Épitő Ipar, 1909 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

1909. március 7 építő­ipar (io. sz.) Víznyomással sajtolt téglák jobban ellenálltak a kísér­leteknek mint bármely más anyag. A tűzpróba után és a víz alkalmazása előtt átalában nem volt semmi sérülés észlelhető s a téglák 70 százalékát a lángok eloltása után épeknek találták. A téglák erőssége a tűz előtt és a tűz után alig mutatott némi különbséget. Ellenben a termé­szetes épületkövek a próbát legrosszabbul állották ki. Csaknem tökéletesen tönkrementek. Egy homokkő-kocka a tűznek való kitétele után teljesen szétmállott. Nehezebben voltak meghatározhatók a különböző beton­­nemek (mészkő, gránit, kova és salak) viszonylagos sérü­lései. A felületet mindenütt erősen megtámadta a tűz, s a vízsugár kimosta. Ami különösen a salak-betont illeti, itt a kísérletek kevésbbé voltak mértékadók, mivel a használt beton sok égetetlen szenet tartalmazott, mely a próba alkalmával tüzet fogott. Ennek következménye volt aztán, hogy a betonkő felülete később mély barázdákat mutatott. A gránitbeton aránylag még legjobbnak bizonyult. Ezeken a sérülés átlag nem hatolt mélyebbre 3­2 centi­méternél s a vizsgálat azt mutatta, hogy még ily mélységben is a hőmérséklet viszonylag alacsony maradt. Az öntéskor az üreges betonkockákba került anyagok sértetlenül maradtak, csak olykor repedtek meg ezek az üreges betonkockák a tűz- és vízpróba után. Mindenesetre ezek a kísérletek, melyek a technikai világot oly közelről érdeklik, nem tekinthetők még vég­legeseknek. Épp azért a próbákat továbbra is folytatják még s egyelőre be kell várnunk a további eredményeket, mielőtt azok értékéről gyakorlati szempontból is végleges ítéletet mondhatnánk. V. S. VEGYESEK. Kitüntetés. A király Szilágyi Lajos műszaki tanácsosnak (a fővárosi közmunkák tanácsánál) az osztálytanácsosi címet és jelleget adomá­nyozta. „A régi Budapest építőművészete." Ezt a címet viseli Petrik Albert könyve, melyet a budapesti építőmesterek-, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete adott ki az építőmunkavezetők könyv­tárában, melynek immár ez a XVIII. füzete. Minthogy a művecske nagyon is méltó arra, hogy vele bővebben foglalkozzunk, egyelőre csak a tartalmát iktatjuk ide: az első szakasz Budapest történetét ismerteti, a második az egyházi, a harmadik a polgári építkezéseket; végre a negyedik a temetők művészetét méltatja; a szöveget 96 lapon 91 ábra díszíti. A könyvtárt — mint ismeretes — Jakabffy Ferenc ipartestületi elnök szerkeszti, akinek nem lankadó buzgósága teremtette meg a „könyvtárt" és az eredményt a kereskedelemügyi kormány is méltányolván, hogy munkálkodását sikeresebben folytathassa, a vállalatot anyagi támogatásban is részesíti. A most megjelent füzet ára 3 k, és készpénzfizetésre lapunk szerkesztősége által is megszerezhető. A szövetségek elnökei. A múlt számunkban említetteken kívül a váci szövetség elnöke Peidspeck József, alelnökei Filla Imre és Svarcz Pál, a beregszászi egyik alelnöke Bahner Lajos, a szászrégensé Walter Simon. Kőfaragók új szövetsége. Budapest-vidéki kőfaragó mesterek és kőbányatulajdonosok szövetsége címen új munkaadó szövetség alakult az építőiparosok országos szövetségének kötelékében. Az új szövetség­ben Budakalász, Budaújlak, Csobánka, Pilisborosjenő, Pilisszántó, Pomáz és Üröm községek területén dolgozó kőfaragók és kőbánya­tulajdonosok egyesültek közös érdekeik előmozdítására. A szövetség elnökévé az alakuló összülés Müller Ernőt, alelnökévé Král Gyulát, pénztárosává Müller Rezsőt, ellenőrévé Lendvay Rezsőt, végrehajtó ksz. tagjaivá Brunner Ferencet és Fábián-Szlávik Andrást választotta. A szö­vetség belépett az építőiparosok országos szövetségébe és elhatározta, hogy felállítja a munkaközvetítőt úgy a kőfaragó, mint a kőfejtő mun­kások számára. A munkaközvetítést a budapesti építőmesterek közvetítője fogja lebonyolítani. Az állami iparfejlesztés az 1908. évben. Az állami iparfejlesztés az 1908. évben uralkodott kedvezőtlen viszonyok között sem szünetelt. Az erre vonatkozó fontosabb adatok ezek: Állami támogatással létesült 21 új gyár az országban, melyek összesen 24.600.000 korona befektetett tőkét képviselnek és 3300 munkást foglalkoztatnak. 25 telepre állami támogatást engedélyeztek a telep nagyobbítása céljából, ami új munka­­alkalom 2300 munkás részére. Állami támogatásban részesült 81 ipar­telep, 21 ipartelep biztosítékot nyert a támogatásra nézve, több vállalatnak pedig már meglevő állami támogatását meghosszabbították. Gépsegély­ben részesült 74 ipartelep, melyek öszszesen 2600 munkás és 250 inas foglalkoztatására kötelezték magukat. Kisiparosok támogatására kiutalt a kereskedelmi kormány 1.811.406 koronát. Ebből 277.300 korona szövetkezetekre és szövetkezeti jellegű egyesülésekre esett. Kisiparosok részére adott a kormány 868.700 korona értékű gépsegélyt 162.000 korona értékben 23 szövetkezetnek is. Inasok oktatására fordítottak 101.200 koronát, iparosok továbbképző tanfolyamaira pedig 94.000 koronát. Háziipari célokra adott a kormány 153 000 koronát, ösztön­díjakra pedig 153.100 koronát. Az iparoktatási intézetek és a velük összefüggésben levő különböző tanfolyamok 1908 folyamán körülbelül 2 millió­ koronába kerültek, melyhez járul azonban még építkezésekre külön körülbelül fél millióm korona költség is. Olaszország legszebb kútja. Ezzel a névvel tisztelték meg Fra Giovanni Angelo Montorsolinak, Michelangelo tanítványának egyik remekét, mely a messinai dóm nyugati homlokzata előtti téren állt és amely a december 28-iki nagy földrengésnek jórészt áldozatul esett. Művészileg alig lehet befejezettebbet képzelni, mint a Fontana del Duomot, amiként az olaszok nevezték, a firenzei mesternek a művét. Montorsoli, Michelangelo legjelesebb tanítványainak egyike, létesítette e fehér márványból faragott remekművet, mely allegóriás alakokkal és gazdag ornamentikával ékeskedett. Négy márványlépcsőn emelkedő talapzata maszkokkal és fekete márványból való heverő tengeri lóala­kokkal volt élénkítve; e felett emelkedik a tizenkétszögletű medence. Négy oldalán nyugszik a négy hatalmas, Michelangelo nagyságára emlékeztető folyamistenség: a Nílus, Ebro, Tiberis és a messinai Camaro. A négy fülkébe delfinek okádták a vizet. A külső részen mythologiai jelenetek voltak ábrázolva: a föld és a tenger, Polyphem és Atis, Akteon és Narkissos, Regasus, Európa elrablása, Phriksos. A medencéből négy triton merült fel, ezek vizet köpő maszkokkal ékesített, kagylóalakú csészét tartottak. Ebben négy bájos nimfa állt, a harmadik medencét (la razza) emelvén a magasba. E felett négy delfinen lovagló gyermekalak (puttó) egy földgömböt tartott, melyen Messinának a mythologia szerint volt alapítója állott, kutyájával együtt, kezében Messina címerpajzsát tartva. E remekművön Montorsoli négy esztendeig dolgozott, 1547—1551; a földrengés a művészet örök kárára néhány perc alatt tetemesen megrongálta. A kút felső része teljesen elpusztult, alsó része is erősen megsérülve maradt meg helyén. Cs. K. A jövő lakóháza. Említettük már, hogy Edison egy kétemeletes családházat egy nap alatt akar felépíteni betonból, csekély 4000 korona összegért. Az öntött­vasból készült és belül szegecselt, üres váz-alkotó­részeket az építkezés színhelyére szállítják, ahol csavarok és gerendák segélyével összeillesztik és fölállítják azokat. A vasváz üregeit ekkor egy rész cementből és három rész homokból és kőtörmelékből álló masszával hydraulikus gépek segélyével megtömik. A lépcsők, kályhák, fürdőkádak, konyhaasztalok stb. mind ily módon formába öntés útján készülnek úgy, hogy az egész ház és minden alkotórésze mintha egy darabból volna kifaragva. Körülbelül nyolc nap múlva a váz szét­bontható s másik nyolc nap múlva, mely idő alatt a massza kő­­keménynyé lesz, a ház lakható. A költség még 4000 koronára sem rúgna, hogyha maga a vasváz 125.000 koronába nem kerülne. Betont eddig kizárólag gyárak, munkásházak, hidak stb. építésekor alkalmaztak, mert azt hitték, hogy ezzel az anyaggal építészeti hatást elérni nem lehet s az ebből készült ház nedves és hűvös. Most azonban egy amerikai bebizonyította, hogy mindez balhiedelem csupán. (Hogy ez csakugyan téves vélemény volt, azt már rég tudják a szakértők. Az E. I. szerk.) Fred Pabst sör­gyáros nemrég egyik tengerparti farmjában nemcsak a gyárépületet és ennek melléképületeit készíttette betonból, hanem pompás háromemeletes palotáját és a tisztviselők lakóházait is. Az építész már a külső csin és ízlés kifejtésével arra törekedett, hogy mások is kedvet kapjanak ilyen házak építésére. Mindjárt a tenger színe fölött negyven láb magasra nyúló főépület megragadó építészeti műremek s kényelem tekintetében is kiváló alkotás. Különösen érdekes a 200 láb hosszú és 75 láb széles fedett lovaglóiskola, melynek hatalmas tetőzete tartó oszlopok nélkül borul a falakra. Valamennyi cementasbestzsindelylyel van fedve. Az épületek díszítésére nyers cementből készült ornamen­­tumokat használtak. Különösen három megbecsülhetetlen jó tulajdon­sága van a betonból készült épületnek: teljesen tűz- és vízmentes s ami nem csekély előnye: féregmentes is. Azonkívül roppant tartós, 91

Next