Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)

1883-04-08 / 14. (327.) szám

t? 1883. BUDAPEST. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. I­­AM.Mérn.és Ép.­Egyl.tagjainak Félévre . . . . 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt Egyes szám ára 25 kr. 14—327. szám. Vasárn­ap, április 8. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi­ út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető­ küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, Benkó­­Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, De­ve­­s Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Fanda József,­­geszti ,Adolf, Ganz és társa, Hauszmann Alajos, gieronymi­­Károly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kél­er Napóleon, gund gndre, Langenfeld grigyes, Lechner Lajos, Lakse-gábry ,Béla Jjlechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, gey Béla, gártos Gyula, guchet József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás. Mártos­­gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Ney Béla. Tartalom : Meghívó. — A légszeszvilágítás fejlődése (3 ábrá­val.) — A vasúti vaskeresztalzatokról. — A vasutak műszaki egyez­ményeiről (Folytatás) — Vegyesek. — Magy. Mérnök- és Építész- Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. M­e­g­h­i­v­ó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középitési szakosztályai jövő hétfőn a folyó évi április hó 9-ikén esti 6*/a órakor az egyesület helyiségében (Csillag­ utca 12. sz­­.) összejövetelt tartanak. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt. elnök A légszeszvilágítás fejlődése. Kétségtelen, hogy a légszeszvilágítás terén tett újabb javítások keletkezésüket főleg egy külső oknak, az elektro­mos világítás feltalálásának köszönik. Az elektromos vilá­gítás felléptéig a légszesz lévén valamennyi világító anyag között, úgy fényerejére, valamint kezelésének kényelmére, tisztaságára nézve a legkiválóbb, nem volt a javítás szük­sége annyira érezhető, mint most. Ha valahol jobb világí­tás kívántatott, azt egyszerűen a lángok szaporítása által érték el. Intensívebb fényforrások csak az utóbbi években, legelőbb Angliában alkalmaztattak, de ott is csak aláren­delten. Az 1878-i, a világítás terén korszakot alkotó évben azonban a párisi kiállításon megjelent Jablochkoff-féle elektromos lámpások magukra vonták a közfigyelmet. Az addig mesterséges úton még elő nem állított fénybőség ál­talános tetszést aratott és felismertette az intenzív fény­források előnyeit és alkalmaztatásuk kívánatosságát. Igaz ugyan, hogy számos, jól elosztott fényforrással egyenletesebb világítást lehet előállítani, mint kevés, con­­centrált nagy lánggal. Azonban a folyton növekvő igények­nek nem lehet csupán a fényforrások szaporítása által ele­get tenni már csak azért sem, mert lehetetlen a lángok számát az infinitum szaporítani. Midőn tehát a világítás iránti kívánalmak ennyire növekedtek, beállott az intenzí­vebb fényforrások előállításának szüksége is. Az akkori viszonyok között úgy tetszett, hogy e szükségletnek csakis az elektromos világítás fog megfelelni. Az elektrom bará­tai azonban azt tapasztalták, hogy az intensív lámpások mégis csak korlátolt alkalmazhatósággal bírnak, és ezért a megosztására törekedtek, a­mi végre az izzó fénynek feltalálásával sikerült is. A légszesz emberei ellenben azon voltak, hogy intensivebb fényforrásokat állítsanak elő, te­hát épen ellenkező irányban működtek. De míg az elektromos fény osztása gazdaságilag kedvezőtlen eredményt adott, mert a kis lámpások arány­lag sokkal több erőt fogyasztanak, mint a nagyok, addig a gáztechnikusok jobb eredményre jutottak, mert az intenzí­vebb nagyobb lángoknak hasznossági foka is nagyobb, mint a kicsinyeké. Ily módon síkra szállt a légszesz az elektromos vilá­gítás ellen és iparkodik vele a világítás egész terén meg­küzdeni. A jövő titka, melyik leend a győztes, valószínű azonban, hogy a harc békekötéssel fog végződni, ameny­­nyiben légszesz és elektromos világítás egymás mellett meg fognak állhatni. Lássuk már most ama fegyvert, melyet a légszesz az elektromossággal való küzdelmében használ: az intenzív légszeszlámpásokat. Mielőtt azonban a világító készülékek ismertetésére áttérnénk, legyen szabad némely, szerkezetük kellő meg­értésére szükséges theoretikus megjegyzést tenni. Tudvalevőleg a légszeszláng világító képessége azon alapszik, hogy a láng felületén végbemenő égés folytán fej­lődő meleg, a láng belsejében levő szénhydrogének disso­­ciatióját okozza, és az ezáltal szabaddá váló szénrészecské­­ket izzásba hozza. A láng fényereje annál nagyobb, minél nagyobb eme szénrészecskék száma és minél magasabb az izzás hőfoka. E kettő öregbítésére kell tehát törekedni, ha kedvező eredményt akarunk elérni. Lássuk tehát, hogy mily módon történhetik ez a gyakorlatban. Minthogy az égés a láng felületén megy végbe, és így az ott fejlődött meleg által kell a szénrészecskéket iz­zítani, önként következik, hogy a lángnak nagy felület adandó. A szétterjesztett láng vékony is, lévén, a meleg gyorsan adatik át a belső részeknek. Óvakodnunk kell

Next