Épitő Ipar, 1891 (15. évfolyam, 1/731-52/782. szám)
1891-04-29 / 17. (747.) szám
Melléklet az „ÉPÍTŐ IPAR“ 17-747. szdvidhoz: javasolunk olyképpen, hogy az átvágások 10—12 év lefolyása alatt legyenek ily méretekre kibővítendők már azért is, hogy e munka az államháztartás szempontjából lehetőleg jutányosan és takarékosan foganatosíttassák. A Csongrád alatti átvágások sorozatában, költségkímélés szempontjából, van egy oly eset a 96. számú borjasi átvágásnál, ahol a Ferenc-csatorna torkolatának külön megoldása után, a vízlefolyás tekintetében megszűnt az a sürgősség, amely ez átvágásnak oly rohamos kiképzését követelné, mint a többiét és ezért megengedhetőnek tartjuk, hogy ez az átvágás az anyamedernek csak 50%-ára bővíttessék ki annál is inkább, mert a tiszaszabályozás bajai és nehézségei, vízlefolyási szempontból nem Török-Becse alatt, hanem a felett vannak. Ilyképpen a bővítés költsége 1.463.977 frt 18 krral csökkennek, úgy hogy ennek levonásával az átvágások bővítésére 11.651.385 frt 94 krra lesz szükség. Az átvágások bővítésével párhuzamban az átszelt kanyaroknak a terep színéig való fokozatos áttöltését is szükségesnek tartjuk, amely célra az az anyag is felhasználandó, amely az átvágások bővítéséből nyeretik ; a kanyarok elzárására tehát külön költséget nem vettünk fel, mert a netán még szükséges csekély költséget az átvágás munkálataiban reméljük megtakaríthatni. A mederrendezés vezérelvei tárgyalásakor következő kérdések vetődtek föl: a) várjon a Tiszának fejlődés-állapotában a tiszameder állandó fixírozásakor lehet-e és szükséges-e a törő partoknak általános biztosítását eszközölni a folyónak szabályozott, de különösen annak felső szakaszán; b) lehet-e ma a Tiszának egy normális szélességet, és a Tiszának azt az ideális medervonalát megállapítani, melyet az átvágások kiképződésével kell, hogy foglaljon. Az ez irányú eszmecserék végre azt a megállapodást eredményezték, hogy szintén nem lehet tudni ma azt, hogy a Tiszának mederalakulási viszonyai hová fogják a Tisza medrét fejleszteni akkor, ha a Tiszának átvágásai a tizel-tokaji szakaszon mind anyamederré fejlődtek ki; a meder ideális partvonalát és a szakaszról szakaszra adandó normális szélességet gyakolati értékkel megállapítani nem lehet. A törőpartok általános biztosításának és megkötésének felvetett eszméje is elejtetett, mert: 1. a tiszai hullámterek mai értéke és gazdasági kihasználása — sajnos — költséges partvédezetet indokolni nem tud; 2. mert a Tisza középső és alsó, mondjuk a Tisza-Füred alatti szakaszán a törőpartok száma és jellege olyan, hogy általános partbiztosításra nincs szükség, és 3. mert a Tiszafüred feletti szakaszán és ennek mellékfolyói mentén letörő partjainak általános megkötése ma, a Füred alatti szakaszra tekintettel, meg nem engedhető, amennyiben a Füred feletti törőpartok szakadatlan láncsora mellett 34 százaléka a parthosznak azok megkötése és fixírozása természetszerűleg a folyónak beágyazását idézi elő. A Füred feletti szakasz a mainál is koncentráltabb, gyorsabb árvízi levezetést fogna eredményezni a folyó középszakaszára és a durva hordalékot tovább sodorná le, ami a Füred alatti szakasz helyzetét a mainál könynyen súlyosabbá tenné és időnek előtte lerontaná azt a javulást, amelyet az alsó munkák eredményeznek; természetes addig, míg Füred alatt Becséig az árvíz lefolyási viszonya a mainál kedvezőbb nem leend, ily munkára a Füred feletti szakaszon gondolni sem lehet, de szükség sincs reá. Felvetették azt a kérdést, hogy e törőpartok fixírozása szükséges már azért is, hogy a folyó hordaléka csökkenjen és a folyóvíz a középső szakaszra tisztábban érjen le, hogy medrét jobban fenntartsa, képezze és a hullámtér eliszapolódása lassabban történjék. Mindaddig, míg a Tisza folyó fejlődésében a természetes állapothoz hasonló helyzet beáll, mederrendezés címén az átvágásokon kívül ez idő szerint csak oly munkák végezhetők, amelyek: a) a kimutatható árvízlefolyási viszonyok javítását célozzák; b) hajózási akadályok eltávolítására vonatkoznak; c) és oly munkák, melyek valamely helyi ok vagy valamely helyi baj orvoslására szükségesek ; legyen ez a baj akárhol, közbe kell lépni. Ez elvek keretén belül jelezhetjük, hogy előterjesztésünkben foglalt vélemény szerint a Tokaj, sőt Füred feletti szakaszon csak helyi érdekű munkálatokat kell és lehet foganatosítani mederrendezés címén, amelyek községet vagy töltést fenyegetnek vagy melyet valami közérdek követel. A füred-becsei szakaszon minden törekvést a meder fejlesztésére kell fordítani és azért egységes medret előállítani, ahol elágazások fordulnak elő, és oly bajokat orvosolni, melyek megszüntetése az ármentesítő társulatok érdekén kívül a hajózás érdekében szükséges, hogy a Tisza hajózása kis vízkor, legalább Füredig lehetőleg biztosíttassék. Török-Becse és Titel közt végre fentieken kívül már oly munkák is létesítendők, amelyek a meder kis vízszínének határolásával a hajózás céljaira a legkisebb vízállás idején is szükséges vízmélységet és állandó hajóidat biztosítsanak. A tiszatorok körül végzendő munkákkal a Tisza bajain segíteni nem lehet és e bajok a torkolati munkákkal csökkenthetők. Árvíz lefolyási szempontból e munkálatoktól, végeztessenek ezek akár a Dunán, akár a Tiszán, a torkolat körül semmi eredményt sem várhatni, mert a Tisza középső — mondatni T-Becse feletti szakaszán uralkodó árvízmagasságokra sem a Dunának, sem a Tiszának titeli szakaszán visszahatása nincs, és ha a Tisza Török-Becse felett fellépő vízszínmagasságán és az árvízlefolyási viszonyain javítani akarunk, ezen magán kell segíteni és a meder fejlődését előmozdítani — amire javasoltuk az átvágások rohamosabb kifejlődését. A medence-rendezéssel kapcsolatos hullámtér-rendezés érdekében szükségesnek mutatkozik, hogy a Tisza folyó medre és a védtöltések közti területen levő , részben az árvíz szabad lefolyását hátráltató, részben pedig a hullámtér eliszaposodását elősegítő keresztgátak, sűrű erdőségek, illetve füzesek s egyéb akadályok eltávolíttassanak, és hogy a szabadon hagyandó hullámtér, melynek szélessége a minisztérium által folyó szakaszonként annak idején már megállapíttatott, folyton tisztán tartassák. A hullámtér-rendező munkálatok foganatosítása alkalmával felmerülő költségek a fennálló törvény értelmében az érdekeltek által viselendők, minthogy azonban ezek a munkálatok nemcsak az ármentesítő társulatokat, hanem általános szabályozási szempontból az államot is érdeklik, ennélfogva szükségesnek tartja az országos vízépítészeti hivatal, hogy a szóban levő munkálatok költségeihez az állam is hozzájáruljon. A hullámtér és meder rendezésével szoros összefüggésben van a tiszai nyílt ártérnek kérdése is, és kívánatos, hogy a nyílt árterek általában véve, egyelőre mint olyanok fentartassanak, minthogy azonban a nyílt árterek a Tisza medre fejlődésére helyenként kedvezőtlen hatással vannak, e körülményre való tekintettel ismét szükségesnek mutatkozik, hogy azok megszüntettessenek legalább oly mértékben, hogy a közép-magas áradások még a folyó medrében együtt tartassanak s hogy így mederképző hatásuk lehetőleg érvényesülhessen. E kettős célt, nevezetesen a közepes árvizeknek együtt tartását s a nagy vizi árhullám mérséklését a vízépitészeti hivatal az u. n. nyári töltésekkel véli elérhetni, mely töltések létesítése iránt azonban csak az ez irányban teendő, beható tanulmányok eredményéhez képest, úgyszintén az illető érdekeltek meghallgatása után s a helyi körülmények figyelmébe vételével fog annak idején intézkedés tétezni. Az építészeti hivatal vízrajzi osztályának tárgyalás alatt álló előterjesztése behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a Tisza mellékfolyóinak hogy és miként való szabályozása mily befolyással van magára a Tiszára is. A Maros rendezésére a tiszaszabályozás szempontjából külön