Épitő Ipar, 1887 (11. évfolyam, 1/522-52/573. szám)
1887-02-13 / 7. (528.) szám
1887. BUDAPEST. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 írt Félévre...............4 írt Negyedévre ... 2 írt Egy szám ára 25 kr. illlllllllllllllllllllllll 7.528. sz. — Vasárnap, február 13-án. EPITO IPAR MŰSZAKI HETILAP. Miitályfi József, fömunkatárs. XI. ÉVFOLYAM. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiiiin i i 11 [ in M i m 1111 ii 111 it 11H l Szerkesztő- és kiadó iroda: VII. kerület, Kerepesi út 24. szám, III. em., 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. AZ építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, valamint a budapesti építőmesterek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Kiadják: Ámon József, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Banda József, Feszti Adolf, Ganz és Társa, Hauszmann Alajos, Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Krajcsovits Lajos, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Fábry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Ney Béla, Pártos Gyula, Pucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla.—A kiadótulajdonosok képviselője: Pártos Gyula. Tartalom. Meghívó. — Pályázat a vasútépítés köréből. — A budapesti közúti vaspályák (2 ábrával). — Benkó Károly válasza. — A párisi naposzlop (2 ábrával). —• Vegyesek. (Rajzmelléklet: A szegedi szinház homlokzata. — Könyvészeti. — M. Mérnök- és Épít.Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. I!!!lllllll!!l!!llllll!lllllllllllllll!llilll!lll!ll!lllll!lllll!lllllllllllll!!lllllll!l!lll!l!llllll!lllll!llllllllllllllllllllllffl M EGHÍVÓ. A Magyar Mérnök- és Építész-Egyet mi- és középítési szakosztályai jövő hétfőn, folyó évi február 14-én esti 6/2 órakor az egyesület helyiségében (Csillagutca 12. sz.) összejövetelt tartanak. Ybl Miklós s. k. Kiss István s. k. szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. Felelős szerkesztő: Jpoll• A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet nagy pályázata a vasútépítés köréből. Programm: Adassanak elő a magyarországi vicinális vasutak létesítése körül szerzett tapasztalatok, és vonassanak le belőlük azok az építési, üzleti és közgazdasági elvek, melyek a vicinális vasutak továbbfejlesztése körül követendők volnának. Pályadíj: az egyesület nagy aranyérme és 1000 frank. A pályázat határideje 1888 évi február hó 25-ikének esti 6 órája, mely időpontig a pályamunkák idegen kézzel, olvashatólag írva, külön lepecsételt, s a szerző nevét tartalmazó jeligés levéllel az egylet titkárságához (Budapest, Csillag utca 12. sz.) nyújtandók be. — Elkésve érkező pályamunkák figyelembe nem vétetnek. A pályadíj csak absolut becsű, a kérdést leginkább kimerítő, legjobb munkának adatik ki. A díjazott mű a szerző tulajdona marad. A beérkező pályamunkák a M. Mérnök- és Építész- Egylet választmánya által választandó 5 tagú bizottság által fognak megbíráltatni. A pályázaton csak a M. Mérnök- és Építész-Egylet tagjai vehetnek részt. Ney Béla s. k., egyesül, titkár. A budapesti közúti vaspályák. (Mihályfi Józsefnek a Magy. Mérnök- és Épít.-Egylet út-, vasút- és hídépítési szakosztálya f. hó 9-iki ülésén tartott fölolvasásából) Budapestet az első európai városok közt találjuk, amelyek a közúti vaspálya előnyeit fölismerve, azt meghonosítani siettek ; a mai értelemben vett közúti vasút legelőször 1863-ban épült Kopenhágában, Bécsben 1865-ben nyitották meg az első vonalat, Budapesten pedig — a pest-újpestit — 1866-ban, mindannyit lóerővel. Pest és Kőbánya közt épült ugyan még 1827-ben egy 3900 öl hosszú lóvasúti pálya, de üzletét csakhamar kénytelen volt megszüntetni, minek következtében rövid időn még a nyoma is elveszett. Fővárosunkban az összes közúti vaspályák az előbb »Pesti« illetőleg »Budai« — 1879 óta pedig a »Budapesti közúti vaspályatársaság« tulajdonát képezik; ez a társaság építette ki a pesti oldalon levő vonalakat és a Margithíd megnyíltával átvevén a budai vonalakat is, szervezte és fejlesztette mai állapotára az egész főváros tényleges forgalmi főereit felölelő hálózatot. Az egyes vonalak mondhatni kizárólag a főváros helyi forgalmát közvetítik; egy vágánypár kinyúlik ugyan Kőbányára, egy másik pedig Újpestre, de ezeken sem jut be más a városba, mint a talán olcsóbb lakást kereső hivatalnokok vagy ügyes-bajos iparosok. Hogy az olcsó közlekedés másik előnye, a főváros olcsó élelmezésének elősegítése is érvényre juthasson, ebben az irányban eddig kevés történt; a múlt év folyamán azonban már e téren is megindult a tevékenység, mégpedig ugyancsak a budapesti közúti vaspályatársaság részéről, amely a soroksári vicinális vasutat már tényleg építi is, és a cinkotaszentmihályi vonalnak a Kerepesi úton, továbbá a szentendrei vonalnak a hasonnevű úton Óbudáról kiindulva, végre a budafok-tétényi vonalnak a fehérvári országúton való kiépítése végett terveket készített és az utolsó kivételével amazoknak közigazgatási bejárása is megtartatott. Ezeknek a vicinális vasutaknak helyzete azért is igen szerencsésnek mondható, mert mindenütt egyenesen csatlakoznak a Budapest főereit elfoglaló közúti vaspályavonalakhoz, úgy hogy a Szentendréről, Soroksárról és Cinkotáról érkező személy- és áruforgalom minden átrakodás nélkül közvetetlenül táplálhatja a főváros piacát. Erre nézve csak a budafoki vonal képez kivételt. Egy másik társaság is épít most az Üllői úton Kispest érintésével Lőrincig vicinális vasutat, melynek különben a lőrinci tégla fogja képezni legfőbb szállítmányát. Nemsokára tehát — az újpest palotait és kőbányáit nem számítva — öt irányból szállítják az olcsó vonatok az élelmiszereket stb. a fővárosba, és aki ismeri a fővárosnak eddigi, e tekintetben kedvezőtlen helyzetét, az mindenesetre örömmel fogja szemlélni ezeknek a vonalaknak