nagyobbodik és fényereje csök­ken, míg végre a szénfonal — legtöbbnyire a közepén — megreped. Ily kedvező tapasztalatokra szolgáltattak alkalmat a Ganz és társa műhelyein kívü­l a budapesti Gizella-malom­­ban, Schwarcz István egri gőzmalmában, a nagyváradi Sie­­senthal-féle malomban, továbbá a bécs­újhelyi sörcsarnok­ban és több más helyen a nevezett cég által foganatosított elektromos világítási berendezések, mit az illető tulajdo­nosok készségesen elismertek. E rendszer tehát az izzó­lámpásokkal való világítást takarékossági szempontból is igen előnyössé teszi és igy a nemzeti színház oly világítást nye­­rene, mely a teljes veszélytelenségen és az elektromos vi­lágítás egyéb kellemein kívül olcsóság tekintetében is meg fog felelni a várakozásoknak* — *— Az aszfaltról. (Folytatás.)** A járóhelyeknek, szérűknek stb. aszfaltmastixxal való burkolásánál az egyengetett és lebun­kozott földre egy ré­teg beton vagy mészvakolat fektettetik, arra aztán egy hydraulikus mészréteg, a­mely, hogy felülete jó sima le­gyen, finom homokkal van keverve. Alzat gyanánt tégla­burkolatréteget is lehet használni, csakhogy a téglákat vakolatba kell lerakni, a hézagokat jól ki kell köztük tömni, és végül szintén vakolatréteggel kell bevonni. Ha az alzat ekként készen van és jó száraz, akkor a terület­ről lesöprik a port, és azután a kellő vastagságban fel­öntik az aszfalttapaszt, a­mely egy hordozható kemence­­ kazánjában olvasztatott meg, s homokkal, finom kavicscsal, bitumenes mészszel stb. kevertetett; e réteget aztán terü­­letenként leegyengetik. — Ha azt akarjuk, hogy a felület szemcsés legyen, akkor kimosott és átrostált fövenynyel ■ hintjük be, a­melyet fabunkóval a rétegbe verünk, a mi­dőn porcellán-törmelék stb. hozzákeverése által többszínű mintát is készíthetünk. A templomokban, előcsarnokokban, éttermekben a mozaikpadlók készítésénél a még lágy aszfaltmasztixba apró, többszínű agyagkövek, égetett agyagdíszítmények nyo­matnak be Verandák, előterek, erkélyek aszfalttal burkol­tatnak, az aszfaltozott terrasszokon, ha földréteget adunk reájuk, a legalkalmasabb függőkertek készíthetők. Lóalak­ban, mosókonyhákban a nedvesség nem hatol át az asz­faltozott földön, a pincék alja, falai és teteje, a tunelek és hídboltozatok, a tetők, kémények, kőfalak az aszfalttal való beburkolás által meg vannak óva a nedvesség felszí­vódása és behatolása ellen. A csatornákat, vízmedencéket és a savas folyadékok tartóit belső felületükön olvadt asz­faltba mártott téglával burkolják, ezek közeit folyós asz­­falttapaszszal kiöntik; e burkolatra jő a mészvakolat és arra az aszfaltréteg. A tengeri és folyóvízi építmények alapozásánál az aszfaltbetont használják, a­mely aszfaltmasztixból és durva, éles kavicsból áll. Franciországban Rive-de-Gier üveggyáraiban nagy mennyiségben gyártják az aszfalttal bevont üvegcsöveket gáz- és vízvezetékek számára. Ha­sonló célokra, valamint a levegőnek, továbbá a maró és * A Ganz és társa cég szíves ígérete alapján örömünkre szolgál értesíthetni­­. olvasóinkat, hogy a világítás berendezésére vonatkozó részletrajzokat szintén be fogjuk mutatni. ** Lásd lapunk 25. számát. A szerk. savas folyadékoknak vezetésére is újabb időben akként ké­szítenek aszfaltcsöveket, hogy egy végnélküli kenderpapi­rost, a­melynek szélessége által a cső hossza adódik­­ki, olvasztott aszfalton áthúznak és ezt egy szorító henger se­gítségével teljesen simán és tömören egy olyan hengerre tekergetik, a­melynek átmérője a készítendő cső nyílásá­nak megfelel. Hogyha a papirosrétegek a cső falának kívánt vastagságát már kiadják, akkor a felület finom homokkal behintetik, s egyidejűleg a szorító hengerrel nagy nyomást működtetnek a cső falára. Ezután a hideg vízben való le­hűtés következik, s azután a csőből a magvát képező hen­gert kihúzzák és a csövet belső felületén vízálló mázzal kenik be. Ezen csövek nagyon tömörek, s olcsóságukon kí­vül a fémcsövekkel szemben még azon előnyük is van, hogy 1,5 cméter falvastagság mellett több, mint 15 athm. nyomást elbírnak, és a talajstippedés és erős rázkódás ese­tében sem áll be a törés.­­ Az anyag rossz melegve­zető lévén, az ilyen csövek a befagyás ellen is inkább biz­­tosítvák. Az aszfalt egyéb alkalmazási módjai közül felemlít­­hetők még a fának és vastárgyaknak bemázolása, hogy az időjárás behatása ellen megóvassanak; a nemeznek, tábla­papirosnak impr­egnálása, hogy ezeket a víz át ne hathassa; a földalatti telegrafvezetékek beburkolása izolálás szem­pontjából. — Továbbá alapanyag gyanánt szolgál üveg­­etetésnél és rézmetszésnél; feketebarna színnek használta­ik az olaj­festésnél. — A viaszkos papiros helyettesítésére olvadt aszfaltba áztatott csomagoló papirost alkalmaznak; két lap, egyoldalúan aszfaltozott papiros egymásra tevése által az úgynevezett double-papirost készítik, a­mely fő­ként nedves falak beburkolására használtaik. Alkalmazzák az aszfaltot, a fotográfiában és fototípiában is. — Már N­­­é­p­r­e, a fotográfia tulajdonképeni feltalálója, felfedezte ezen anyagnak a fény iránt való érzékenységét, s a vé­kony aszfaltrétegnek azon tulajdonságát, hogy a fény ha­tása folytán az aether olajokban való oldhatóságát elveszíti, a fényképek készítésénél felhasználta. Az ő eljárását még tökéletesebb módon alkalmazzák ma a bankjegyek nyo­másánál. Az aszfalt már mostan is sokféle célra használtaik, tulajdonságainak megfigyelése azonban még nem egy újabb alkalmazási módra vezethet. Azon tapasztalat például, hogy a járó­helyeken elterített vékony aszfaltréteg a hidegben rideg, a melegben pedig nagyon engedékeny lesz, úgy, hogy csak a reáhintett kavics gátolja meg káros alak­­változásait, míg ellenben a fövenynyel vagy kavicscsal kevert és mintegy köbdecim­éter nagyságú aszfalttömbök úgy a törés, mint a hőmérsékletváltozás ellenében jelentékeny el­lenállással bírnak: arra a gondolatra vezették Malo fran­cia mérnököt, hogy ilyen aszfaltdarabokat nagy gépek fel­szerelésénél alkalmazzon, így egy 50 lóerejű gőzgép talpa gyanánt 1862. óta szolgál egy 7 m­ hosszú, aszfaltmastix­­ból és terméskőből készült alapzat, olyan helyiségben, a­melyben a hőmérséklet 30 és 50° C­ között változik, de alakváltozás mindeddig még nem volt észrevehető rajta. Nagy forgásszámmal bíró munkagépeknél is hasonló jó ered­ményt mutattak az aszfalttalpak. Néha azon ellenvetést hallhatjuk az aszfalt ellen, hogy tűzveszélyes, de előfordult olyan eset, a­midőn épen na­gyon hathatós óvszer volt a tűzveszély ellenében. Mintegy két évtizeddel ezelőtt Malo mérnök egy huzában az első emelet padolatát aszfalttal burkoltatta be. Egy alkalommal a földszinten elhelyezett kemencék a padolatgerendákat meggyujtották, s már az egész épületet félteni lehetett, a­mint az égő gerendákkal a padolat beomlott, s a megpu­hult aszfalréteg a kemencéket elborítva, a tüzet elfojtotta. Az aszfalt azon helyet, melyet az építkezési anyagok kö­zött mostanában elfoglal, csak lassan és észrevétlenül foglalta el, s a számos tapasztalati eredmények dacára még ma is gyakran sokan bizalmatlanok irányában. Ennek bizonyos tekintetben az lehet az oka, hogy alig van más ilyen hasz­nálható anyag olyan, a­mely a hamisításnak és rontás- 254

Next