Épitő Ipar, 1898 (22. évfolyam, 1/1096-52/1147. szám)

1898-09-28 / 39. (1134.) szám

iiiiuiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiimiii Huszonkettedik évfolyam. 39—1134. szám. Szerda, 1898. szeptember 28-án. építő­ipar MŰSZAKI HETILAP. Az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság és a Budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek Ipartestületének HIVATALOS LAPJA. 111111111111111111 ni m 1111 iMiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiMMiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii TARTALOM : A Jézus Szent­ Szíve templom Budapesten. I. — Az 1896. évi épít­kezések Budapesten. — Vegyesek. — Magyar Mérnök- és Építész- Egyesület. — Fővárosi ügyek. — Hirdetések. — A Jézus Szent Szive templom, Budapesten. (Rajzmelléklettel.) Tervezte: K­a­u­s­e­r József. I. Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagyműveltségü főúri nő 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária- és József-utcák sarkán, a különben bérháznak szánt telken, 5—600 hivő befogadására alkalmas templomot és evvel kapcsolatosan 6—7 szerzetes számára, klastromszerű lakóházat terveztek. Egyéb kikötések között, óhajtásképpen ki volt mondva, hogy a templom stílusa a régi, azaz középkori szerzetes-templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsökösebb formáihoz alkalmazkodjék, mindazonáltal az újabb korszakok szerkezeti igényeinek szemmel tartásával. Mint a párisi, „Ecole des Beaux Arts“ növendéke, örömmel ragadtam meg az alkalmat, visszaemlékezni a múltakra és a Viollet-le-Duc követőinek iskolájában tanul­takra; mi volt tehát előttem természetesebb, mint az, hogy a közép-, kelet- és nyugat-franciaországi román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinór­mértékül véve, a templomhajó boltozatát félköríves főheve­derekkel és keresztbordákkal tervezzem, de ezeknek állós­­ságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokoz­zam, miként az az ilyenekből álló és szerves egészszé össze­forrt példákon e vidékek, úgynevezett átmeneti stílusú templomain láthatók. Ilyen p. o. az Abbaye aux Hommes Caenben, a St. Etienne de Bauvais, St. Germer stb. Sehol az egész világon nem tanulmányozható jobban, mint ezeken a vidékeken a XI. század és korszakának szerzetesi román stílusa, (style monastique) az ő egyszerű, naiv, de szinte áhítattal áthatott belsejű templomain, az építés­rendszereknek lassú, de fokozatosan fejlődő átmenete, az öntudatosan ész­szerű, szerkezeti szempontokból kiinduló és többé nem szerzetesekre, de eleinte általuk betanított ú. n. laikusokra bízott XIV. és XV. századbeli úgynevezett gót (ogival) stílusú templomépítő modor felé. Ez az átmenet majdnem két századon át tartott és az 1140—1160. években találja forduló­pontját, ámbár sokkal kevésbbé határozott alakban, mint a­hogy ezt abszo­lút évszámok kifejezni képesek. A noyoni székesegyház is, (1150—1293), a­mely majdnem másfél századon át épült, egyike ama kiváló átmeneti példáknak és különösen annak, hogy a kezdeményezők, az egy középpontból leírt félkörívtől (bár ez időben a 2 középpontból szerkesztett ívboltozat állóssági előnyeit már ismerték) építményeikben egy­hamar nem szabadulhattak; továbbá annak is, hogy még kevésbbé bírtak hamarosan a díszítményi részben az új korszakot jellemző új ornamentikát teremteni. A régebbi boltozó rendszertől távolodó, újabb fejlődés-korszak folya­mán szerezték azt a tapasztalatot, hogy a félkörívben épített, tehát az átlós irányban eliptikus gerincvonallal bíró és reánehezedő boltozatok, a nagy oldalnyomás miatt, csak a mellékhajók fölötti triforiumokat képező vaskos ____ 111_____________________________ gyámboltozatokkal, ide fönn pedig a hevederek két oldalán és mögöttük erős gyámívekkel és gyámpillérekkel bírnak megállani. Ezen eszközökkel, különösen pedig a hevederek, valamint az átlós gerincek boltfészkeinek megterhelése és a főfal és ívhát közötti magas felfalazással vélték ezek görbületeinek megfelelő és különböző eredőkben kifelé ható nyomásaikat ellensúlyozni. Később a tapasztalat arra tanította a fölötte praktikus és ambiciózus építészeket, hogy az átlós gerincvonal csúcsának megmagasításával a gyámboltozatok gyengébbekké szerkeszthetők, sőt, hogy a gyámív közötti bolthéjazat kihagyásával építhetők, s így a gyámboltozatok nélkülözhetőkké válnak, vagyis gyám­ívekké szűkíthetők; egy további tapasztalatnak tekinthető az, hogy az ez időben amúgy is már ismertté vált meg­magasított (gót) ív segítségével, de még a hagyományos rendszerben épített és boltozott templomoknál még inkább, lehetségessé vált, a főhajók bolthéjazata terhének az átlós irányú, de külsőleg nem jelzett gerincekre való térítését, az oldalnyomásnak jóformán teljes megszüntetését és az ívhát mögötti falazás tömegének tetemes mérséklését elérni. Kétségkívül nemcsak a gót ívnek jeles statikai tulajdonai, de a vele járó újabb és következetesebb boltozati rend­szerek könnyebbségei biztosították későbbi uralmát. A hagyományos félkörívhez való ragaszkodás azonban mind­amellett még elég gyakori, de már az eliptikus átlós gerincnek szerkezeti szempontból vagy teljes kiküszöbö­lésével és a nélkülözhetetlennek tartott félkörívvel való pótlásával, vagy amannak megtartásával, de lapos termé­­­­szetű csúcsban uralkodó nagy feszítés fölfogása miatt közbeiktatott fiókhevederekkel. Habár ezúttal a gyámbol­tozatok redukciójából származó gyámíveket még mindig jobbnak és szebbnek tartották a tető alá rejteni, a legköze­lebbi korszakban már napfényre jutni látjuk őket. Némely archeológus szerint a gyakori tűzvészek utáni rekonstrukciók­­nak, a­mikor a mellékhajók tetőit a triforiumok meg­szüntetésével a gyámívek alatt állították fel, mások sze­rint világosságnyerés igyekezetének, mivel e tetők akadályt képeztek, köszönhető az az újítás, hogy ezen, eredetileg szégyenletes segédszerkezetnek tartott gyámivek ezentúl el nem rejtettek, sőt későbben díszítésül szolgáltak. Az új korszakba való belépést a templomépítésben nyilván nem is annyira a másalakú és jeles tulajdonságok­kal bíró ív felkarolása alkotta meg, hanem az ezentúl a világosság miatt is nélkülözhetetlennek ismert gyámívek azon szerkezeti előnye, melylyel lehetségessé vált a főhajó boltozatának oldalnyomásait, illetőleg ezek megosztott terhét, az átlós bordák rendszerével, a templom belső pilléreiről, a külső falak csomópontjaira átvinni és evvel a főhajók pilléreinek méreteit a minimumra redukálni. Ha tehát erőműtanilag, a gót ív és boltozata kevesebb, sőt el­enyésző kevés oldalnyomást fejt ki, annyival megokoltabb­­nak tekinthető a nagyobb oldalnyomással bíró félkörívnél (ott, a­hol bármily szempontból tőle eltérni nem akarunk), az állósabb alaknál különben megengedhetőnek tartott gyámívek alkalmazása és a főhajó boltozata terhének rész­­­­ben a külső falakra való áthárítása.

Next