Az Épitési Ipar, 1883 (7. évfolyam, 1/314-52/365. szám)
1883-04-08 / 14. (327.) szám
t? 1883. BUDAPEST. Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. IAM.Mérn.és Ép.Egyl.tagjainak Félévre . . . . 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. . 2 frt Egyes szám ára 25 kr. 14—327. szám. Vasárnap, április 8. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják: Ámon József, BenkóKároly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Deves Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Fanda József,geszti ,Adolf, Ganz és társa, Hauszmann Alajos, gieronymiKároly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kéler Napóleon, gund gndre, Langenfeld grigyes, Lechner Lajos, Lakse-gábry ,Béla Jjlechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, gey Béla, gártos Gyula, guchet József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás. Mártosgyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő: Ney Béla. Tartalom : Meghívó. — A légszeszvilágítás fejlődése (3 ábrával.) — A vasúti vaskeresztalzatokról. — A vasutak műszaki egyezményeiről (Folytatás) — Vegyesek. — Magy. Mérnök- és Építész- Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. Meghivó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középitési szakosztályai jövő hétfőn a folyó évi április hó 9-ikén esti 6*/a órakor az egyesület helyiségében (Csillag utca 12. sz.) összejövetelt tartanak. Czigler Győző s. k. Ybl Miklós s. k. szakoszt. jegyző. szakoszt. elnök A légszeszvilágítás fejlődése. Kétségtelen, hogy a légszeszvilágítás terén tett újabb javítások keletkezésüket főleg egy külső oknak, az elektromos világítás feltalálásának köszönik. Az elektromos világítás felléptéig a légszesz lévén valamennyi világító anyag között, úgy fényerejére, valamint kezelésének kényelmére, tisztaságára nézve a legkiválóbb, nem volt a javítás szüksége annyira érezhető, mint most. Ha valahol jobb világítás kívántatott, azt egyszerűen a lángok szaporítása által érték el. Intensívebb fényforrások csak az utóbbi években, legelőbb Angliában alkalmaztattak, de ott is csak alárendelten. Az 1878-i, a világítás terén korszakot alkotó évben azonban a párisi kiállításon megjelent Jablochkoff-féle elektromos lámpások magukra vonták a közfigyelmet. Az addig mesterséges úton még elő nem állított fénybőség általános tetszést aratott és felismertette az intenzív fényforrások előnyeit és alkalmaztatásuk kívánatosságát. Igaz ugyan, hogy számos, jól elosztott fényforrással egyenletesebb világítást lehet előállítani, mint kevés, concentrált nagy lánggal. Azonban a folyton növekvő igényeknek nem lehet csupán a fényforrások szaporítása által eleget tenni már csak azért sem, mert lehetetlen a lángok számát az infinitum szaporítani. Midőn tehát a világítás iránti kívánalmak ennyire növekedtek, beállott az intenzívebb fényforrások előállításának szüksége is. Az akkori viszonyok között úgy tetszett, hogy e szükségletnek csakis az elektromos világítás fog megfelelni. Az elektrom barátai azonban azt tapasztalták, hogy az intensív lámpások mégis csak korlátolt alkalmazhatósággal bírnak, és ezért a megosztására törekedtek, ami végre az izzó fénynek feltalálásával sikerült is. A légszesz emberei ellenben azon voltak, hogy intensivebb fényforrásokat állítsanak elő, tehát épen ellenkező irányban működtek. De míg az elektromos fény osztása gazdaságilag kedvezőtlen eredményt adott, mert a kis lámpások aránylag sokkal több erőt fogyasztanak, mint a nagyok, addig a gáztechnikusok jobb eredményre jutottak, mert az intenzívebb nagyobb lángoknak hasznossági foka is nagyobb, mint a kicsinyeké. Ily módon síkra szállt a légszesz az elektromos világítás ellen és iparkodik vele a világítás egész terén megküzdeni. A jövő titka, melyik leend a győztes, valószínű azonban, hogy a harc békekötéssel fog végződni, amenynyiben légszesz és elektromos világítás egymás mellett meg fognak állhatni. Lássuk már most ama fegyvert, melyet a légszesz az elektromossággal való küzdelmében használ: az intenzív légszeszlámpásokat. Mielőtt azonban a világító készülékek ismertetésére áttérnénk, legyen szabad némely, szerkezetük kellő megértésére szükséges theoretikus megjegyzést tenni. Tudvalevőleg a légszeszláng világító képessége azon alapszik, hogy a láng felületén végbemenő égés folytán fejlődő meleg, a láng belsejében levő szénhydrogének dissociatióját okozza, és az ezáltal szabaddá váló szénrészecskéket izzásba hozza. A láng fényereje annál nagyobb, minél nagyobb eme szénrészecskék száma és minél magasabb az izzás hőfoka. E kettő öregbítésére kell tehát törekedni, ha kedvező eredményt akarunk elérni. Lássuk tehát, hogy mily módon történhetik ez a gyakorlatban. Minthogy az égés a láng felületén megy végbe, és így az ott fejlődött meleg által kell a szénrészecskéket izzítani, önként következik, hogy a lángnak nagy felület adandó. A szétterjesztett láng vékony is, lévén, a meleg gyorsan adatik át a belső részeknek. Óvakodnunk kell