Épitő Ipar, 1891 (15. évfolyam, 1/731-52/782. szám)
1891-01-28 / 4. (734.) szám
1891. BUDAPEST. 4.-734. sz. — Szerda, január 28-án. XV. ÉVFOLYAM. Ar EPITO IPAR MUSZAKI HETILAP, Tartalom. Búcsúzó Ybl Miklóstól. — A mester. —Budapest építőművészete. (Vésse.) A pécsi színház-tervek.— Vegyesek. (Rajzmelléklet: A budapesti unitárius templom belső berendezése I.) — Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. — A budapesti építőmesterek, kőműves , kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések — Pályázat. Tervpályázat. Hirdetések. v i1.1; r.1; rr. r.1; i1,1:r.1:':1;1:;1.1;;1.1;1:....,................... ................................... BÚCSÚZÓ YBL MIKLÓSTÓL. Mondotta a boldogult sírja fölött Tolnay Lajos, a Magy. Mérnök- és Építész-Egylet elnöke. Drága halott ! Megtört szívvel jelentünk meg élettelen poraid előtt, hogy — mielőtt visszaadnék a földnek azt, ami benned a földből való volt — búcsút vegyünk Tőled. Kimondhatatlan a fájdalom, megmérhetetlen a veszteség, melyet távozásod által, családodnak, barátaidnak, a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, a művészetnek, a tudomány és a hazának egyaránt okoztál. A legjobb családfő, a leghívebb és legönzetlenebb barát, egyesületünknek pótolhatatlan oszlopa, a művészet és tudománynak lelkes bajnoka és felszentelt papja, igaz hazafi és a haza legszorgalmasabb munkásainak egyike valás. És ezért elvesztésed feletti gyászkönyeink nemcsak most hullanak, midőn földi maradványaidat örök nyugvó helyükre helyezzük, hanem hullani fognak mindaddig, míg kortársaid közül egy is él, és mindannyiszor, ahányszor Reád emlékezni fogunk. Midőn Tőled válni kényszerít a végzet, enyhítő íz gyanánt és vigaszul csak az szolgál nekünk, hogy nemes lelked és fenkölt szellemed halhatatlan lesz, nemcsak a mennyben, hanem itt e földön is. Alkotásaid örökre hirdetni fogják azt a menyei ihletet, mely fáradhatatlan munkásságod minden percében egész lényedet áthatotta. A nemes és magasztos ízlés, mely minden művedet jellemzi, — a tudomány, melylyel azokat végrehajtottad, korszakot alkotott e hazában. Ha kortársaid, vagy a következő nemzedék nyomdokaidat követni képes lesz, ezt annak a befolyásnak köszönhetik, melyet reájok Te gyakoroltál, és azoknak a hagyományoknak, melyeket Te utánnad örökölnek. Te voltál az, ki e hazában az építést valódi művészetté emelted. Neked köszönhetjük, hogy a kövek e hazábanis megtanultak beszélni, és szavuk a lelket emeli, a szívet nemesíti. Így lettél Te halhatatlan e földön, •—így gyakorol a Te nemes lelked, a Te magasztos szellemed befolyást nemcsak mi reánk, hanem mindazokra, kik műveidet valaha látni és csodálni fogják. Örök hálánk kisérjen mindezekért csendes sírodba; — az a megnyugvás és elégtétel legyen nemes lelkednek jutalma, hogy nemcsak a veled együttélőknek, hanem a késő utókornak is megszerezted elismerését és bámulatát. Nem hiába éltél, nem hiába fáradtál Te, mert megszerezted, de meg is érdemelted az örök életet. És most Isten veled, drága, halottunk, könnyű legyen testednek a föld, mely azt boritandja: nyerd el az égben azt a jutalmat, melyet — embertársaid meggyőződése szerint — itt e földön fennkölt szellemed és nemes szived által oly jól kiérdemeltél, és legyen a Te mennyei osztályrészed oly gazdag, a mily gazdag szellemi hagyatékod e földön. Isten veled! Isten veled!